Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Skizofrén emberrel élni
Torolt_felhasznalo_770731
Létrehozva: 2008. január 29. 11:30
Sziasztok,
Sajnos párom anyukájáról kiderült hogy skizofréniás, a jó hír hogy belátta hogy beteg és eljött a pszicháterhez, kapott gyógyszert. A durvábbik fajta dühkitörésekkel. Persze azt nem akarja elhinni hogy nem befolyásolják, nem figyelik stb. csak azt tudja hogy nem érzi jól magát, valami gáz van.
Akinek a családjában van/volt ilyen az kérem adjon tanácsot hogy kellene egy skizofrén emberrel bánni, viselkedni, beszélni, a hétköznapokat átvészelni Vele? A szavaim mögött a rosszindulatot látja, csak a fiára hallgat, csak Vele akar lenni, engem meg már lassan látni sem akar. Lassan elmar minket egymástól. Tudom hogy beteg, ezért próbálom megérteni, segíteni Neki de lassan felemészti a párom is, ez megy már 2 hónapja. Az ünnepek szörnyűek voltak.
Aki tud valami tanácsot írni annak nagyon hálás lennék.
Ui: Kérem azok kíméljenek akiknek erre az a reakciójuk hogy hagyjam ott a párom meg az anyukáját... Köszi
Sajnos párom anyukájáról kiderült hogy skizofréniás, a jó hír hogy belátta hogy beteg és eljött a pszicháterhez, kapott gyógyszert. A durvábbik fajta dühkitörésekkel. Persze azt nem akarja elhinni hogy nem befolyásolják, nem figyelik stb. csak azt tudja hogy nem érzi jól magát, valami gáz van.
Akinek a családjában van/volt ilyen az kérem adjon tanácsot hogy kellene egy skizofrén emberrel bánni, viselkedni, beszélni, a hétköznapokat átvészelni Vele? A szavaim mögött a rosszindulatot látja, csak a fiára hallgat, csak Vele akar lenni, engem meg már lassan látni sem akar. Lassan elmar minket egymástól. Tudom hogy beteg, ezért próbálom megérteni, segíteni Neki de lassan felemészti a párom is, ez megy már 2 hónapja. Az ünnepek szörnyűek voltak.
Aki tud valami tanácsot írni annak nagyon hálás lennék.
Ui: Kérem azok kíméljenek akiknek erre az a reakciójuk hogy hagyjam ott a párom meg az anyukáját... Köszi
Te magára hagynád a köztudottan beteg embert?
Szerintem rettentő sok türelem kell hozzá és talán érdemes lenne megkérdezni a pszichiátert, hogy a családnak hogy kell kezelnie az anyukával való eseményeket. Milyen szituációban hogyan kell viselkedni. Hiszen ő beteg, másképp viselkedik.
Én mániákus depresszióst ismerek, ez sem egyszerű. Tudni kell, hogy mikor kell rászólni, hogy na most elég, hagyd abba és mikor kell csöndben maradni, hogy ne húzza fel az ember még jobban.
bocs most látom csak hogy apukát írtam anyuka helyett
A módszer rá is ugyanúgy érvényes. kezeltetni és esetleg megkeresni a dolog gyökerét, és rettenetes nagy türelem és
szerető megértés.
Én ezt nem tanácsolnám. Az életben annyi de annyi olyan helyzet adódik amivel ha tetszik, ha nem szembe kell néznünk hogy csak na. Embereket nem lehet leírni. Különösen egy férjnek nem a saját apját. Ugyanez vonatkozik amikor az időseket betegség éri vagy rokkantság. A problémát humaánusan kell megoldani. Célszerű ezt a jövő miatt is így tenni nemcsak egyszerű emberségből, mert az utódaink úgy fognak bennünket is kezelni ahogy ezt tőlünk látták.