Szinte minden állatmenhely napi megélhetési gondokkal küzd, a többségük éppen hogy megússza az adományoknak hála, hogy be kelljen zárniuk, felújítani, az infrastruktúrát javítani pedig esélyük sincs. A Telex erről szóló kimerítő riportja sötét képet fest a menhelyek helyzetéről. A következők derültek ki:
- Az 1%-os adófelajánlások beérkezése után, szeptemberben kicsit könnyebb, de a nyári időszak kétségbeejtően nehéz mindenütt;
- A cégek keveset költenek maguktól, de ha keresik őket, általában adakozóak, egyre többen tartanak csapatépítőket menhelyeken;
- A középosztálybeliek segítenek a legtöbbet, a gazdagok kevésbé adakozóak;
- A pandémia alatt megnőtt az örökbefogadások száma, de a járvány elültével sokan vissza is viszik a kutyákat;
- Több százezer kóbor kutyára jut 30-40 ezer befogadóhely az egész országban.
Örökbefogadásra váró kutya a Szentendrei Árvácska Állatvédő Egyesület menhelyén (fotó: MTI/Kovács Attila)
A menhelyekbe főleg az ebrendészeti telepekről kerülnek be az állatok. Innen kell kimenteni őket, hiszen pár hét (csipes állatok esetében 30 nap) után minden további nélkül elaltathatják őket. Kelet-Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet, ebből a régióból (tehát nem csak a helyi telepekről) veszik át a kóbor kutyákat a jobb helyzetben lévő települések menhelyei. Általában dönteniük kell, ki az, akit átvesznek, mert lejárt az ideje, és ki az, akit hagyniuk kell elaltatni.
