A kutatás szerint egy nagyobb testű, posztmetamorfikus (vagyis már nem ebihal) fiatal varangy mozdulatlanul kivárta a megfelelő pillanatot, majd teljes egészében lenyelte kisebb társát. Ezután visszatért a többiek közé, anélkül hogy újabb támadást kezdeményezett volna. A kannibalizmus nem teljesen ismeretlen jelenség a kétéltűeknél, de leginkább lárvaállapotban figyelték meg eddig. Posztmetamorfikus, már átalakult példányoknál viszont rendkívül ritka, ezért különösen értékes ez a megfigyelés.
A faj Chile északi részén őshonos, oázisok és patakok közelében él, az egyik legszélsőségesebb környezetben a Földön. Az Atacama-sivatag extrém szárazsága, a vízhez kötött élőhelyek szűkössége és az egyedek nagy sűrűsége együtt olyan stresszt jelenthet, amely ilyen szélsőséges viselkedéshez vezet.
A kutatók szerint a kannibalizmus mögött több tényező állhat: kevés elérhető táplálék, túlzsúfolt élőhelyek, erős környezeti stressz, a szaporodási stratégia miatt kialakuló nagy egyedsűrűség. Ezek a varangyok kis vízgyűjtőkben fejlődnek, az egyedek szó szerint „összenyomódnak”, ami növeli a versengést az erőforrásokért. Ilyen helyzetben a nagyobb példány számára a kisebb fajtárs is potenciális táplálékká válhat.
A felfedezés fontos természetvédelmi kérdéseket is felvet. A kutatók szerint a jelenség egyszerre utalhat alkalmazkodási stratégiára, de komoly veszélyre is. Segíthet túlélni egy szélsőséges környezetben – de hosszú távon akár a populáció összeomlásához is vezethet, ha a körülmények tovább romlanak.
A megfigyelést Ignacio Garrido-Muñoz állatorvostan-hallgató és az Anfibia Projekt tagja vezette kutatócsoport végezte az Atacama régióban, Freirina közelében. A jelenetet fotókkal is dokumentálták, és a Revista Latinoamericana de Herpetología tudományos folyóiratban publikálták.
Fotó: Getty Images
