Cikkünk folyamatosan frissül.
Május 8-án, nem sokkal negyed 7 előtt felszállt a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, ami azt jelenti, hogy megválasztották Ferenc pápa utódját:
Robert Francis Prevost, amerikai bíboros a XIV. Leó nevet választotta.
Robert Prevost (Fotó: Afp)
Az, hogy hogyan jutottunk idáig, legalább olyan érdekes, mint az új pápa személye. 16 nappal Ferenc pápa halála után, és miután véget ért az ő lelki üdvéért tartott kilencnapos gyászmise-sorozat (Novemdiales), május 7-én megkezdődött a konklávé, amelynek a tétje az új egyházfő megválasztása volt. A dátumról a Vatikánban összegyűlt nagyjából 180 bíboros döntött, köztük az a 133, aki jogosult a választásra. Ezzel a számmal a
mostani volt minden idők legnagyobb konklávéja.
Ez azért is fontos, mert éppen ötven éve hozták meg azt a szabályt, hogy a pápaválasztásra jogosult bíborosok száma legfeljebb 120 lehet; ezt az apostoli konstitúciót később János Pál pápa is megerősítette. A baj csak az, hogy képtelenség betartatni: a konklávén minden 80 alatti bíboros részt vehet, akit nem fosztottak meg a tisztségétől és nem mondott le; azaz csak akkor lehetne csökkenteni a létszámot, ha elkezdenék elvenni tőlük a bíborosi rangot, ehhez pedig legalább az kell, hogy valaki látványosan sikkasszon.
Fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből, jelezvén, hogy a bíborosok új pápát választottak a Vatikánban tartott konklávé során 2025. május 8-án. (Fotó: Tiziana FABI / AFP)
Nincs mese tehát, maradt a 133. Ebből csupán 16 bíboros nem töltötte be a 60. életévét, és ezzel ez a konklávé még fiatalosnak is számított, hála Ferenc pápa intézkedéseinek. Ő egyébként nem csak fiatalította a Bíborosi Kollégiumot, hanem arról is gondoskodott, hogy ne legyenek akkora túlsúlyban az európai országok: egy csomó új ország „kapott” bíborost. A mostanira 71 országból érkeztek, ez szintén rekord.
A tét is hatalmas volt: Ferenc megosztotta és felrázta a Katolikus Anyaszentegyházat, a haladó, liberálisabb bíborosok úgy érezhették, eljött az ő idejük, a konzervatív csoportok pedig olyan pápáért lobbiztak, aki visszaállítja az egyház régi értékeit, tekintélyét és – szerintük – ezzel meg is menti azt. Illetve – sőt: főleg – az, hogy az új pápa mennyire meri kritizálni saját egyházát, például úgy, hogy a gyerekeket zaklató papok áldozatainak oldalára áll és valódi lépéseket tesz a jelenség felszámolására. Idén több áldozatokat segítő csoport érkezett a Vatikánba, hogy azért kampányoljon, hogy a konklávé egy ilyen bátor és haladó gondolkodású pápát válasszon: önmagában az is történelmi helyzet, hogy világi szereplők lobbiznak a pápaválasztás ügyében. Tegyük hozzá, teljes joggal.
Mint a moziban
Az eseményt szokás szerint a Sixtus-kápolnában tartották, amely ebben az időszakban zárva volt a látogatók előtt. Ez az az esemény, amely több filmben is megjelent, mint látványos, feszült esemény, folyamatos politikai manőverekkel, diplomáciai és egyéb ármánykodással és nagy fordulatokkal; láthattuk az Angyalok és démonok című Dan Brown-adaptációban, A két pápa című filmben, legutóbb pedig a Konklávé szólt – meglepő módon – kifejezetten erről az eseményről. A Ralph Fiennes főszereplésével készült, egyébként nagyszerű thrillert már csak azért is fontos megemlíteni, mert
egy csomó bíboros Ferenc halála után gyorsan megnézte a filmet, hogy képbe kerüljön, hogy hogy zajlik ez, és mire számíthat, miután rájuk zárták a kápolnát.
Egyébként szakértők szerint is egészen pontos képet fest a folyamatról, szóval mindenkinek ajánljuk. A valóságban azért persze az egész sokkal hosszabb, procedurálisabb és kevésbé drámai, mint a filmekben, igaz, a színfalak mögött valóban kőkemény lobbi zajlik. Úgy, hogy közben tényleg azokkal a módszerekkel szavaznak, mint a középkorban: a konklávé a világ egyik legrégebbi szertartása, amely 800 éve változatlan formában működik. Azóta legfeljebb annyi az újdonság, hogy a Vatikánt átkutatják, hogy biztosak lehessenek benne, hogy senki nem helyezett el lehallgató eszközt, és hogy a bíborosoknak le kell adniuk a mobiltelefonjaikat.
Konklávé a Sixtus-kápolnában (Fotó: Vatican Media / CPP / HANS LUCAS / Hans Lucas via AFP)
A konklávét most is, ahogy mindig, ünnepélyes mise (Pro Eligendo Romano Pontifice) nyitotta meg, majd a választó bíborosok szintén ünnepélyes menetben vonultak be a kápolnába. Ott mindannyian esküt tettek, hogy hűségesen ellátják a pápa feladatát, ha megválasztják őket, valamint titoktartásra és külső befolyás kizárására kötelezik magukat.
Az „extra omnes” jelszóra mindenki, aki nem része a választásnak, elhagyta a kápolnát.
Ezután egy rövid beszéd következett arról, hogy micsoda felelősség ez a bíborosoknak, és milyen fontos a szándék tisztasága. Hogy ezt átéljék, abban némileg segít, hogy közben Michelangelo hatalmas és tekintélyt parancsoló freskója, Az utolsó ítélet „figyeli” őket a mennyezetről.
Így lesz fehér a füst
Ekkor vette kezdetét a szavazás. Szerdán még csak egy forduló volt délután, a következő napokban azonban minden nap négyet tartottak (kettőt délelőtt, kettőt délután), amíg el nem érték az első kétharmados (plusz egy) szavazatot. Ha egy konklávén három nap után sincs eredmény, a bíborosok szabadon imádkozhatnak és megbeszélhetik egymással a jelölteket. Ekkor indul be a filmekben is látható lobbi. Ha megvan a kétharmad, felszáll a fehér füst; a korábbi eredménytelen szavazatok után fekete füst szállt fel a kápolna kéményéből. Ezt a hagyományt 1914-ben vezették be; manapság különleges vegyszerekkel gondoskodnak arról, hogy a füst (és annak színe) jól látható legyen.
Az érvényes szavazás után felpörögtek az események; az új pápa, ahogy a korábbiak is, azonnal hivatalba lépett, nincs hosszas átadási procedúra. Megkérdezik, elfogadja-e a tisztséget, közli az új nevét, és mindezt egy dokumentumban is rögzítik, a bíborosok pedig közben hűségesküt tesznek. Most is így történt, majd a Szent Péter Bazilika erkélyén hivatalosan is értesítették a híveket a híres mondattal:
Habemus Papam.
Ez után a pápa is kilép, immár hivatalos öltözetében és Urbi et Orbi áldást ad. A Lateráni Szent János-főszékesegyházat csak egy kicsivel később foglalja majd el.
A tömeg izgatottan várja az új pápát a Szent Péter téren (Fotó: Oliver Weiken/picture alliance via Getty Images)
A konklávé egyébként bármeddig tarthatott volna, a pápa megválasztásának nincs időbeli korlátja. A legrövidebb 1503-ban volt, amikor is tíz óra alatt megválasztották III. Piust, a leghosszabb pedig három teljes évig tartott: 1268 és 1271 között. Még hosszabb lett volna a procedúra, amely akkoriban még a mai szigorú szabályok nélkül zajlott; hogy végül „csak” három év alatt meglett a pápa, ahhoz az kellett, hogy a vergődést megelégelő vitebróiak (akkor még ebben a városban székelt a pápai udvar) betereljék őket az eseménynek otthont adó palotába, befalazzák az ajtókat, ablakokat, majd rájuk bontsák a tetőt.
Ekkor született meg maga az elnevezés is, amely azt jelenti, „kulcs alatt”. Az utóbbi évtizedekben persze ilyesmiről nem volt szó, de így is beletelt pár napba, mire megválasztják az új pápát. Ferenc pápa megválasztását öt, Benedekét négy, János Pálnakét pedig nyolc szavazás előzte meg.
A pápaválasztás nem csak a történelmi hagyományok és „díszletek” miatt, de azért is különbözik minden más hasonló eseménytől, mert
a részt vevő bíborosok hisznek benne, hogy Isten már ki is választotta új helytartóját, nekik pedig az a dolguk, hogy megfejtsék az ő szavát és engedelmeskedjenek neki.
Ehhez képest – közvélemény-kutatás, exit poll híján – tényleg nem lehetett tudni, ki lesz az új pápa. A 133 bíboros már a Ferenc lelki üdvéért tartott misesorozat alatt beszélgetett, Ignatius Suharyo Hardjoatmodjo jakartai érsek – a legutolsó bíboros, aki megérkezett Rómába – pedig azt mondta: ötven bíborost hallgatott, meg, de „sok a zűrzavar, sokféle véleményt hallottunk, nem könnyű következtetéseket levonni”. Mindenesetre terjedt egy több mint húszfős lista a lehetséges jelöltekről (hivatalosan egyébként minden katolikus férfinek van esélye, de hagyományosan mégiscsak egymás közül választanak a bíborosok). Az utóbbi napokban az egyik legnagyobb esélyes Robert Prevost volt; a mérsékelt amerikai bíboros „szilárd ítélőképességéről” ismert, és arról, hogy „nagyszerű hallgatóság” a Crux katolikus lap szerint. Favorit volt még Luis Antonio Tagle, a Fülöp-szigetekről származó reformer, akit „Ázsiai Ferencnek” is neveznek. Mindkettejüket kritizálták azonban amiatt, hogy nem léptek fel elég határozottan a gyermekeket szexuálisan bántalmazó papok ügyében.
A magyarokat természetesen az izgatta a legjobban, hogy tényleg volt-e esélye Erdő Péter esztergom-budapesti érseknek, aki úgy konzervatív, hogy nem kritizálta feltűnően Ferenc pápát. A válasz az, hogy igen, bár nem annyira és nem úgy, ahogy a kormánymédiában elterjedt: arrafelé gyakorlatilag már jóval a konklávé előtt ki is hirdették, hogy ő az új pápa. A bíborost (aki nem az egyetlen magyar ajkú a konklávén, ott van még ugyanis a délvidéki Hódságon született Német László belgrádi érsek a progresszívebb, liberálisabb iskolából) ezzel együtt is a befutók közt emlegették, a fogadóirodákban hat az egyhez szorzóval lehetett fogadni rá, és sokak szerint éppen egy ilyen kompromisszumos, régimódi, diplomatapápa tenne (tett volna) jót az egyháznak.
Kiemelt fotó: Franco Origlia/Getty Images
