Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Autista kisfiú a családban
Létrehozva: 2008. július 15. 22:42
Kicsit másképp szeretnék beszélgetni arról,milyen,ha beteg gyerek van a családban.
Szivesen segítek bárkinek,ha tudok ügyintézősdiben,vagy bármi másban.
Szeretném elkerülni a beszólós, kioktatós, vitázós szövegeket a terápiákkal kapcsolatban, amiket más topikokban olvastam.
Legalább mi szóljunk egymáshoz normális hangon
KÉpzeljétek Dani még it ugrál körülöttem, és még vszleg fog is sokáig. Délután belekerültünk a dugóba az M0-n, és a hosszú úton elnyomta az álom. Mikor hazaértünk próbáltam felébreszteni, de nem bírtam. Hát hagytam, hátha alszik reggelig, de nem...
Úgyhogy aludt este 7-től 10-ig és most aztán éberebb mint valaha....
Olyat én se tudok elképzeni, hogy hétfőn viszem, pénteken hozom...
Szegény gyerekek.....
Persze tudom, hogy van akinek tényleg nincs más lehetősége, és nagyonnagyon sajnálom azokat a családokat, akik erre kényszerülnek.
Mezőtúr? Arra felé laknak a nagyimék! Szarvas mellett. Anyukám Mezőtúron járt szakközépiskolába. És a dédim, aki már sajnos meghalt, Öcsödön lakott. Anyuéknak volt is telkük Öcsöd mellett, egy Körös-holtág partján, de olyan messze volt, hogy nem tudták gondozni, végül eladták. Nagyon szép környék, ahol laktok, nagyon szeretem. És pont azért szeretem, mert nincs az a nyüzsi mint itt, hanem sokkal nyugisabbak, lassabbak az emeberek, nem olyan rohanósak mint mi
Viszont tényleg nem sok lehetőségetek lehet Zazussal 
Itt Bp-en és környékén minden van, csak tudd megfizetni
És csak a lovak nem érdeklik Zazust, vagy más állatok sem?
Dani szerencsére nagyon szereti az állatokat, mindenfélét. Bár rovarfóbiás, azokat nem tűri. Ha akár egy kis muslinca is van a lakásban, addig nem hagy békén, amíg le nem vadásszuk. És múltko egy kismadártól is nagyon megijedt, amikor a meki teraszán a széke karfájára repült :). Pedig messzről mindig mondja, h milyen aranyos kismadár....
Ti merre laktok?
Azon már én is gondolkoztam, hogy hogy mi lenne, ha nem ilyen közel laknánk Bp-hez, és ha nem keresnénk így, akkor gyakorlatilag a gyereknek szinte semmi esélye nem lenne a felzárkózáshoz.
Bár a spec ovi nálunk muszáj volt, a helyi önkormányzati ovik hallani se akartak rólunk.
Örülök, hogy ilyen jó lehetőségei vannak Daninak, errefelé, ahol mi lakunk nincs spec. ovi, de ha lenne sem bírnánk anyagilag. De én nagyon meg vagyok elégedve az ovinkkal, sima önkormányzati, de nagyon lelkes és nagy hivatástudatú pedagógusokkal, ahol logopédus és konduktor is foglalkozik Zazussal. Meg még magánúton is visszük fejlesztésre hetente egyszer. A lovat mi is próbáltuk, de nem érdekelte, a közelébe sem ment.
Pedig egy baráti házaspár saját otthoni pónija és bármikor mehetnénk lovagolni.
Nekünk 2,5 évesen volt "gyanú", és 3 éves elmúlt mikor leírták a hivatalos diagnózist, de mi akkor már ennek megfelelő fejlesztésre hordtuk Danit.
4 éves kora körül kezdett beszélni, addig csak az rtikulálatlan visítás. Októberben lesz 6 éves, most már elég szépen beszél. Legalábbis magához képest, persze.
Nem tisztán artikulál, és összevissza pakolgatja a ragokat meg az igekötőket. Lehet érteni a mond, csak olyan, mintha nem az anyanyelve lenne a magyar
Szóval mi már több mint 3 éve intenzíven fejlesztjük Danit, heti 3szor 70perc gyógypedagógus, 2 éve spec óvoda, ahol lovaglás, úszás, szenzoros torna, logopédus, gyógypedagógus....
Szegény gyerek, néha sajnálom, hogy alig marad ideje "csak úgy" játszani.
Sziasztok!
Csak most értem ide a gép elé :(
Egyedül nevelés: hát ez bonyás kérdés nálunk. Most éppen együtt élünk újra, március óta. (Gyorsan lecserélem az ikont...) De előtte 2 évig külön. És most sem felhőtlen a helyzet...
A mi kapcsolatunk nagyon ráment erre a dologra, de ki tudja lehet h ha egészséges lenne Dani, akkor se lenne másképp. Nem tudom.
Kistesó kérdés, összefügg egyrészt az előzőekkel. Másrészt én nagyon félek h a második sem lenne egészséges, tudom h agyon aggódnám a terhességet meg az első 2 évet. Harmadrészt pedig a pénz... Dani fejlesztése és a spec ovi rettenetesen sok pénzbe kerül
Ha abbahagynám a melót, neki nem tudnék megadni mindent, ami a fejlődéséhez kell.
Kistesó helyett beszereztünk egy kutyust, imádják egymást, és a gyógypedagógusaink egybehangzóan állítják nagyon jót tett Daninak!
Imó: Köszönöm, én is el vagyok bővölve Petitől és Pannitól.
Allisc: Dani észbontó a napszemcsiben. Te egyedül neveled?
Szia Krike!
Most látom,kiről beszélgettünk.Jó pasi
Szia!
Köszönöm,zavarba hozol
Ez a kistesó dolog természetesen mindenkinek a magánügye és semmi jogom beledumálni de nálunk nagyon jól működik.
Egyrészt "terápiás értéke"van,mert kiszekálja,csalogatja Petiből,amit én nem tudok,másrészt jó a családnak is,mert egy beteg gyerek is gyerek és nagyon lehet szeretni,de egy egészséges az csúcs.
Persze egy csomó szervezési dolog van,de az két egészségessel is van.
Ha úgy állnánk anygilag,gondolkodás nélkül hivnám a gólyát
Nem utolsó szempont,ha meghalunk majd egyszer,remélem jó sokára,Peti nem marad magára.(És Panni sem)
Szia allisc!
Az én kisfiam szeptemberben lesz 4 éves, nekünk még nincs diagnózis, csak gyanú. Nem beszél, azt mondták, hogy majd az oviban megered a nyelve, de semmi változás, a gyerekek közelébe se megy. Ha most kellene dönteni, én sem vállalnám be a tesót, de már a pocakban volt, amikor elkezdődtek a kálváriáink, most féléves és imádják egymást.
Szia!
Elolvastam a blogodat, először csak úgy belepillantottam, aztán nem bírtam abbahagyni, végül egyszuszra az elejétől a végéig .
Hát le a kalappal... és nem a blogírás előtt...
Mi is érintettek vagyunk. Kisfiam 6 lesz októberben. Olvastam az ovi gondjaitokról. Mi Szigetszentmiklósról a XXII. kerületbe hordjuk Danit, mert itt helyben szóba sem álltak velünk.
Nálunk nincs tesó, én nem merem bevállalni
Szia!
Építődobálással kapcsolatban én hősisen bevallom, mi egy ilyen akció után lecseréltük a fát műanyagra. Az nem koppan akkorát. És nem csak a padlón, a fejünkön se...
Köszi a dícséretet és az érdeklődét bármiről szivesen beszélgetek,akár az új Indiana Jones filmről is,mert hát HF
No,igen,még így matuzsálemként is.
Helyzetünkből fakadóan szivesen beszélgetek beteg gyereket nevelő szülőkkel a jó és nem olyan jó tapasztalatokról,meg mindenféle praktikus dologról is.Például,hogy hogyan lehet kibírni,mikor a gyereknek az a dilije,hogy építőt dobál a lamináltpadlóra.
Meg bárkivel,akit érdekel a téma
Igazad van, szerintem is küldetés kell hozzá. Le a kalappal az olyan ÉDESANYÁK előtt akik képesek elfogadni egy ilyen szituációt, és helytállni egy életen át, és együtt nevelni az egészséges gyermekkel a családban a beteget is.
Jómagam nem biztos hogy végig tudnám csinálni, de nagy tiszteletet érzek azok iránt akik megcsinálják, és nem érzik magukat ettől a világ legszerencsétlenebbjének.
Nem konnyu beteg gyerekkel a csaladban. Nekem nem autista volt a gyermekem, hanem rakos, de az sem volt konnyu. Persze tudom ok "masok".
De legalabb nem halnak bele.
Egy szulonek ez nagyon nagy feladat, kuldetes...es sok ero kell hozza. Aki ilyenkor be akar szolni, azt kell orvoshoz vinni.
Szia
Nagyon aranyosak a gyerekek!