Steiner Kristóf a Szexpilicit podcastjának vendégeként nyíltan és őszintén beszélt arról, mit tanácsolna 20 éves önmagának a szexualitásról, ha találkozhatna vele.
„Azt tanácsolnám, hogy őszintén és nyíltan beszéljek másokkal és önmagammal, a szexuális vágyaimról. Emlékszem, hogy amikor belecsöppentem ebbe a meleg világba, akkor azt gondoltam, hogy ezek a srácok, akik cserélgetik a partnereiket, vagy azok, akik bejárnak a bárban a sötét szobába, és ott kavarnak másokkal, hogy ezek ilyen szégyenletes példái az életnek.
Ez nyilván azért volt, mert fiatal voltam, és nem volt mellettem senki, aki mesélhetett volna mindarról, hogy mi van emögött az egész mögött. És nagyon-nagyon kritikus és ítélkező voltam mások szokásaival kapcsolatban, ezáltal pedig nem engedtem meg saját magamnak, hogy keresztülmenjek ezeken a szexuális élményeken, ami utána átvezetett ahhoz, hogy teljesen átestem a ló túloldalára” – fogalmazott a műsorban.
Steiner Kristóf már nem tervez gyermeket vállalni
Néhány hónappal ezelőtt Steiner Kristóf arra a kérdésre is válaszolt, hogy párjával terveznek-e gyermeket. Az író-aktivista akkor is visszaemlékezett fiatalkorára, amikor nem is volt kérdés számára: egyszer majd apa lesz.
„A húszas évemben – mikor még azt hittem, a gyermekvállalás olyan, mint amilyennek a reklámok, a romantikus filmek, és a kevésbé őszinte szülők bemutatják -, bizonyos voltam benne, hogy az életem kizárólag apaként lehetne teljes” – válaszolta.
„Az exférjemmel sokat beszélgettünk a lehetőségeinkről – felmerült a dajkaanya program, az örökbefogadás, a nevelőszülőség, és az is, hogy egy leszbikus barátnőnkkel építünk családot. Az élet másképpen osztotta a lapokat – amit akkor szívfájdalomként éltem meg, most áldásnak tetszik” – folytatta, majd azt is elárulta, hogy visszatekintve mégis úgy látja, nem állt készen erre a feladatra.
Mostanra azonban tisztán látja saját határait, és úgy érzi, már nem szeretne saját gyereket.
Steiner Kristóf (Forrás: Schumy Csaba)
Döntése mögött mély, személyes okok húzódnak meg, amelyek közül az egyik legmeghatározóbb az elmúlástól való rettegés. Kristóf bevallotta, hogy minden veszteségkor megszakad a szíve, és bár elfogadja, hogy a halál az élet része, nem akar önként felelősséget vállalni egy olyan lényért, akinek az elvesztése elviselhetetlen lenne számára.
„De hogy önként iratkozzak fel arra, hogy elveszíthetem azt, akit én »hoztam létre«? Akinek a létezése az én saját döntésem volt? Nem. Tudom, hol vannak a határaim” – mondta akkor Steiner Kristóf.
Arra is kitért, hogy kétségtelenül nagyra értékeli jelenlegi szabadságát és az egyensúlyt, melyet párjával kialakítottak. Szerinte ritkán beszélünk arról őszintén, hogy egy gyerek nemcsak ad, hanem el is vesz: átrendezi a párkapcsolati dinamikát, az intimitást és a csendet.
„Az én életemben a párommal való harmónia az egyik legnagyobb érték – a magammal való viszonyom mellett. Évtizedeken át tartott, míg – nem működő, esetenként mérgező kapcsolatokon át – megérkeztünk egymáshoz. Ezt a harmóniát, egyensúlyt nem tudnám önként feladni” – jelentette ki.
