Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szemüveg és lelki bánat
Létrehozva: 2011. november 4. 09:52
Azt hallottam valahol, hogy aki szemüveges lesz, az azért lesz az, mert az életben, családban, környezetében olyan dolog, történés van, amit ő kvázi "nem akar meglátni".
Pl. van egy házasság, a férj-feleség nem él jól, a gyerek ezt megérzi valahogyan, és tudat alatt így védekezik, "nem akarja látni" a rossz dolgokat, és végül emiatt lesz szemüveges.
Na persze nem mindenki, hanem csak aki lelkileg az ilyen dolgokra túlérzékeny.
Szerintetek igaz ez?
Miért és mit akarnak megműteni a szemeden?
Milyen dioptriás szemüveget kapnál.
Megvizsgáltak-e pupilla tágítással is?
Vagy csak géppel nézték meg és lencséket rakva a szemed elé olvastattak.
Az én tapsztalataim az OFOTÉRT-nél teljesen rendben vannak.
A szemüvegnek érdemes többfunkciósnak lenni, mert más a távolsága az olvasásnak, más a számítógépnek, és más, ha éppen a szoba túlsó felére akarunk szemüvegben nézni.
Szemüvegesek! Kérlek, segítsetek!
Csütörtökön voltam szemészeten, s ott ért az első sokk: szemüveges leszek. Persze, második sokk is volt egy műtétre való időpont adás formájában, de hát haladjunk lépésről lépésre.
Szóval, nem tudom, mi tévő legyek, milyen optikába menjek szemüveget csináltatni. Hallottam hideget-meleget az Ofotértről, a Vision Expresszről, a Fotexről, kisebb optikákat azonban nem ismerek.
Tapasztalatok? Vélemények?
Köszönöm!!
Valószínű, hogy az volt a csepp.
Hasonlókra gondolok, mikor azt taglalom, hogy az ember valahogy nem foglalkozik magával olyan behatóan, hogy kellőképpen megismerje a motiváltságait, ami az ő útját egyengeti.
Addig, amíg minden simán megy, addig nincs késztetés egy másfajta szemléletre.
Vagy a mérleg másik oldala, ha van is "figyelmeztetés" az úton, azt tagadjuk inkább, mint megnézzük.
Ezek szerint neked sikerült. Gratulálok.
mindig szerettem emberekkel foglalkozni, de elsősorban gyerekekkel /ovonő vagyok eredetileg/
aztán egy péntek megszünt az akkori munkám /baby sitter/, közölték, hétfőn már nem kellek, holott 5 évig dolgoztam náluk, kvázi a gyerek hozzámnőtt
előtte végeztem már svéd m. tanfolyamot, ismerősökön, rokonokon gyakoroltam
aztán ugy döntöttem, ha már ez van, plusz a táplálkozástannal is 2004óta egy endokrin betegség miatt, közelebbi kapcsolatba kerültem, hát, nekivágtam
sok-sok tanulás, gyakorlás, sos-sok technika, és tanulás, tanulás...szóval kell hozzá kitartás, de ebben nálam nincs hiány
biztos az is genetika, hogy nagypapám felcser volt, apum orvos, szóval valami csak ott volt bennem mindig, csak nem hozta elő ennyire semmi, csak az a nagy "munkanélküli" sokk
A vonzódás alatt azt értem, hogy mi az, ami elindított erre az útra?
Mi volt az, vagy mikor gondoltad azt, hogy ez a nagy igen?
Valami kiváltotta? Érezted, hogy ez hozzád tartozik? Vagy ilyesmi.
az ETI/ben tanulok és vizsgázom
több év, mire mindkét szakon meglesznek a vizsgáim
mi az, hogy milyen vonzódás?
gyógyitani szeretnék, illetve már most is foglalkozom táplálkozástudománnyal, stb
Ez természetgyógyász iskola, vagy államilag elismert iskolai lehetőség?
Milyen vonzódásod van efelé a téma felé?
Te élsz is valamikor, vagy csak egyfolytában kutakodsz a lelked és a múltad mélyében,minden esemény kapcsán?
Jaj....
Én ezt összekacsintós viccnek szántam korcsikának.:-))
(bocs, Korónisz!)
Ez temészetes, ha valakinek van már némi-nemű ismerete dolgokról, és ez bármilyen területen igaz.
Ehhez kapcsolható amit olvastam, hogy amikor valakinek valamiféle betegséghajlama van, és ez itt lehet akár genetikailag is, akkor olyan családba születik, ahol már ismerik az dott betegséget, tudják, hogy kell vele együtt élni, vagy éppen gyógyulni, és ezt tanulja meg az újonnan érkező.
Mi az, amit tanulsz? Érzéked mihez van azon belül, hogy természetgyógyásznak tanulsz?
persze, hogy nem ad, de nagyobb rálátásom van dolgokra, mint egy átlagembernek
mellesleg én is természetgyógyásznak tanulok, azért nem lettem orvos, mert nem birom a vért, és a boncolást sem éltem volna túl az egyetemen
Nos, a te hsz-odból nekem az jön le, hogy kérdezel, de a kétely morzsányira sem lelhető fel a kérdések mozgatórugói közt.
Nagyon szívesen válaszolok minden olyan kérdésre, amiből azt látom, hogy az, aki felteszi, valóban érdeklődik.
Viszont a kérdések olyan irányba történő kimenetelére sajnálom az energiát pocsékolni, ami arra visz, hogy újabb provokatív kérdések szülőanyja legyen.
Szerinted mi egy másik ember? Egy robot? Nálad mit jelent, hogy: "Tessék válaszolni".
Nálam azt jelenti, hogy egy másik ember nekem meg akarja határozni, hogy én mit tegyek.
Te hogy vagy az ilyen kérésekkel?
Aki úgy gondolja, hogy a másikat sarokba kell szorítania, annak először meg kéne néznie, hogy mit takar az a sarok?
Zsaki pedig leírt minden mást, amit még írhattam volna.
Megértem, hogy ez a véleményed, viszont megkérdőjelezem, hogy amit én írok, arról miért kell így nyilatkoznod?
Egyrészt semmiről sem mondtam ki, ez vagy az szentírás, vagy éppen az orvostudománytól akár egy szót is.
Másrészről pedig az, hogy valakinek az apukája ez vagy az, az semmiféle garanciát nem ad a gyermeknek. Sőt, lehet, hogy éppen egy ellenkezést vált ki.
Mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem gondolom személyeskedésnek, és természetesen a te személyed mellőzése nélkül.
ne beszéljünk már bele az orvostudományba mindeféle humbugot
még akkoris azt mondom, hogy ha apukám orvos-természetgyógyász
Szia!
Belekotty, azt nagyon tudok..:-)
A kérdésekre azért Neked kell választ találnod, mert a Te életedről van szó. Mi kívülről nehezen tudnánk válaszokat adni a Te kérdéseidre, pontosan azért, mert nem nekünk szólnak. Amennyiben nem keresel válaszokat, akkor nem keresel. Az is jól van.
Az én szemléletem szerint, ha velem történne hasonló eset, akkor valszeg elkezdenék azon gondolkodni, milyen előzményei voltak a történéseknek. Ezek akár hosszú évekre is visszanyúlhatnak...elkezdeném a visszatekintést arra vonatkozólag, hogy milyen negatív események előzték meg a balesetet. Például munka, párkapcsolat, egyéb kapcsolatok, és mindezekben az én szerepem, tehát ebből a szemszögből. Voltak már korábban is jelek, amelyek arra sarkalltak, hogy kezdjek el valamit másképp csinálni? Szóval rövidebben, amikor valaki nincs az útján a Sors mindig "küld" intő jeleket.....Mondom ez csak az én álláspontom, és Isten ments, hogy bárkit erre ösztönöznék. Találja meg mindenki a saját útját, azt kívánom.....
Amit írtál a segg növesztésről, azon jót nevettem. Így is lehet nézni a dolgokat, ha Neked ez a része fontos. Én biztos nem vonatkoztattam volna a történetemet erre kihegyezve...:-) A közlekedés analógiája számomra a haladást jelképezi. A fejlődésem útját, amiben most törtés következett be....tehát valóban az való nekem, amit jelen pillanatban csinálok, vagy máshol másban kell kamatoztatnom a tudásomat? Váltanom kell munkahelyet, vagy felvállalni valami egészen mást, mint amit eddig csináltam? Persze ezek csak az én külsősként adott válaszaim....ami egyáltalán nem mérvadó egy másik ember életét nézve...
Sajnálatos, hogy ennyire ki akarja mindenki kerülni azt a sarkalatos problémát, hogy ő maga mit tett / tesz azért, hogy valami egészségre ható dolog kialakul nála.
Akkor ne kerüljük.
Mit tett Gipsz Jakab (én), hogy elütötte az autó? Hajlamom volt a gerincsérülésre, kartörésre, koponyasérülésre, orrtörésre, lábtörésre, fog kiesésre? És ezt nekem honnan kéne előre tudni, hogy nekem erre hajlamom van? Ha ugyanis nem tudom előre, hogy tehetnék ellene?
Mik a potenciális hibák? Vagy ez jutalom, hogy megrokkanhattam? Annyira azért nem élvezem, hogy feltételezzem, ez volt vágyaim netovábbja.
Ötletem:az egészséges életmód részeként végrehajtott kerékpározás hülyeség, mert elüt az autó. Járj busszal, növessz hájas segget, az jó, mert úgy nem üt el az autó, cserébe bazi kövér leszel, és meghalsz infarktusban. Haha, de azt is el lehetett volna kerülni kerékpározással, de akkor meg az autóval elüttetésre hajlam jön elő. Na, most akkor mi van? Ha biciklizel, az a baj, mert előhozza az összetöretési hajlamodat. Ha nem biciklizel, az a baj, mert akkor meg nem élsz egészségesen, és előhozza a szív-és érrendszeri katasztrófa hajlamodat.
Tessék válaszolni. Lehet ötletelni, de az nem opció, hogy mellébeszélsz, vagy nem mondasz semmit, vagy azt, hogy ezt nekem kell tudni. Tételezzük fel, hogy nem tudom, mert hülye vagyok, vagy nem értem még rá ezzel foglalkozni, hótt mindegy. Mert akkor én is azt mondom, hogy sajnálatos, hogy ennyire ki akarja mindenki kerülni azt a sarkalatos problémát, hogy válaszolni kellene a kérdésekre, ha feldob egy témát.
Vannak dolgok, amik nagy valószínűséggel rátestálhatók a genetikára, de jobbára azért ez nem egészen van így.
Vannak dolgok, amik arra mutatnak, hogy egy bizonyos betegségre a hajlamot kapjuk meg, és aztán hogy mi alakul ki abból, az már egy másik kérdést vet fel.
Sajnálatos, hogy ennyire ki akarja mindenki kerülni azt a sarkalatos problémát, hogy ő maga mit tett / tesz azért, hogy valami egészségre ható dolog kialakul nála.
Aztán persze megnyugodva abban, hogy ő nem tett semmit, így azért sem fog tenni semmit, hogy a dolgok változhassanak.
én 12évesen lettem szemüveges, és apukám annakidején ugyszintén:)
én -2essel kezdtem, és most ez -11, ő 64 évesen "csak" -7
nálunk genetika:)
Hát ha már leóvódásoztál, akkor ez úgy illik, hogy visszavágjak.
Tehát hülye, aki mondja.
Tudod ebben az jó, hogy ez egy univerzális igazság.
Ki amit mond a másik emberre, az tulajdonképpen a maga ítélete önmagáról.
Hát így jártál.