Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Érdekes nekem a Te szemléleted, hogy mindent Magadból kiindulva,és Magadhoz visszatérve kezelsz! Én másképp élek , de elfogadom szemléleted létjogosultságát, hiszen önmagán tud az ember leginkább változtatni. Azért ez a szemlélet az én szempontomból kissé nárcisztikusnak tűnik.
Az érzelmek semmi mást nem mutatnak, mint a mi bajainkat magunkkal.
írod .
No én ezt nem így értelmezem . Érzelmeink reakciók a külvilág hatásaira. Ezek a reakciók más síkon zajlanak , mint a történések ésszerű feldolgozása . Mint szakmabéli írom, erre külön rendszer alakult ki az emberi agyban . Ez nagyon fontos , a negatív érzelmek is , mert védenek bennünket olyan hatásoktól, melyek károsak lehetnek számunkra. Előnyük az is,hogy gyorsabban segítenek bennünket a környezethez való alkamazkodásban .
Az érzelmek akkor károsak, ha megpanganak, vagy úrrá lesznek az események értelmi feldolgozásán ,háttérbe szorítva azt.
Én úgy látom, hogy mind érzelmi , mid intellectuális képességisnk szükségesek az egészséges élethez, ezek megfeleló egyensúlya a lelki egészség.
Köszönöm, hogy megmagyaráztad, így már értem.
No igen, egyes szavak különbözőt jelentenek más és más ember számára. Ez már csak ilyen. De addig nem probléma, míg meg tudják a felek beszélni.
Még nem? Nem feltétlenül fogunk egy nyelvet beszélni, de nem is szükséges. Két teljesen különböző ember vagyunk, különböző nézetekkel. Néha egyező nézetekkel. Így van ez rendjén. Csak meghallgatjuk egymást. Ez a fórumozás lényege. Nem kell ítéletet mondani, hogy az nem úgy igaz, ahogy te mondod, vagy kiszólásokkal erősíteni a saját nézőpontunkat, hogy pl. a változás adott, az alól nem lehet senkinek kibújnia. Te így látod, én másképp. Ez is így van rendjén.
Nem számít, te milyennek látsz engem, mert nem látsz. Írást látsz egy bizonyos témában. Az, hogy van elképzelésem a témáról és nem feltétlenül értek egyet veled, az nem merevség, mert akkor ilyen alapon ez rád is igaz lenne.
Én pedig úgy gondolom, hogy lehet iskolához kötni az asszertív kommunikáció elsajátítását. Pl. pedagógia vagy pszichológia. Ez egy tanulható dolog, nem feltétlenül veleszületett. Otthonról is lehet "hozni", amennyiben a szülők képesek egymással így kommunikálni, a gyerek leutánozza, elsajátítja.
Az ébredésnél erre gondoltam: "Viszont én mint magánember nagyon tudom értékelni, hogy van egy ilyen lehetőség, amivel a hétköznapokban tudok megoldásokat arra, hogy hogyan másként mint eddig, amivel nem voltam megelégedve."
Mi még nem beszélünk egy nyelvet. Én legalábbis úgy ítélem meg.
A változás adott, az alól nem lehet senkinek kibújnia.
Az már egy más kérdés, hogy ki mire használja fel a változásban rejlő lehetőséget?
Ismerek néhány nagyon merev személyiséget, ...
Az írásaid alapján én is ilyennek látlak téged.
Hanem pl. egyes felsőoktatási intézményekre, bizonyos szakmákhoz kötötten tanítják az asszertív kommunikációt.
Nem gondolom, hogy ezt iskolához, illetve szakmához lehetne kötni.
Mindenütt elvárás, hogy a partnerek úgy tudjanak kommunikálni, hogy az építő jellegű megoldáshoz vezessen.
Viszont én mint magánember nagyon tudom értékelni, hogy van egy ilyen lehetőség, amivel a hétköznapokban tudok megoldásokat arra, hogy hogyan másként mint eddig, amivel nem voltam megelégedve.
A topikban is nagyon sok szó esett részemről e témáról korábban.
Az én látószögem szerint megállja a helyét az a mondat. A változás lehetősége elérhet, de nem mindenki él vele. Egyáltalán nem. Ismerek néhány nagyon merev személyiséget, akkor sem hajlandó változni/változtatni, ha az élete múlik rajta.
Az ébredést úgy értem, hogy húzzuk ki a fejünket a homokból és pislogjunk körbe, mert nem csak az a világ(nézet) létezik, amit megszoktunk. Merjünk másfelé is nyitni, nem kell feltétlenül a kialakított rituálénk szerint leélni az életet. Kitágul a saját világunk is és a nagyvilág is általa.
Én sem az üzleti élet rafinált fogásaira gondoltam. Hanem pl. egyes felsőoktatási intézményekre, bizonyos szakmákhoz kötötten tanítják az asszertív kommunikációt.
Jó példát hoztál, mert véleményem szerint nem az illetőhöz fűzünk érzelmet, hanem a(z akut) téma váltja ki belőlünk.
Ezt jól személteti ez a fórum is. Itt is jobbára vadidegenek kontaktálnak egymással, mégis képesek indulatokkal kezelni a "rágalmazást", pedig semmilyen érzelem nem fűz a másikhoz. Tehát nem az vált ki érzelmet, aki írja, hanem amit ír. Én így értettem.
Tartogassuk meg érzelmeinket azokra az esetekre , amikor szükséges , a felületes dolgokat kezeljük súlyuknak megfelelően !
Mindenkinek más a súlya adott érzelemnek.
Az érzelmek semmi mást nem mutatnak, mint a mi bajainkat magunkkal.
Természetesen most inkább a negatívnak tűnő érzelemekről szólok.
Ugyan már sokszor esett szó arról, hogy az érzelmek úgy ahogy vannak károsak, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, vagy azt sem jelenti, hogy el kellene nyomni őket.
Ellenkezőleg. Ki kell adni magunkból haragot, dühöt, egyebeket, csak közben megfigyelni azt, hogy miért is van bennünk ilyen irányú érzelem, és persze ami a legfontosabb, senki mást nem okolni azért, mert mi éppen érzelmekkel vagyunk tele.
Az érzelmeinkért csak és kizárólag magunk vagyunk felelősek, ezért aztán semmiképpen nem lenne szabad másokat kárhoztatni.
Ez nagyon jó kérdés.
Valóban arra gondolok, hogy amikor érzelmekkel vagyunk tele, jobbára ezek inkább indulatok, hogy akkor képesek legyünk ezt észrevenni, és magunkban, magunkkal lerendezni.
A leghétköznapibb példa, amikor egy ügyet intézünk, amivel nem értünk egyet, vagy akár úgy érezzük, hogy most kár ért bennünket, akkor az ügyintézőn "verjük el a port".
De ha már fórum, akkor az itteni reagálások is ott vannak a példában. Nem értünk egyet, és azonnal jönnek a jelzők, hogy ez baromság, ez hülyeség, ez abnormális, ez nettszemét, ez ezós maszlag, stb.
A cél az lenne, hogy mindenki kifejthetné azt, amit ő gondol adott témáról anélkül, hogy közben a másik fórumozóra jelzőt rakna rá, jelzővel illetné azt, amit a másik tart igaznak.
Én messze nem az üzleti élet rafinált fogásaira gondolok. Ott egyértelműen a cél az, hogy nyereséget szerezzen azzal valaki, ahogy kommunikál.
Az asszertív kommunikáció ott is jó, csakhogy éppen az lenne a cél, hogy a hétköznapokban megkönnyíthetővé válhatna általa az emberek között a kapcsolat, hiszen ha gyakoroljuk, akkor előbb utóbb ráérzünk arra, hogy mennyivel több energia van ebben a fajta közeledésben, mint amikor agresszív a viselkedésünk.
Nagyon sokat számít, hogy magunkról kezdjünk beszélni ahelyett, hogy általánosságban állapítunk meg dolgokat másokról, az emberekről, a többiekről. egyesekről, stb.
Ezt pl te fel is hoztad nekem, holott ez nem mindegy, hogy éppen milyen szövegkörnyezetbe van helyezve.
A változás lehetőségét az ébredésben látom. A változást senki és semmi nem tudja elkerülni. Így ebben az értelemben ez a megállapítás nem állja meg a helyét.
A kérdést én inkább oda tenném, hogy mi az hogy ébredés? Te ezt mire érted?
A látókört bárki szélesítheti, és valószínű, hogy ezzel sokan is élnek, ha nem éppen mindenki, csupán a mértékben látok eltérést.
A kommunikáció nem feltétlenül kötődik érzelmekhez. Főleg , ha az felületes kapcsolat, múló-. Nem is érdemes érzelmet pazarolni olyan apró kellemetlenségekre , amelyeknek nincs komoly hatása életünkre. Például az előttünk haladó autó akadályoz bennünket a gyorsabb tempó felvételében Férjem ilyenkor dühöng, esetleg még rá is villant . Hova sietünk ? Kérdem ? Sehova , de.....
Amikor kizáródott sérves kisfiamat vittem vidékról a kórházba , folyamatosan dudáltam ,. előztem , mert minden perc számított .
Tartogassuk meg érzelmeinket azokra az esetekre , amikor szükséges , a felületes dolgokat kezeljük súlyuknak megfelelően !
Háát, de, azért van néhány intézmény, szakma, amely foglalkozik ezzel. Ez persze nem mindenkire kiterjedő oktatás. Való igaz, hogy általános iskolában is el lehetne kezdeni, középiskolában folytatni.
Illetve hát a szülő otthon, ugye.
Úgy veszem észre, tényleg nem a megoldásra való törekvés a fő cél egyes fórumisták számára, hanem bedőlnek a kutyatörvényeknek és hatalmi harcot folytatnak, meglehetős silány minőségben.
A változás lehetőségét az ébredésben látom. Na de ez rögtön meg is szüli a következő kérdést, hogy kinél van esély a látókör szélesedésére?
A helyzet az, hogy a kommunikációt sehol nem tanítják.
Mindenki úgy kommunikál, ahogy valahol, valamikor, valakitől eltanulta.
Viszont az asszertív kommunikáció elég forradalmi lehet pl olyanoknak, mint amit én is korábban tettem, hogy inkább támadtam, vagy védekeztem, holott egyik sem helyes.
Viszont amit én hiányolok, hogy amikor arról kellene beszélgetni, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ne az érzelmeink vigyék a fejünket, akkor elfogy az érdeklődő a téma iránt.
Többes számot ebben az esetben azért írok, mert így működünk.
Lusta voltam idézni a kezdőszövegnek azt a részét amire gondolok, de most megkerestem.
Sziasztok!
Ezt a topicot azért nyitom, mert egyre többször találkozok itt a fórumon olyan topikokkal, amiben egyre agresszívebben bántják egymást a hozzászólók.
Az asszertív kommunikáció lényege, hogy ne legyünk se agresszívek, se passzívak, de ugyanakkor kifejezzük véleményünket és akaratunkat.
Tehát beigazolódott, hogy sokan nem tudnak asszertíven kommunikálni a fórumo(ko)n, mert az ember nem érzelemmentes, így néha azt is magára veszi ami nem az ő inge, ahhoz is véleményt nyilvánít, amihez nem ért, vagy nincs tapasztalása róla, esetleg félreérti a szándékot.
Egyébként nem hibának tartom ezt, csak egy egyszerű bizonyítéknak a felvetésre.
Már elnézést, de így én nem tudok beszélgetni.
Ha gondolod, akkor írd le a véleményed, amihez hozzá lehet szólni, és akkor nem kell találgatnom.
A kezdő szöveg teljesen rendben van. Azt fogalmazza meg, amiről beszélni szeretne.
Nekem nincs benne semmi olyan, amit kivetnivalónak tartanék.
Neked mi nem volt rendben?
A várt vonzatait?
Ez azt jelenti, hogy ez várt volt?
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=302815
Talán találkoztatok ezzel a topikkal, ami az én egyik, szívem zugában megtalálható téma.
Érdemes át illetve elolvasni, és érzékelni, hogy mennyire más az a kommunikáció, amit valóban asszertívnek lehet tekinteni.
Ez a topik is hozta a maga egovezérelt hsz-ait, mert az ember, aki a hétköznapokban sem törődik önmagával, az a fórumon sem hazudtolja meg magát.
Ezért, és több szempontból is nagyszerű ez a topik.
Madarak és zene.
Tökéletes összhang.
http://www.youtube.com/watch?v=Vy7yuj-UrNI
Jó, hogy írtad a szírszalonnát, mert éppen elfelejtkeztem arról, hogy vettem egy darabot, és ki kellene sütnöm.
Így aztán megtörtént életem első zsírsütése, amit azt hiszem egy kissé túlkomplikáltam, na de majd legközelebb biztosan jobban fogom csinálni.
Egy kis darabot a madarak is kaptak belőle. Nem tudtam, hogy mi az oka, hogy nem ették a normális kenyérszalonnát?
Amit leírtál, az valószínű, hogy így van, ezért is van az, hogy a férfiak nem igazán szeretik a hűséges életmódot, ami nem arról szól, hogy szereti-e a másikat vagy sem, hanem arról, hogy betöltse a férfiúi szerepét.
A férfiak és a felelősség nálam a mostani világban két különböző és egymástól nagyon nagyon távol lévő dolog.
Épp a minap borultam ki azon, hogy a férfiak mennyire nem nőttek fel, mennyire nem lehet felnőttként figyelembe venni őket, és ezek a férfiak hozzák meg a törvényeinket, ezek a férfiak azok, akik kényük-kedvükre alkotnak szabályokat, hogy hogyan kellene élnünk ahhoz, hogy ők abban jól érezzék magukat.
A családban hasonlóan működnek, csak ott már az sem mindegy, hogy éppen a feleség ezt mennyire képes elfogadni. De azért a férfiak elég rendesen próbálkoznak megteremteni a maguk uralmát, még ha ezt nem is látványosan teszik.
Lehet persze, hogy ebbe az anyai túlfűtöttség is benne van, hiszen a fiúk egész életükben a dédelgetéshez szoktak, így a keményebb életforma ismeretlen a számukra.
A jólétben pedig tunyul az ember rendesen.
A topik gazdája arra akar megtanítani bennünke, hogy önmagunkkal is legyünk figyelmesek , érvényesítsük sajár szempontjainkat is .Rám például ránfárnek ezek a gondolatok, mert 69 éves koromig , amig aktív voltam nem volt időm magammal törődni. Most már van (
) , gyermekeim élik saját saládi életüket, nagyobb unokáim udvarolnak, , tanulnak , mi pedi maradtunk magunknak.
Nem panaszkodom, mert már fársztóbb is minmdig haptákban állni.
Nem szalonna, hanem zsírszalonna, mert az nem sós. Diót én is szoktam adni, mikor töröm, a hibásabbakat . Az épekre van nekem 6 kis madaram, akik ugyan nem repülnek , de a sütit szeretik.
A könyv címe " Rejtett indítékok a párkapcsolatban .
A női és férfiúi attitüdöket taglalja az emberi , de az állati világban is. A fajfennmaradás szempontjából az a fontos, hogy a nők olyan társat találjanak, aki képes az utódok felnevelésére , a férfiak célja pedig az, hogy minél szélesebb körben szórják szét magjaikat , biztosítsák génjeik továbbvitelét .Részletesen ír a hűtlenség kockázatairól férfiaknál és nőknél. ( mivel férfi írta , azt taglalja, hogy fel kell nevelnie a sajátjának vélt, más magból származó kis élőlényt-
Arról nem ír, hogy a szétszórt magokból származó kicsikkel kapcsolatban is lenne felelősség, és ez károsan hathat meglévő családjára min anyagilag, mind lelki szempontból. Mivel én falun lakom ezeket a könyveket meg kell vennem, mert többe kerül ( benzin vagy sok idő ) ha bemegyek könyvtárba.
A figyelem és figyelmesség az két különböző meghatározást takar.
A figyelem arra irányul, ahogy figyeljük önmagunkat. Amit és ahogy beszélünk, ahogy és amit cselekszünk, ahogy és amit érzünk.
Ezek a meghatározások csak az ember szókincsében léteznek, mert ha jobban belenézünk a dolgokba, akkor gondoskodni nem mi gondoskodunk, csupán adjuk, amink van, a jóság pedig megint csak egy olyan elvárásféle.
A szeretet? Hááát az bizony már egy kemény feladatnak bizonyul.
Kezd gyanússá válni, hogy amit az ember szeretet alatt ért, az egyfajta önzőség inkább.
Lehet, hogy elcsendesülés, lehet, hogy tunyaság, de valahogy megfogyatkozott a mondanivaló.
Most éppen az anyagi szinten gyakorlom a festés-mázolást.
Egy kis testi mozgásra vágyom.
Nálam a napraforgómag és a szalonna nem nyerő, csak a dió, amit imádnak, azt kapnak mindennap. Most vettem faggyúgolyót, még azt kiteszem nekik.
És mi újat tudtál meg a párválasztásról?
Van valami elmélet, ami azt igazolná vissza, hogy hogyan érdemes párt választani?
Szerelem, pénz vagy egyéb?
Nekünk nincs cicánk, de a szomszédban van sok. ( nem szeretem a macskákat
) Mi úgy oldjuk meg a madarak etetését, hogy a madáretetőt felakasztjuk a fára , vékonyabb ágra , ahova macska nem tud kimászni. A macskák, akik bejönnek a kertbe is találnak némi maradékot, ha éhesek. Nem árt , ha a ház körül ólálkodnak néha.
Érdekes , ismerem azt az elvet, hogy az állatok simogatása milyen egészsége a lélek számára . Ennelk ellenére és nem szeretek megsimogatni állatot, bennem inkább viszolygást kelt ! az igaz, kpgy unokáim busijának megsimogatása nagyon jó érzés.
Viszlát, madarak, hiányozni fogtok!
Figyelem vagy figyelmesség lenne csak, részedről? Nem hiszem.
Gondoskodás, jóság, szeretet: Az ÉLET értelme.
Talán az idén mi is be merjük csalogatni a kertbe a madarakat. Eddig nem mertük, mert a cicáink elkapdosták őket. Azóta cicák kint már nincsenek, csak egy pici augusztusi születési fekete szőrgomolyag..:-)
Csend van, valóban....talán ez az elcsendesülés időszaka....már jó ideje tart.
Nálunk még vannak magvak a kertben és még szőlő is van . Azt eszegetok madárkáink, majd ha leesik a hó, akkor teszünk ki nekik magokat, akasztunk kli egy darab zsírszalonnát, vagy hájat.
Mi történt , hogy ilyen csend van .??
Nagyon érdekes köbnyvet olvastam a párválasztásról , nem orvos , hanem biológus , pszichológus írta, és evoluciós szempontból mutatja be az élólények és az emberek családi életét. Kevésbé szélsőséges , mint Szendy Gábor.
Nekem először a zene, aztán ha tetszik, megkeresem az előadót, videót, hogy milyen képi látvány jön az audióhoz.
Itt eldől, hogy mennyire él a zenével együtt, vagy csak előad.
Aki ezeken a próbákon átmegy, ott megnézem a dalszöveget is, ennek egy hasznos mellékhatása lehet, hogy rámragad pár kifejezés.
Aztán ha nincs túl sok mondanivaló, legfeljebb jól szórakozom a bugyuta szövegeken. (ilyet most nem linkelek
)
Viszont ma találtam egy dalt, amihez nem kell fordító. Nagyon tetszik.
Az itt írtaktól eltérően nem Bródy János a szerző, hanem Bornai Tibor.
Koncz Zsuzsa - Hópelyhek
Szerintem nincs ezzel baj, úgy értem én imádom azt az érzést, amit egy dal kelt bennem, függetlenül attól mit énekel pontosan az énekes. Nem ismerhetek minden nyelvet, így számomra elég az, ha a dal magával ragad és elringat.
Mondjuk a saját anyanyelvemen ezt ő csinálja a legjobban: http://www.youtube.com/watch?v=WrbZHDuVP5U
És miről énekel e kellemes leányzó?
Csak annyi bajom van azzal, amit nem értek, hogy vaj' mi van abban a dalban, ami vagy megfog, vagy éppen elkerülöm.
Volt, mikor a barátnőm elmondta, hogy mire rugózok éppen, amikor ment egy dal a rádióban.
Hááát... hmmm...
Hasonlóan kívánok én is Neked sok felismeréssel teli utat.
Biztosan okod volt megszüntetni a hicked, de remélem nem sértettség miatt döntöttél így.
Ha még visszanézel.
Talán ha az azonosulást behelyettesítjük egy másik szóval, a megismeréssel, akkor talán közelebb kerülünk a dolgokhoz.
Ha hagyjuk, hogy megérintsen bennünket minden, ami körülvesz, hogy hagyjuk hatni ránk a dolgokat, és merjük megismerni az ismeretlent.
Az azonosulás nem feltétlen szükséges. Mert miért kellene nekem azonosulni azzal, ami nem az én dolgom?
Csak annyi, hogy nem kell semmivel sem szembemenni, ellenállni, hanem csak hagyni hatni. Aztán majd kiderül, hogy az nekünk, értünk van, vagy hagyjuk elmenni.
Igen, az utolsó szó jogát aki elvárja, kiköveteli, annak fontos, hogy ő tegye fel az íre a pontot, ezzel megerősítve magát a saját nagyszerűségében.
Amúgy ha egy ilyen emberrel vitázunk, akkor ott már nem vitáról hanem inkább hatalmi harcról beszélhetünk.
Senkit semmire nem lehet ráébreszteni. Mindenki csak saját magát képes eljuttatni egy olyan pontra, ahol a homlokára csap, vagy a sors koppint a fejére, hogy hopplá, állj meg, mert így nem mehet tovább az, ami eddig ment.
Ennek értelmében nincs kire haragudnia.
Viszont nagy valószínűséggel haragszik arra, aki mindezt esetleg nap mint nap, vagy mondjuk gyakran mondogatja neki, hogy te még csak alvó állapotban leledzel.
Igen, azért okolunk, hibáztatunk másokat, mert nem tudjuk, hogy azt, amiért mást hibáztatunk, az gyakorlatilag a mi lelkiismeretünkből fakadó saját hiba, pontosabban hibás gondolati minta.
Persze, mindig mindennek van értelme.
Mondjuk úgy, hogy még a kamu topikok is adhatnak felismeréseket azoknak, akik ott megszólalnak.
Értelmetlen vita valóban nincs, van viszont értelmetlen szóváltás, amikor nem az érvek menetén halad a vita, hanem átmegy szintén az ego harcába.
Akkor már értelmetlen, amikor arról megy a vita, hogy én igen, te nem, vagy éppen fordítva.
Ilyen értelemben pedig nincs olyan, hogy láthatóvá váljék az értelmetlen, hiszen akkor már értelmet is nyert. :))
Ez a dal volt már korábban, klippel és stúdió felvételben, most pedig élőben és egy zongorával... csodás.
http://www.youtube.com/watch?v=iHkZAwEAHHI
Örülök, hogy megismerhettelek.
További boldog életet kívánok!
Üdvözlettel: Sz. Krisztián
Szerintem is így van. Különösen nehéz azonosulni tőlem idegen vagy számomra ismeretlen dologban; ugyanakkor éltszemléletem és nézőpontom is akadája lehet a tisztán látásomnak, amiket nehéz átlépni.
Az utolsó szó mögött én egyfajta küzdés szellemet is látok, a haragon vagy a dühön kívül.
Az-az ember, akit ráébresztenek arra, hogy saját szenvedéseinek és szenvedélyeinek saját maga az okozója, nem fog örülni a felimerésnek; és nem fogja szeretni azt sem, aki erre ráébresztette; könnyebben elfogadhatónak tűnik az, hogy mások okoznak minden bajt.
Szerintem nincs értelmetlen topik vagy értelmetlen vita; az-az értelme, hogy láthatóvá teszi, mi az értelmetlen.
Valóban nem olyan egyszerű sem átadni sem átvenni a hangulatot.
Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy nem jönnek-mennek át a hangulatok.
De nem is az számít, hogy milyen a hangulat, érzelem, amivel működünk, hiszen ettől még a másik nem kell, hogy azt átvegye.
Minden ami elhangzik, az más érzelmet kelt abban, aki mondja, és mást, aki hallgatja.
Ééés, most elkészítem a kis apróságaimnak a reggelit.
Ők a kis cinkék. Lehet tőlük tanulni, hogy mennyire a figyelem az életük középpontja. Vagy talán éppen maga az életük, ami ezen a figyelmen múlik.
Folytattam Popper Péter szavaival a ma reggelt a következő résszel:
http://www.youtube.com/watch?v=K0PyPpMRlFE&feature=bf_next&list=ULZ8eBSbrsOs8
Az előadás végén érdekesen közelíti meg a depressziót, és örülök, hogy hogy kimondta.
És idéz egy Babit Mihály versből, amit szintén belinkelek.
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/ rovatok/megcsapottak/babits-hadjarat.html
Encsil tette be Popper Péter videóját.
Azóta azt hallgatom.
Sokkal szórakoztatóbb, sokkal okosabb gondolatokkal segít, mint itt Mozdonnyal és a hasonló nagyhangúakkal értelmetlenül időttölteni.
Trollkodik
Popper Péterre emlékezve.
http://www.youtube.com/watch?v=FAFS4mDSepQ&feature=channel&list=UL
Ebben a részben pontosan arról beszél, amiről magam is hasonlóan vélekedek.
És megértem azokat, akik nem képesek felfogni azt, hogy valójában miről is van szó, hiszen ehhez ki kell lépni a hétköznapi gondolkodás, meglátás keretei közül.
Az ilyen gondolatokhoz, amit Popper Péter képvisel, el kell / kellene hagyni a komfortzónát embereknek. Az pedig veszélyes. Nagyon.
Mivel te földjegy vagy, ezért ez így van rendben. Ezek a földjegyhez tartoznak.
Ugyanakkor te - és persze még mások is - eljutottál arra a felismrésre, hogy ez rendben van, de ezenkívül van még más is.
És ez a felismerés aztán hozza magával azt, hogy akkor nézzük meg, hogy mi az a más?
A topik amit belinkeltem egy példa arra, hogy egy ember mit képes tenni egy információval?
Sajnos a lehető legrosszabb megoldást választja. Hogy miért? Ki tudja?
Lehet, hogy neki ezt kell megtapasztalnia, de én ezt erősen kétlem.
Hiszen azért vannak az életünkben különböző helyzetek, hogy azokat megoldjuk, és ne kikerüljük.
Ráadásul a topikban megint támadják azokat, akik képesek másként is látni.
Mivel maguk elképzelni sem tudják, hogy van / volna más megoldás is, így támadják azokat, akik már felfogták, hogy nem ez az egyetlen üdvözítő megoldás.
Ráadásul úgy, hogy csak egy feltételezett, talán kialakulhat problémára utal az egész téma.
És akkor még nem beszéltünk a lelki oldaláról. Mert ez a legfontosabb.
Hihetetlen erős energiák aktiválódnak, sok múlik azon, mennyit hiszünk el magunkról, a képességeinkről. Mindig annyink van, amennyire erős ez a tudatunkban. Erősítsük meg gondolatainkat ezekben a napokban, vizualizáljunk, és amikor a Merkúr ismét visszatér majd erre a pontra (december 6.) talán meg is valósul, ha benne van a sorsunkban. De ha netán nincs még itt az ideje, akkor is erősebbek lettünk, mint korábban.
No ezeket a mondatokat próbáltam értelmezi, talán segítettél benne , mert ez a gondolkodásmód tőlem még távol van, de nem utasítom el. Nem arról van szó, hogy tudat szerepét nem értem, hanem a külső erők hatását tudatunkra.(kozmikus erőkre gondolok )
Igen, sajnos nagyon így van.
Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ő is úgy járna, mint a szülő.
El sem hiszem, hogy valakinek aki Amerikában él, hogy ilyen egyáltalán az eszébe jusson.
Ez még rosszabb, mint aki influenza ellen oltat, mikor még influenza nincs.
Elrettentő példa.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=819&topicid=302409
Ahogy olvasom a kommenteket, a döbbenettől szinte eláll a lélegzetem.
Már a gyógyszer nem elég, most már nyessünk a testen is, mert elképzelhető ez meg az?
Szavam sincs ehhez a hírhez, meg ahhoz sem, hogy van, aki ezt rendben lévőnek tartja.
Elolvastam az indigógyerekekkel foglalkozó topikot.
Hatásos volt. S talán végleges is. Mármint arra, hogy mennyire felesleges az ostobasággal vitát generálni.
Egy ostoba megjegyzéssel hogyan is lehetne vitába szállni?
Hiszen éppen attól ostoba egy megjegyzés, mert hiányos az ismeret.
Ami viszont hiányos, azt ugye elismerni hogyan lehetne? Értem alatta, ami még ismeretlen, az nem is hiányzik.
Remek olvasnivaló.
Ezek olyan gondolatok, amikkel már nagyon régóta foglalkoztatom az elmém.
Ez a bejegyzés érdekessé teszi a kérdést, hogy akkor kit is lehet sarlatánnak kikiáltani?
"Nos, ma már számos szakember és kutató nyíltan kijelenti, hogy létezik egy egészségügyi összeesküvés, amely részint manipulálja a lakosságot, részint busás hasznot húz az emberek szerencsétlenségéből."
Na az utolsó mára. Úgy tűnik ez engem eléggé érdeklő témát taglal.
http://www.b17hu.info/Euosszeskuves.pdf
Meg még. Ennyi minden egy reggelre!
http://www.tudatossag.com/
akinek van még ideje és kedve a sok infó begyűjtése közben, hoztam még egy oldalt, amire csak úgy ráakadtam, de még nem ismerem.
http://www.boldognapot.hu/archiv/0
Ezt hogyan lehet érteni, hogy most jobban érted?
Gondolok arra, hogy mihez képest, mihez viszonyítva?
Talán igen, talán ki tudja?
Jézus óta eltelt 2000 valahogy ezt annyira nem támogatja a megerősítésben.
Kalo Jenő örvendeztetett meg ezekkel a sorokkal, amiből külön kiemelem azt, ami igazán fontos, ami a mindennapi életünkben szinte mindig jelen van, így szinte minden percben élhetünk a lehetőséggel, hogy tanuljuk meg alkalmazni, tanuljunk meg tudatosan magunkra és másokra figyelmet fordítani.
Az egyik legfontosabb tanulnivaló, hogy a mindennapi hatalmi harcunkon felülkerekedjünk, és az energiát ne egymástól akarjuk elrabolni, hanem a kozmoszból szívjuk magunkba. Tiszteljük a másik ember önállóságát és szabadságát, és baráti szeretettel kapcsolódjunk egymáshoz.
És még mindig horoszkóp. Előrejlezés úgy 2000 évre.
Egy spirituális korszak kezdődik a világ életében, ez a Vízöntő kor. A Vízöntő levegős jel, és elsősorban az emberi kapcsolatok terén nagy jelentőségű. A Vízöntővel szemben áll az Oroszlán, amely a kb. 10000 évvel ezelőtti aranykort szimbolizálja. Az Oroszlán-Vízöntő tengely, a hierarchia és anarchia kérdésköréhez visz minket közelebb. Az előző jel pár a Halak és a Szűz, a rendet a szolgálatot és az alázatot szimbolizálta, és nekünk ma élő embereknek a Halakból és a Szűzből adódó tapasztalatokat beépítve tovább kell lépnünk a Vízöntő-Oroszlán analógiák megtanulásában. Az egyik legfontosabb tanulnivaló, hogy a mindennapi hatalmi harcunkon felül kerekedjünk, és az energiát ne egymástól akarjuk elrabolni, hanem a kozmoszból szívjuk magunkba. Tiszteljük a másik ember önállóságát és szabadságát, és baráti szeretettel kapcsolódjunk egymáshoz. Ezeknek a fogalmaknak a megtanulásához két évezred áll a rendelkezésünkre, úgyhogy nincs más dolgunk vágjunk bele.Ezen az oldalon olvasom:
http://horoszkopelemzes.cafeblog.hu/2012/11/1 5/new-moon-eclipse-twilight-es-a-kepessegek/
Erősítsük meg a gondolatainkat
Beleláthat mások gondolatába az, akinél a Merkúr a Skorpió jegyében volt születésekor, vagy hat rá a Plútó, vagy a 8-as házzal van összefüggésben. Vigyázat, ezzel sajnos vissza is lehet élni. A Merkúr november 14-én visszalépett a Skorpió jegyébe, és november 18-ig együtt fog állni a felszálló holdcsomóponttal, és ehhez a Nap is csatlakozik. Hihetetlen erős energiák aktiválódnak, sok múlik azon, mennyit hiszünk el magunkról, a képességeinkről. Mindig annyink van, amennyire erős ez a tudatunkban. Erősítsük meg gondolatainkat ezekben a napokban, vizualizáljunk, és amikor a Merkúr ismét visszatér majd erre a pontra (december 6.) talán meg is valósul, ha benne van a sorsunkban. De ha netán nincs még itt az ideje, akkor is erősebbek lettünk, mint korábban.
Az alkimista könyv olvasóitt vagy a saját életemet figyelve
No meg a tiéd is
Aztán már egészen mássá.
Mozdony önkritikát gyakorol maga felett.
Ezzé alakult a fórum.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=49&topicid=302350
Várják a kötekedést a tisztelt nickek, kik egymás közt beszélget magában.
Jól olvasod, nem magukban, bár az is igaz, mert már annyira lejáratta a témát, hogy tényleg nincs semmi hitele az ilyen provokációnak.
Na igen, még provokációnak is sekélyes.
Idézet: Jorge A. Livraga: Az Alkimista c. művéből.
Találtam egy oldalt, rengeteg hanganyaggal, videóval. Meg más is, csak azt még magam sem néztem át.
http://www.onlinepszichologia.hu/
Tényleg évek óta nincs már tavasz. Viszont idén volt, és ez engem optimizmussal töltött el.
Érdekes ahogy párhuzamot vonsz az emberek viselkedésével. Szerintem rá fogunk jönni, előbb, vagy utóbb (lehet, hogy inkább utóbb
), hogy ami nem természetes, az nem is működhet hosszú távon.
Találtam egy érdekes topikot
B.P.A.honlapja -.Érdemes belenézni
A hullaszag elől nem menekülni kell, hanem megszüntetni. Hiszen a depressio is sok szorongás, negatív élmány következménye . Nálam mindig a novemberi köd váltja ki. Ilyenkor , 1 hét múlva lesz 53 éve , hogy mehalt. AÍkkor én 18 éves voltam. Megéreztem , hogy nagy bajban van egy ember, aki most kórházba tart , reménykedve , hogy segítenek rajta . Nem tudtak, pedi imádkoztam a trolin, hogy érjen be. Nem tudtam, hogy ez az ember az én apukám !
A negatív érzelmek is beleférnek a kavalkádba , nem lehet mindig bárgyún vigyorogni
Nem vetted észre , hogy az éghajlat változása miatt ez évek óta kimaradta tavasz . Egyik nap tél, másik naptól nyárias hőség . Szegény virágok mire kinyílnának el kell hervadniuk. Sajnos ezt utánozza az emberiség is. A nők későn szülnek , mire gyermek óvodás lesz nagymama korba jutnak.Hogyan fogják élvezni a tényleges nagymama kort. tudnak majd fiocizni az unokákkal ,mint én tettem a nagyobbakkal. ?
Tudom , ma senki sem akar megöregedni , ez nem divat. Mindent megtesznek a nők a fiatalos külsőért , lelki tulajdonságaikban is fiatalok maradnak ??Nem akarnak fiatal korban lekötöttséget vállalni, mire vállalnának, a hozzájuk korban illő férfiak meghalnak, vagy retyegék lesznek . Fiatalabbat választanak a mai trend szerint , de mire a fiatal férfi korba lép, neki is fiatal nő kell . Szóval az emberek is " megbolondulnak " a természet után, de lehet, hogy a természetet is az emberiség lelki korcsosulása teszi tönkre
Ilyen nyomott , talán morbid gondolatok jutottak eszembe ezen a szürke ködös reggelen.
Talán csak a természet télire fordulása okozza ezt a hangulatot, ezért gubózik be mindenki.
Biztos lesz majd még tavasz is.
Legalábbis így szokott lenni.
http://www.youtube.com/watch?v=wKmk-fbVLgQ
Az egész fórum olyan hulla hangulatot áraszt, hogy annak, akinek van egy kis jó érzése, menekül.
Megtört valami, amit kifejezetten sajnálok.
Nem magam miatt, hanem azok miatt, akiknek sokat jelenthetne, hogy itt ha másként nem is, de legalább szavakkal találkozhatnak másokkal.
Azzal dicsekednek nickek (vaj' tényleg többen?), hogy sikerült tönkretenni minden értéket, amit ők sajnos egyáltalán nem értenek és ezáltal nem is becsülnek.
Elismerésnek is szántam. Szívesen!
Hozzászólnék a véleményedhez, maradva az általad is említett egyik példánál:
Ahol egy generáció már úgy nő fel, hogy a világ számára természetes a szelektív hulladékgyűjtés, azt a tudást fogja alkalmazni, amit ősei hasznosnak véltek elsajátítani, amit kigondoltak, meghallottak, elfogadtak, végre hajtottak, vagy amiért kiálltak, és amit terjesztettek.
Az én meglátásom szerint, az ősök és az utódok is természetvédők; bár különböző a szellemi indíttatásuk, a cselekvésük és annak következménye azonos irányba mutat.
Szívesen látnám azt, ahogyan természetes lett a szelektív hulladékgyűjtés, ugyanilyen természetes lenne a fák és erdők védelme és telepítése.
Falvak néptelednek el, mert a fiatalok felköltöznek a városokba vagy azok vonzáskörzetébe. A városnak ezért bővülnie kell. Miért nem úgy terjeszkedik egy város kifelé, hogy egy lakópark mellé települ egy erdő vagy park is? Mert az erdő és park nem jelent anyagi hasznot, csak kiadást az önkormányzat számára, mert gondozni és ápolni kell. Egy nagy üres területre miért nem erdőt vagy parkot telepítenek, miért külföldi multinacionális bevásárlóközpont épül? Ez bevételt jelent az önkormányzat számára. Mi szokott lenni a legfőbb indok? „Igény és kereslet van rá a lakosság részéről.”
Úgy tűnik számomra, mintha a tiszta és oxigéndús levegőre nem lenne kereslet.
Remélem nem gond, hogy eltértem a topikodtól. Többet itt nem zavargatlak a témámmal.
Szép napot és boldog életet!
Ez csak egy szó, hogy lesüllyed. Értem alatta, hogy amikor a lelkünkben nincs valami trendben, és semmit nem is teszünk azért, hogy rendezzük, akkor előbb-utóbb a szellemi szint kialakítja a fizikai megfelelőjét a testen belül, azaz anyaggá szilárdul.
Na látod ez az , amikor két ember aki különbözően szocializálódott, más foglalkozást űz , egy ilyen nem túl bonyolult mondetot is másképp értelmez. Az én értelmezésemben a a le ..... az vagy egy fizikai térben alacsonyabb nívótjelent, vagy értékében szellemiségében alacsonyabb szintet.
Azt hiszem ez természetes , hogy sok mindent másképp értünk . Ha ez gondot okoz megbeszéljük.
Nos, akkor példával.
Pár arról cseveg, hogy el szeretnének menni színházba. Ebben van ego, mert mindegyiknek azt gondolja kellemes kikapcsolódás lenne a színház. Ja, az ego az én olvasatomban (amit én akarok a saját elvárásaim szerint). Aztán éppen csörög az asszonyka telefonja, és az édesanyja kéri, hogy menjen át segíteni, mert hoztak egy csomó csirkét, amit le kellene fagyasztani és egyedül nem győzi. Nos, most következik az egok harca az összecsapás: férfi kiakad, a nő pedig megsértődik, mert nem érti meg a párja, hogy az anyukája az ő segítségre szorul és tkp. máskor is elmehtnének színházba.
Szóval maga az esemény még meg sem történt, de már az egok egymásnak feszültek.
Amennyiben már a színházban csücsültek volna, ott már a kedves mama hiába telefonált volna, abban az esetben az egok harca nem valósult volna meg. Ám, színházból kifelé jövet asszonyka nézi a telefonját, látja mama kereste ,és visszhívja. Mama kétségbeesve meséli, hogy egyedül kellett nekiállnia a munkának, mert a kedves lányát nem tudta elérni. Asszonykának lelkiismeret furdalása keletkezik, mert ő a színházban csücsült, pedig az anyjának segíthetett volna. Újra ott az ego. Szóval, ha az elhatározást követi a cselekvés, akkor abban nincs ego. Csak előtte és utána.
Vagy mész autóval és kihajt eléd egy teherautó.Félrerántod a kormányt és szerencsésen megúszod az ütközést. Eltelik pár perc és berezelsz azon, hogy mit úsztál meg. Bejön a képbe az ego: mi lett volna ha és remegsz, mint a kocsonya. Nem tudom, hogy érthető mire akarok:-)) kilyukadni?