Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
szervusztok! az én kisfiam is adhd-s, figyelem és viselkedés zavar.9éves, visszatartottam annakidején az óvodában, akkor derült ki a gond. nálunk a nevtan nagyon ok és hozzáértő. sajnos megyei szinten nem tudtam semmi jót elérni 1év alatt (nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak kicsit agressziv, majd kinövi!), majd egy alapitványi kórházban mégiscsak kiderült, hogy igenis kezelendő. elsőben első félévben még nem volt orvosi segítségünk, nem is írt meg néhány dolgozatot, mert nem akarta, meg egyéb agresszív ügyei voltak, nem tudott figyelni, nem akart együttműködni. Mióta gyógyszert szedünk a hatásidő alatt teljesen normális gyerekként működik, valószínüleg nagyon jó bizonyítványa lesz félévkor. a gyógyszertől nem szabad félni, egyáltalán nem okoz függőséget, a központi idegrendszert stimulálja, a gyerek tud figyelni, összpontosítani és viselkedni. szerintem hatalmas segítség a gyereknek, a gyógyszer segítségével ugyanolyan tud lenni, mind a társai és én remélem, hogy idővel meg tudja majd tanulni, hogyan kezelje saját maga a figyelemzavar és viselkedés gondjait. mert ezt is meg lehet tanulni, ha valaki akarja és kap hozzá segítséget. ezek az én tapasztalataim, nem akarok senkit semmire rábeszélni, először én is tartottam a gyógyszertől, de a helyzet már tarthatatlan volt. ma már sajnálom, hogy nem az első alkalommal fogadtam el a segítséget, mert akkor talán az iskolai közösségben nem is derült vona ki, hogy a gyereknek gondja van, hogy ő más mint a többi. ezt azért vegyétek figyelembe, óvodában tök mindegy, de az iskolában már teljesíteni kell, egy olyan közösségbe kerül a gyerek, ami sokáig kíséri végig (min 8 év) és ezelatt kamasz is lesz, nehéz lesz feldogoznia saját gondjait, nemhogy még ezeket a másságait is. szerintem csak egyszerűen segíteni kell neki és ha máshogyan nem megy, akkor igenis gyógyszerrel, hogy további gondokat elkerülhessen, ne is kelljen beszélni róla - de ez nem homokba dugom a fejem, hanem segítség, ami nem szégyen, hanem segítség a gyereknek, hogy kevésbé érezze másságát. mert ugye azért azt se felejtsük el, hogy idővel a gyerek rá is játszik a dologra, észreveszi, hogy vele nem úgy foglalkozik a tanár néni, vele elnézőbb, vele türelmesebb, neki nem mindig kell ugyanazt teljesíteni, mint a többinek, mert ő ugye nem képes rá...szóval ez szerintem egyáltalán nem tesz jót a gyerek személyiségfejlődésének.
sziasztok
Mi boltba is nehezen jutunk el... Nálatok ez már könnyebb? Öltözködés, meg a napi rutinhoz kell még könyörgés? Vagy nálatok soha nem is kellett?
Igen, ez az álltalános sajnos amit te írsz
Én is ugy gondolom még korai...de gondolom ártani nem árthatok neki egy kezeléssel, csak múljon el ez a fejbeverés...
Azt szokták mondani, hogy általában 5-6 év körül lehet megállapítani.
De én is előbb észrevettem, csak a csajszim egy ideig még tudott társaságban viselkedni egy kicsit, és 5 perc beszélgetéssel letudtak. (gondolták túlaggódós anyuka)
Aztán amikor visszamentünk a nevtan-ba, kezünkben szakvéleménnyel és terápia javaslattal, még mindig azt mondták, hogy ÁÁÁ semmi baj... Majd amikor 1 perc után (miután mindet lepakolt a játékospolcról) elkezdte kalapálni a tükröt, kirohangált, fetrengett a földön stb azt mondták, hogy De nem gondolta volna! Ja?!?!?! 5 perc után ismét eljöttünk, de már ha könyörögnének a nev tan.ba.hogy vigyem oda, akkor se tenném!
Mi a Heimbe járunk.
Mi is voltunk ilyen bizottságnál, fel sem tudták mérni a csajszim, mert semmit nem csinált, amíg feladathelyzetbe volt. Utána, mikor már velem beszéltek, bezzeg hozta a formáját...
Nehéz nagyon kezelni a fiad?
Mert a lánykám egy "őrült-csirke". Ezt szoktam neki is mondani, aztán jókat nevet rajta.
A figyelemzavar mennyiben jelentkezik így tanulásban? Gyakran elkalandozik?
Az én fiam is hiperaktív gyanus. Ugy kezdődőtt, hogy nagyon hamar felhergeli magár, szinte rá sem lehet szólni smmiért mert akkor elkezd "dühöngeni" ez abból áll, hogy veri a fejér a falba, padlóba, ahova éri....elég durván, volt hogy össze is kellett varni
Ezután mentünk el pszihológushoz, aki azt mondta 3 alkalom után, hogy vagy aspergeres, vagy híperaktív, vagy mindkettő. Ellettünk mi is küldve a Budai Gyermekkórházba. Ami engem aggaszt, hogy az én fiam még csak 2 és fél éves.....elég korainak tartóm, hogy ilyet megállapítsanak, vagy nem?
Érdekes azis amit írtok, ő társaságban vagy nagyon agresszív lesz, (veri a többi gyereket) vagy iylen szorongó amit írtok. Bár mi még nem járunk oviba, csak játszóba és rokonokhoz.
De minden másban olyan mint a könyvekben.
4 még nem volt amikor kezdtem észrevenni, hogy valami nem olyan mint kellene. Ne értsd félre, nem vagyok mérce szerint nevelő anyuka, csak voltak -akkor még apróságok- amik furik voltak. Aztán augusztusban lett kimondva. Bár már előbb is megállapítható lett volna, csak nem megfelelő szakemberhez vittem, nem foglalkoztak velünk. (ez a helyi nev.tan.-ba volt).
Az érdekelne, hány évesek voltak a gyerkőceitek amikor megállapították, hogy hiperaktív? És erre, hogy jöttek rá? Olyan vékony a határ
Nekem a lányom 5 múlt. És középsős lenne-ha járnánk oviba. Hogy megy a suli?
Szia!
Nekem van egy 7 éves kisfiam aki az orvosok szerint hiperaktív és figyelemzavaros.Most kezdtük az .iskolát kislétszámu osztályban.
nézz be erre a topikra ha van kedved
http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?forumid=128217
nagyon jó a társaság