Amíg a szabályok nem változnak, mindannyiunk élete kockán forog – erről beszélt az nlc.hu-nak egy neve elhallgatását kérő indiai orvosnő, aki nemrég részt vett az Indiai Orvosi Szövetség (IMA) által meghirdetett országos sztrájkban.
A tiltakozás azután szerveződött, hogy augusztus 9-én Kolkataban egy állami kórházban megerőszakoltak és megöltek egy fiatal rezidenst miközben egy szemináriumi teremben próbálta kipihenni magát 36 órás ügyelete után. A gyilkosság nem csak arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakoriak az országban a nők elleni erőszakos bűncselekmények, hanem arra is, milyen mostoha helyzetben vannak az egészségügyi dolgozók. Az orvosok – akik közül sokan alulfizetettek, rossz körülmények között dolgoznak és agyonhajszoltak – nagyobb védelmet követelnek munkavégzésükhöz.
Hol dolgozol, milyen területen és miért döntöttél úgy, hogy ezt a pályát választod?
Egy alapellátást biztosító orvos vagyok és az ország középső részén egy magánkórházban dolgozom. Azóta praktizálok magánkórházakban, hogy befejeztem az egyetemet. A családomban korábban nem volt orvos és nagyon érdekelt, hogy hogyan működik az emberi test. Az emberi szervezetről való tanulás valódi szenvedély számomra. Hát, ezért lettem orvos.
India óriási ország, de azért lehet általánosságban mondani valamit az orvosok munkakörülményeiről?
Indiában, ha valaki orvos szeretne lenni, nyolc éven át kell tanulnia és folyamatosan, keményen kell dolgoznia, ha célba szeretne érni. Nincsennek fix munkaórák. A különböző államokban eltérő módon szabályok az orvosok munkáját. Azt lehet mondani, hogy általánosságban túl vagyunk hajszolva, de hát egyszerűen muszáj dolgoznunk. Egy orvos nem mehet haza, vagy pihenhet amikor sürgős állapotú betegek várnak ellátásra. Nagyon sokat elviselünk, mert számunkra a pácienseink a prioritás, de ettől még tény, hogy a munkamennyiség néha rettenetes. Vannak 36, sőt, olykor 48 órás ügyeleteink is és való igaz, hogy nem tudjuk kipihenni magunkat. Persze, ez mind a munkánk része, de azért biztos, hogy fárasztó és kimerítő.
Lehetne ezeken a körülményeken szerinted rendszerszinten változtatni?
Igen, lehetne és kellene! Számos országban az orvosoknak kötött munkaóráik és bérük van és szabályozva van az is, hogy bizonyos időközönként kötelező biztosítani nekik pihenő napot, vagy legalább valamilyen lehetőséget arra, hogy egy hosszú ügyelet után kipihenhessék magukat. Ha ilyesmit Indiában is bevezetnének az sokat javítana a jelenlegi helyzeten. Az orvosi szövetség sokat tehet ezeknek a lépéseknek a bevezetéséért, azért, hogy minden orvosnak legyen egy megszokható napirendje.
Azt kérted, hogy ne használjuk az interjúba a nevedet? Mi az oka ennek? Tartasz tőle, hogy retorzió ér azért, mert nyilatkozol?
Nem, nem erről van szó. Egyszerűen nem szeretek kiszolgáltatott lenni. Azért döntöttem úgy, hogy ennek ellenére válaszolok az nlc-nek, mert ez egy olyan ügy, ami nagyon közel áll a szívemhez és tagja vagyok annak a közösségnek, amely keresztülmegy most ezen a jelenlegi, nagyon nehéz időszakon.
Nők tüntetnek Indiában (Fotó: Getty Images)
Mi volt az elsődleges reakciód, amikor megtudtad, hogy egy rezidenst megöltek a kolkatai RG Kar Orvosi Egyetemi Kórházban??
Sokkolt a hír. Számos nemi erőszakkal kapcsolatos eset volt már az országban. Régóta hallgatjuk a nők megerőszakolásáról és meggyilkolásáról szóló híreket, de ez volt az első eset, hogy egy rezidenst a saját munkahelyén gyilkoltak meg. A saját kórházában vált áldozattá, ott, ahol nap mint nap, sőt, sokszor még éjszaka is dolgozott. Azt, hogy ilyesmi megtörténhetett nekem nőként és orvosként is nagyon nehéz feldolgoznom. Persze, nem csak nekem, hanem valamennyi nő számára. Ha egy nő nincsen biztonságban a saját munkahelyén, hol érezheti magát biztonságban egyáltalán?
Egy 2015-ös tanulmány szerint Indiában az orvosok 75 százalékát érte már munkavégzésben közben valamilyen fajta erőszak. Mik a saját szakmai tapasztalataid . Általánosságban véve az egészségügyi dolgozók veszélyben vannak a munkahelyünkön?
Minden kórháznak más és más a dinamikája, de, legyünk őszinték, ezekben az intézményekben nagyon stresszes a közeg és gyakran előfordul, hogy az egészségügyi dolgozókat megfenyegetik, megtámadják a betegek, vagy hozzátartozóik. Amikor érzelmileg fel vagy kavarodva az ember viselkedhet bántalmazó módon úgy, hogy közben fel sem fogja cselekedeteinek a következményeit. Talán azt gondolja az illető, hogy rendben van, amit tesz, de attól még nincsen rendben. Ezek azok a helyzetek, amik az orvosi munkát félelmetessé teszik. Ezek azok a helyzetek, amiket egyedül az orvosok nem tudnak megfelelően kezelni.
D.Y. Chandrachud, az ország legfőbb bírója azt mondta a minap, patriarchális előítéletek miatt a női orvosok gyakrabban válnak célponttá, mint férfi kollégáik. Ezzel egyetértesz?
Nem. Nem igazán. A patriarchális társadalom persze létezik de, nem hiszem, hogy ez áll elsősorban az orvosok elleni támadások hátterében. Az ilyesmi bárkivel előfordulhat, legyen szó akár női, akár férfi orvosról. A közelmúltban szemtanúja voltam, hogy az egyik férfi kollégámat szidalmazni kezdték egy betegének a hozzátartozói, amikor éppen vigasztalni próbálta őket. De a nemi erőszak más kalap alá tartozik és igen, ha ilyen típusú szexuális bűncselekményekről beszélünk, a nők sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak. A patriarchális társadalomban mindenki azt gondolja, a nőknek nincsen hatalma és úgysem tudnak semmit tenni, ha bántják is őket.
A szexuális erőszakkal kapcsolatban továbbra is sok a stigma?
Indiában nincsenek elég erős törvények ezen típusú bűncselekmények elítélésére és ezen változtatni kell. Ez az oka annak, hogy az emberek félnek felszólalni, vagy akár csak feljelentést tenni, ha áldozattá válnak. Azt gondolják, hogy úgy sem számít. Ezért gondolják a nők, hogy jobb csendben maradni, de azért úgy látom, hogy ez lassan változik. Egyre többen állnak elő és mondják el nyíltan, hogy mik történtek velük.
A kolkatai gyilkosság megváltoztatta a te személyes biztonságérzetedet?
Igen. Egy kicsi, mivel, mint mondtam, az orvosok mindig az élvonalban dolgoznak. Folyamatosan bántalmaznak minket, bár legtöbbször csak verbálisan, de azért néha fizikailag is. Az emberek azt ordítják ránk, hogy “ti öltétek meg a beteget”, vagy hogy „nem tesztek eleget, hogy segítsetek”. Az ilyen helyzetek részét képezik a munkánknak, de attól még nagyon félelmetesek.
Nem a kolkatai volt az első nagy horderejű, nemi erőszakkal kapcsolatos eset Indiában, mégis úgy tűnik, a mostani tragédia mintha még a korábbiaknál is nagyobb és egységesebb felháborodást váltott volna ki az indiai társadalomból. Miért?
Nem tudom, hallottál-e Nirbhaya esetéről. Ő egy 23 éves fiatal nő volt, akit többen brutálisan bántalmaztak és megerőszakoltak miközben egy buszon utazott Delhiben 2012-ben. A sérülései nyomán 13 nappal később életét vesztette. Ez volt az első nagy horderejű ilyen ügy és óriási közfelháborodást váltott ki. Az idő előrehaladtával azonban sok szó esett arról a közbeszédben, mi tehetnek a nők, vagy mit nem kéne tenniük annak érdekében, hogy ne váljanak áldozatokká. Elhangzott például, hogy nem kéne este kijárniuk, illetve, hogy nem szabadna bizonyos módon öltözniük. A kolkatai ügy abban különbözik, hogy az áldozatot a munkahelyén támadták meg úgy, hogy közben fehér orvosi köpenyt viselt. Ezek a körülmények hatalmas benyomást tettek az emberekre. Azzal ugyanis mindenki egyetért, fontos, hogy az ember a munkahelyén biztonságban legyen és az áldozat nyilvánvalóan nem volt biztonságban.
Hogyan értékeled azt, ahogyan a hatóságok kezelik az ügyet?
Szerintem ezúttal a hatóságok a helytálnak mert látják, hogy tiltakozások indultak országszerte. Én magam szintén addig fogok tiltakozni, amíg szigorúbb törvényeket nem hoznak. Nő és orvos vagyok és ki tudja, nem kerül a jövőben éppen rám sor. Mindannyiunk élete kockán forog. Remélem, hogy a legfőbb bíró, a bíróság és a hatóságok jó döntéseket hozna. Olyanokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a nap végén mindenki biztonságos körülmények között végezhesse a munkáját.
A legfőbb bíró elrendelte, hogy állítsanak fel egy nemzeti munkacsoportot, amely javaslatokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, mivel lehetne szavatolni az egészségügyi dolgozók biztonságát a munkahelyükön. Szerinted milyen konkrét lépésekre lenne szükség?
Szükség lenne megfelelő létszámú és képességű biztonsági személyzetre a kórházakban, főleg az önkormányzati kórházakban, ahol a betegek száma sokkal nagyobb. Szintén létre kéne hozni egy protokolt azzal kapcsolatban, hogyan viselkedhetnek és beszélhetnek a páciensek és a hozzátartozók az orvosokkal. Szükség lenne továbbá olyan mechanizmusokra, amelyek lehetővé teszik, hogy az orvosok segítsenek saját magukon, ha valamiért éppen nincsen jelen a biztonsági személyzet. Itt gondolok például egy olyan telefonvonal kijelölésére, melyen keresztül jelezheted a biztonságiaknak, ha segítségre van szükséged. És, amennyiben, mindezek ellenére támadás áldozata lesz egy orvos, kell, hogy létezzen egy egyszerű, könnyű módja annak, hogy feljelentést tegyen és az ügyben érdemi nyomozás indulhasson.
A válaszod alapján arra következtetek, a kórházi alkalmazottak általában nem tesznek feljelentést miután támadás éri őket.
Általában nem jelentjük ezeket. Ha ilyesmi történik igyekszünk nem nagy feneket keríteni a dolognak. Megpróbáljuk megnyugtatni az érintett feleket és minél hamarabb folytatni a munkánkat, mert tudjuk, hogy sokszor a betegek és hozzátartozóiak is sérülékeny, traumatizált állapotban vannak.
Csatlakoztál a 24 órás munkabeszüntetéshez és bízol abban, hogy az Indiai Orvosi Szövetség követelései teljesülnek. De mi lesz, ha nem? Újabb sztrájkok jönnek és, ha jönnek, te is csatlakozol hozzájuk majd?
Igen, szerintem ebben az esetben valószínűleg újabb tüntetések lesznek mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a jelen helyzetben, mindazok után ami történt, képesek legyenek az emberek csak csendben ülni. Az orvosi szövetség nagyon erős szervezet. Hiszek benne, hogy képesek lesznek változtatásokat kieszközölni. Az egészségügyi dolgozók közössége mindenesetre optimista. Reménykedjünk a legjobbakban!
