Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem várom a karácsonyt!
Torolt_felhasznalo_815199
Létrehozva: 2010. december 20. 10:00
Nem várom a karácsonyt!
Gyerekkoromban is nyomasztóak voltak az ünnepek, köztük a karácsony is!
Talán ez az oka, hogy karácsony környékén már rámtör a szomorúság.
Nincs kedvem készülődni. Nem érdekel az egész felhajtás.
Persze lehet az is az oka, hogy nálunk nincs összetartó család és sajnos a karácsony mind a mai napig nyomasztó a párom szüleinél és
az én szülőmnél is.
Úgy tűnik a gyermekkori nyomorúság elkisér felnőtt koromban is. Egyszerűen a múlt még mindig itt van, és gyakran visszaköszön.
Egészség az van (a páromnak és nekem főleg, a szülőknek már nem igazán) és tudom, hogy ennek legalább örülni kell.
Jó lenne azért olyanok fórum írásait is olvasni akik lelkében - főleg karácsonykor - ott a szomorúság.
Amikor megismertem a férjemet, akkor 2 felé rohantunk az első 1-2 évben, aztán egyik éven itt, másik éven ott,k hol az én családomnál, hol az övénél. Aztán elegem lett az állandó utazásból és 4 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy sehova, kettesben ünnepelünk, meg amúgy is, a karácsonykor mindig dolgoztam, 1 vagy 2 nap maradt ünneplésre.
Apám élettársa egy idegbajos nő, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli, akkor azonnal csattan, kiabál stb. Ezzel pont sikerül neki mindig elcseszni az ünnepet.
Anyósomékhoz már nem járunk, se karácsonykor, sem máskor. Annyi rosszat tettek nekünk, hogy nem vagyunk kiváncsiak rájuk. Még a saját gyerekük sem. És csak azért mert karácsony van, nem fogunk odamenni jófejkedni, amikor átverte, kihasználtak minket nagyon csúnyán.
Tudjátok én mit gyűlölök igazán? A karácsony előtti tülkedést, veszekedést a boltokban. Jól mondta tegnap egy lány, ahhoz képest, hogy válság van, meg sem lehet mozdulni az üzletekben. És sorban állás van a hitelpultoknál. Na ez az amit soha nem tennék, hogy hitelt vegyek fel karácsonyra. Egy sima bevásárlást nem tudok megejteni, mert hosszú sorok kígyóznak mindenhol, mindenki idegbeteg.
szia, ezt az egymást tapossuk dolgot én megfejelném azzal, hogy egy héten belül kétszer láttam embereket villamoson összeverekedni...
az egyik még köpött is a másik felé egy szépet......
mindezt a tömött 47-esen...
nem normálisak az emberek, de tudod mit?
- hajlok afelé, hogy igazából az embertelen stressz az okozója ennek az egész szarnak.
- Az, hogy az embernek a holnapja sem biztos, egy húzással kiszedik a lába alól a talajt.
- Az, hogy nincs pénze szinte senkinek.
- Nekem még kézügyességem sincs, hogy ajándékot készítsek...
a lakást még csak feldíszítem, de most díszített girland-ot ki a francnak adjak ajándékba....
egyedül ehhez a világítós-díszítős dologhoz van kedvem. Magához az ünnephez egy szál sem
Ja, és még azt szeretem, hogy lévén már nincsenek vidéki rokonok, mert Ők is Bp-en laknak már, hogy otthon punnyadhatunk jópár napig.
a többi nem is érdekel engem sem.
Boldog Karácsonyt!
Most csak figyelem ezt az őrült ajándékozást..Én, magam készítem,mert ez van..
Szóval ez a karácsony? Szeressük egymást az év minden napján..
Megyek, megveszem a vonatjegyünk. Most néztem, oda-vissza összesen 14 ezer forint lesz. És akkor ehhez még hozzájönnek a BKV-jegyek a Pesten belüli közlekedéshez... És akkor még nem csináltuk semmit, csak A-ból B-be mentünk...
Benézek a karácsonyi vásárba is, és próbálok valami karácsony hangulatot kicsikarni magamból...
gyerekkoromban csodaszép karácsonyaink voltak, ezért én mindig is nagyon szerettem ezt az ünnepet. Volt rokonlátogatás, de nem éreztem nyűgnek, sőt kifejezetten szerettem együtt lenni az unokatesókkal. Ilyenkor lehetett a legjobbakat játszani, kipróbálni a karácsonyra kapott új társast, legót stb.
Igazából most is szeretem a karácsonyt, csak egy dolog szomorít el: hogy évek óta nincs pénzem ajándékokra... Pedig nem vagyok anyagias, és tudom hogy nem az ajándék a legfontosabb, de én nagyon szeretek ajándékozni, és igenis nagyon sz@r érzés, hogy tudom hogy mivel tudnék örömet szerezni pl. a páromnak vagy a szüleimnek, de nem tudom megvenni - csak valami apróságot helyette, vagy valami saját készítésű dolgot, ami nagyon kedves dolog ugyan, de mégsem ugyan az. És nem, nem a családom várja el az ajándékozást, hanem én szeretnék adni - de nem tudok...
na látod ez annyira jellemző..Ti ugráljatok mint a szűri szarka,de amikor nekik kéne kimozdulni az annyira izééééé(fárasztó,messze van,vigyázni kell Bundásra a házörzőre,annyi betörés van karácsonykor és különbenis..)
Nagyszüleimnek köszönhetem,hogy a karácsonyaim szépek voltak.Kisgyerekként,míg náluk éltem.Utána a szüleimnél valahogy nem jött össze semmi. Nem tudok csak karácsonykor szeretni,törődni másokkal,ez nálam nem időhöz,dátumhoz kötött dolog.
Szüleim távol vannak,nagyszüleim fényévnyire már túl ezen az életen.De a karácsonyt mégis sikerül úgy megélnem minden évben,mint gyerekként,annyi különbséggel,hogy most nem csak kapok hanem én is adok ajándékot.Sosem boltit.Mindig azt adom amit ellhullat akaratlan megjegyzéssel az akinek az ajándékot szánom.
Párom elvből utálta a karácsonyt ,mióta együtt vagyunk sikerült megmutatnom neki,hogy mit is gondolok én ünnepnek.Azóta ő is tud felszabadult,és vidám lenni ezeken a napokon. Nincs hetekig tartó procedúra takarítás terén,nincs agyondíszítve a lakás,csak épp annyira,amennyire a lelkünkből jön.Menű se annyi mintha egy század jönne,épp annyi amennyi kell 3 napra,hogy ezeken a napokon amikor végre együtt lehetünk,akkor ne az legyen,hogy párom pesztrál én meg örzöm a tűzhelyen a kaját.Az,hogy együtt lehetünk ezeken a napokon,hogy családilag összebújva a gyerkekkel fimet nézünk,játszunk,közös programokat tudunk szevezni,nincs rohanás,már az örömforrás nekünk.
Senkitől nem várunk semmit,már tudják,hogy részünkről az ajándék személyre szóló,emiatt ők sem stresszelik magukat,nagyobb öröm annálé nincs,minthogy kitalálod,és azzal ajándékozod meg szeretteidet ami szíve rejtett vágya.Olyan jó látni,hogy tényleg örülnek a kapott kis csekélységnek.
Nem rossz program:-))
(idén ha minden igaz,és nem támad le senki,nálunk DVD nézés lesz a szilveszter esti menü:-)
24-én indulunk Pestre. 24-e egyik rokonság, 25-e másik rokonság, 26-án rohanás vissza Szegedre, mert aznap már dolgozom. Rengeteg rohanás, kapkodás, cipekedés a hidegben, és amikor végre lerogyok valahová, akkor na, akkor képe ünnepelni a szeretetet. Hát ez nekem nem megy.
Nekem se.
Hosszú évekig csináltam így, még kicsi gyerekkel is, mert elvárták; ezer felé szaladtam, de sehol sem tudtam egy jóízűt enni-inni-beszélgetni, mert szaladni kellett tovább, de ha valaki kimaradt, jött a sértődés. Na, egyszer eszembe jutott, hogy nincs sehol előírva, hogy én futkorásszak másokhoz, tiszta hülye vagyok, hogy egész életemben "útközben" töltöm a karácsonyt. De amikor mondtam a családnak, hogy legközelebb én hívok meg mindenkit, közölték, hogy nekik MESSZE VAN! Na, azóta nem megyek sehova, a meghívás pedig él. Aki jön, szívesen látom, akinek meg IDE messze van, sajnálom, nekem pedig ODA van messze, ugyanakkora távolság.
Tökéletesen egyetértek veled.
A karácsony a magyar háztartások többségében arról szól, hogy iszonyatos adósságokba verik magukat, a családanyák karácsonyra összeesnek a fáradtságtól, a család az őrület szélén áll a nagytakarítástól, az anya végkimerüléses hisztijétől, az iskolai-óvodai ünnepi programdömpingtől, a rokonok, ismerősök és a média elvárásaitól. Karácsony estére mindenki szívből gyűlöli egymást és az egész felhajtást.
A válások és az öngyilkosságok legnagyobb része a karácsonyhoz köthető.
Megmondom őszintén, én már évek óta teszek az "elvárásokra".
Régen mint az őrült megsütöttem ötvenféle süteményt, aztán szilveszterre az újabb ötvenfélét, a karácsonyról megmaradt pedig ment a kukába.
Minden évben új stílusú karácsonyfa- és lakásdíszítés volt és tízfogásos menü ebédre-vacsorára karácsonytól újévig vendégek hadaival.
Aztán elegem lett.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nálunk nincs karácsony, nincs ajándék, nincsenek sütik meg minden egyéb.
Csak mindez normális, emberszabású módon.
Plázában tülekedés, hitelfölvétel, mások túllicitálása nincs. Nem is lesz soha, ha rajtam múlik.
Nem szeretem az ünnepeket. Egyiket sem!
A karácsonyi készülődés már csak a gyerekek miatt van. Ők nagyon várják a fadíszítést, az ajándékot, és hogy sütök-főzök. Csak az a finom, amit "anya" készít!
Számomra minden téren megterhelő a készülődés, testileg-lelkileg és anyagilag is totál kész vagyok ilyenkor.
Állj oda mellé és segíts neki. Jövőre meg vedd le róla a terhet és Te lásd őket vendégül.
Én is szorongós vagyok és megfeleni akarós és mindennek tetejébe még maximalista is.
De most van egy párom, aki jó hatással van rám. Őt nem érdekli, ha kireped a bejgli, ha kissé megég a hús, vagy ráragad a fólia a pulyka mellére
És pont ezért, én sem görcsölök.
Szóval anyudnál is lehet ilyesmi van a háttérben.
anyud kicsit maximalista,de megértem miért csinálja.Csak hát ezzel egy picit nyomasztóvá teszi(minden igyekezete ellenére)az ünnepeket számodra(számotokra).
Mindegy,hamar jön és hamar megy az ünnep.Még a szilveszteri "kötelező"partizni nyomulást kell még túlélni.Ha mázlim van idén sem megyek sehova:-)(valahogy ahhoz sincs kedvem..se házibuli,se egyéb program.)Nagy álmom,hogy ha a pénztárca engedi egyszer így ünnepekkor kettecskén a férjemmel átsuhanjunk Osztrákiába:-)és ott egy faházikóba szépen megünnepeljük a karácsonyt-újévet.(lehetőleg maximum egy erdei őzike és egy mókus társaságában):-)
Sziasztok!
Elolvastam az összes hozzászólást. Mindenkinek megvan a joga várni vagy nem várni a karácsonyt...De egy dolog biztos! A karác sony erről szól:
http://reformatica.com/?p=2061076
(És senkit a világon nem szeretnék megtériteni
)
Kivánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt!
Így érthető. Én se várom ezt a műszeretetet ami mindenütt van.
Nem is fogom túljátszani a dolgot.
A hangulatát meg az adventet szeretem, de én sem rajongok három napért.
Szóval nem vagy egyedül. Reméljük hamar eltellik!