Első pillantásra akár mesterséges intelligenciával készített képnek is tűnhet egy kifejlett hím himalájai fényfácán, pedig nagyon is létező madárról van szó. A himalájai fényfácán, vagyis a Lophophorus impejanus a Himalája hegyvidéki területeinek egyik leglátványosabb lakója.
A Cornell Egyetem ornitológiai laboratóriumához tartozó eBird leírása szerint a hím tollazatán a szivárvány szinte valamennyi színe megjelenik: fején fémesen csillogó zöld bóbitát visel, nyakán vöröses, vállán zöld, hátán kék, farkán pedig narancsos árnyalatok figyelhetők meg. A tojó ehhez képest jóval visszafogottabb megjelenésű, tollazata nagyrészt barnás és mintázott. A faj elsősorban a Himalája hegyvidéki erdeiben fordul elő, többek között rododendronnal és bambusszal sűrűn benőtt területeken.
Nézd meg a himalájai fényfácán pompázatos színeit galériánkban:
6 fotó
Ezért változik a himalájai fényfácán színe
A hím különleges megjelenésének egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a tollazat színe attól is függ, milyen szögből és milyen fényben nézzük a madarat. Ez az úgynevezett irizálás.
A jelenséget kutatók részletesen is megvizsgálták. A Nanoscale tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a ragyogó fémes színeket nem pusztán festékanyagok hozzák létre. A tollak belsejében található parányi fotonikus struktúrák befolyásolják a fény visszaverődését. Emiatt a tollazat más-más szögből nézve eltérő árnyalatban ragyoghat. Érdekesség, hogy a kutatók azt is megfigyelték: amikor a tollakat folyadék érte, a színük rövid időre megváltozott, majd száradás után visszatért az eredeti állapot. A madár tollazatának különleges szerkezete ezért még technológiai kutatások számára is érdekes lehet.
Nepál nemzeti madara
A himalájai fényfácán nemcsak látványos, hanem kulturális jelentősége is van: Nepál nemzeti madara, ahol Danphe vagy Danfe néven ismert. A nepáli természetvédelmi hatóság adatai szerint a faj több ázsiai országban, köztük Nepálban, Indiában, Bhutánban, Kínában, Pakisztánban és Mianmarban is előfordul.
Nepálban évszakonként a tengerszint feletti magasságát is változtatja: nyáron akár 3300-4750 méteres magasságban is megtalálható, télen pedig körülbelül 2500 méterig húzódhat le.
A színpompás hím és a barnás nőstény közötti hatalmas különbség miatt pedig első pillantásra akár azt is hihetnénk, hogy két teljesen különböző madárfajt látunk.
Nem a himalájai fényfácán az egyetlen színpompás fácán
Bár a himalájai fényfácán megjelenése egészen rendkívüli, a fácánfélék között több hasonlóan feltűnő madarat találunk. Ilyen például a kínai aranyfácán, amelynek hímje aranysárga bóbitát, élénkvörös testet és narancssárga-fekete gallért visel. Közeli rokona, a gyémántfácán hímje szintén nehezen téveszthető össze más madárral: zöldesen csillogó háta, vörös bóbitája és látványos, fekete-fehér mintázatú, rendkívül hosszú farka van. A fácánféléknél egyébként általánosan megfigyelhető, hogy a hímek sokkal feltűnőbbek a tojóknál. A nálunk is jól ismert fácán hímjének nyaka például irizáló zöld színű, míg a tojó barnás tollazata kiválóan beleolvad a környezetébe – írja a Cornell Lab of Ornithology.
A hó sem állítja meg
A himalájai fényfácán nemcsak a külsejével alkalmazkodott különleges élőhelyéhez. A madarak erős lábukkal és csőrükkel a talajt is felássák, hogy növényi gumókat, gyökereket és más táplálékot találjanak. Még a hó sem feltétlenül jelent akadályt számukra: megfigyelték, hogy a hótakarót is képesek megbontani, hogy hozzáférjenek az alatta rejtőző növényi részekhez és gerinctelen állatokhoz. A szaporodási időszakban párokban is megfigyelhetők, télen viszont nagyobb csoportokat alkothatnak. Vagyis a szivárványszínű tollazat mögött egy olyan madár rejtőzik, amely a Himalája zord, magashegyi körülményeihez is remekül alkalmazkodott.
