Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kinek kellek egy gyerekkel
Torolt_felhasznalo_849281
Létrehozva: 2007. június 22. 16:37
Fel a fejjel!
Anyám mindig azt mondogatta, hogy nekem a homlokomra van tetoválva, hogy testileg-lelkileg foglalt vagyok. Szerintem ezzel mindenki így van, te is. Ha lezárod a rossz kapcsolatodat, elengeded ezeket a (bocsi, de nem tudok mit mondani) nagyon buta és visszahúzó gondolatokat, biztos, hogy találsz magadnak társat. Soha sem a gyerek jelent ilyenkor akadályt, hanem maga a szülő, aki egyedül van, mindenféle lelki nyűgök gyötrik (félelem, bűntudat, lelkifurdalás), és ez vetül ki. Egy magabiztos, talpra esett ember, legyen az férfi vagy nő, gyerekkel vagy anélkül, tutira talál magának társat, ha nem is rögtön az Igazit. Hiszen annyi példa mutatja, hogy lehetséges. Hagyj magadnak időt, foglalkozz magaddal, a gyerekkel, a társ pedig úgyis akkor kopog be az ajtón, amikor nem leskelődsz utána a kulcslyukon! Sok sikert, szép új életet!
Anyám mindig azt mondogatta, hogy nekem a homlokomra van tetoválva, hogy testileg-lelkileg foglalt vagyok. Szerintem ezzel mindenki így van, te is. Ha lezárod a rossz kapcsolatodat, elengeded ezeket a (bocsi, de nem tudok mit mondani) nagyon buta és visszahúzó gondolatokat, biztos, hogy találsz magadnak társat. Soha sem a gyerek jelent ilyenkor akadályt, hanem maga a szülő, aki egyedül van, mindenféle lelki nyűgök gyötrik (félelem, bűntudat, lelkifurdalás), és ez vetül ki. Egy magabiztos, talpra esett ember, legyen az férfi vagy nő, gyerekkel vagy anélkül, tutira talál magának társat, ha nem is rögtön az Igazit. Hiszen annyi példa mutatja, hogy lehetséges. Hagyj magadnak időt, foglalkozz magaddal, a gyerekkel, a társ pedig úgyis akkor kopog be az ajtón, amikor nem leskelődsz utána a kulcslyukon! Sok sikert, szép új életet!
Butaság így gondolkodni....Rengeteg nőt ismerek, aki gyerekkel ment újabb házasságba...
19 eves vagyok, 7 honapos babaval es megtalaltam a tarsam. :)
Raadasul szoke vagyok :-)
En mara befejeztem a munkat. Jo ejt!
Én is munkával töltöm az időm legnagyobb részét. Csak vagy itthon dolgozom, vagy nők között. Így meglehetősen behatároltak a lehetőségek.
A 'hol lehet normális pasit találni"-bol logikus volt a kovetkeztetes, hogy keresel. Ha nem, nem....
En tulnyomoreszt ferfiak kozott dolgozom (75-25% az arany a javukra) es idom jo reszet munkaval toltom, igy a zart ajto kerdesre nehezen tudnek valaszolni.
A normális önértékeléssel, és megfelelő érettséggel bíró, valódi férfiak nemcsak, hogy értékelik, de támogatják is, hogy mellbedobás helyett ésszel próbálok érvényesülni. Ez pedig nem a publikációs lista hosszától függ...
Szerintem korai ezen gondolkodnod, hiszen fiatal vagy, a kislányod még csak 2 éves és a férjedtől is csak most váltál külön. Néha ilyen helyzetekben kell a magány, hogy tisztában lehessünk önmagunkkal, hogy valódi értékeinket felfedezzük. Néha adni kell, hogy kapjunk. Én két évig éltem egyedül a lányommal elég nehéz körülmények között. Nehéz gyerekkel párt találni, de hidd el, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor kapod meg.
szia!
nekem az a véleményem, hogy azért mert van egy gyermeked még nem akadály a pasik számára csak éppen nehezen barátkoznak meg a gondolattal hogy neked már van egy lányod. nem kell nagyon elkeseredned szerintem idővel eljön az a srác aki majd szeretni fog mindkettőtöket! én sok sikert kívánok neked!
üdv i.
De szerintem eljött, csak sajnos, még mielőtt megismertem volna, lecsaptak rá. Ilyen az én szerencsém.
De legalább nem kell alkalmazkodnom. Egyszer próbáltam ilyen együttélős, házasságos dolgot, a végére nagyon depressziós lettem. Szerintem ez két oldalú dolog, nekem meg kell próbálni alkalmazkodni, a másiknak meg bizonyos határokon belül szabadjára engedni. Ehhez meg nem biztos, hogy a nagy szerelem kell, hanem intelligencia, érzékenység, érettség és megfelelő neveltetés a férfiú részéről. Ilyen viszont kevés van. Ja, és ráadásul kevés a nálam erősebb férfi, a "gyengék védelmezője" szerep meg nem az én műfajom. Legalább is a magánéletemben, mert a szakmámban éppen eléggé kiélem.
Egyébként valahogy én is a sokkal idősebb férfiakra bukom. Mert nekik már van annyi tapasztalatuk, hogy elfogadjanak.
Jól? Rosszul? Ez csak az értékelés szempontjaitól függ. Ha azt nézem, hogy legalább önmagam maradhatok és elérhetem a céljaimat, jól csinálom. Ha azt nézem, hogy ezt csak olyan pasik tudják elviselni, akiken garantáltan nem kell velem élniük, rosszul csinálom. Mindegy is.
Idősebb pasik... Azért azt döntsd el, hogy apát, vagy társat keresel-e! Mármint magadnak.
Nekem az a kérdésem, hogy hol lehet normális pasit találni. Főleg ha nem vagyok bulizós tipus.
A kicsit idősebb korosztányban keresgélj, úgy nagyobb az esély, hogy elfogadja a kislányodat.
Szia,
én is hasonlókról tudok beszámolni, két gyerekkel 23 évesen maradtam egyedül, illetve nem is kettő, csak " másfél " volt az a gyerek, az akkori párom akkor lépett le, amikor félidős voltam a második gyerekemmel. Másfél évig voltam egyedül ( mondjuk nem is nagyon vágytam senkire, az előző tapasztalatok birtokában ), amikor találkoztam a párommal - érdekes, Ő is fiatalabb, mint én, 3 évvel - a két közös gyerekünk 4 és 8 évesek. Ráadásul a mai napig nagyon jól érezzük magunkat együtt, rácáfoltunk azokra, akik a kezdetekkor vészmadárkodtak.
Egyébként pedig, ha a gyereked miatt nem kellesz valakinek, akkor nyilván nem Ő a Neked való társ.
Szia!
Majd ha elváltál, és még fel is dolgoztad, biztos találsz valakit. De akkor meg már lehet, hogy annyira jól érzed magad magadban, hogy jól elleszel magadban és elég a szerető. Én is így jártam. Csak nincs gyerekem. Csak olyan nehéz természetem, hogy minden társat kereső pasi azonnal és ezerrel menekül előlem.
Nem jó egyedül, persze, de valld be, annyira hiányzik már, hogy valakinek a bogarait újra elviseld? Nekem ugyan nem sietős
Biztos jön valaki, lehet, hogy csak pár év múlva, de hova sietünk? Tegye fel a kezét, aki hisz az Örök Szerelemben...
A saját esetem:
Két gyerekkel, huszonegynéhány évesen. Épp válófélben voltam. Jött valaki, akinek nagyon kellettem.(ráadásul 5 évvel fiatalabb) Kb. egy évig magyaráztam neki, hogy úgyse fog menni, hiszen nekem már van két gyerekem.
Annál jobb, mondta ő.
Most lesz 3 hónapos a második közös gyerekünk...
Ne akard görcsösen, meghozza az élet magától!
Üdv
Bea
"Azelőtt egy 26éves férfinek már 2gyereke volt,gondos férj és apa volt.De most???"
Mára ezek a pompás férfiak többnyire elváltak...Vagy csalják a feleségüket. Tudom, nem vigasz, de az a korosztály se sokkal jobb.
Jaaaaaaaaaaa es NOS.....(ne vedd figyelem be az X-et....
Az nem en vagyok,az csak ''''''vihar'''''...nem 26..es kis "v"
En a (kis)-aranyos vihar a bilibe vagyok