Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapós, verekedős baba
Létrehozva: 2010. január 23. 21:46
Körbenéztem korábbi topikokban és elég sokat írtak már hasonló kérdésekről: ütögetés, hajtépés, harapdálás... 15 hónapos a fiam és hónapok óta tart a probléma: oda-odacsap (leginkább a "szeretteinek", én kapom a legtöbbet", magyarul lekever néha egy pofont. Játékból is, de ha mérges, akkor is. Ugyanígy a harapással. Azt elsősorban játék közben műveli. Na ez nagyon gyanús, hogy összeköti a "birkózósdival", mert ahogy leülök-lefekszem, rögtön "támad', vagyis átmászik rajtam, rámfekszik, gyömöszöl és közben szinte biztos, hogy meg is harap. Az elalvása pedig a hajam büngyürgetésével (bocs, nem találtam rá jobb szót
) történik, közben persze ahogy húzza ki-kitép belőle néhány szálat... Ja és még egy: játékból hozzánk vág néha játékot: építőkockát, autót... Úgy látom, nem tudja megkülönböztetni, hogy ezt már miért ne lehetne, ha a labdát lehet, sőt...??
Na szóval a kérdésem: tud valaki bevált módszert a játékból és/vagy méregből való csapkodás, harapdálás megszüntetésére? A szép szó persze nem segít. A nem szép se. Kezére ütök, szeme nem rebben. Beteszem "büntibe" az ágyába, akkor persze sír, majd bújik ha kiveszem, de legközelebb ugyanúgy viselkedik. Másik kisgyereket egyszer ütögetett és vágott hozzá tárgyakat, beraktam az ágyába, kijövetel után első dolga volt jól fejbevágni szegényt... Hát égtem nagyon és sajnáltam a másik picit... Szóval van ilyen tapasztalatotok, hogy lehet ezekről leszoktatni? Vagy a kitartó "nem szabad jó kisfiú ilyet nem csinál" használ bármit hosszú távon??
Ösztönös agresszió. Ne büntesd érte. (Inkább örülni kell neki, de ezt nagyon halkan jegyzem meg. Persze biztatni semmiképp nem kell...)
Kisgyerek kezét nem szabad ütni, mivel rengeteg idegvégződés található rajta.
Gondolom ezeket a modszereket valamelyik helyi , periferia TV oktato anyagbol tanultad kb olyanokrol ahogy tavmutete rendeznek
valamikor meg jart a nem engedelyezett szekrenyek kipakolasaert is, de arrol hamar leszokott
Tudod nalunk ezt is szabd volt, meg lepcsokat rakni a fiokokbol meg a konyvespolcot leramolni az elert/ elerheto
magassagig
meg az
asztalteritot lehuzni es elvinni jatszani
es firkalni is lehetett a falra, mert vegeig ki volt "tapetazva" rajzpapirral es lemoshato volt. 
es semmi nem volt olyan fontos csak a gyereke nyugalma, az egyuttjatszas/felfedezes orome, es ismeretszerzes lehetosege, majd egyutt elramoltunk a vegen 
Az egyéves kortól kezdődő időszak során a baba kialakítja a saját ízlését és ennek érdekében bizony ütközni is képes velünk. Sok édesanya úgy érzi, már nem is szereti a tipegője, mert akkor nem lenne képes őt megütni, megrúgni, meg egyáltalán olyan "lehetetlenül" viselkedni, főleg mások előtt.
Pedig ennek pont az ellenkezője az igaz: a baba még mindig bennünket szeret a legjobban, hozzánk kötődik a legszorosabban, viszont védeni akarja a saját érdekeit is, és a testi fejlődés diktálta függetlenedés gyakran ellentmond annak, amit a szeretet diktál neki.
Nagyon fontos, hogy megértsük, a tipegő nem szándékosan dacol velünk és produkál dührohamokat: ez a testi fejlődésének természetes velejárója. Nem viselkedhetünk vele a továbbiakban is úgy, mintha kisbaba volna, de még nem is a tetteiért felelősséget vállaló kisgyermek.
Szüksége van a segítségünkre, vigasztalásunkra, mert különben nem boldogul ezen a rögös úton. Meg kell találnunk az "arany középutat", melynek során lehetővé kell tennünk tipegőnk számára, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, ugyanakkor megvédjük a nagyobb bajoktól. Elősegítjük, hogy kipróbálja magát, de tompítjuk hibáinak élét, egyértelművé tesszük számára, hogy hol vannak a határok, mi számít elfogadható viselkedésnek.
A tipegő már ügyesen jár, beszél és képes az önálló játékra; értelme viszont elmarad még a háromévesekétől. Sok-sok tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy megértse a világot, legyünk ebben a támasza.
A dackorszak nehéz hónapjaiban az lebegjen a szemünk előtt, hogy tipegőnk gondolkodásának fejlődésével a benne kavargó érzelmi viharok is elcsitulnak és hamarosan okos, értelmes, kezelhető kisgyermekünk lesz.
Remélem nem haragszol, ha ezt beszúrom. :) Mégegyszer türelem.
Türelem az még egyelőre van, csak reménykedem, hogy azért nem marad így a helyzet. Pláne ha ősszel bölcsibe megy, nem örülnék ha más gyerekeket is bántana.
Valószínű tudja a reakciónkból, hogy rosszat csinált, hogy fájt. Mikor azt mondtam, megharaptál, fájt, anya nem játszik veled és elfordultam, odabújt az ölembe és átölelt...
de bizony.
ha nekiall hisztizni(mar kemenyen probalkozik), bekuldom a buntisarokba bemegy magatol, barmikor be es ki tud jonni-, ott kihisztizi magat es kijon mikor megunja, nem figyelunk ott ra.
es ha pl dobalozik a kockakkal akkor is bekuldom a buntibe, egyedul bemegy, "leuli" amit jonak lat es kijon. inkabb arrol szol az a sarok, hogy ott nem figyelunk fel ra, tehat nem sikerul a figyelmunket felhivja a hisztivel/rosszasaggal.
es mindez a nappaliban van, tehat velunk egy helyisegben marad. sokszor magatol megy be,mondja buntibe es mar ott is van, tehat nem akkora lelki trauma neki.
tudod az 1 eves 9 honapos gyerek, amelyik beszel, enekel, stb nem hulye... es mindent mar nem szabad neki, amire kepes es amit az agya kepes kitalalni. rosszasagokat mar csinalhat, mondjuk csak hisztiert es fakockaval dobalozasert jar bunti(valamikor meg jart a nem engedelyezett szekrenyek kipakolasaert is, de arrol hamar leszokott). azontul ove a haz...
Nálunk is volt egy kis "vadóc" korszak.
Amikor dobálózott a játékaival a Lányom /most lesz 3 éves/, akkor mondogattuk, hogy azt nem szabad, és hogy miért nem stb.....nem sok sikerrel....aztán egyszercsak abbahagyta magától.
Ugyanez történt az ismeretségi körünkben lévő gyerkőknél is.
Amikor minket "csépelt" - és ebbe beletartozik a harapgálás, rugdosás, ütések, akkor mindig letérdeltünk hozzá, hogy meglegyen a szemkontaktus és hogy érezze, hogy egyenlő félként tekintünk rá, és nyugodtan elmondtuk, hogy miért nem szabad bántani senkit....aztán persze nyilván amikorra megért rá, hogy tényleg megértse, akkor ez is megoldódott.
De persze nem rögtön történt, nem azonnal.
Mindenesetre szerintem próbáld megőrizni a higgadtságodat, még ha nehéz is, mert figyelnek minket a gyerekek, és van, hogy inkább csak provokálnak, lássák, meddig mehetnek el, mi a határ...
Viszont avval sztem ne büntesd, hogy a kiságyába teszed, a kiságya ne legyen a büntetés színhelye, mert akkor később problémák lesznek az altatással is.
Szia!
Nekem 2 kisfiam van, 2 és 4 évesek lesznek.
Mindenki valami tuti megoldást tud, de csak Te tudod kitapasztalni, hogy nálatok mi válik be, hiszen minden gyerek más és más...
De egyet ne felejts el! Ne üsd meg! Akkor agresszióval válaszolsz az ő agressziójára, ezzel azt a mintát mutatod neki, hogy erre a viselkedésre ezt kell tenni. Mindenképp legyél vele megértő, hiszen ő csak egy 15 hós baba, aki még csak most kezd ismerkedni a világgal és a határaival, hogy meddig mehet el. Erélyesen szólj rá, hogy EZ FÁJ! Érezze, hogy amit tett, az nem jó. (nálunk az vált be, hogy megmutattam neki, hogy ahova ütött, mart, annak nyoma maradt)
Ha bünteted, attól még nem fogja megérteni, hogy nem szabad azt csinálnia, amit csinál. Meg fogja szokni, kibírja az x perc büntit, és csinálja tovább...A helyes utat kell megmutatni neki! Ütés helyett simogasson, harapás helyett puszit adjon, stb. És nagyon fontos a mimika, az érzések. Ezeket mutasd neki, ha fáj, legyél nagyon szomorú, ha megsimogat,örülj nagyon. Gyakorold vele, menni fog!
Sok sok türelem!!!!
Igen, én is erőpróbálgatásnak sejtem a viselkedését. Mindig mondom neki, hogy nem szabad, fáj anyának, jó fiú ilyet nem csinál. Ha megharap, rászólok és faképnél hagyom, egy db-ig nem játszom vele, hátha ebből érti, hogy nem volt vicces... Csak remélem, hogy idővel beérik a szép szó is.
Egyke egyébként, egy vendég kisfiút ütött meg.
van nalunk is buntisarok, a nappaliban, a lanyomat oda kuldom be mikor rossz vagy hisztizik, egyelore bemegy egyedul, befejezi amit csinalt es kijon, mikor jonak lassa
1 eves 9 hos es bunti sarok?
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Valóban nem helyes.
Én mindig szoktam nézni a Viasaton a dadás műsort.
Rengeteget tanultam belőle, ajánlom neked is!
Szia!
elsosorban ne uss hozza, akkor csak azt csinalja, amit lat.
tudom, sokan fognak jonni, hogy csak szeretetbol teszi, hat engem ez nem hatott meg. agyaval, szobajaval sosem buntettem, van nalunk is buntisarok, a nappaliban, a lanyomat oda kuldom be mikor rossz vagy hisztizik, egyelore bemegy egyedul, befejezi amit csinalt es kijon, mikor jonak lassa(1 eves 9 hos).
ami nalunk bevallt: magam ele fogtam es a 2 kezet a torzsehez szoritottam(ne fajjon, de legyen lefogva, es allt velem szembe, tehat odabujni sem tudott, leulni sem), ugy tartottam 2-3(neha 5)percen keresztul. persze, eloszor vigyor majd orditas a vege, de nem is probalkozik durvulni. ezt idaig max 10szer, ha bevettem, de nem is probal bantani senkit azota(meg akkor sem, ha ot mar kekke vertek).
azer t is fontos nekunk, mert 2 het mulva jon az ocskos, aztan az ovibameneskor meg kell tanulja, hogy magat vedje meg...
Előre elnézést kérek a hasonlatért, de nálunk kutyánk csinálta ugyanezt az öcsémmel.
Egész egyszerűen azért mert nem tudta mit szabad és mit nem. Tesóm lereszkedett az Ő szintjére bírkóztak, "verekedtek" Egy idő után pedig a kutya túl nagyokat harapott.
A kisfiad sem tudja hogy mit szabad neki. plusz most éli az első dackorszakát.
Vedd el tőle a játékot vagy ültesd le ha verekszik, mond neki hogy nem szabad és ne játsz vele tovább.
Nekem még nincs gyerekem, de vannak kicsi unokaöcséim, unokahugaim, ők is püfölik egymát néha, de a szülőket soha sem. Azt hogy ezt nem szabad tudni kell egy gyereknek is (ezzel nem azt mondom, hogy tesókat, unokatesókat agyon verheti.-))
És ha sokszor dühös, mérges azon el kellene gondolkodnotok.
oké, hogy a babáknak is vannak rossz napjaik, nyűgösek, de azért tombolni ne kellene naponta
Remélem nem lett túl kemény a hozzászólás.-)
csak gondold végig, és tudatosan következetesen neveld
elsősorban az anyukája vagy nem a játszópajtása. persze az is egyben, de tudja ki a főnök!
Szia Eperke!
Szerintem ne üss a kezére, mert ő azt hiszi, hogy azt kell tennie, amit Anya tesz. Utánoz, így tanul. Maradj a szép szónál, és kitartás.
Néztem nagy szemekkel, amikor írtad a baba korát, mert az enyém 16 hónapos, és ezekből csak a játékok dobálását csinálja, de azt sem hozzánk vágja, hanem pl. a kisasztaláról lelöki. A büntihez meg totál picike még, semmi értelme, nem érti. Amikor olyat tesz az enyém, ami szerintem butaság, egyszerűen elmondom neki, hogy okos baba nem így csinálja, hanem... Hű nem akarok ám szuperanyucinak tűnni, csak szerintem a türelem, és a szép szó hamarabb meghozza a gyümölcsét. Meg én már nem vagyok 20 éves, és nagyon sokat vártam erre a babára, rengeteg türelmem van.
Kitartás, meglátod lassan elhagyja ezeket a dolgokat.
Üdv.:Moxa
Sok minden lehet/ne az oka, de az is lehet hogy egyszeruen a territoriumat jeloli ki vagy probalgatja az erejet.
Az hogy a masik gyerekre racsap az fixi hogy terulet es , en feltes.
Az pedig ha ket fiu van a csaladban akkor elkerulhetetlen az eroprobalkozas. haj bungyorgetes nem tudom mi, de tudom, hogy kollega meslete, hogy O gyerekkoraban a hajszarito zugasara tudott nyugodtan elaludni es ezt orokote a fia is. Szerintem 15 honaposnal vedd ki a tamadasat es neha azert kozold vele, hogy ez faj is.
,,játékból hozzánk vág néha játékot: építőkockát, autót..."
Nem vagyok még anyuka, így nem tudok mit tanácsolni, de azért az nagyon durva, hogy ver téged.
Remélem jönnek gyakorlott anyukák, akik tudnak segíteni.