Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Cukorbeteg gyerekek
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 13. 11:05
Ki gondolná, hogy van az a Pom-Bär maci vagy szál chips, amitől egy kislány már sírva fakad? Pedig van. Annának ugyanis ezekből akár egyetlen darab is veszélyes lehet…
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Egyik gyerekünk lisztérzékeny és laktózérzékeny.A suliban szóltunk,hogy laktóz terheléses vizsgálat után napokig lazább a széklete,görcsölhet a hasa,engedjék ki WC-re,ha jelzi.
Mivel már nem számítottunk a jelenségre 3 nap után elment iskolába,a tanárnő meg nem engedte ki óra közben a dolgát végezni és ...szóval,igen. 1 évig tartó csúfolás kísérte és még a tanerő is megszégyenítette az akkor másodikos gyereket.
Sajnos el tudom képzelni az ilyen esetet :(
Ha valakit érdekel, minap bukkantam erre az igencsak hasznos kis dologra. Egy egyedi adatokkal gravírozott és szép karkötő. Itt találtam: www.proid.hu
Mi a gyermekünknek vettük, hogy ha véletlenül bárhol-bármi érné, rosszul lenne, akkor tudják ki ő, kit értesítsenek és hogy cukorbeteg. Ajánlom nektek!
Mar megint egy kitalalt, hülyen megint, irrealis cikk...
1 db chipstöl senki nem lesz rosszul vagy esik komaba, mert minimalis a ch-tartalma!! En is erintett (IR-es es ch-szamolgatos) vagyok.
Es azt sem tudom elkepzelni, miert ne mehetne mas gyerek latogatoba. Kötelezö chipset vagy csokit nassoltatni? Az en fiaim egeszsegesek, megsincs szinte sosem nasizas, csak azert, mert vendeg gyerek van nalunk. Erdekes...
Nekem kicsit furcsa ez az egész. Szerintem itt is az lehet, h. a szülők túlságosan sajnálják a gyereket. Szerintem egy ekkora gyerek simán megérti (főleg, h. születése óta így ismeri), h. ezt meg azt nem ehet.
Bár nálunk nem volt ilyen súlyos a helyzet, de a fiam tejfehérje allergiás volt, ami 3 hónaposan kiderült. 2 éves korában simán tudta, h. nem ehet csokit, mint más gyerekek, nem ihat kakaót (csak amit én csináltam a tápszeréből), stb. 10 hónapos korától bölcsibe járt, minden kaját én vittem neki. Ha vendégek voltak, tudta, h. mit ehet és mit nem. (Mivel nagyon tartottuk a diétát, szerencsére kinőtte, de ma, 13 évesen is ösztönösen törekszik arra, h. ha választani lehet, mindig a tejmentes kaját választja.)
Szóval azzal végképp nem értek egyet, h. nem lehet barátokat hívni, mert szerintem simán eljátszik egy gyerek egy délutánt ropi-chips stb. nélkül. Ha meg mindenképpen vendéglátást szeretne az anyuka, vannak olyan ételek, amiket azért a kislány is ehet. Ha úgyis napi meghatározott időben kell ennie, akkor a barátokat is meg lehet kínálni azzal, amit ő eszik, így még nem is kell éhezniük.
A lányomék osztályában van egy mogyoróallergiás kisfiú, annyira nem verték nagydobra, h. a lányom sokáig nem is tudta, ki az. Nem mondták, h. más ne vigyen csokit, mogyoróvajas szendvicset, stb. Pedig a mogyoróallergiába tényleg azonnal bele lehet halni. De a kisfiú tudta, h. ő csak azt eheti meg, amit otthonról visz.
Anyukának ebben a cikkben az élet velejárójának kellene kezelni (az egyébként tényleg elég szomorú) helyzetet.
Egyetértek, de úgy gondolom, eddig sem beszéltünk el egymás mellett.
Az említett anyukának volt sok-sok éve, hogy megmutassa a helyes utat, de sajnos nem tette. És az már nem segít, hogy nemrégiben azt mondta nekem, mindent másként csinálna, mint akkor.
Szia!
(írtam már egy hosszú választ,csak elveszett
)
Nagyon sajnálom,hogy elvesztettél egy jó ismerőst,aki történetesen cukorbeteg volt.
Nem róla,hanem általánosságban a cukorbetegségről -röviden-:
-az 1es tipusú diabétesz mikor megmutatja magát,akkor már nagyon magas vércukor eredményeket produkál.
Az én fiam 29 mmol/l vércukorral került a kórházba.Pedig csak azért vittem orvoshoz,mert sokat ivott,sokat pisilt.
A nők lapja hasábjain volt egy történet,amikor az anyuka sejtette,hogy valami nem ok. a gyerekkel.56mmol/l volt a vércukra
(vagy 76mmol/l),mire kiderült,hogy mi a baj.A gyerek 2 lábon ment a vérvételre!
-A cukorbetegség nem halálos betegség!A cukorbetegség egy élethosszig tartó állapot.
Meghalni a cukorbetegség szövődményeibe lehet.
A szövődmények kialakulása egy részt hajlam kérdése.Másrészt a cukorbetegség nem megfelelő kezelése.
Egy anyának az a feladata,hogy biztosítsa gyermekének a tökéletes anyagcserét, ezzel kitolva, illetve megakadályozva a szövődmények megjelenését.
Egy mostani cukorbeteg kisgyermeknek megfelelő orvosi és kitűnő szülői háttérrel, ugyanolyan kerek a világ,mint egy nem "cukrosnak"!
Nem azt mondom,hogy az életünk egy habos kávé! DE!:korántsem olyan világvége hangulatban telnek a napjaink,mint ahogy azt a cikk sugallja.
Kísérletezgetni,próbálgatni kell és nem azt mondani kategórikusan mindenre,hogy NEM !
Az,hogy az anyuka legyen lazább,nem egyenlő azzal,hogy legyen hanyag!
Szó sincs erről!
De hát mennyivel egyszerűbb azt mondani,hogy kicsikém ezt nem eheted,mint kipróbálni,hogyha megeszi mi történik?
Egy idézet:
"Minden csupán hozzállás kérdése
Megfigyelések támasztják alá,hogy azok a családok,amelyek a cukorbeteg kezelését nehéz, de nem megoldhatatlan feladatnak értékelik,sokkal sikeresebben és hatékonyabban végzik azt.Azok,akik képtelenek túltenni magukat fájdalmaikon, és a feladat nagyságától megréműlve hozzá sem kezdenek annak megoldásához,gyakrabban vallanak kudarcot......
Denis Daneman : Ha a gyermek cukorbeteg "
Egy diabéteszes gyermek 3 havonta esik át laborvizsgálaton.
Odafigyeléssel,számolással ellehet érni tökéletes vagy a tökéleteshez közelítő eredményt.
Néhány szál ropitól,pár darab chipstől,de még 2 szem gumicukortól sem fog a gyerek ketoacidotikus kómába esni.
Olykor-olykor megesik,hogy az ember beleszalad magas, 10 feletti cukrokba.De ezt már mérés nélkül is tudjuk,hisz a vese jelez.
Állandó vizelési inger/vizelet.
Egy egészséges ember cukra is felmegy olykor-olykor (ahogy a mondás is tartja).
Régóta fenn álló kezeletlen magas vércukor az,ami galibákat tud okozni.
De,a fejünkben az eszünk amivel számolunk,az egyik kezünkben a vércukormérő amivel mérünk,a másik kezünkben az inzulin ha korrigálni kell (magas cukor esetén).
Illetve,ha leesett a cukra,mert keveset evett,vagy túl sokat mozgott az elfogyasztott szénhidráthoz képest,akkor adunk neki enni.
Ha a gyerek anyagcseréje nem megfelelő,akkor a kezelő orvos úgy is kideríti az okokat és változtatásokat fog javasolni.
A gyerekem eredményei az én felelőségem,de egy felnőtt ember szervezete már nem!Biztos,hogy mindig megfogom kérdezni,hogy milyen a cukrod fiam, de családos apaként,már azt mondd amit akar!Akkor már az ő kezében van a saját diabjának a kezelése.
Én csak az utat tudom megmutatni neki.
Már csak egy utolsó megjegyzés:
-a dibéteszes gyermeket nevelők rémálma nem a magas cukor,hanem sokkal inkább az alacsony cukor.
Mikor a gyermek szól,hogy remeg,s a következő pillanatban már el is ájul.
Ezt írtad:
".....anyukája mindig azt mondta, hogy dehát annyira sajnálja szegényt....."
Csernus idézet válaszul:
"Aki a segítő pálya mellett dönt, annak tudnia kell, hogy ott nincs helye a sajnálatnak."
Bár nem mi döntöttünk a "segítő pálya" mellett, de ezt a szerepet kaptuk.
Mi vagyunk gyermekeink segítői .Sajnálattal nem érünk el eredményt, csak ha teszünk valamit.
Köszönöm,hogy elolvastál,további szép napot.
Mielőtt bármiben nagyon okosnak érzed magad járj utána mit is írsz.
A cukorbetegség(bár én jobban szeretem a DIABETES szót)nem játék,komoly odafigyelést igényel.
Kisfiamnál 21 hónaposan diagnosztizálták,már lassan 2 éve.
Napi 6x ehet,és mennyiségre kiszámolt szénhidrátot.
Minden gyerek más mennyiséget ehet,ez függ kor,nem és testsúlytól is. Ahogy növekszik ez majd vele együtt változik.
Elején nagyon nehéz volt,nem kívánom senkinek ezt!
Egy jó 6 hónap kellett mire azért az ember belejön,tehát most már ránézésre azért tudom miből mennyit ehet.
Azért 2 év kemény tapasztalat és folyamatos képzés során már igenis olyan életet akarok és folyamatosan bíztositok a kisfiamnak,hogy ő ne érezze azt,hogy beteg,mert ez egy állapot amit kezelni kell.
És igen ehet néha beleszámolva,több inzulinnal ő is cukros tortából egy 1/2 szeletet.ha zsúr van.
Minden anya a legjobbat szeretné nyújtani gyermekének.
A cikkben szereplő édesanyának én is azt tudom tanácsolni,hogy kicsit lazítson a hirkon és gyermekével ne éreztesse ennyire ezt,kezelje úgy mint egy egészséges gyermeket,hogy ne érezze,hogy beteg!
............ha ennyire érdekel a téma javaslom szakkönyvekből tájékozódj.
Csak nagyon röviden:
Milyen fokozatokról lehet beszélni az 1es tipusnál,ahol az a betegség lényege,hogy nincs, egyáltalán nincs inzulin termelés,mert elpusztultak a béta sejtek.
Van egy remissziós időszak,amíg még néhány % béta sejt dolgozik,de az is hetek,hónapok alatt elpusztul.
Az inzulin igény egyéni, DE
nem betegség súlyossága (hisz nincs ilyen) a mérvadó.
Más és más inzulin kell egy 1 évesnek ,mint egy 5 évesnek.
Testsúly/magasság/aktivitás/evés függő, stb.........
További szép napot!
Az egyiknek ennyi inzulin kell a mŕsiknak kevesebb...ez nekem igenis fogozatoknak tünnek.max nincs megnevezve.
Ha csak a cikket nézzük..az nekem mŕr súlyosabbnak tünik mint annak, akit én ismerek..
Szia!
Csak jól ,vagy rosszul beállított anyagcsere van.
Fokozatok nincsenek.- ezt tévesen tudod "biztosan"....
Aki cukorbeteg,az cukorbeteg.
Olyan nincs,hogy kicsit cukorbeteg,meg olyan sincs,hogy nagyon cukorbeteg!
Ha rosszul beállított az anyagcseréje,akkor azon változtatni lehet és KELL!
A cukorbetegségnek tipusai vannak:
1es
2es
terhességi.....mind,mind más betegség, csak cukorbetegség név alatt fut.
Na igen. Volt (igen, sajnos már csak múlt időben írhatok róla) egy gyerekkori barátom, osztálytársam. 11 évesen derült ki, hogy cukorbeteg, elég komoly volt, amikor rosszul lett, huszonvalahanyas volt a cukor értéke.
Az édesanyja nem volt elég határozott, sokszor rábólintott tiltott dolgokra, a lány sem tanult fegyelmet, nem tartotta a diétét, anyukája mindig azt mondta, hogy dehát annyira sajnálja szegényt, hogy nem ihat kólát. 4 éve, 29 évesen eltemette, de előtte már sok-sok éven keresztül ezernyi, a betegségéből eredő problémája volt (megvakult, dializálni kellett stb.)
Szóval nem tréfadolog és a szülőt igen nagy felelősség terheli.
Biztosan tudjŕtok, hogy a cukorbetegségnek vannak fokozatai, és az sem mindig egyezik meg, hogy a legjobban mire kell figyelniük.
Lehet, hogy a Te gyereked ezt ehet, meg azt, de ha ennek a kislŕnynak igenis egy grammal nem juthat több a szervezetébe, akkor nem értem miért nem lehet ezt megérteni.
Legyen lazŕbb igen..azt majd meghal a gyerek.. jobb esetben "csak" kómŕba esik... -.-"
Sziasztok!
Az én 4 éves kisfiam 3 éves kora óta 1es tipusú diabéteszes.
Van egy kedvenc idézetem egy magyar ismert embertől,aki maga is gyermekkora óta dibéteszes (Kovács Áron):
-"Úgy neveltek a szüleim,hogy tudtam,hogy cukorbeteg vagyok, de nem éreztem!"
Amióta ezt olvastam,azóta én is ebben a szellemben nevelem a gyermekem!
Szerencsére kezelőorvosa maximálisan partner ebben!
Laboreredményei (3havonta) mindig kitűnőek.
Ami a lényeg:
Mindent ehet, amit csak szeretne! Csak nem úgy ahogy a többi kisgyermek,hogy amikor kénye-kedve tartja,hanem beépítjük az étkezéseibe!
Egy dibéteszes kisgyermek egy nap 6x-or étkezik,be lehet osztani a dolgokat!
Reggelire az én fiam is nyuszis gabonapelyhet eszik akár a többi gyermek, tízóraira ehet gyümölcsöt,vagy gyümölcsjoghurtot,ebéd után ehet egy fél kinder tojást,uzsonnára elmehetünk fagyizni,vagy akár ehet egy dörmi macit is, vagy chipset,vagy ropit............stb....,stb.
Volt már szülinapi partyn is,ahol ehetett egy kicsit a szülinapos tortájából ( uzsijába volt beleszámolva).Ő nem egy egész szeletet kapott,hanem egy felet, de őrületesen boldog volt tőle.
Való igaz,hogy minden hosszú kikésérletezés után,hogy mikor mi tartja meg a cukrát,vagy mi dobja meg,stb....
De csak egyszer kell kitapasztalni utána már megy minden!
Egy kisgyermeknek lelke is van,az állandó tiltás nem jó!
Az én fiam örökmozgó.Úszásedzésekre jár.Oda kell figyelnem a vércukrára,hogy hogyan engedem bele a medencébe,hogy mit adok neki enni.De mivel nagyon szeretné,így nem mondhatom neki,hogy "nézd fiam ez anyának nagyon nagy macera,ne csináljuk"!
De igen csináljuk!Ő jól érzi magát és én ettől boldog vagyok!
Az való igaz,hogy az életünk csupa számolásból áll!
Megvan adva a napi ch keret és étkezésenként bele kell férni.
De az inzulin a mi kezünkben van,ha a gyermek többet szeretne enni,akkor többet kap.
A cikkben szereplő édesanyának üzenem,hogy lépjen túl saját fájdalmán és ne a problémákat lássa ebben az állapotban!
A gyermekre is átragad az ő aggodalma!
Rázza meg magát és lazuljon!Higgyen benne,hogy egy egészséges embert nevel az odafigyelésével!Ne teherként éljen meg minden kudarcot!
Oldja meg,lépjen tovább.
Gyermekének szeme csillogása legyen vigasz számára!
Való igaz,hogy a többi gyerek bődületesen sokat nassol.Akár játszótéren,akár otthon.
De ez nem lehet számunkra probléma.
Az én fiam is az első pillanattól tudja,hogy ő akkor épp nem ehet,de ha szól,akkor mondjuk uzsira megkapja.
Ez nem lehet gond,hisz például egy több gyerekes családban sem diétázhatnak a testvérek!
A diabéteszes gyermek ebben él,ezt szokja meg.
Ez számára nem probléma................(ha csak mi nem tesszük azzá)
További szép napot
Szerintem ez a cikk túlzásokba esik. A cukorbetegség tényleg súlyos csapás egy kisgyereknek, de azért túlhisztizni nem kell a dolgot. Vagy az én családomban élő cukorbetegek működnek másképp, mert nálunk egyszer se fordult elő, hogy egy szem csipsztől felborult volna bárkinek a cukra.
Azt meg végképp érthetetlennek tartom, hogy miért nem lehet másik gyereket, barátot meghívni a nassolás miatt. Tény, a gyerekek szeretnek nassolni (meg a felnőttek is...), de nem hiszem el, hogy egy átlagos gyerek ne lenne képes felfogni, hogy amíg ott vagyunk vendégségben, nincs nasi...Különben sem értem, anyuka nyomja a vendég gyerek kezébe a nassolnivalót? Ha nem, akkor honnan van? Ha igen, akkor miért?
A cukorbeteg gyerekek pedig nagyon hamar megtanulják, hogy nekik mit szabad, mit nem. És őt is el lehet engedni vendégségbe, csak előtte meg kell beszélni a vendéglátó szülőkkel a szabályokat.
Én nem hiszem, hogy ez a cikk egy valós történenet vesz alapul, csak kellett egy példa, egy név, egy arc a cikkhez.
Nekem volt cukorbeteg osztálytársam, sosem csúfolta senki, sőt, mivel elég lazán volt nevelve, és valahogy előbb kezdett nőiesedni (nem a betegsege miatt, persze), mint mi, éppen irigyektük is, elég nagyszájú lány volt, és buktak rá a fiuk.
Nem ezen - a betegségen - múlik, hogy csúfolják-e, vagy sem.
De nem tudom elképzelni, hogy egy óvónő ne szólna rá a gyerekekre, amikor azok a társukat a betegségével csúfolják.. ez elég meredek. Enélkül is szomorú a cikk, nem kell hatásvadász elemeket belecsempészni!!