Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok Jo Reggelt!
Gyonyoruek a versek
'Jobb, ha úgy élünk, mint ahogy gondolkodunk, különben úgy fogunk gondolkodni, mint ahogy éltünk.''Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.' Szep Napot Kivanok Mindenkinek!V9FRWvRZ1Q">http://www.youtube.com/watch?v
V9FRWvRZ1Q
Né ked is szép napot
Üdvözöllek, és jó napot néked.
Habár aki hajnalig fent van nehezen kel.
Itt egy kis lágy muzsika
http://www.youtube.com/watch?v=A6i1ywioIm0&mode=related&search=
A csiga mászni kezd a cseresznyefán. Az ott ülő madarak csodálfozva kérdik tőle:
- Mit akarsz te télen a cseresznyefán?
- No, vajon? Cseresznyét akarok enni!
- De hát még nincs is!
- Mire felérek, éppen érett lesz.
A medvecsaládnál összejövetel van. Az anyamedve megszólal:
- Kisfiam, még be sem mutatkoztál a vendégeknek.
- Bocs!
Két csiga megy a sivatagban. Már nagyon szomjasak, alig bírnak vászorogni. Egyszer csak találnak egy üveg vizet. Eéhatározzák, hogy egyikük elmegy és hoz bontót. Eltelik egy hét, két hét, egy hónap. Az ottmaradt csiga úgy gondolja, már hiába várja társát, mert az elpusztult. Nekiáll, hogy széttörje az üveget, erre egy hang a kő mögül:
- Ha csalsz, el sem indulok!
Nagyon koszonom O -a nagy kedvencem es ez igy ahogy van szep.
"Emberi törvény, kibírni mindent és menni mindíg tovább,
akkor is, ha már nincsenek benned remények és csodák."
(Ernest Hemingway)
Esti séta
Lassan lépkedtem a havas utcán,
A hidegtől nyüszögő szélben,
S közben néhány felkavart hópehely
Táncot járt az esti lámpafényben.
Előttem csak kettő árnyék lépdelt,
Talpuk alatt csikorgott a hó.
Úgy haladtak a jégpáncélos úton,
Mint tengeren úszó részeg hajó.
A házakba bezárt fénysugarak
Mindnyájan szabadulni vágytak,
És a sötétítők rései közt
Nekivágtak a sötétvilágnak.
A város zaját elnyomta a csend,
Fátyolát rádobta a tájra.
Azon a tiszta fényű éjszakán
Nem dúlt a zaj és csend csatája.
Az égre pillantgattam szüntelen,
Követtem egy fényes csillagot,
Bámultam a hold opálos pajzsát,
Majd láttam, hogy már otthon is vagyok.
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Az édesanyaMint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna Ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Szep estet mindenkinek !
Egy urológus professzor betér a nyilvános vécébe, és hallja, hogy a szomszédos fülkében álló férfi csak nagy nehézségekkel, szaggatottan képes vizelni. Egy idő után megesik a szíve szenvedő embertársán, és átkiabál a deszkafal fölött:
- Uram, elnézést a zavarásért. Urológusprofesszor vagyok, és úgy hallom, önnek súlyos prosztata- és veserendellenességei lehetnek. Adok egy névjegyet, és kérem keressen fel valamelyik nap a rendelőmben!
- Doktor úr, adja vissza a diplomáját! -hangzik a válasz a túlsó oldalról.- Az egész emiatt a rohadt hosszú bőrkabátom miatt van!
Az ifjú John Smith elmegy a híres sebészhez:
- Doktor úr, lengyel lányt szeretek, de csak akkor hajlandó hozzámjönni, ha lengyellé operáltatom magam.
- Ha ragaszkodik hozzá, megcsinálom, de ahhoz a fele agyát el kell távolítanom. Az operáció után a beteg már jól van, de az orvos sajnálkozva közli vele:
- Uram nagyon sajnálom, de tévedés történt, és az agyának a háromnegyedét távolítottuk el a fele helyett. Mire a fiú felkiált:
- Mamma mia!
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."
( Ady Endre)
Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelosnek lenni. Érezni, hogy a kovel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.
(Antoine de Saint Exupéry)
"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem elorejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán."
(Goethe)
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." (Hemingway)
A százlábú panaszkodik a bagolynak, hogy mind a száz lába reumás és nem tud segíteni magán.
- Változz át madárrá! - mondja a bölcs bagoly
- A madárnak csak két lába van, és így a fájdalmai is kilencvennyolc százalékkal csökkennek.
- Köszönet a tanácsért. - mondja a százlábú - De most már csak azt áruld el, hogy miként változzak madárrá!
- Az a te dolgod, barátom. -vonja meg a vállát a bagoly- Elvégre egy kicsit te is strapálhatod magad az egészségedért
A kis csiga kérleli a mamáját:
- Hadd szaladjak át az úttesten!
- Most nem lehet, mert két óra múlva jön a busz
A művésznő hangverseny után így szól egyik barátjához:
- Ugye, milyen szépen énekeltem ? A hangom megtöltötte az egész termet.
- Oh, igen. Sokan még ki is mentek, hogy helyet engedjenek neki.
Tévedni emberi dolog - mondta a sün és lemászott a drótkeféről.
Sziasztok...
Szep jo reggelt Mindenkinek...
Sziasztok!
MIvel kozeledik a farsang,ezert egy par idezet....
Álarcosok, suttogók, szerelmesek, gyanakvók, féltékenyek, kacagók. Farsang, tarka nép, suhog a selyem, ragyog a bársony, virít a csipke, libeg a szalag, száll az ének, a dal, a kacagás. Carnevale, carnevale!
A zene harmadnapja szólt már,
harmadnapja a friss zene!
a kis parasztház harmadnapja
szinte keringett már bele!
A víg zenébe, ami nappal
megragadt még a ház körül,
de éjjel, már harmadik éje,
diadalmasan szétterült,
szétfolyt és fölszállt büszke jelként
s a kicsi ház, a tél, a hó
fölött lengett mint mesebéli
víg népekkel telt léghajó.
Örömmel, vígsággal, reménnyel
duzzadó léggömb odafent
a téli éjben s kosarában
mi a kis házban idelent,
a kis házban, hol harmadnapja
a konyha és a két szoba
a félfalunak volt etető-
itató paradicsoma
mérföldre szállott hivogatva
a káposzta, a bor szaga
s nem szállt hiába, ilyen lakzit
a környék nem látott soha!
Szep Napot Kivanok Mindenkinek!
Beteg az orvosnál:
- Doktor úr, rettenetesen nagy az orrom. Nem tudna belőle egy formás, szép új orrot faragni?
- Ebből uram? Akár hármat is.
Gyermekorvosi vizsgálat van:
- Pistike, mutasd a nyelved! -szól az orvos.
- Nem mutatom!
- De hát miért nem?
- Mert tegnap a tanítónéninek már megmutattam, és megvert érte
Doktor úr, a bátyám erősen köhög, és láza van.
- Magas?
- Igen, nálam egy jó fejjel magasabb. (BOCS : )
Nem tudok aludni, doktor úr. Egész éjszaka nem hunytam le a szememet.
- Ja kérem. ha nem hunyja le a szemét, akkor hiába várja, hogy elaludjon
Egy ember elmegy az orvoshoz azzal a panasszal, hogy nagyon köhög. Az orvos kimutat a hegyoldalban lévő temetőre, és azt mondja:
- Látja, azok ott még mind szeretnének köhögni
Az öreg elmegy az orvoshoz, és elmondja a panaszait. Az orvos megnyugtatja:
- Papa, ezzel a betegséggel akár kilencven évig is elélhet.
- De doktor úr, én pontosan kilencven éves vagyok.
"Soha ne nézz le senkit, kivéve ha épp felsegítel valakit."
Jesse Jackson
"Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni."
Reményik Sándor: Mosoly
Mosolyod...Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
SZEP NAPOT MINDENKINEK !
"A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket."
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenô kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,-
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kigbomlik, szétterül lobogva,
a elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámba hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
sziasztok..
van meg itt valaki??????lassan en is megyek aludni...csak bucsuzoul fel teszem ezt a ket kepet...
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Látod áldás nem követ, és hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud, csak az ember.
De itt vagyok, és az égen ha megvakulnak még a csillagok, az éjjben majd én gyújtok tüzet.
És itt leszek, hogy érezd így nem szeret csak az ember.
Hajnal tüze ég ez a föld, és az az ég, ez a zöld, az a kék, nézd!
Fogy a hold, és süt a nap, kel a rög alól a mag, gyere nézd, gyere nézz szét!
Folyam Istene kérlek segíts engem!
Vadon Istene fiaidnak szava kér!
Tüzek Istene kérlek lobogj bennem!
Szelek Istene utamon ma te kísérj!
Folyam Istene légy kegyes úr ma!
Vized Enyhíti szomjam az éjjben.
Vadon Istene légy kegyes úr ma!
Ifjú őz húsa enyhíti éhem.
Tüzek Istene légy kegyes úr ma!
Melegítsen a lág és a fény!
Szelek Istene légy kegyes úr ma!
Ne bocsáss ma se házamra vészt!"
- Anyuka, jó napot!
- Szia fiam, jöttelek titeket meglátogatni!
- És meddig tetszik maradni?
- Hát ameddig nem zavarok!
- Ó, akkor egy kávéra se tetszik bejönni?!
Az anyós gyorsan kibontja a dobozt és látja, hogy tele van vattával. Egyre csak keresgél a galacsinok között, de nem talál semmit.
- Hát fiacskám! Miért hoztál nekem ennyi vattát?
- Hát mama! Maga mondta, hogy fülbevalót akar!
- Hová viszel idén nyaralni?
- Nápolyba.
- Miért éppen oda?
- Mama, tudja: Nápolyt látni és meghalni!
- Miért, olyan finom?
- Nem. Jéghideg, és mikor elém kerül, habzik a szája.
Elnezest valami nemukodik lemarad amit irok..................
Sajnos ez egy igaz vicc..........................
keresni az igazat,
akarni a jót.
Ez az igazi életcél.
Szia anne89 !
Nagyonszep koszonom !
Becsüljétek meg a barátságot! Legyetek udvariasak, mert akadhatnak olyan emberek, akiknek a ti szavaitokon kívül nem jut más kedvesség egész nap.
Tűzzétek ki célul, hogy egyszerre legyetek erősek és kedvesek. Ha csak kedvesek vagytok, egy kisegér is átsétál rajtatok. Ha pedig csak erősek, eldurvultok
Sziasztok...
felteszek egy par vicces kepeket....
"Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, bíztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért a szeretetért.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi."
/Tatiosz/
"Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ... "
Néhány dolgot még át kell élnem
addig biztos, míg úgy nem érzem,
hogy a kéjből ugyanúgy elég már,
mint a fájdalomból."
Az ember akkor igazán emberi, amikor nem érvényesítheti az akaratát. Nagyszerű teljesítményei ritkán köszönhetők egyetlen hatalmas ugrásnak. Forrásuk sokkal inkább az a lelkierő, ami akkor ébred benne, amikor célja felé töve látszólag legyőzhetetlen akadályba ütközik. Ez az a pillanat, amikor megszületnek a nagy erejű szavak és a végtelen küzdelem elszántsága.
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Reményik Sándor
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
1943. május 26.
Azt mondja az orvos a betegnek:
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
- Nos, a rossz hír az, hogy ön Alzheimer-kórban szenved.
- És mi a jó?
- Hogy mire hazaér, elfelejti.
Ütött-kopott kis Polski fékez egy Rolls Royce mellett a pirosnál. A vezetője kikurjant:
- Van rádió a kocsijában?
- Ez csak természetes! - válaszol a Rolls Royce vezetője.
- És telefax?
- Hát persze!
- És franciaágy?
A luxuskocsi tulajdonosa elszégyelli magát, és elhajt a legközelebbi szervízbe, ahol egy franciaágyat szereltet a kocsijába. Egy hét múlva megpillantja a kis Polskit egy parkolóban. Odamegy, bekopog az ablakon, és elkezdi:
- Van már franciaágy a kocsimban!
A kis Polski vezetője rámordul:
- És ezért kellett megzavarnia zuhanyozás közben?!
Hogy vagy, barátom?
- Rettenetes az életem....Képzeld el, havi húszezret fizetek egy vacak albérleti lyukért, és még csak nőt sem vihetek fel.
- Na, akkor mi kezet foghatunk!
- Ne beszélj....Hiszen háromszobás örök lakásod van.
- Ez igaz...Meg egy feleségem!
Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem:
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette."
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.(Márai Sándor)
"Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk. Éppen a hitünk teszi megtörténtté.
Én úgy vélem, semmi sem történik addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne."
Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”
„Tőlünk függ minden,
csak akarjuk...”
El kell hogy bírjuk terheink vagy elvesznek szép perceink,
és mindig mennünk kell tovább, egy életen és sorson át...”
Szia Janka !
Múltkor egy áruházban éppen állateledelt vettem a kutyámnak, amikor egy idős hölgy megszólított a pénztárnál:
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.- Magának van kutyája?
- Nem, nincs - feleltem tréfás kedvemben. - Ezt a kutyatápot én magam eszem. Tele van mindenféle vitaminnal, nagyon egészséges. Nemrég már majdnem végigcsináltam egy kéthetes kúrát, amikor váratlanul az intenzív osztályra kerültem, és félbe kellett hagynom a fogyasztását. De most elkezdem újra.
Körülnéztem, a pénztárnál állók érdeklődve hallgatták a mesémet. Az időst nénit kirázta a hideg, és hitetlenkedve kérdezte:
- Nem azért került kórházba, mert ételmérgezést kapott a kutyatáptól?
- Dehogy! - feleltem. - Azért, mert az úttest közepén ülve nyalogattam a mancsomat, amikor elütött egy autó
· kapcsolódó kép 2.
Szia Odili !
Ahogy az okos róka "A kis Herceg" mesében mondja:
-"Megszelíditeni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
-Kapcsolatot teremteni? kérdezte a kis herceg.
-Úgy bizony-mondta a róka.
-Te pillantanyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz megszázezer. De ha megszelíditesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra."
Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:
Kapcsolódó képek:· Tapacskamaz teszi olyan fontossá a rózsádat.
Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
"... egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· Baratnom kutyai
Szia Bumbuti23!
Szep napot neked es mindenkinek!
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
(Müller Péter)
Szia Martika...
Nagyon orulok,hogy nyitottal egy ilyen forumot...
en egy kis viccel szeretnem ma feldobni a hangulatot...
- Két szőke nő fut az utcán. Mi van, ha a két nő találkozik?
- ?
- Összetörik a tükör.
na meg meg egy:Pistike kezében horgászbottal indul a temetőbe. Jószi bácsi meglátja és megszólítja:
- Hová indulsz Pistike azzal a horgászbottal?
- Horágszni.
- A temetőbe?
- Igen, mert sok a halott.
Par Vicces.Es Edes Kep
Par idezet......
Elmúlik higyjed mint szinte az virág,
Mert nincsen benne állandóság,
Folyása néki állhatatlanság.”
Egyben gyönyörködj
És gyakran cserélj."
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket...”
En is hozztam egy szep verset,szamomra ez uberel mindent
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. januar 17
Szep NApot!
Légy a kutyák királya, ne királyok kutyája!"
-Ebből nem jön semmi!!!!
Mivel mar keso van,gondolom mindenki alszik,igy en is lassan nyugovora terek,de azert meg egy verset mindenkeppen felteszek nektek,remelem sokan leszunk,mert a szep versekbol es idezetekbol sosem eleg
Óbécsy István :
Szeressétek az öregeket!
Nagyon szépen kérlek titeket.
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon szépen kérlek titeket:
Szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket.
Adjatok nekik szeretetet....
Szenvedtek ők már eleget!
A vigasztalójuk legyetek.
Én nagyon szépen kérlek titeket:
Szeressétek az öregeket!
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne zárjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon szépen kérlek titeket:
Szeressétek az öregeket!
Ők is küzdöttek értetek,
Amig fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Ezért kérlek titeket:
Szeressétek az öregeket!
S ha majd az örök Szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd öregek.
S mindazt, amit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket:
Szeressétek az öregeket!
remélem nem voltam nagyon off, és azért egy vicces kép még belefér
Kezdetnek egy szep idezet...
Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenek előtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."