Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ahova Isten báránykát ad..
Létrehozva: 2009. december 29. 18:48
Sziasztok!
Van ez a mondás: ahova Isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Nem túl pontosan idéztem.
Érdekel, hogy nálatok ez így volt-e. Valóban lehetőséghez jutottatok anyagilag, miután megszületett a baba?
Hamarosan szeretnénk babát, de csak egyet tudunk vállani a lakáshitel mellett. Még így bennem van a félsz, hogy a gyeses időszak alatt-után hogy fogunk megélni. Utáni időszakban arra gondolok, hogy a munkáltatók nem igazán díjazzák a hiányzásokat, segítségünk pedig minimális lenne, egy testvér.
Köszönök minden hozzászólást, a pozitív és a negatív példát is.
(Szándékosan tettem a Divat-karrier topikok közé, azt hiszem, ez nem kifejezetten Babázzunk topik.)
Ne utald a szot, mert nem azt jelenti amit gondolsz-))
A terhes Kazinczy nyelvujitasa a "tereh" os
i magyar szonak, aminek a jelentese: terben, es idoben kiteljsedo gyonyoruseg-))
én 32 vagyok, most 7 hetes terhes - bár, utálom ezt a szót.
Szóval, apám még 40 se volt, amikor alkoholizmusa elvitte. Anyám még bírja, lassan betölti az 51et, de legalább 30 éve iszik ő is. A lakásunkat annak idején elvesztettük, mert anyuék nem fizették a költségeit. 3an vagyunk testvérek, mentünk szélnek, ki-ki a párjához, anyám rövid idő múltán hajléktalanszállóra... Szóval, nekem se volt tejfel.
Most 21M forint hitelünk van, plusz vállalkozásaink. Én szarul keresek, a férjem meg szó szerint kidolgozza a belét, most is dolgozik még. Irtózatos kockázataink vannak, igaz, szépen élünk, de kőkemény ára van.
És igen, félek én is, hogy a kiváló szülői példa mit "segített". Félek attól is, hogy szintén nincs kihez fordulnunk, bár, anyósom mindent megtesz és rengeteget segít, életem végéig nem fogjuk tudni neki visszaadni sem az anyagi, sem az érzelmi részét, de nem várhatjuk, hogy ő oldja meg az életünket.
Ennek ellenére azt mondom, hogy életemben olyan szépet még nem hallottam, mint ma a babám szívhangját. Ez pedig mindent megér. Elment mellettünk egy luxus lexus - nagyjából 36M az ára itthon - ma. Gyönyörű volt, csak lestünk. Néztük, néztük, aztán megbeszéltük, hogy jó nekünk a Fiat Panda is, annál szebb, jobb, fontosabb az életben úgysem lesz, mint a gyermekünk.
Biztosan lesznek nehézségek, biztosan lesznek necces időszakok, de azokat arra találták ki, hogy legyőzzük őket.
Illetve +15 kiló, mivel az idegtől megzakkant valami hormonális izém.
Meg 10 milla lakáshitel, egyedül vettem fel még, havi 90 részlettel, hogy kiszabaduljak az elmúlt 20 évből anyuval. Sajnos neki már nem sikerült...
Erre menjek szülni?
Nem tudok sehova segítségért menni, ha gond van. A párom apukája 2 agyvérzésen van túl, a mamája örül, ha őt tudja ápolni..
Lehet, attól félek, hogy nekem is azt a körömmel a jég felszínén kapaszkodást fogja jelenteni, mert láttam, anyu hogyan csinálta szegény. Volt, hogy napi 300 forintunk volt kajára, míg mi az Öcsémmel suliba jártunk...
Valahogy mindíg azt éreztem, hogy addig jó, míg nem függök senkitől. Márpedig a gyes ugye, az azt jelenti, hogy más fog részben "eltartani". Szerintem ettől vagyok betojva a lelkem mélyén, nehogy úgy járjak, mint anyám...
Bár szerencsére a párom apám szöges ellentéte...És annyira szeretne egy gyereket, én meg szégyellem, de egyelőre totál be vagyok tojva...magam sem értem, miért.
A szüleinknek inkább mi voltunk a szülei, nem ők nekünk, az elmúlt 20 évben. Ránk zúdítottak mindent, kb. 10 éves korunktól. Lehet, hogy kicsit korán jött a nagy felelősség érzése?
Nem tudom...Már fogalmam nincsen, hogy libbenthetném helyre az agyacskámat...
Igen. Annakidején, amikor a fiamat megszültem, csak annyit tudtam a gyereknevelésről, hogy mi az, amit máskép csinálnék mint a szüleim. Aztán persze, egy csomó dolognál rájöttem, hogy a fene egye meg, anyámnak mégiscsak igaza volt, ezt valóban úgy kellett tenni akkor, de nagyon sok mindenben pont az ellenkezőjét teszem. (és azt hiszem, a gyerekeim is sok mindneben az ellenkezőjét fogják tenni, mint én, de hát ilyen az élet...
)
Nálunk is 75-80 évesek a nagyszülők.De az ember nem is a nagyinak szül:)
Különben egy 70 éves még szimplán lehet szuper eü-i állapotban:)
Az én apám is alkesz volt,tudom mi lehetett Veled,de én már rájöttem,hogy nem élhetek úgy,hogy állandóan a szüleimre hivatkozom.Csak maagdon tudsz segíyteni,el kell engedned a múltat,nehéz ügy,én is átmentem rajta:))
Én 37 éves vagyok, még nincs gyerekem. Hosszú sztori, miért. Pár szóban: anyámék 20 évig ölték egymást, elváltak, de mivel nem tudtak megegyezni a ház eladásáról (csodás magyar családjognál, ezek után max.árvereztethetsz, de akkor mélyen ár alatt kapsz érte), nem tudtunk külön jönni az alkoholista apámtól. Jártam fiúkkal, de mikor meglátták apámat, 90%-uk lelécelt. Pedig én közben fősuliba jártam, anyu pedig erején felül próbált ennek ellenére normálisan nevelni minket. 3 diplomám lett, mert tudtam, csak így mászhatunk ki ebből valahogy, ha olyan szakmát szerzek, amivel normálisan kereshetek. A sors fintora, hogy mire összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy vegyek egy ingatlant, anyu hasnyálmirigyrákot kapott (szerintem a 20 év idegtől), és másfél év múlva meghalt. 5 évig volt egy barátom, aki a halála után 3 héttel kérdezett rá, mi is van vele. Na, akkor tettem lapátra. Ezek után picit elegem volt úgy mindenből. Aput kivakartam a piából (egy rakat pénzért bevágattam 2 hónapra kórházba, de a 20 év pia így is nyomokat hagyott rajta..2 év egyedüllét után tavaly szilveszterkor megismertem a neten egy rendes srácot, akivel azóta is együtt vagyunk, kaptam Tőle egy gyűrűt karácsonyra. Közben apu is meghalt júniusban...
Gyereket szeretne jövőre, ő is már 42 éves. Én meg félek. Számtalan kérdés merül fel bennem, mint sokakban, csak talán más fajták:
- 37 éves vagyok most, és így éltem, nem hagyott ez nyomokat bennem? Lelkileg biztosan, na de máshogy? Magas a vérnyomásom, meg ilyenek? Félek, egészséges babát akarok.
- van tíz milla lakáshitelem, ha gyesre megyek, hogy fizetjük? A páromnak van egy bt-je, szintén céges hitelekkel.
- egy multinál dolgozom, marha jó fizetésért (utálom, de kényelen voltam eladni a lelkemet, hogy jussak valamire), tutira nem vennének vissza. Emberileg nem bánom, de mi lesz így velünk?
Lehet, túlspilázom a dolgot, de félek, mert én nem tudok senkihez menni majd segítségért. Másnak segítenek a szülők, nekem nincs senki... A párom szülei mondjuk rendesek, de 70 körül vannak, nekik kéne segíteni, és nem tőlük várni nekünk...
Bennetek is felmerülnek ilyesmik, vagy én vagyok nagyon hülye?
Alapszituról beszéltem.
Bölcsi-ovi:számtalanszor elmondták,hogy bölcsibe-oviba már várandósság alatt jó bejelentkezni,azok aki 10 hónapos gyerekkel jeelntkeznek bölcsibe,miért csidálkoznak,hogy 12 hónaposan még nem mehet a babájuk
3 év gyes-gyed,ezért is félnek a multik a magyar anyáktól,máshol ennyi szabi nincsen,igen ez is kerékkötője az anyák alkalmazásának,ami a kommunizmusban kivtelezhető volt,az ma kerékkötő,tudom csúnyán hangzik,hogy csökkentsük le a gyest,de .....
és vesszőparipám: a magyar munkaadók mereven elzárkóznak a nemhagyományos munkavállalától(részmunka-távmunka),pedig nyugaton szinte alap,hogy az édesanyák így dolgoznak.
Igen,vannak ilyen szánalmas emberek:))Láttam már ennek a típusnak pár díszpéldányát.
És az ilyenek jobban belebetegendek abba,hogy neki 110.000 ft-os topánjuk van csak,Zsuzsának meg 140.000 ft-os,mint egy látminimumon élő anyuka,abba,hogy kínait vesz.
Olyan munkaadót is hallottam már,aki azt mondja: nem vesz fel nőket,mert csak a baj van velük(ezt egy elég laza pillanatban mondt),na,az ember osem tudja,hogy feleljen meg a hülye munkaadóknak,olyan munkavállaló meg nincs,aki mindig munkaadónak bejön.
Viszont olyan férfi munkaadóról is hallottama,aki szívesebben dolgozik nővel(és most ne tesssenek rosszra gondolni)
Na ,így legyen az ember lánya okos.
"32 évesen könnyebben találnál állást?Nem biztos,mert láttam én már olyan hirdetést,hogy kor 25-30:))"
Túlkoros vagyok, be kell látnom... :-DDD
32 évesen könnyebben találnál állást?Nem biztos,mert láttam én már olyan hirdetést,hogy kor 25-30:))
Szóval semmi nem biztos,meg a szomszéd zöldje mindig kertebb,vagy hogy.
Már Gatesnél is van gazdagabb.
Épp múltkor sorolták a tv-ben, hogy szegénynek rosszabbul megy a sora. 
Van ismerősöm, aki épp ilyen : mint egy gyerek telhetetlen, és mindig jobb, erősebb, nagyobb, újabb, stb. kell neki, mint bárki másnak. Pl. egyik évben vett egy motoros szánkót. Valami szuper járgányt. Egész addig boldog, és büszke volt ( kb. 2 hét ) , amíg meg nem látott másnál jobbat. Szinte belebetegedett, próbálta kicserélni, levásárolni, nem tudom, sikerült-e neki. Mondta a felesége, hogy a pince és a padlás is már tele van olyan dolgokkal, amik vadonat újak, és még sosem ! használták őket.
Külföldről hozatott valami márkás aranyórát, brillel kirakva..utána látott "jobbat". Szinte már sajnáltuk, mert féltünk, hogy belebetegszik a bánatba.
Vannak most már hajói Egyiptomban, meg mit tudom még micsodája.....de idegszanatóriumban is volt, kezelték, mert depressziós lett.
Van aki azért roppan össze, mert nincs mit enni, nem tudja a rezsit befizetni, és a gyerekeit szakkörre, vagy jobb iskolába járatni...más meg azért roppan össze, mert sosem elég jó neki semmi, mikor bármit megvehet, de semminek nem tud örülni.
Bölcsi-ovi:számtalanszor elmondták,hogy bölcsibe-oviba már várandósság alatt jó bejelentkezni,azok aki 10 hónapos gyerekkel jeelntkeznek bölcsibe,miért csidálkoznak,hogy 12 hónaposan még nem mehet a babájuk
3 év gyes-gyed,ezért is félnek a multik a magyar anyáktól,máshol ennyi szabi nincsen,igen ez is kerékkötője az anyák alkalmazásának,ami a kommunizmusban kivtelezhető volt,az ma kerékkötő,tudom csúnyán hangzik,hogy csökkentsük le a gyest,de .....
és vesszőparipám: a magyar munkaadók mereven elzárkóznak a nemhagyományos munkavállalától(részmunka-távmunka),pedig nyugaton szinte alap,hogy az édesanyák így dolgoznak.
32 éves vagyok :-)
És igen, szerintem 32 éves szingliként könnyebben találnék állást, mint 32 éves, 2 gyerekes anyaként.
Egyébként "csak" 1,5 évet hagytam ki, mert tavaly májusban fogadtuk örökbe az akkor 2,5 éves lányainkat, tehát nem volt az olyan régen, hogy árultam magam a "húspiacon". ;-)
Teljesen egyetértek veled a többiben, soha, semmilyen kocsira vagy mit tudom én mire, nem cserélném el a 2 lányomat. Éppen a napokban beszélgettünk erről a férjemmel, hogy soha nem voltunk ennyire kakiban anyagilag, mint most, hogy gyerekeink vannak, de ilyen boldogok sem voltunk még soha! :-)))
Megértettem tökéletesen.
Csupán arra a mondatodra reagáltam, hogy "Nem hiszem,hogy boldogabb az akinek nincs gyereke".
Van, aki úgy boldog, hogy van gyereke és van, aki sokkal boldogabb gyerek nélkül. Ezt írtam.