Olyan ember vagyok, aki gyakorolja a vallását, de amikor szóba kerül, hogy keresztény vagyok, rögtön hozzáteszem, de nem „álkeresztény”, nem olyan, aki politikai megfontolásból hisz.
Először tele voltam indulattal a pápalátogatás kapcsán. Azt gondoltam, hogy bárcsak a kezébe adathatnék néhány karaktergyilkos címlapot, vagy elesettek ellen hergelő tévériportot. Az járt a fejemben, hogy vajon tudja-e, hogy „demens vénemberként” emlegették, és hogy beolvas-e a politikusoknak (függetlenül attól, hogy mely párt tagjai). Idő kellett, hogy lecsillapodjak, és belássam, Ferenc pápa nem ezért jön hozzánk.
(fotó: Profimedia)
Ő hisz. Hisz abban, hogy Isten üzenete eljut az emberek szívéhez, mert ehhez nincs szükség vallásos meggyőződésre.
Ugyanakkor erősen óva intenék mindenkit attól, hogy a saját ideológiájának igazolására használja fel Ferenc pápa szavait. Szerintem ugyanis sem nem liberális, sem nem vaskalapos konzervatív. Szerintem egyszerűen keresztény, s mint ilyen mindig is a gyengédség, a szeretet oldaláról közelíti meg azokat a kríziseket és fájdalmakat, amelyekkel a világnak most, szembe kell néznie. Mondjuk sokszor csak a szeretetről beszél, nem pedig az üdvösségről (ha már római katolikusok vagyunk), de azt is belátom, hogy egy nem hívő, vagy nem vallásos embert, sokkal könnyebb megszólítani pusztán a szeretettel.
Ferenc pápa nem ítélkezni jön. Jól tudja, hogy az Isten dolga, bár sokszor beleesünk mindannyian ebbe a hibába.
Készülődés Ferenc pápa vasárnapi miséjére (fotó: Profimedia)
De szépen lassan maga a szentatya esik ki ennek a látogatásnak a fókuszából. Szélsőséges liberális, és szélsőséges „konzervatív” csoportok csatároznak Isten nevében. Istent nem lehet kisajátítani (bár mondjuk ezt évezredek alatt sem sikerült felfognia az embereknek). Mindenki iszonyatosan okos, mindenki eszközként használja fel Ferenc pápát, hogy harsogja a saját igazát. Kiragadott mondatok, félreértelmezett nyilatkozatok. S egyből liberálisnak, vagy éppen nacionalistának lehet nevezni a pápát. Isten nevében fegyverkezünk és építünk kerítést, vagy Isten szeretetét használjuk arra, hogy a saját ismétlődő hibáinkat takargassuk.
Elfelejtjük, hogy Jézus leült vacsorázni a bűnösökkel, a vámszedőkkel, az utcalányokkal…, de végül azt is mondta nekik, hogy menjetek és ne essetek bűnbe többé.
Mocskos lett mindaz, ami igazából fehér. Eltűnt az egészből a hit.
Ferenc pápa mexikói bíborosok mellett (fotó: Profimedia)
