Claudia Goldin kapta a közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat

Claudia Goldin amerikai gazdaságtörténésznek ítélte oda idén a közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat a Svéd Tudományos Akadémia, amely hétfőn jelentette be döntését Stockholmban.

Az akadémia indoklásában egyebek között az szerepelt, hogy az 1946-ban született Claudia Goldin, aki a Harvard Egyetem professzora, nyújtotta az első átfogó, évszázadokat felölelő beszámolót a nők keresetéről és munkaerőpiaci részvételéről. Kutatásai feltárták a változások okait, valamint a nemek között fennálló szakadék fő okait.

Tanulmánya szerint a nők jelentősen alulreprezentáltak a globális munkaerőpiacon, és amikor dolgoznak, kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

Claudia Goldin több mint 200 évnyi adatot gyűjtött az Egyesült Államokban levéltárakban, hogy bemutassa, hogyan és miért változtak a nemek közötti különbségek a keresetek és a foglalkoztatási ráták terén az idők során.

Goldin kimutatta, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele ebben az időszakban nem nőtt, hanem egy „U” alakú görbét alkotott. A házas nők munkaerőpiaci részvétele a tizenkilencedik század elején az agrártársadalomból az ipari társadalomba való átmenettel csökkent, majd a 20. század elején a szolgáltatási szektor növekedésével növekedni kezdett. Goldin ezt a mintát a strukturális változások és a nőknek az otthon és a család iránti felelősségével kapcsolatos társadalmi normák fejlődésével magyarázta.

A huszadik században a nők iskolai végzettsége folyamatosan emelkedett, és a legtöbb magas jövedelmű országban ma már lényegesen magasabb, mint a férfiaké. Goldin szerint a fogamzásgátló tablettákhoz való hozzáférés fontos szerepet játszott e forradalmi változás felgyorsításában azáltal, hogy új lehetőségeket kínált a karriertervezéshez.

A huszadik századi modernizáció, gazdasági növekedés és a foglalkoztatott nők arányának bővülése ellenére a nők és a férfiak kereseti különbsége hosszú ideig alig közeledett. Goldin ezt arra vezette vissza, hogy az egész életen át tartó karrierlehetőségeket befolyásoló, tanulmányokra vonatkozó döntéseket viszonylag fiatal korban kell meghozni. Amennyiben viszont a fiatal nők elvárásait az előző generációk tapasztalatai alkotják – például az, hogy az anyukák nem mentek vissza dolgozni, amíg a gyerekek fel nem nőttek -, akkor a karrierfejlődés lassú lesz.

Történelmileg a keresetek területén tapasztalható nemek közötti  különbségek nagy része az iskolai végzettség és a foglalkozás megválasztása közötti különbségekkel magyarázható. Goldin azonban kimutatta, hogy az egymás közötti, valamint az egyazon foglalkozású nők közötti különbségeket legfőképpen az alapozza meg, hogy mikor született az első gyerek.  

    Jakob Svensson, a Közgazdaságtudományi Díj Bizottságának elnöke azt mondta, hogy

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a svéd központi bank, a Svéd Nemzeti Bank (Sveriges Riksbank) alapította 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából. 

A díjjal járó, Gunvor Svensson-Lundqvist tervezte érem előlapján a díjalapító portréját a többitől eltérő szögből ábrázolták. Alatta a svéd központi bank emblémája, két egymást keresztező bőségszaru, körben a Sveriges Riksbank till Alfred Nobels Minne 1968 (A Svéd Nemzeti Bank Alfred Nobel emlékére) felirat látható. A hátlapon a díjat odaítélő testület jelképe, Észak Csillaga látható a Kungliga Vetenskaps Akademien (A Svéd Királyi Tudományos Akadémia) felirattal. A kitüntetettek nevét a 66 milliméter átmérőjű, 18 karátos aranyból készült érme oldalába gravírozzák.

Ez egyszer galibát is okozott: 1975-ben a szovjet Leonyid Kantorovics és az amerikai Tjalling Koopmans érmét a díj átadásakor véletlenül összecserélték. Erre csak akkor derült fény, amikor a két tudós már hazautazott, és hosszas erőfeszítésekbe telt, mire a tévedést orvosolni tudták. A kézzel írott svéd nyelvű diploma barna bőrbe kötött, egyedi tervezésű műalkotás, amely a kitüntetett nevét és az indoklást tartalmazza. A díjjal az idén tizenegy millió svéd korona (mintegy 368 millió forint) összegű jutalom jár.

A díjat most 55. alkalommal ítélték oda, a 93 kitüntetett közül 26-an egyedül, 20 alkalommal ketten, 9 alkalommal hárman megosztva részesültek az elismerésben. Az eddigi legfiatalabb díjazott a francia-amerikai Esther Duflo, aki 2019-ben 46 évesen, a legidősebb az amerikai Leonid Hurwicz, aki 2007-ben 90 évesen kapta az elismerést. A ma élő legidősebb közgazdasági Nobel-emlékdíjas a 99 éves amerikai Robert Solow, akit 1987-ben tüntettek ki. A díjat eddig három nő kapta meg: 2009-ben az amerikai Elinor Ostrom, 2019-ben Esther Duflo és idén az amerikai Claudia Goldin.

A közgazdasági Nobel-emlékdíj esetén is van példa „családi” díjra: az első kitüntetett, az 1969-ben díjazott holland Jan Tinbergen öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat, az 1974-ben kitüntetett Gunnar Myrdal felesége, Alva Myrdal 1982-ben Nobel-békedíjban részesült. Négy éve Esther Duflo és férje, az indiai-amerikai Abhijit Banerjee – a díj történetének egyetlen házaspárjaként – kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

A magyar születésű tudósok közül 1994-ben az amerikai John C. Harsanyit (Harsányi János, 1920–2000) ismerték el megosztott közgazdasági Nobel-emlékdíjjal „a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis területén végzett úttörő munkásságáért”.

Az elmúlt tíz év közgazdasági Nobel-emlékdíjasai:

• 2013 – Az amerikai Eugene Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller azokért az empirikus kutatásokért, amelyekkel – egymástól függetlenül – azt vizsgálták, hogyan lehet több évre előre jelezni a részvény- és kötvénypiaci árak változását.
• 2014 – A francia Jean Tirole a piaci erők elemzéséért, amellyel „rávilágított, hogyan kell értelmezni és szabályozni olyan iparágakat, amelyekben csak néhány erős cég tevékenykedik”.
• 2015 – A brit-amerikai Angus Deaton a fogyasztás, a szegénység és a jólét területein folytatott kutatásaiért.
• 2016 – Az amerikai-brit Oliver Hart és a finn Bengt Holmström a szerződéselmélet területén folytatott kutatásaikért.
• 2017 – Az amerikai Richard H. Thaler a viselkedési közgazdaságtan területén folytatott kutatásaiért.
• 2018 – Az amerikai William D. Nordhaus és Paul M. Romer „a világgazdaság hosszú távú fenntartható növekedésével” kapcsolatos munkásságáért.
• 2019 – Az indiai-amerikai Abhijit Banerjee, a francia-amerikai Esther Duflo és az amerikai Michael Kremer a globális szegénység enyhítéséért végzett munkájáért.
• 2020 – Az amerikai Paul R. Milgrom és Robert B. Wilson az árverések mechanizmusának elméleti és gyakorlati kutatásában végzett munkájáért.
• 2021 – A kanadai David Card, az amerikai Joshua D. Angrist és a holland-amerikai Guido W. Imbens „az ok-okozati összefüggések elemzéséhez nyújtott módszertani hozzájárulásukért”.
• 2022 – Az amerikai Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért.

Claudia Goldin amerikai gazdaságtörténésznek, a Harvard Egyetem professzorának a fényképe a kivetítőn a Svéd Királyi Tudományos Akadémia székházában, Stockholmban 2023. október 9-én (Fotó: MTI/AP/TT/Claudio Bresciani)

(via MTI)