A magyarországi lakhatási válság az elmúlt évek egyik legégetőbb társadalmi problémájává vált. Az ingatlanpiaci árak elszállása, az önkormányzati bérlakásszektor elenyésző aránya és az átfogó lakáspolitikai stratégia hiánya miatt egyre nehezebb megfizethető és biztonságos otthonhoz jutni. A biztonságos és megfelelő minőségű lakhatás a jóllét alapfeltétele, de az ehhez való hozzáférés sajnos itthon továbbra sem számít alapjognak – derült ki azon a szűk körű, sajtónyilvános eseményen, amelyen bemutatták a Habitat for Humanity Magyarország 2024-es Lakhatási jelentésének fejezeteit.
A jelentésből drámai adatok derültek ki, valamint az is, hogy az önkormányzatok szűkülő mozgástere ellenére még mindig maradtak eszközök, melyekkel sürgetően fontos volna élni.
Fotó: Getty Images
Egyre nő a lakhatási válság, már az EU is érzi a súlyát
2012-ben indította el éves lakhatási jelentését a Habitat for Humanity. „Egy civil szervezet először kis léptékben próbál segíteni, de hamar szembesül azzal, hogy a problémák túlmutatnak a lehetőségein. Ezért fontos, hogy a szűkös erőforrásokat értelmesen használjuk fel” – vázolta a hátteret Sümeghy György, a Habitat európai és közel-keleti régiójának szakpolitikai igazgatóhelyettese az eseményen, melyet november 27-én tartottak a Habitat Kreatív Központban.
A válság súlyosságát mutatja az is, hogy az Európai Unióban most először kapott helyet a lakhatás a legmagasabb szintű politikai napirenden, és így létrehoznak egy lakhatási biztosi pozíciót, amelynek feladata lesz egy átfogó, megfizethető lakhatási terv kidolgozása lesz.
Brutálisan emelkedtek a lakásárak
Magyarországon évről évre nehezebb megfizethető lakhatáshoz jutni: folyamatosan csökken a lakástulajdonhoz és a lakásbérlethez jutás lehetősége, mivel a magas albérletárakat és az EU-s szinten is elszálló lakásárakat nem követi a bruttó átlagbérek és reálbérek emelkedése, az eddigi állami beavatkozások pedig sok esetben inkább az árak növekedését eredményezték.
„A lakásárak Magyarországon már a 2015-ös árszint 298%-áig emelkedtek – nominális árakon számolva. Bár egész Európában drágultak az ingatlanok ebben az időszakban, sokkal kisebb mértékben, mint Magyarországon (átlagosan 149%-kal)” – hangzottak el a hátborzongató adatok.
Ijesztően sokan vannak veszélyben
Nem kevésbé aggasztó az is, milyen elkeserítően sokba kerül, hogy egyáltalán tető legyen a fejünk fölött.
A háztartások 13%-a ma Magyarországon azzal küzd, hogy jövedelmének 40%-át vagy még annál is többet költi a lakhatásra, innen pedig már csupán néhány lépés az eladósodás, elszegényedés, illetve a lakhatás elvesztése.
Ez az arány pedig a piaci alapon lakást bérlők körében még szörnyűbb. A bérlőknek ugyanis 42,5%-ára igaz, hogy bevételének legalább 40%-át kénytelen lakhatására fordítani, méghozzá folyamatosan emelkedő albérletárak mellett.
Mindez a legkevésbé sincs harmóniában az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának véleményével, mely szerint a lakhatás a stabilitás és biztonság alapja, a szociális, érzelmi és gazdasági életünk központja, a hely, ahol békében, biztonságban és méltósággal élhetünk.
„Továbbra sincs olyan lakáspolitikai koncepció, amely rendszerszinten foglalkozna a lakhatás megfizethetőségével, és az alacsony jövedelmű háztartások hosszú távú önálló lakhatáshoz jutását célozná” – magyarázta Ámon Katalin, a Közép Európai Egyetem (CEU) PhD-hallgatója, a 2024-es Lakhatási jelentés 4. fejezetének szerzője.
Fotó: Illusztráció – Getty Images
Megdöbbentő adatok az önkormányzati bérlakásokról
„A lakhatási problémák erősen helyhez kötöttek. Emellett a települési önkormányzatok a közhatalomnak a lakosokhoz fizikailag legközelebbi, a helyi viszonyokat legjobb eséllyel ismerőszereplői” – hangsúlyozza Kőszeghy Lea szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a 2024-es Lakhatási jelentés 3. fejezetének szerzője.
Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az önkormányzatok mozgástere drasztikusan beszűkült. A lakásprivatizáció eredményeként az önkormányzati bérlakások aránya mára megdöbbentően alacsony, mindössze 2,2%, ami nagymértékben korlátozza a közösségi beavatkozás lehetőségeit. Az állami finanszírozás csökkenése, a bérlakásszektor laza szabályozása és a tulajdonszerzést előnyben részesítő szakpolitikai irányok tovább súlyosbítják a helyzetet. Ahogyan a befektetési célú ingatlanvásárlások és a rövid távú szálláskiadások is fontos tényezők a tapasztalt folyamatokban.
Létfontosságú lenne az átfogó lakáspolitikai stratégia
Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor, hogy az önkormányzatoknak mégis maradtak eszközeik, amelyekkel, ha szűkösen is, de képesek lehetnek a lakhatási problémák enyhítésére. Példaként Kőszeghy többek között az önkormányzati bérlakásállomány szociális szempontú, átlátható növelését, az ingatlangazdálkodást, a szociális támogatások hatékony felhasználását, a településfejlesztés és a szervezeti működés tudatos újragondolását emeli ki. „Elengedhetetlen lenne az átfogó, országos és hosszú távú lakáspolitikai stratégia megalkotása” – mondja, hangsúlyozva, hogy ehhez széleskörű társadalmi egyeztetésre, a lakhatási szegénységi problémák beazonosítására is szükség lenne. Valamint természetesen arra is, hogy biztosított legyen az intézményi háttér és a források is.
„Egy ilyen új környezetben számos új szereplő is bekapcsolódhatna a lakhatási problémák megoldásába, pl. lakásszövetkezetek, lakásügynökségek, közösségi földalapok, a lakhatási problémák megoldásához pénzügyi hátteret nyújtani képes etikus befektetők, továbbá az önkormányzatok is újragondolhatnák a szerepüket, és a többi szereplőhöz való kapcsolódásukat” – fogalmaz Kőszeghy Lea.
Nem szabad, hogy luxus maradjon a lakhatás
A szakértők egyetértettek abban, hogy az önkormányzatok mozgásterének növelése és egy átfogó, államilag támogatott lakáspolitikai koncepció kidolgozása elengedhetetlen a lakhatási válság enyhítéséhez.
Ahogyan hatalmas szükség van a szociális támogatásra, a piaci beavatkozásokra és arra is, hogy átlátható, szociális szempontokat érvényesítő önkormányzati bérlakásállomány működtetése valósuljon meg. A lakhatás ugyanis úgy tűnik, lassan luxus. Szükségszerű hatékony lépéseket tenni annak érdekében, hogy ehelyett mindenki számára elérhető biztonságos, megfizethető otthont jelentsen.
