Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
Létrehozva: 2012. október 29. 17:03
Magyarországon a várandósság 12. hetéig lehet kérni terhességmegszakítást, ám a gyógyszeres megoldást itthon nem választhatják a nők. Egyre többen fizetnek inkább, és utaznak Ausztriába a beavatkozásért.
Nők Lapja Café: Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
Nők Lapja Café: Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
Ezzel nagyon egyetértek. Számomra sem érték önmagában a sok gyerek.
Személy szerint azt sem tudom, minek a sok gyerek, de aki akarja, és fel is tudja tisztességesen nevelni, szíve joga.
Ahogy az abortusz is másoknak.
Ugyan már. Mondhattam volna a szomszédban gyereket verő apát is. Vagy akárkit.
A sejtcsomó meg az ilyen nyálas magzatnapló közütt is van óriási különbség.
De szerintem is sejtcsomó, amíg nem érez.
Nekem a szívem szakad meg a már élő, esetleg éhező, bántalmazott, lelkileg nlkülöző gyerekekért, és egy csöppet nem tud meghatni az ilyen hatásvadász limonádé. Semmilyen műfajban. Jimmyt sem szerettem:-))
Szülessenek gyerekek, olyanok, akiket várnak, és el is tudják őket tartani. A többi üres duma.
Egyáltalán nem a nagycsaládokat akarom bántani, én is abban nőttem fel.
Azokat nézem rossz szemmel, akik nyomorra szülnek még és még és még.
Ez számomra felfoghatatlan, na. De az ő dolguk, szóval beleszólni nem fogok.
Én sem a boldogságra gondoltam. Az anyagi oldalát azért lovagoltam meg ennyire a témának, mert közhellyel élve, anyagias világban élünk, és talán mert az én látásmódom is némiképp ezen alapszik.
Amikor a családtervezés szóba kerül bárhol, otthon, fórumon, baráti körben stb, az első szempont mindig az, hogy az anyagi feltételek adottak-e. Ezt követi a családi egység kérdése.
Oda akartam kilyukadni, hogy aki az élet mindenekfeletti védelmét vagyis az abortusz abszolút elutasítását tartja elfogadhatónak, annak valószínűleg, hangsúlyozom valószínűleg, az anyagi értékek kevesebbet nyomnak a latban, mint aki mondjuk inkább az elvetetés mellett dönt, mint hogy rossz körülmények közé szüljön gyermeket.
Azokról nem beszélek akik vallási meggyőződésük miatt ellenzik a terhességmegszakítást, mert az már megint egy más tészta. (erről is megvan a véleményem)
Mindenesetre egyik oldal mellett sem akarok állást foglalni, a véleményem az, hogy egy esetleges nem kívánt terhesség kimenetelét illetően az adott körülmények alapján érdemes dönteni, nem azt kell figyelembe venni, hogy mi lesz 5-6 év múlva, hanem azt ami MOST van, ami a JELEN helyzet. Ha jelenleg nincsenek meg azok a feltételek (ami emberenként változik, hogy mit tart annak), amik alapján vállalni tudom a gyereket, akkor az elvetetés a legésszerűbb döntés.
De ugye az ember érző lény, az ész dolgait sokszor átírják a szív dolgai, az önzés, kapaszkodás a boldogságba, jelen esetben egy gyerekbe, mert azt hisszük hogy attól majd megoldódnak párkapcsolati problémáink.
Abban egyébként abszolút egyetértek veled, hogy egy embert kitenni nyomornak, lelki sérüléseknek, tanulatlanságnak az élet védelmében, szerintem is felháborító.
Ha már Isten, és Újszövetség.
Nem Isten a büntető és számonkérő, hanem az egyház.
(szerintem a római katolikus egyház... sőt.. nem is mindig az egyház, hanem annak bigott, elvakult hivei. )
Szerintem.
Kerima majd kiejti a saját álláspontját.
Én nem szólom le a sokgyerekeseket, vagyis szerintem önmagában annak nincs értéke,hogy ki hány gyereket szül. Az képvisel értéket,ha valaki megszüli és utána embert nevel belőle. Ami részben anyagi , részben meg nagyon is szellemi odadást kíván.
Engem nem érdekel,hogy ki hány abortuszt csináltat,mert az az ő ügye, aki meg szépen nevel egy gyereket vagy sok gyereket az számomra érték.
Viszont az nem érték,amit néha a tv-ben mutatnak,hogy gyerekek koszosan és neveletlenül hánykolódnak, és a szülők meg adományért könyörögnek és a mama megint terhes. Nekem itt az értékrenddel van a bajom. A gyereket nem csak megszülni kell, hanem életre nevelni,normális értékrendre nevelni.
Na ez sok helyen abszolúte nem megy 10-12 gyerek és majd mind börtönben végzi!!! És még legyen hálás a társadalom.
Tőlem 100-at is szülhet egy nő, de akkor mind a 100-at nevelje is fel és szocializálja, hogy egy dolgos ember legyen ,aki képes beilleszkedni a társadalomba.
Aki meg ezt tényleg jól csinála,annak maximális tisztelet és elismerés!!!
Miért? Mert közel 500 éves a reformáció?
Tudom, megbántam már, hogy leírtam, mert ez ennél árnyaltabb, és nem általánosságban jelentem ki, de a büntető, lesújtó, számonkérő Istene a kereszténységnek van, ami a sémi-judeo-monoteizmusra vezethető vissza.
Persze, nem keverem össze, de mind egy tőről fakad.
Nem szabadna összekeverni a katolizicmust a kereszténységgel.
Ennek egyszerű a magyarázata:
ha kolduló gyereket lát valaki az utcán, akkor tudja, hogy a koldusmaffia van mögötte és nem a nyomor. Bátrabb ember intézkedik és hív rendőrt, hogy megpróbálják kiemelni a gyereket a nyomorból. De mindenki tudja, hogy a testi épsége bánhatja.
A cigányok, akikre te célzol, a koszos, büdös, tanulatlan, félelmet keltő réteg pedig olyan szegmense a társadalomnak, akiket képtelenség összehasonlítani egy ártatlan magzattal.
Am nagyon sokan nem is tudják, hogy hogy néz ki az abortuszra ítélt baba. Azt hiszik, hogy csak egy sejtcsomó.
Sőt, beszélgettem pár hónapja egy nővel, aki terhes volt és mesélte, hogy azért vetette el az előző babáját, mert akkoriban volt gutaütése a rokonának és ő pedig rácsodálkozott.
Szóval ilyenek is vannak.
Miért vagyunk leszólva? Akiket nem érdekel, hogy a szomszéd évente négyszer képes kapartatni, azt miért zavarja, hogy minket zavar?
Ha tényleg nem érdekel, akkor miért kell minket ezért bántani?
Pontosan olyan hatásvadász, mint az abortuszt pártolók érvei a nyomorba születet gyerekekről, akiknek a halál jobb lett volna.
Ilyenkor nem szabadna elfelejteni, hogy te, ti nem tudhatjátok, hogy azt a gyereket tényleg nem akarták? Valóban csak felelőtlenség miatt született?
Biztos, hogy boldogtalan, csak azért, mert a te értékítéleteid szerint az?
Ez rengeteg kérdést vet fel, amit ugyancsak nem szabadna ennyire egyszerűen megválaszolni, ahogy az abortusz ellenességet sem. Én meg az ilyenektől hányok.
Kinek mi számit jó vagy nem jó anyagi körülménynek.
Ez mindenkinek saját döntése kell legyen, a saját igényei szerint.
"Egyébként szívesen meghallgatnám olyan fórumtársunk véleményét, aki pont az életigenlő csoportba tartozik, és nem túl jó anyagi körülmények közé vállalna még gyermeket, ha úgy hozná az élet. "
Mi így vállaltuk a negyediket és nem bántuk meg. Bár idegen emberek kérdőjelezik meg az épelméjűségünket, a felelősségtudatunk és még sorolhatnám.
Csak azt kell megérteni, ha valaki az abortusz mellett dönt. Nekik nem sabad beszólni, különben fanatikus barmoknak tartanak minket, de visszafelé ezt már nem kaptam meg. Nem értem miért van joga másnak feltételezni azt rólam, hogy a többedik gyerek miatt a már megszületettjeimet pöcegödörbe dobom, éheznek és rongyokban járnak, a szeretetet pedig megvonom tőlük.
Írhatnék még emellett érvelve, de minek? Úgysem érti meg az, aki más véleményen van.
Tudod, számomra az jelentett anno nagy csalódást, amikor pl. a néhai János Pál pápa elment Afrikába, meg távoli helyekre hirdetni az igét, kiállni, szót emelni közösségekért, de soha eszébe sem jutott átlátogatni a csángó vidékekre, ahol magyarajkú közösségek csak román miséket hallgahatnak, - felsőbb utasításra. Nyilván, nyelvében él a nemzet, ezt tudja mindenki, és emberek százezrei szeretnék magyarul mondani a Miatyánkot, ám mindhiába.
A Vatikánból csak az abortuszt tudják kritizálni, meg az egyéb védekezési módokat.
Attól kezdve már csak a pénz számít.
És akkor eljutunk oda, amiről már nem kívánok beszélgetni, mert ugyan felháborít, de már untat.
A nyomorban élő tömegek tudatlanok, iskolázatlanok is. És őket sokkal könnyebb manipulálni.
Nagyon bölcs volt az utolsó mondatod. De ezt az idealisták soha nem fogják elfogadni. Az élet (gyerekkel vagy anélkül) nem fenékig tejfel. Ha már valaki teherbe esett és nem akarja megtartani, szerintem is olyan felesleges azon polemizálni, hogy mi lett volna ha...... Adva van egy helyzet, és abból kell kihozni a legjobbat - ami mindenki számára a legjobb. És nem azon vitázni, hogy de ha ez lett volna meg az lett volna...
Egyébként nekem is a harmadik világ jut az eszembe ilyenkor, mert hogy oda tartunk, az biztos. Ott ugyanis - sok országban- még ma is az az értékmérője egy nőnek, hogy hány gyereket tud szülni. Minél többet, annál értékesebb, pláne ha fiút. Hát nekem ettől van hányingerem. Mint a marhapiacon. Melyik marha az értékesebb? Amelyik több tejet ad. Borzalmas.
Az élet egyébként véletlenek sorozata. Anyámnak is volt abortusza. Mondjuk ha megszülte volna a gyereket, el se tudom képzelni, milyen nyomorban éltünk volna. De hát sokakat az tenne boldoggá, ha mások nyomorognának, szarul élnének. Lényeg, hogy az ő hitük szerint történjenek a dolgok. Ejnye ejnye, felnőttnek kéne tekinteni a nőket, egymást.
Egyébként aki a gyilkosság szóval dobálózik: nem az. Akkor ugyanis büntetné a törvény. Az mennyivel jobb, mikor fiatal lányok (de sokszor családos anyukák is) megszülik otthon a klotyón a gyereket, aztán lehúzzák, vagy megy a kemencébe? Lehet, hogy furán hangzik, de még őket is sajnálom, nem csak a megölt piciket. Abban a helyzetben mindenki áldozat. A szemforgató, képmutató, demogóg politika és közvélemény áldozata.
Én már nagyon régóta így érzem.
(követel, számnkér, lelkiismeret-furdalást gerjeszt)
és álszent.
Egyre jobban érzem az elmúlt években, hogy fölvettem a rákpozíciót ebben az egész vallás-mizériában.
Most már lassan oda is eljutok, hogy a kereszténység egy nagy kérdőjelként jelenik meg számomra, az egész sémi-judeo-monoteizmus.
Követel, számonkér, lelkiismeret furdalást gerjeszt.
És utána? Utána oldd meg magad, ha belebuksz, akkor is, mert magadra maradsz.