Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen, anyós is mindig így próbálja belém tukmálni, de olyan rossz íze van!
Amúgy a doboza hasonlít a régi csomagolásra egy kicsit, legalábbis ugyanolyan zöld-fehér (meg talán fekete betű) az alapszíne ennek is, csak már doboz.
Van most egy újabb fajta Cataflan, az is ilyen vízben oldós. Kissé keserű.
Semmi különös oka nincs, egyszerűen félek, hogy megakad, felremegy...
Gyerekkoromban porrá törve, lekvárral összekeverve kaptam meg a gyógyszereket. Most is úgy eszem, csak vízzel keverem el.
Még a bevonbatos kicsi bogyókat se tudom lenyelni.
Mindent kajával nyelek le és iszom rá. Nekem ez már természetes...
(Párom simán bevesz a szájába 3 db különféle gyógyszert, oszt' az egészet lenyeli egy korty vízzel, míg én elborzadva nézem...
)
Nekem a 11 éves lányom ilyen, semmi gyógyszert nem vesz be egészben, csak a kanalast de azt is csak nagy könyörgések árán. A tablettát még csak csak törögetheti az ember neki, de ha egyszer kapszula lesz na azt nem tudom hogy fogja beszedni:(
Épp a napokban gondoltam hogy nyitok erről 1 topikot, hátha valaki valami jótanáccsal szolgál, hogy hogy lehetne megtanítani a gyógyszerbevételre, mert így 1-1 betegség dupla nyűg mindkettőnknek.
Azt hiszem, én ebből már nem fogok kigyógyulni és nem is erőlködöm rajta. Eleinte a párom nyaggatott, hogy ugyan, felnőtt ember létemre... aztán egyszer nagyon rosszul voltam (migrén). Hozta az ágyba a gyógyszert. Fehér, nem bevonatos, jó nagy. Győzködött, hogy menni fog. Hát, lehánytam szegényt. Azóta nem erősködik
Kórházban nem voltam még, de biztosan megoldanám valahogy. De, egyszer voltam. Kérdezte a nővérke, hogy tablettát vagy szurit kérek. Szurit kértem. Na, ez is bátorság volt tőlem, mert attól meg elájulok. Már a tű láttán. Mondtam neki, hogy fekve maradok ha nem baj, és készüljön mert nem bírom a tűt. Megküzdöttünk azzal is. Nem vagyok egyszerű eset.
Bizony hogy létezik!! Csak már más a csomagolása. Az én gyerekkoromban még celofánozva volt, átlátszóban és zöld felirattal.
Most meg dobozban van.
Amúgy kevesen tudják, erre az egészségügyis anyukám tanított meg:
A Kalmopyrint nem szabad egészben lenyelni, azt mindig egy pici pohár vízben el kell áztatni, annyiban, amennyiben feloldódik és úgy kell meginni! Oka: extrém módon terheli és tönkreteszi a gyomrot, ha a gyomornak kell feloldania.
De hát nem is hülyeség!
Tutira minden családban előfordul!!!
Nem hiszem, hogy ki lehet belőle gyógyulni.
Én meg azt hittem, hogy ez csak az én hülyeségem...
Hogy lehetne ezekből kigyógyulni?
Kórházban nagyon ciki tud lenni, amikor jön a nővér és leteszi a gyógyszert, utána meg még jön a lázmérővel, kórlapot ír, másik beteget lát el, és közben kérdezi, hogy ugyan miért nem kezdem már el bevenni...? na miért, arra várok, hogy ne nézzen árgus szemmel, amint nekiesek a tablettának és törögetem, eláztatom, forgatom, lepréselem...Ha ott van valaki, még ez sem megy.
Létezik! Anyósom szerint mindenre az a gyógymód!
Bármi fáj.... Kalmopyrin!
Jesszus!
Mármint a nagymama sztorija!
Én egyébként igyekszem a nyelvem olyan pontjára tenni, ahol "legkevésbé" érzem az ízeket, mert ugye minden ízt a nyelv más részén érez jobban az ember. Ennek ellenére előfordul, hogy nagyon keserű....
Igyekszem gyorsan legurítani! Volt azért olyan tabletta, ami extrém nagyságúnak bizonyult, simán beillett volna hüvelykúpnak is, úgyhogy vágtam..
Liandra ma nagyonhülye
iJesztően, bocsesz
sose tévesztem el amúgy
Az enyém biztosan nem szervi eredetű. EGyszerűen utálom ha megakad a torkomon. Szüleim szerint pici gyerekkorom óta ez a helyzet. Ők összetörték a fehér, nem bevonatos tablettákat és mézzel vagy cukorral adták. Ma, 32 évesen a férjem töri össze nekem. NÉha narancslébe kerveri, néha mézzel adja. Ha ő nincs otthon, csak azokat a gyógyszereket vagyok hajlandó beszedni, amik olyanok mint a cataflam, bevonatosak.
Azt is úgy, hogy hátrahajtom a fejem a nyelés közben. Persze, így méginkább elzáródik a nyelőcső, de nem tudok leszokni róla.
Na nálam ez a helyzet.
Igen, van, akinek szervi eredetű, de ezt csak orvos tudja megállapítani. A legtöbb esetben fóbia.
Nagymamámnál például régen egy ősrégi gyógyszer, amit azóta ki is vontak a forgalomból, ilyen mellékhatást eredményezett. Idegösszehúzódás következett be a nyelőcsövében, görcsösen összerándult, ha közeledett felé valami, emiatt inkább csak folyékonyat vagy pépeset evett, illetve fulladozott is eleget, sokszor olyan ilyesztően, hogy azt hittük, ott fullad meg rögtön. Nem volt olyan evés, hogy ne fulladozott volna.
De ez extrém eset, azt hiszem.
Az én esetem már fóbia. Nagyon sokszor megakadt a torkomon nagyobb tabletta, gyerekkoromban és kamaszként is, emiatt hihetetlenül félek tőlük, és most meg már azért akad meg. Inkább ketté- vagy négyfelé töröm.
A kapszula az más, az lemegy, és a legömbölyített tabletta is, innen látszik, hogy fóbia.
Én még emlékszem amikor negyedeltem az algopirint és feleztem a rubofent
Igazából nem is tudom hogy mitől féltem annyira. Biztos attól hogy nem tudom lenyelni, aztán ott fog oldódni a számban és én utálom az ízét, nem tudom ti hogy vagytok vele :)
De aztán sikerült felnőnöm és mostanra már igencsak lecsökkent a gyógyszerbevételi időm
Bár azért a mai napig van bennem egy kis félsz, ha gyógyszert veszek be :)
Anyukám ilyen, de nem tudja, hogy mitől, egyszerűen öklendezik, ha egyben kell bekapnia. Mondjuk egy icipici tabi, mint mondjuk egy fogamzásgátló még nem okoz problémát, de a normál és nagyobb méretű tabletták és főleg kapszulák igen.
Ez ezek szerint szervi eredetűnek számít?