Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerek mindenáron?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. január 20. 08:35
Hormonkezelések, inszemináció, lombik, tüszőstimuláció – orvosi eljárások sora, amelyek mind-mind a gyerekáldást segítik. A leendő szülők jelentős része pedig úgy vág bele a különböző kezelésekbe, hogy fogalma sincs róla, milyen kockázatot vállalhat.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
A lombik egy ajandek Istentol szerintem. Miert utne vissza ? Hogyan ? talakoztal mar lombik babakkal ? Ugyanolyanok mint mas .
A termeszetes kivalasztodas a lombik soran is megtortenik. nem minden visszaultettet megtermekenyitett sejt marad meg.
jajj!
"mikor és hol üt vissza, hogy természetellenes módon, erőszakkal létrehoztam egy emberkét"
ez egy szörnyű elgondolás ...
"Volt olyan ismerősöm, aki idegösszeroppanást kapott, de Ő eleve egy hisztis, labilis alkat."
Na, ez is lehet az egyik veszélye a dolognak. A témára való rácsavarodás miatt kialakul az önismeret teljes hiánya, az ember képtelen felismerni a korlátait és kész a baj.
A párommal tudjuk magunkról, hogy mind külön-külön, mind együtt képtelenek lennénk kezelni egy ilyen helyzetet, ezenkívül én hiszem, hogy okkal történnek a dolgok, és folyamatosan azon rettegnék, hogy mikor és hol üt vissza, hogy természetellenes módon, erőszakkal létrehoztam egy emberkét.
erre a kérdésre én mindjárt vissza is kérdeznék:
megéri egyáltalán gyereket szülni?? hiszen annyi a kockázat
hány olyan esetről hallottunk eddig, hogy az anya meghalt a szülésnél, vagy a baba
ha így gondolkozunk, akkor inkább ki se kelljünk az ágyból, mert a fejünkre eshet egy tégla ...
maga a gyermekvallalas veszelyes dolog. ezt sem tudja mindenki szerintem.
Ez igazabol ugy lehethe ertekelni,hogy statisztikailag megneznenk,hany "normalis" terhesseg es hany lombikos terhesseg vegzodik halallal szazalakra lebontva . ha tobb a normalis terhesseg mint a lombikos akkor a felszorozni,hogy az aranyok egyenloek legyenek es akkor megnezni ,hogy mennyi az elteres a halalozas aranyaban figyelembe veve alap betegsegeket.
nagyon sok kismama meghal sajnos , nemcsak lombikos kismamak
Atópiás, ekcémás gyerekek szülei, kérlek töltsétek ki, szakdolgozatomhoz.Hálásan köszönöm!
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/402074971/
Ahogy korábban írtam, maximálisan tiszteletben tartom azt, aki úgy érzi, vállalnia kell a lombikot. Hozzáteszem az egyik legjobb barátnőm épp most van túl egy - reméljük - sikeres beültetésen (még elég fiatal a terhesség, nagyon szorítok neki, hogy ne legyen gond).
Viszont tényleg érdekel, hogy akik vállalják valóban tudják, hogy milyen kockázatokat vállalnak ezekkel a beavatkozásokkal? A cikkben is szerepelt, és mindannyian ismerjük a történetet, ahol anyuka és a kisbabák is belehaltak. Megéri ez a kockázat? Persze tudom, hogy ez nem mindennapos, de mégis előfordul...
Én úgy gondolom, inkább gyerek nélkül, vagy örökbefogadott gyermekkel (pontosan annyira lehet szeretni, mint a sajátot), mint hogy ennyire beleavatkozzak a természet rendjébe. Hiszek a sorszerűségben, hogy nem ok nélkül történnek a dolgok úgy, ahogy... Valószínűleg ezért is gondolom így.
Csupán kíváncsi vagyok mások véleményre, akik tényleg mindent vállalnak a gyermekért!
Egyetértek. Nem olyan "szörnyű" az eljárás, mint néhányan gondolják.
Ha pedig sikerül, az határtalan boldogság.
Szerintem mindenki maga tudja, hogyan ítéli meg a gyerekvállalás kérdését, ez nagyon személyes dolog. Általánosítani nem lehet (pl. hogy nem szabadna a végsőkig elmenni, jobb az örökbefogadás, stb.), mindenki maga tudja, mennyit vállal, hogyan dönt.
nekünk ikreink vannak, lombikból, második próbálkozásra sikerültek ... 32 éves voltam mikor születtek.
Így útólag visszagondolva, nagyon szörnyű volt az egész procedúra, de végül is nem maga a kezelés, hanem a várakozás, hogy vajon sikerül-e.
Vannak hasonló cipőben járó ismerőseink is, és végül is hasonló következtetésekre jutottunk: az első gyerekért mindent megpróbáltunk, de a következőért már biztos nem csinálnánk végig ezt a tortúrát.
Viszont már 38 évesen belegondolva nagyon elégedett vagyok az életemmel: van egy szerető férjem, két gyönyörű gyerekem, állásom, szép házam, stb, stb. és már olyan mindegy, hogy azok a gyerekek lombikban fogantak, vagy nem, már rég elfelejtettem .....
Regebben szerettem volna orokbefogadni de mara eljutottam oda, hogy ha nem lehet sajat akkor inkabb arra rendezkedek be.
Vannak okaim de inkabb nem szeretnem reszletezni itt.
Csatlakozom Hozzád!
egy sikertelen lombikon vagyunk túl és persze az egész kivizsgáláson, kisebb műtéttel kombinálva. Nem olyan szörnyű, amilyennek beállítják. Főleg, ha tudod, miért teszed. Volt olyan ismerősöm, aki idegösszeroppanást kapott, de Ő eleve egy hisztis, labilis alkat. A többi ismerőseimnél semmilyen testi vagy lelki mellékhatás nem volt. Nálam sem.
Sok múlik az intézményen és az orvoson is. Ahová én járok, ott maximálisan empatikusak és segítőkészek, humánusak.
Persze a sikertelenség elkeserítő, de aki ide jut, az már túl van egy minden ciklusban bekövetkező fájdalmas csalódás-sorozaton.
Biztosan nagyon rá lehet csavarodni, a mindenképpen gyereket akarok ügyre. De ha csak egy pici affinitást is éreztek ahhoz, hogy egy örökbe babát el tudnátok fogadni, szerintem százszor jobb megoldás.
Egészen pici babákat is lehet kapni, és hidd el, ugyanúgy kialakul bennetek az anyai-apai érzés (tapasztalatból mondom).
En ugy vagyok vele ,hogy 35 eves leszek 2 es fel ev mulva es en szeretnem megprobalni. Felek,hogy kesobb megbannam ,hogy volt lehetoseg de nem probaltam meg.
Mindenki maganak donti el,hogy mit vallal a gyerekert, mi ezt valasztjuk es tiszteletben tartom annak a donteste aki viszont nem vallalja. Igazabol engem az gyozott meg ,hogy van egy baratnom akinek gyogyoru kislanya szuletett igy es vegigasszisztaltam a lombikot es sokkal nehezebbnek allitjak be mint ami, persze nem tagadom,hogy lelkileg nehez de mi nem . En vallalnam es ha esetleg ugy sem sikerulne akkor elmodhatom,hogy en mindent megtettem es nem fogom magam kesobb vadolni.
Tényleg érdekes a cikk, csak egydolgot nem értek.
"Jóllehet csak átgondolt és felelős orvosi javallat után szabad a beavatkozásnak megtörténni, a pár mindkét tagjának egybehangzó, írásos akaratával alátámasztva. Tehát csak olyan esetben, ha a nő meddőségének szervi oka van, például a méhét egy korábbi műtéttel eltávolították, de a petefészke megvan,"
Most lehet, hogy én értek valamit félre, de ha valakinek eltávolították a méhét, az tudtommal nem tud gyermeket kihordani. Béranyagág meg Magyarországon még nem létezik.
Nincs, több, mint 3 éve vagyunk rajta az ügyön, volt 2 méhenkívüli terhességem mindkét oldalon, egyszer meg is műtöttek, azon az oldalon nem működöm, a másik oldalam rendben van.
37 éves leszek áprilisban, nagyjából 38 éves koromig még próbálkozunk, aztán már nem, mert túl későn sem szeretnék szülni, fel is kell nevelni azt a gyereket.
Mi éljük boldogan az életünket, teljes életet álünk, szeretjük egymást gyerekkel is és anélkül is.
Egyetértek veled! Én nem vállaltam volna ezeket az eljárásokat, ha nem fogannak meg a gyermekeim természetes úton. Elfogadom, hogy van akiben akkora a vágy a gyermekre, hogy mindenre képes ezért, ezt tiszteletben tartom. De én magam soha nem vállaltam volna ezt a sok herce-hurcát (a pénzügyi hátteréről már ne is beszéljünk...).
Az életem nyilván más lenne gyerekek nélkül, de ismerve magam, tudom hogy úgy is teljes életet élnék, csak más területen teljesedtem volna ki, más dolgokat valósítottam volna meg, mint így. Nem lenne jobb vagy rosszabb az életem, egyszerűen csak más...
Ez egy nagyon nehez tema. Nekem since meg babam ( ket eve probalkozunk ) es eleinte en sem gondoltam volna, hogy eljutunk oda, hogy a lombikot tekintsuk egy lehetseges utnak, de sajnos a gyerek utani vagy erosebb bennem eszerveknel.
Ebben a temaban hallottam olyan embert aki ugy nyilatkozott negativan hogy 3 gyonyoru gyereke volt otthon es erre csak azt tudom mondani,hogy akinek spontan lett gyereke, annak nagyon nehez elkepzelni milyen erzesek mennek vegbe nokben akiknek nem jon a baba .
En vallalom,hogy meg 2 es fel evig nem jon akkor johet a lombik. persze voltunk mar vizsgalatokon es mostt kezelnek is pajzsmirigy alulmukodesre.
Tényleg jó cikk.
Itt az Nlc-n kezdtem már néha szörnyű, érzéketlen nőnemű lénynek érezni magam, amiért nem vagyok híve a cikkben említett eljárás(ok)nak.