Közleményt adott ki a héten a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a petesejt-adományozás kapcsán. „A petesejt-donáció – és ezt más országok tapasztalata is alátámasztja, ahol bevezették – szélesre nyitja az utat a béranyaság, a gyermek »rendelésre« való megszerzése vagy az azonos nemű párok gyermekhez jutása előtt. Ferenc pápa így tanított erről: »A béranyaság súlyosan sérti a nő és a gyermek méltóságát… A gyermek mindig ajándék, és soha nem lehet egy szerződés tárgya«” – fogalmaztak az új törvényjavaslat kapcsán.
Magony Szilvia, egykori szépségkirálynő reagált a közleményre. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét teljes terjedelmében közöljük.
„A szeretetből született gyerek soha nem lehet etikai probléma.”
Az MKPK (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia) 2025. december 4-én kiadott közleménye mellett sajnos én sem tudok szó nélkül elmenni.
A közlemény nagyon sok családban okozhatott fájdalmat – azoknál is, akik hittel élnek, és azoknál is, akik csak egyszerűen vágynak/vágytak egy gyermekre. Mi, lombikprogramon átesett szülők nem az élet ellen cselekszünk, hanem éppen az életért. Nem a házastársi szeretetet helyettesítjük technikával, hanem a házastársi szeretetből fakadó vágyat támogatjuk tudománnyal.
Amikor valaki azt mondja, hogy a lombik „etikai probléma”, vagy hogy a gyerek „nem így kellene, hogy foganjon”, akkor nem a technikát bántja. Hanem minket, szülőket. És azokat a gyerekeket, akik úgy érkeztek, hogy valaki éveken át minden vércseppet, minden energiát, minden reményt értük adott.
A lombikbabák nem „mesterséges” és nem „etikailag problémás” gyerekek. Ők pontosan ugyanúgy Isten képmásai, ugyanúgy ajándékok, ugyanúgy emberi méltósággal bíró személyek, mint bármely más gyermek – ezen utóbbi állítást örülök, hogy maga a közlemény is hangsúlyozta.
Én azok közé a nők közé tartozom, akik nem könnyen kapták meg az anyaság ajándékát.
10 lombikeljárás, éveken át tartó küzdelem, hormonkezelések, veszteségek, remények… és közben egyetlen cél: hogy egyszer anya lehessek. A fiam a 3- lombikunk eredménye
A kislányom pedig később – minden orvosi jóslat ellenére – csodával határos módon, természetes úton fogant. Mindkét gyerekem ugyanabból a forrásból született: a házastársi szeretetünkből, a vágyból, az odaadásból és a kitartásból.
A meddőség nem választás! A gyermekvállalás vágya viszont az egyik legtisztább, és legemberibb törekvés. És akik végigjárják a lombik rögös útját, azok nem az élet ellen cselekszenek – hanem éppen az életért küzdenek. Hiszen a szeretet nem ismer „helyes” és „helytelen” technikákat. És minden gyermek – bármilyen úton is érkezik – ajándék. Mert az orvosok sem mindent tudók. Minden procedúra végén, végül a „JóIsten” dönt, hogy ad vagy nem ad.
Fontos, hogy beszéljünk az etikai kérdésekről: embriók sorsáról, béranyaságról, kereskedelmi visszaélésekről. De közben nem szabad megbélyegezni azokat, akik éveken át tartó fizikai, lelki és anyagi küzdelemmel vállalnak gyermeket.
Mi is szülők vagyunk. A gyermekeinket szeretetből hoztuk a világra. És ők ugyanúgy szeretetben fognak felnőni.
A valódi együttérzés nem az ítélkezésből születik, hanem a megértésből.
Az egyház jelenleg szemet huny azon tény előtt, hogy a termékenység évről évre romlik, s ez nemcsak női probléma, hanem egy pár problémája, ahol a férfi oldali indikáció gyakorlatilag 50%-ban jelen van. Ha az említett alternatív kezelések minden esetben célravezetőek lennének, nem lenne szükség lombikra. Hiszen senki sem úgy indítja az életét, hogy a szeretetteljes házasélet helyet, inkább hormonokkal szeretné kezelni magát.
Aggasztó számomra, hogy a közlemény bizonyos szempontból súlyosan stigmatizáló, és azok számára félrevezető, akik nem ismerik ezen eljárások folyamatait, mert:
- Az IVF-et, donációt gyakorlatilag „a gyermek jogainak sérelmével” teszi egyenlővé.
- A meddő párok egyik legfontosabb, legnehezebben meghozott döntését etikai vétségként állítja be.
- Félrevezető, hiszen a lombikok (legyen az saját petesejtes vagy donációs eljárás) során fogant gyermek ugyanúgy megkapja a családi hátteret. Hiszen családban hordják ki őket és ott nevelődnek fel.
- A közlemény szerint „azok az ’eljárások” melyek nem segítik, hanem helyettesítik a házastársi aktust, etikai problémát vetnek fel” – Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ha ezt a kijelentést szigorúan vesszük, akkor már maga Jézus megfoganása is vitatható, hiszen ő volt az első, aki nem így született.
- Félrevezető ilyen formában hangsúlyozni, hogy „Lombik eljárással embriókat hoznak létre, amelyek megsemmisítésre kerülnek.” A valóságban nagyon sok pár, egy-egy lombik procedúra után örül, ha egyáltalán marad beültetésre alkalmas embrió, s fontos megjegyezni, hogy sajnos azok nagy százalékából sem lesz baba, mint ahogy természetes módon sem lesz minden embrióból gyermek, sokan még a 12. hét előtt „meggondolják magukat.”
A donáció kapcsán elfelejtjük, hogy
- Sperma donáció már évtizedek óta elérhető Magyarországon, egyedülálló nők, valamint férfi oldali meddőséggel küzdő párok számára.
- A donációnak mindenhol szigorú szabályzása van, nem ildomos egy lapon említeni az illegális ivarsejt kereskedelemmel, a gyermek „rendelésre való megszerzésével” és a béranyasággal.
- Nem mindenki felel meg donornak. Sperma donor esetében például, lassan ott tartunk, hogy csak minden 10. a megfelelő.
- A donáció mögött az esetek nagy százalékában segítőszándék lakozik, és nem a „pénzkereseti” szándék.
Soraimat pedig Jézus szavaival szeretném zárni:
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.”
Ez a mondat a Márk 2:23–28 részben hangzik el. A történet:
• Jézus tanítványaival szombaton gabonaföldeken megy keresztül.
• A tanítványok tépnek néhány kalászt, amit a farizeusok tiltott munkának tartanak szombaton.
• Jézus erre válaszol többek között ezzel a híres mondatával:
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért
S hogy mit jelentett ez?
Jézus arra tanít, hogy a szombat Isten ajándéka, a pihenés és felüdülés ideje; hogy nem azért adatott, hogy az ember életét megnehezítse; s hogy az emberi szükséglet fontosabb, mint a túlzó vallási szabályértelmezés.
Én tiszteletben tartom mindenki hitét és meggyőződését. Éppen ezért ezúton szeretném meghívni Babára Vágyva című podcastunkba a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökét Székely János szombathelyi megyéspüspököt, mint Krisztus földi képviselőjét egy jó hangulatú beszélgetésre, ahol tisztelettel szeretném megkérni a Püspök urat, hogy tárja fel Krisztus nézőpontját, s mi hadd ismertessük meg a szenvedő oldalt, azon életet adni akaró nők és férfiak sorsát, akik mindent megtesznek az Életért.
(A Püspök úrnak meghívásomat természetesen közvetlenül is eljuttatom.)
2025. december 6. Magony Szilvia”
