Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatok régen és most
Létrehozva: 2013. július 6. 19:47
Sziasztok! Egy ideje gondolkodom azon, vajon miért nincs párkapcsolata egyre több 25-35 év közötti nőnek, belértve magamat is.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Van aki él és nem agyal olyanokon amin te.
Tudatosult már benned, hogy az, hogy megadatik neked, hogy megöregedj, már önmagában siker? Tudom, hogy milyen rohadt nehéz, ne félj. De nem fogom elhagyni magamat sohasem. Mert az egy rohadt nagy luxus, a nyavajgás, a pesszimizmus. Minden perce elvesztegetett. Olyan, mint egy nagy fekete lyuk, ami nyeli befele hiábavalóan az életidödet. Čn nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Nem vagyok halhatatlan.
Ez volt az utolsó hsz.-em feléd. Erre nincs a továbbiakban se idöm, se energiám.
És az embereknek nem kell egyformán élni, nem szekta az élet.
Eufórikus érzés...kétgyerekes anyaként külföldön szinte egyetlen rokon nélkül, tíz éves és küzdelmes kapcsolatban (ebböl hét év házasság) pontosan tudom, hogy miröl beszélek.
Nincs itt semmi bölcsek köve, ez az igazság. Részedröl meg sértödöttségröl van szó meg a féltett büszkeségröl. Annyira ápolod a büszkeséged, mint egy drága autót. Nehogy véletlen karcolás essen rajta...sose ülnél bele a szuper kocsidba pont ezért, hogy száguldozz vele. Rettegsz, mert megsérülhet. Csak a garázsban nézed. Na mindegy, ha neked így jó. Nagyon sajnálom. De legyen neked igazad. Végülis ez a lényeg.
Összefoglalva: szar a világ, mindenki hátba döfhet, ezért meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat és a frusztráltságot kikefélni magadból egy arra kapható szerencsétlen növel...tudod,már sokszor leírtam, de neked is leírom:
Olyan a világod, amilyenné teszed, amilyennek látni akarod. Ez a te világod, te alakítottad ilyenné és nálad a lehetöség, hogy mássá tedd.
Üdv, patkanyfog
El kell fogadni a világ rendjét úgy, ahogy van, meg kell vele békélni. Meg kell békélni azzal, hogy nincsenek tökéletes emberek és tökéletes kapcsolatok és tökéletes partner.Mindannyian érzékenyek és sebezhetöek vagyunk. El kell fogadni. Meg kell tanulni megbocsátani. Másoknak és magunknak. Člethelyzetek vannak, amiket meg kell tanulni megoldani együtt. Ez az élet egyik legnehezebb feladata. Az együttmüködés másokkal. Ha segítséget kérsz, elismered a gyengeséged. Ezzel kiszolgáltatottá válsz. Ugyanakkor azzal, hogy segítséget kérsz egy adott helyzetben és ezt a segítséget meg is kapod, kapsz egy esélyt arra, hogy összeszedd magad.
Ha viszont egyfolytában mindenkitöl elfordulsz és nem szólsz, ha bajba kerülsz, akkor sokkal nehezebb dolgod lesz. Lehet, hogy egyedül ki tudsz mászni, de vannak élethelyzetek, amikor ez nem megy. Ěgy tényleg megkapod a megerösítést, hogy az élet szar, meg az emberek szarok. Azt kapod vissza, amit kifele sugárzol.
Szerencsére az én életemben mindig akadt olyan segítö, aki nem használta ki az adott helyzetben a gyengeségemet. Söt, utána valamilyen formában vissza tudtam adni a kapott támogatást. Legyen az pénzkölcsön, vagy egyéb segítség (pl. költözésnél, vagy gyerekre vigyázni, kertet gondozni, vagy megfözni a frissen szült barátnömnek pár napra elöre, vagy akár egy igazán jó, világmegváltó beszélgetés formájában stb...)
Čn már eléggé ismerem és tisztelem magamat és a környezetemet ahhoz, hogy tudjam, mi a jó nekünk. Egyébként igazad van, az egy és igaz út nincs. Mindegyiknek megvannak a buktatói. A családnál jobban oda kell figyelni, mert ha buksz, akkor azt a többiek is megérzik. De mégis... az igazi családnál az a jó, hogyha buksz, ott vannak a többiek és segítenek neked talpra állni. Összedolgoztok.
Ha egyedül vagy és buksz, akkor csak te buksz, de bele is fogsz dögleni, az fix, mert senki nem lesz melletted, hogy talpraállítson majd. Ilyen egyszerü. Az élet szövetségekböl áll. Aki a legjobb szövetségeket köti, az él túl.
Mi a jobb? Egy kapcsolatért tenni és változni mindkét félnek, hogy kialakulhasson egy szeretö és támogató közösség, amiben a közös gyerekek relatív érzelmi stabilitásban nönek fel, vagy pedig az izolálódás, a fájdalom és még több fájdalom, amit magadnak, a volt párodnak, a gyerekeidnek okozol, ha szétmentek. Aztán menekülés saját magunk elöl, a változás elöl , amiben még csak lehetöség sincs a fejlödésre...az idö telik, az ember ugrik egyik partnertöl a másikig és mindig szembesül egy idö múlva valamilyen nehézséggel, amit meg kéne oldani.
A felszínes egyéjszakás kalandokban nincs kihívás. Elég hamar megtanultam azt, hogy minden pasit, tök mindegy kit, meg tudok kapni egy rövid idöre. Tudtam, hogyan viselkedjek, milyen eszközöket vessek be a gyors sikerért. Amíg kisérleteztem, érdekes volt.
Egy idö múlva rájöttem, hogy az igazi elismerés az, ha egy férfi képes egy életre mellettem maradni azért, mert szeret. Ůgy, hogy ismeri a a másik oldalt, a hisztijeimet,a tökéletlenségeimet és mégis mellettem marad.
Persze az tény, hogy marha nagy szerencsém volt és én sem voltam a függetlenségem feladására minden pasi mellett képes és nem is ment fájdalom nélkül a változás. De legalább tényleg megéri, mert tudom, miért/kiért teszem. A férjem a mai napig nagyon szeret engem is és a gyerekeinket is. (10 éve vagyunk együtt, 7 éve házasodtunk.)Čs az is igaz, hogy 8 év kellett, hogy ráébredjek, mekkora ajándék ez. Dehát jobb késön, mint soha....
A saját életed, a saját döntéseid. Egyszeri, megismételhetetlen lehetöséged az, hogy ebben a formában élhetsz. Idöt kaptál,hogy érezz, létezz és élj. Hogy a képességeidet és az idödet mibe fekteted, az a saját felelösséged. Csak te tudhatod, hogy neked mi a jó.
Milyen eredmény várható?
Gyerek után szétment kapcsolat férfitagja fizethet még rengeteg évet, kevésnek van olyan jövedelme, hogy ez ne roppantsa meg az életét.
Volt idöm kipróbálni és élni azt a fajta szabadságot, hogy megtanuljam, egy idö múlva mennyire unalmas és értelmetlen az egész. Az életidö sokkal értékesebben is eltölthetö, minthogy az ember szimpla kefélésekre és flörtölésekre pazarolja.
Hát pontosan erről van szó.
Azért nem működnek a mai kapcsolatok (már amelyik), mert a felek nem képesek kölcsönösen adni. Mindent a másiktól várnak el, nem tudják megfelelő módon ezt kommunikálni, az első problémánál bevágják az ajtót a hátuk mögött. Menekülni mindig a legegyszerűbb.
Állítom, hogy rengeteg szakmát könnyebb megtanulni, mint a házi tündérkedést.
A korom miatt én még láttam párat, de lehet a 20 évvel fiatalabb soha egyet se fog látni.
Hát pedig az ember tud házitündér lenni
1) ha akar
2) ha olyan az a férfi
3) nincs más dolga, csak házitündér legyen... (munka mellett iszonyú nehéz, ha nem is lehetetlen)
Olyan isteni házisajtot csináltam, hogy meg kellett erőltetni magamat, hogy a fele megmaradjon (most, mai gyártmány)
Vasalni nem szeretek, sosem szerettem, itt mínusz egy pont levonás:) A mosómasa kimos, a mosogatógépet be tudom pakolni, öntöttvas edényekben főzök, és a palacsintát a régi vasserpenyőben sütöm, meradrágám' úgy szereti (én nem, nekem a legmodernebb palacsintasütőből esik jól, hát kétfelé sütök). Viszont nem szerelek autót, nem nyírom a füvet, és atöbbi...
Izé, a házitündér szexelni nem szeret? Merakkor' megint mínusz 1 pont...
Hmmm... félreértettelek volna?
(az max. egy másik topikban történhetett... ;))
Ez érdekes egyébként , mert mi a szüleimmel élünk, és őket is el kell viselnem - hát az sem mindig egyszerű. Mégis, ha egy férfit kell elviselni hosszútávú együttélés során, az más, mert valahogy sokkal nagyobb kényszerítő erőnek tűnik. Elvégre az olyan végleges dolog, míg a szülőktől pont, hogy eltávolodni készülsz inkább.
(Nyilván az elviselés kölcsönös, bárkivel is élek együtt, tehát nekik is el kell viselniük engem, ez világos számomra.)
Sokban függ attól is mit látott, volt-e apja az mit tett a család megélhetése érdekében.
És a férfi pontosan mit is ad ezekért az elvárásokért cserébe?
(majdnem szolgáltatást írtam...
)