Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem megy!
Létrehozva: 2011. február 9. 14:15
Sziasztok!
Aki kötekedni nézett be nyugodtan csukja be ezt az ablakot...
Mit tennél, ha már 2. éve nem találnál munkát, miközben mindent megteszel, beregisztrálsz sok álláskereső portálra, olvasol újságot, hirdetéseket ? Előveszed az ismerőseidet is ? Ha már az ismerőseid se tudnak segíteni ?
Amikor egy ismerős jó szándékkal megkeres, hogy igen kell nekik egy ember, leginkább azért ismerősök közül válogatnak, mert bizalmi ember kell és akkor a felettese fogja magát, amikor már minden biztos és beleéled magad, hogy igen, végre fordult egyet a kocka és választ egy teljesen más embert, aki még lehet ismerőse is, ami nem derült ki ?
Mit tennél, ha tényleg szeretnél egy bizonyos munkát és már több körön túl is vagy és bíztatnak igen, nekünk ilyen ember kell ? Aztán elhívnak különböző rendezvényekre hostesskedni, ami távol áll tőled, de megteszed, mert a mai álláskereső embernek meg kell tennie, mert akár ez alapján is választhatnak, ami végső soron egy zsarolás is egyben... aztán letelik ez a "munka" és eltünnek, majd keresed őket érdeklődve, hogy akkor most hogy állunk, majd közlik, ja még interjúztatnak, és nem történik semmi, majd 1-2 hónap múlva e-mailon merik közölni veled (bár ma már az is csoda, ha vmilyen visszajelzést kapsz) nem téged választottak. PErsze időközben lemondasz róla, nem éled bele magad, mert minek, nem szabad semmibe se beleélned magad a mai világba.
Mit tennél, ha jelentkezel (adminisztráció, HR asszisztens) különböző munkákra, amit egy füzetbe irogatsz, mert képben szeretnél lenni, hová is jelentkezel, majd fekhívnak, hogy de te jelentkeztél, ami végül kiderül nem is az a cég és nem is az a pozició csak valami ügynök, amit nem szeretnék semmiféleképpen.
Mit tennél már ilyen elkeseredettségben, amikor 28.500 Ft szociális segélyt kapsz, a rezsid 40 ezer és akkor még nem is ettél, szórakozásra, nyaralásra már jó ideje nem is gondolsz, csak próbálod átvészelni a mát és a holnapra nem is mersz gondolni, se bizakodni, mert beleélni magad nem szabad.
Annyira elkeseredett vagy már, hogy mindenhol az alap valamilyen diploma és beszélj 2 tárgyalási szintű nyelvet, átlat 1 nyelv, de már egyre több, hogy 2 nyelven, az egyik nyelv mondjuk még meg is van az angol, de otthon vagy és nem tudod gyakorolni, nem tudsz kivel beszélgetni és nem tudja senki neked kijavítani, max olvasgathatsz, hogy a szókincsed ne legyen passzív.
Aztán amint jelentkezel egy ilyenre és kérnek bérigényt és le mered írni, hogy netto 140.000 Ft akkor kiröhögnek, hogy ők nem ilyen sokra gondoltak és talán bruttoban megkaphatom ? Miért , miért és miért keresünk mi ilyen keveset ? Miért nem becsülik meg azt aki tanult és miért akarják ennyire leminősíteni ?
Teljesen el vagyok keseredve.... ez egy segítségkérés volt...
Ellentmondást Te látsz benne, én nem! :-))
A Sors, Karma, Teremtő, véletlen vagy kinek mi tetszik az, ami felhívja a figyelmet arra, hogy nem azon az úton halad valaki, amelyikre hívták vagy inkább úgy fogalmazok, amit vállalt (ez személyes nézet, tehát nem kell elfogadnia senkinek, de azért, hogy megértsd miért gondolkodok így, muszáj ezt idebiggyesztenem)....ha van sütnivalója, akkor ezt tudatosítja magában és nem tesz a sorsa ellen, tehát a saját szerencséjének a kovácsa, hiszen ha ellenáll és elkezd hibáztatni mindent és mindenkit maga körül a vele történtekért, akkor csak a majá-ban (illúzió) él és az éberségtől nagyon messze van és tkp. egy alvajáró.....Hogyan lehet tudni, hogy nem azon az úton haladok, amelyen kellene? Például folyamatosan rosszul érzem magam a bőrömben, nincs harmónia a kapcsolataimban sem, rendszeresen történnek velem peches dolgok, az idő előrehaladtával egyre gyakrabban és egyre súlyosabb formában és a végén megjelnik a betegség a fizikai testen is....
Kukacapjának is meg van a saját elmélete, véleménye és élettapasztalata, így fogalmam sincs, hogy mit kellene vele egyeztetnem...?
A nehézségek és szenvedések azért vannak, hogy megtanuljuk annak az üzenetét...az emberek ezen nem nagyon szoktak gondolkodni....inkább azt mondják, jaj milyen szerencsétlen vagyok, mert......és vajon el jut valaha odáig, hogy megértse az okokat, az üzenetét a vele történteknek, vagy kesereg tovább és várja a következő csapást?
És még valami.
Általában pint azok a törtetők, és eltaposók, akik beleszülettek. Mert nekik a befektetett munka sem érték, igy az sem, aki befekteti. Én tudom, honnan jövök.
Életem első nike kosárcipője, amit egy egész nyári fizumból vettem gyerekfejjel még mindig megvan, pedig már leesett a talpa. 6 évig játszottam benne. Meg van egy nike nadrág, amin több a luk, mint az anyag. És megvan az a Charles Barkley-s pólom, amit a saját két kicsi kezemmel festettem vegytintával, mert mezre nem maradt. És soha nem is fogm kidobni, hanem szem előtt tartom.... az okára szeretném, ha Te magad jönnél rá.
Szia!
Olvastam az irásaid az egyik melókesergő fórumban, s ahogy leirtad milyen embert szeretnél felvenni ráismertem a páromra.
Ő is sok melót elvállalt, s egy hét után minden munkakörhöz értett bárhova ment, s meg is csinált mindent, mindenhol mindenes lett, s aztán ki is használták ezt mindenhol...
Jelenleg is a legjobb emberének tartja a főnök, de sajnos a fizetés sehol nem tükrözi ezt...jelenlegi melóhelyén is ott tart sajnos, hogy a munkatársai ugy állnak a melóhoz, hogy Ő tutira hozzáférjen...szóval ez sem a legjobb tulajdonságok közé tartozik, de sajnos nem tud lébecolni, mint a többiek...
Te milyen munkakörben keresel ilyen adottságokkal rendelkező embert? S helyileg hol?
Üdv
Vera
Soha senkin nem gázoltam át.
Amit firtattok nagy okossággal, az jellembeli kérdés, nem munkamennyiségi, kitartási, stb.
Mivel korrekt vagy - van már egy emberke a topikban, akinek teszek beszámolókat - ha igényled szivesen beszélgetek veled kötetlenül, bármiről. Kb 1 hét múlva megkövetnél ezért az állitásodért.... Nem azért, mert képmutató lennék az egy hétben. Csupán azért mert tévedsz.... Kevés mókásabb embert ismersz.
Az meg hogy nem sajnálgatok másokat a magam példáján tanultam meg, hogy nincs épitő hatással. Egy jó helyen, jó időben elkövetett pofon sokszor többet ér, mint évek litániája kedvesen.
Nem várom, hogy belásd ezeket. Azt viszont elvárom, ne húzz rám olyan tulajdonságokat, amilyen nem vagyok, vagy legalább vedd a fáradtságot és olvass utánam, vagy informálj le.
Szóval. Ha gondolod.
A Te meglátásod szerint.
Nem zsákmányolt ki senki, hacsak én nem saját magamat. Ezt még ma is megteszem. Az oka meg egyszerű. Az élet nem perpetum mobile. Bele kell fektetni időt, energiát.
Nem mellesleg nem teszem meg. 2-en már innen is tanusithatják - bár én kérem, hogy ne tegyék.
Azt gondolom, jó ajánlatot kaptak, persze Te ezt sosem tudod meg...
Keserűség?
Na, ez az. Mindig azt hallom, hogy aki nem dolgozik meg a pénzért, az nem tudja értékelni.
Akinek nem kell megszenvednie a pénzért az valóban sosem fogja akkorára értékelni, mint akinek igen. És kinek is jobb?
Aki ugyanis megszenvedett a jólétért, az vagy megkeseredett, vagy megtanulta, hogyan boldoguljon egyedül. Ennek az ára azonban a tolerancia elvesztése azokkal szemben, akik náluk gyengébbek, és a másokon való átgázolás igazolása. "Ha nekem megy, másnak is. Ha mégsem, az az ő hibája." Mennyire borzasztóak ezek a mondatok. De ezt sem látják már...
Kedves Montana!
Nem szabad így el keseredni,tudom milyen helyzetben vagy.Sajnos én is így voltam több mint 1,5 évig.Igaz nekem nincs diplomám és nem tudok nyelveket,de van egy szakmám ami semmire se jó.Nagyon görcsösen kerestem én is munkát mert van két gyerköcöm és egy férjem aki sajnos nem kereset annyit,hogy mind hármunkat és egy háztartást el tudjon tartani.
Én is mikor feladadtam már,akkor egy apro hirdetésre lettem figyelmes egy újságban és meg probáltam.Kicsit félve a sok kudarc után,de sikerült.Nem egy álom munka nem keresem magam halálra,de van és hozzá tudok járulni a közös kasszához.
Én hiszem akkor jönn el egy munka amikor igazán kész vagyrá és meg fog találni.Mindig ígytaláltam munkát csak ezt el felejtjuk mert sajnos a számlák nem várnak.
Kivánom,hogy meg találd a meg felelő munkát amit megérdemelsz és szeretni tudsz.Ne ad föl és ne legyél elkeseredve mert sajnos az meglátszik rajtunk nőkön.Legyél határozott és cél tudatos,erre szoktak adni egy esélyt mert az emberek kiváncsiak.
Remélem egy apró fény sugarat tudtam vinni így ismeretlenű.
Sok sikert!
Te szerencsének hivod, van aki sorsnak, vagy rendeltetésnek, én karmának. Mi a különbség?
Ha karmának hivom vicces, ha véletlennek, vagy szerencsének, nem?
Látod, látod! Megint nem vagy túl igazságos. ;-)
Nem kell szólnom, nem maradsz le. :-D
Nahát, milyen érdekes eszmecsere alakult ki ebből a siránkozós kezdésből :)
Témához hozzászólva: én azt tapasztaltam/tapasztalom, hogy leginkább csak kis lépésekben lehet előre jutni az életben. Sokszor én is reménytelennek érzem a helyzetet, pl. mikor összehasonlítom a bankszámlámon lévő összeget a befizetendő csekkek összegével... De aztán visszagondolok, hogy voltunk már sokkal nehezebb helyzetben is, sokkal rosszabb anyagi körülmények között, aztán mégis megéltünk valahogy. És igen, elvállaltuk a "nemszeretem"- munkákat is, meg az alig fizető munkákat is, és mindig bíztunk benne, hogy majd lesz jobb is. És lett.
Amit Te sorsnak hivsz, az egy kiérdemelt "jutalom". Amig tátod a szád, az a jutalom, hogy éhezel. Ahogy változol és teszel, úgy jönnek a dolgok.
Hogy ezt Te nem érted, az nem baj. Az a baj, hogy a topikinditó sem... de majd megtanulja...
Ez nem szerencse, hanem jutalom a téteményekért. Nem keverendő.
Persze.
Majd megtusom, ahogy a kisfiam mondja. :-D
Hát most erre mit írjak. Saját magadnak mondasz ellent. Elméleted szerint az egyik oldalról mindenki a maga szerencséjének kovácsa, aztán meg kiderül, hogy valami sors vagy micsoda is befigyelhet. No hát akkor dönts el végre kukacapjával, mert a kettő együtt nem megy. Ha ugyanis a sors egy embernek azt írta elő, hogy az éhezést kell megtanulnia az életében, akkor nem fog 1-ről kettőre jutni, mert amint megpróbálná, a sors vissza fogja rántani.
Képzeld az enyém is csak egy vélemény. Hogy nálad ez a pénztárca vagy turkálás érzést váltja ki, arról nem tehetek. Az pedig véleményem szerint nagyon számít, hogy megbecsüljük-e a másikat. Gondolom te is szívesebben hívsz olyan szakembert, akiben megbízol, mert tudod, hogy tisztességes vagy osztod meg olyan emberrel a dolgaidat, akit megbecsülsz. Önmagunk tisztelete megbecsülése fontos, már hogy ne lenne az, de nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk és milyen kapcsolatban vagyunk a minket körülvevő emberekkel is. Nem véletlen az sem, hogy sok ember ha jön jobb lehetősége, akkor nem hűséges a főnökéhez, hanem inkább lép.
Úgy látom nem érted a lényeget. Nem írtam olyat, hogy ha valaki sokat dolgozik és keres tegyük fel 500 ezret, akkor csökkentsék le a fizetését mondjuk bruttó 100 -ra. Ha most dolgozol, ha most teljesítesz, akkor miért ne kaphatnád meg érte azt? VAgy ha holnap munkanélküli leszel, akkor az egykori céged neked akkor is havonta utánad fogja dobni a 100 ezreket? Ha ez így működne, akkor nem kellene itt se munkanélküli se szociális segélyeket fizetni. Minek, hisz a többség már dolgozott életében. Amit felvetettem az arról szólt, hogy a sportolók amíg csinálják, addig megkapják az érte járót. Amíg csinálják azokat az éveket munkaként be kell számítani a nyugdíjba. Ha valaki 10 évet sporttal foglalkozott, akkor azt a 10 évet számítsák bele. Most persze erre ne írd, hogy de ő már 5 éves kora óta sportol. Az orvos is keményen végig tanul éveket és nem számítják bele, hogy elvégezte az általánost és a középiskolát.
Az munkaadóként pedig fel se merüljön benned, hogy esetleg a jelentkezőknek nem felel meg valami az ajánlatodban. Az, hogy nem létkérdés? Nyilván nem mindenki jutott még el addig a szintig, akinek ma még van nete, annak talán még holnap is van mit ennie. A többi meg azért nem talált rá a kínálatodra, mert nem volt meg hozzá az eszköze.
És még annyit, hogy nem lehet mindenki első, nem lehet mindenki második és harmadik, de egy tizedik is dolgozhatott annyit, mint az első három, csak ott bejön a szerencse a tehetség, amiből vagy nincs vagy az adott pillanatban nincs neki elég, és ez az amiért nem ő lett dobogós.
Kemény 16 óráid lehetnek, ha még netezni is van időd...
Nálam az genetikai... :-D És sajnos a kölköket sem tagadhatom le :-D
Megköszönte azok hozzászólását, akik megadták neki, amire végyott.
Ha Yodává kívánsz válni, el ne mulassz fülre gyúrni.
Próbáltam visszaolvasni, de folyton elkalandoztam, nem találván a lényeget. Update-elnétek? Kapott olyan gyakorlati tanácsot, ami tetszett is? Vagy maradt a sírás és fogaknak csikorgatása?
26 éve dolgozom.... mihez képest? :-DDDDD
De kinézek vag 70-nek :-D Az számit? :-D
Csak nem bírom ki.
Sokan teszik azt? Mit? Behúzott farokkal eloldalognak? Mert nem bírják az edzéseket? Mutass nekem egy embert a világban, aki letett azt a teljesítményt, amit kellett és nem lett élsportoló...
Én NBII-ig vittem. Van tehetségem. Nem én mondom, az edzőim. De számomra nem volt fontos, hogy élsportoló legyek. Nem azért csináltam. Nem is tettem bele azt a munkát, ami ahhoz kell. Nem is lettem az.
Miért keresel mentséget azok számára, akik nem tesznek bele teljesítményt, hogy jobb legyen? Attól előrébb lesznek? Jobb érzés lesz nekik nem szembenézni a hibájukkal?
Most interjúztatok ma két embert innen a topikból. Egyiknek sem létkérdés a munka, ahogy nekem lejött. Akiknek az lett volna, észre sem vették, hogy ajánlatot tettem. Mire keresel nekik mentséget?????
35 vagyok. 9 éves krom óta dolgozom. Nappali suli mellett végig. Voltam újságos, vagonrakodó, boltos, még akasztott ember is... Otthonról sem pénzt, sem kapcsolati tőkét nem hoztam. Most van 3 gyerekem, az exnek otthagytam egy házat, van 2 autóm, és napi 16 órákat dolgozom minimum. Még 5 évig. Hova nem lehet eljutni honnan? Ezt nem jó embernek magyarázod... Nem a szerencséman múlott, hanem a belefektetett energiámon és hozzáállásomon.
És ezeknek semmi köze ahhoz, hogy Mari néni kapál-e, vagy ki rakja össze a számítógépet. Az is munka és fontos. Nem nekem van vele gondom, hanem annak, akinek ezt kell csinálnia. Annak meg oka van. És nem a társadalom.
Neked triviális, hogy ha nekem jól megy, adjak belőle, akinek nem megy jól. Azt nem vizsgálod, hogy miért nem megy neki jól, csak azt, hogy rosszil megy.
Az korrekt velem szemben, hogy én éljek szarabbul, bármennyit is tettem le eddig az asztalra, hogy aki nem tett le, az élni tudjon? Ez hol korrekt?
Mgé jó, hogy egyetértesz csibimanóval, aki jobban keres, mint 140, de nem lesz nyugdíja. Miért is nem lesz neki?
Az a legnagyobb baj azzal a szemlélettel, amit képviselsz, hogy elvárássá válik azoknak, akik kapják csak az apanázst. És hőbörgés van, ha már nem kapják és tojnak rá magasról, hogy kinek mibe kerül... És mielőtt cáfolnád, épp ma ez van ebben az országban. A sok alanyi jogon járó juttatás 40 éve ivódott az emberekbe, most már jár. Lehet. Csak nem jut.
Olyan ez, mint a gyereknevelés. Ha mndent a segge alá tolsz, nem lesz értéke számára, nem tanul meg megdolgozni érte, nem tanulja meg becsülni azt, mi jut neki... csak rossz apának fog tartani, ha nem kap az érettségiért minimum egy robogót... én egy kézfogást kaptam. Meg is becsültem.
A mindenki által példának állított nagy nyugat már rég felismerte ezt a problémát. A németeknél pld a munkanélkülit egy életre elveszíted, ha bakizol... Lenne itt sírás-rívás, ha itt is bevezetnék.
Az egyéb területen lévő pénzhiánynak meg pont nem az az oka, amit Te gondolsz. Pont a rettenet méreű szociális háló például. Na, az komoly oka. Persze vannak tolvajok is, akiket be kellene zárni. Az más tészta. Meg oka a sok becsületes befizető, aki 140 után nem fog kapni nyugdijat... na, az is oka.
A vezetőket meg tessék akkor méltatni, ha céget irányítunk felelősséggel. Jó? Ha utcára tesz embereket, nem szórakozásból teszi. Ha felvehetne, több pézt keresne... És mivel ő a vállalkozó, a szanálás előtt ő teszi el a pénzt. Nem olvastam viszont olyan trv.-t, amely kikötné, hogy Mari néni és Pesta bá' nem vállalkozhatna... Nem mer, az más tészta. És nem pénz kell hozzá, hanem ötlet. Méghozzá piacképes és jó.
Sőt! Mindig mindenki lehülyézi, meg lenézi, meg butána k tartja a celebeket. Tessék elmenni celebnek. Abból sosincs elég. Jól keresnek és a köz szerint semmit nem kell csinálni... Tán még erre is alkalmatlanok?
Tőlem mehet egyébként, hozzuk vissza a szocializmust. Voltak jó dolgai. Csak egy kérésem lenne. Személy szerint a Te neveden fusson a költségvetés és a hitelek. Tőlem szabad kezet kapnál, hogy irányíts. Kitalálhatod, ki mennyit kapjon. Tök jó, nem? Akkor majd mindenki abbhagyja a diplomázást és elmegy szerelőnek, mert Te oda fogod nyomni a pénzt. 10 év alatt simán átrendeződik a piac... És akkor lesz, aki meg és összeszerelje, csak nem lesz, aki kitalálja, irányítsa... Tök jó.
Csináljuk! :-DDDD