Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Perre mennél a gyerek jogaiért?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. Április 3. 10:47
„Az ember mindig más családot akar. A lényeg, hogy ne olyan legyen, mint a meglévő. Tökéletes gyereket, rajongva szerető férjet, foggal-körömmel ragaszkodó anyát szeretnénk.”
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Visszaterve a vesszoparipamra, jelmodul (makaton). Tobb kutatas is kimutatta, hogy az autista gyerekek fejlodesuk kezdeti szakaszaban jobban kommunikalnak tarsaiknal. Kesobb, amikor a verbalis kommunikacio kerul eloterbe lemaradoznak. Ha nagyon koran beszeddel es kepekkel egeszitik ki a jelbeszedet, kepesek kommunikalni. Erdemes rakeresni a Makaton oldalra, kerdeseket is lehet feltenni, ingyenes a szaktanacsadasuk.
A masik jo otlet, ha kozel lako szulok osszefognak es kozosen keresnek iskolat gyerekeiknek. Ha egy iskolaba (osztalyba) 2-3 specialis oktatasi igenyu gyerek jar, megoszlik a tarsak figyelme, nem lesznek kicsufolva-kikozositve.
Egy, a XIX. kerületben lévő iskolában azért utasítottak el, mert az iskola két tanítási nyelvű, és az autizmussal a kommunikációs zavar is együtt jár(hat), így a gyereknek nem jó az iskola.
Maradt az utolsó remény, a Ward MÁria Általános Iskola. Elsőre tetszett. Az igazgatóhelyettesnek a fiunkkal kapcsolatos összes adatot, aktuális vizsgálati eredményt a rendelkezésére bocsátottuk már februárban. KÉt foglalkozás volt, ami alapján megállapították, hogy fiunk - bár nagyon okos - nem tudnak és nem is akarnak vele foglalkozni, mert nekik ez kényelmetlenséget okoz - megjegyzem, a többi gyereket elnézve a fiunk viselkedése semmivel sem különbözik a hasonló korú gyerekektől. A szégyen az egészben az, hogy egészen április elejéig hitegettek minket, és most, egy héttel a beiratkozások előtt kereshetünk egy másik iskolát. (Az igazgatóhelyettesnek mondtam, hogy ha úgy gondolja, bármikor állunk a rendelkezésükre - csak április elején élt ezzel a lehetőséggel.) A szülői elbeszélgetésen az iskola igazgatója szinte két kézzel verte a mellét, hogy igen, ez egy befogadó iskola, van egy cigány kislány az egyik alsó tagozatos osztályban, valamint autista foglalkoztatottjuk is van, a leendő elsős tanítónéni pedig fiunk képességeiről áradozott. Elhiszem, hogy nem könnyű egy kicsit problémásabb gyerekkel foglalkozni, de inkább hagyni egy jó képességű fiút veszni, csak azért mert nekik az kényelmetlen, és egyszerűbb nem felvállalni egy problémát, semmint megpróbálni megoldani azt.
Ami leginkább elszomorít, az az iskola részéről a képmutatás, a nagyképűség és a katolikus hit alapelveinek teljes mértékű figyelmen kívül hagyása.
Most éppen iskolát kerestünk. Leginkább attól tartottam, hogy azért, mert túl okos (7 évesen ír, olvas, sakkozik, de pl. még nem volt 4 éves, amikor bevásárláskor ár szerint kérte a felvágottat), másrészt mert a változásokat nehezen viseli a társai csúfolni fogják. Azt tudtam, hogy állami iskolában sok esélye nincs, a helyi általános iskolába legfeljebb az enyhe értelmi fogyatékos gyerekek közé tudják felvenni. Ezért gondoltam, hogy egyházi - és mivel római katolikusok vagyunk -, katolikus iskolát keresek neki, hiszen a vallás, az egyház tanításai szerint mind-mind azt hangoztatják, hogy fogadjuk el egymást, segítsünk egymáson, és ne azt nézzük, hogy nekünk mi a jó, hanem hogy a másokon hogy tudunk segíteni, stb.
Mivel autista, down-koros gyerekek szulei irtak, tobbnyire nagyon negetivan nyilatkoztak a magyar oktatasi intezmenyekrol, pedagogusokrol.
Fontos azt is figyelembe venni, hogy a legtobb altalanos iskolaban a tanitonok nincsenek Makatonra kikepezve. (Ha megtekintitek az oldalat, lathatjatok, hogy mar rengeteg orszagban fejlesztenek ezzel a jel-beszed-kep modullal, csak MOn nem...)
A masik gond, hogy a legtobb autista gyereknek vannak hirtelen hangulat valtozasai. Ha ebbol kovetkezoen kart tesz magaban vagy masokban a pedagoguse a felelosseg. Egyebkent pont Angliaban volt egy autista tanitvanyom, akit azert nem vettek be egy iskolaba, mert ugy jartak egy autista kisgyerekkel, hogy kiszamithatatlanul viselkedett es majdnem kart tett tarsaiban.
Ha nincs más megoldás, perre mennék. Sokat harcoltam már érte eddig is, és ezután is biztosan fogok. Hamarosan 11 éves és Down-os.
3 évesen oviba került, integráltan. Bár nem volt tökéletes az integráció, de legalább mehetett közösségbe. Az 1. évben minden nap 8-1/2 12-ig én is ott ültem a csoportban, mert az óvónénik tartottak tőle, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. A 2. évben újra kiscsoportos lett, itt már nem kellett ott maradnom. A Down-os gyerekeknek különösen fontos a közösség, hiszen utánzásos tanulással tanulnak még a legtöbbet, és valóban sokat fejlődött a szociális integráció terén, illetve sok verset, mondókát, éneket tanult meg (ezeket még ma is tudja), szerették és ő is szeretett oda járni. De ahogy egyre nagyobb lett, egyre inkább éreztem, hogy nem tudnak vele igazán mit kezdeni. Hiába a logopédus, hiába a gyógypedagógus, úgy láttam egyre inkább kizáródik a közösségből.
7 évesen ment iskolába. Először integráltan akartam normál iskolába járatni, meg is volt a hely, ahol fogadták volna. De a szakértői bizottság vizsgálata ráébresztett arra, hogy nem lesz neki ott jó, nem fogja megkapni azt a figyelmet, amire neki szüksége van. Ezért speciális iskolába irattam (azzal a kitétellel, hogy folyamatosan figyeljük, és ha nem jó neki, akkor megy a normál suliba), tulajdonképpen itt is integráltan, hiszen az iskola elsősorban enyhe ért. fogyatékosok iskolája, de integrál középsúlyos ért. fogy. gyerekeket is. Az osztályban 11-en voltak, előkészítő osztály (nyújtott 1. osztály), kb. fele-fele értelmileg illetve tanulásban akadályozott, és azt láttam, hogy a lányom nem halad, igazából be sem tudott illeszkedni. A tanítónéni úgy tűnt nem állt épp a helyzet magaslatán... Év végére oda jutottam, hogy ennél még a normál iskola integrációja is jobb. Ekkor keresett meg az igazgatónő, hogy indítanak egy ún. halmozottan sérültek csoportját, ahová a lányom is járhatna. Elmondta, mi lenne a lényeg, én meg úgy voltam vele, egy próbát megér, ha mégsem jó, még mindig vihetem máshová.
Azt kell mondanom, hatalmas szerencsénk volt, hogy épp itt voltunk, amikor ez az osztály indult! Olyan, mint a mesében. 3. éve jár ide a lányom, remekül érzi magát, a pedagógusokról csak a legmagasabb fokban tudok beszélni. Ma már tudom (hiába tanultam a gyógypedagógiai főiskolán az integráció csodálatos voltáról, és hiába gondoltam én is, hogy ez a tökéletes megoldás), hogy vannak gyerekek, akiknek jobb, ha nem integrálják őket, mert ott tudnak kiteljesedni, ott találnak önmagukra. A lányom is ilyen. Itt 7-en vannak az osztályban, rájuk 2 gyógypedagógus, 2 asszisztens egész napra, valamint 1 logopédus és 1 külön gyógypedagógus, aki rendszeresen kiviszi őket rehabilitációra. És ami nagyon-nagyon fontos(!!!): a lányom beilleszkedett a csoportba, vannak barátai, volt szerelme is, tudja, hogy itt elfogadják úgy ahogy van, tudja, hogy itt feltételek nélkül szeretik akkor is, ha rossz napja van. Szerintem ez a legfontosabb! Semmit sem ér az integráció, ha a gyerekünk közben magányos lesz! Láttam, hallottam már ilyet is. Ezért nem szeretném pl. hogy magántanuló legyen, nem akarom, hogy magányosnak érezze magát, neki is kell tartoznia valahová, egy közösségbe!
Sajnos ilyen iskola és ilyen osztály kevés van az országban. Tudom, mert országszerte nagyon sok Down-os gyermeket nevelő szülővel vagyok kapcsolatban. Tudom, hogy vannak akik nagyon-nagyon sokat harcolnak azért, hogy a gyermekük a megfelelő bölcsödébe, óvodába, iskolába kerüljön. Van, akinek sikerrel jár a harca, és van akinek nem.
Épp mostanában beszélgettem egy Angliában élő Down-os gyerek anyukájával, kíváncsi voltam a tapasztalataira. Azt mondta, hogy a gyerek nagyon gyorsan, kb. 2-3 hónap alatt mindent megértett, amit mondtak, és bár a fia csak kb. 15 szót mond mind magyarul, mind angolul, de miután ott mindenki tanul jelelni, így ezzel a módszerrel ő is mindenkivel meg tudja értetni magát. Össze sem lehet hasonlítani az itteni viszonyokkal azt, ami akár ott, akár más országokban van a különböző nehézségekkel küzdő gyerekek, emberek tekintetében.
Nem keveset harcoltam az orvosokkal születése óta. Legutóbb a lányomnak 5 év fájdalom és kellemetlenség, nekem 2 év harcom van abban, hogy kimondták a lányom lisztérzékenységét. Ha nem jutottam volna eredményre, biztosan nem hagytam volna annyiban, addig mentem volna, amíg nem találok olyan orvost aki érdemben foglalkozik vele.
Most is vár rám egy harc, mert felmerült egy további betegség lehetősége, de az itteni orvos szépen lepasszolt, nem volt hajlandó megcsinálni a kért vizsgálatot. De megyek tovább, és addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálják nála.
Tudok olyan szülőkről, ahol még a Down-os gyermek születése előtt a terhesség alatt hibáztak az orvosok, és a gyerek születése után perre mentek, amit meg is nyertek. Ha nálunk is ez lett volna a helyzet, én sem hagytam volna annyiban. Sajnos sok fejlesztés csak súlyos pénzekért érhető el, és egy olyan családban, amelyik a gyerek születése után egykeresőssé vált, ez sokszor nem megvalósítható. De nekünk arra is kell gondolnunk, hogy mi lesz a gyerekünkkel, amikor mi már nem élünk! Egy lakóotthoni elhelyezés nagyon drága, és egy egykeresős család általában örül, ha a mindennapi megélhetésre valót elő tudja teremteni, nemhogy tovább nézzen!
Hiába nem szeretünk konfrontálódni, a gyerekünkért azt hiszen a legtöbben sokmindenre képesek vagyunk. Én mellette tanultam meg igazán harcolni, küzdeni. Perre még szerencsére nem volt szükségünk, de nem tudom mit hoz még a jövő, a nagyobb gyerekek szüleitől tudom, hogy nem kevés küzdelem vár még ránk, így ha nincs más megoldás, akkor a pert is vállalnám érte!
én pont a saját kudarcélményem miatt,nem fogom megtanítani olvasni előre,de számolni sem
így az óra jobban fogja érdekelni
én is elsőbe hiába jelentkeztem hogy így úgy,mindig dirrekt mást szólított a tanár..a végén már nem volt kedvem jelentkezni,és nem is izgatott sokszor az egész..kudarc élmény volt..
a legjobb ha mindez egyszerre akar?!!
7 éves még kicsi,a gyerekek mindig mást akarnak csinálni..
még én is ilyen vagyok,hogy több mindent szeretek nemhogy egy gyerek..
ha fiam lenne,én is küzdősportra vinném először,csak hogy tanuljon kis fegyelmet,meg hogy ott élje ki magát,ne a szobát szedje szét :-)
Köszi, mindenképpen fogom mondani!
Dejó neked, hogy volt uniformisod! Amikor Angliában voltam, minden alkalommal irigykedve néztem a gyerekeket, olyan nagyon helyesek voltak a ruháikban!
Én uniformist még olyan helyen is láttam, ahol nem is gondoltam volna.. egy kenyai faluban jártunk, ahol a földön aludtak egyébként, a faluban nagy kosz volt és por, a házak ajtajában főzték a nők az ebédet... de bemenve az iskolába a gyerekek ott gyönyörűen felöltözve, minden osztály más-más ruhában volt. Tényleg nagyon tetszett!
Nem értem, miért nincs itthon...
ezek NEM, EGYALTALAN NEM autista tünetek. söt.
lehet egy enyhe hiperaktivitas, de
lenyegesen valoszinübb, hogy
1. pszichesen eretlenebb kicsit a koranal - majd behozza.
2. hiperintelligens es nem kihivas szamara a feladat, amit kap - mas, idösebb korosztalynak megfelelö feladat kell neki.
mindket eset megfelelö megoldast es nevelesi stilust igenyel.
beszelgessetek azzal a pszi-vel. :-)))
az emlitett gyerek szüleinek javasolj pszichologust, aki kideriti, nem hiperintelligens-e a kicsi. ha az, erdemes követni a kapott tanacsokat (alt. osztalyugras).
tenyleg szolj nekik, a gyerek elete mulik rajta.
az uniformis pedig valoban jo. az altalad emlitett okokon kivül meg közössegformalo is.
nekem volt, szerettem. :-)
Én szeretném az uniformist VALÓBAN, de tényleg csak a ruhában. Én azt nem értem, miért nem lehet bevezetni. Öltözködésben a minimális kilengés lenne a jó, viszont nem ártana, ha egyébként ne egyenprés alatt tanítanák a gyerekeket.
Én előre rettegek. A lányom magától megtanult olvasni (de tényleg magától) és jövőre megy iskolába. Folyékonyan olvas, és sokan azt mondták, hogy nagyon foja unni az iskolát :((( Most is van egy gyerek, akit azért csúfolnak, mert elsős létére a szorzótáblát teljesen tudja, kivon, összead. A tanár nem tudja (de sztem nem is akarja) megvédeni a gyereket a többiek csúfolódásától (mert az stréber, mert mindent tud) és a gyereknek egyre több a kudarcélménye.
enyém fiam tavaly még úszott és taekwondozott... idén csak taekwondózik, de a suli viszi majd úszni... szóval nem marad ki...
angolozik is... és imádja a számokat...
katona, rendőr, szerelő, tortaművész, bohóc és mostmár villamosvezető is szeretne lenni :)
meglátjuk... még csak 7 éves
a nagy picifiammal magatartási problémák vannak... lehet, hogy van egy enyhe autizmusa, de még nem diagnosztizálták...
mikor először felötlött bennünk, hogy ez lehet, felkerestem a nevelési tanácsadót. megnézték, de nem találtak bajt...
majd a nagycsoportban ismét rákérdeztem, de az óvónők szerint sincs baj, csak egy kicsit eleven a gyerek... attól függetlenül januárban felhívtam a nevelési tanácsadót újra, hogy nézzék meg, kell e neki valami speciális osztály, vagy mehet sima iskolába...
márciusban hívtak vissza...
azóta voltunk egyszer, de semmit nem tudok...
a második alkalmat lemondta a pszichológus, mert megbetegedett... a beiratás április 14-15...
a kiszemelt iskolában azért elmentünk és mikor volt lehetőség, hogy megnézzék, nyelvi osztályba iratható e, megcsinálta a feladatokat... az óvodai fejlesztőpedagógus szerint ugyanis nagyon jó a logikai érzéke, könnyen átlátja a dolgokat... a suliban azonban azt mondták, hogy nem bírná a nyomást abban az osztályban, ezért inkább a másikat ajánlják...
a lényeg, hogy a suli szerint van osztály, ahová járhat... a nevelési tanácsadóra még várok...
ilyen is van...
egyébként már az ovisszombaton is beszélgettem a tanárokkal, hogy a fiam kicsit elevenebb és kicsit szétszortabb az átlagnál, ez náluk baj e... csak az egyik tanár csóválta a fejét, de ő a zenei osztály osztályfőnöke lesz... :)
a terveim közt van még az úszás komolyabbá tétele..mert imádja..
ha később volna kedve.vagy lesz kedve máshoz,attól sem zárkozóm el,ha finanszírozható.
tanulás majd kiderül a jövőben milyen szakmák lesznek,vagy merre tovább...
de ha saját vállalkozása lehet az sem volna rossz..
de ezek nagyon távlati tervek
szerintem autistákból is lehetnek sikeres emberek,csak rá kell jönni,hogy mi az amihez nekik kedvük van foglalkozni,mi az amiben ők jók,és arra kell őket terelni,amit szívesen végeznek,vagy tanulnának,érdekli őket
de a kormány nak most fontosabb a focipálya építés....
meg terek ,utcák átnevezése,és a pálinka főzés legálissá tétele -soroljam még?? :-)
nem..és azért nem,mert nem fogom ezt a problémát is a nyakamba venni,és küzdeni a hülye begyepesedett rendszerrel
ha gond lesz a suliban,vagy kérni fogom speciális suliba a felvételt
vagy itthon lesz magántanuló,egy olyan tanárral,aki kimondottan ezt tanulta és csak a gyerekkel foglalkozik majd
valószínű anyagilag és idegeskedésben is jóval kevesebb-be fog kerülni,amit elköltenék furikázásra benzinben,azt bele tenném a tanár bérébe,a plusz feladatokat amit itthagyna a speciális képzéshez foglalkoznék vele én dél utánonként
én már gondoltam erre,mert a lányom kezd furi lenni..még nem tudom ez miből fakad,mert még kicsi..de ha figyelemzavaros,hiperaktiv,vagy egyébb gond lesz,én nem fogok mások,meg a rendszer szar hozzá állása miatt tönkremenni,le lesznek sajnálva
hála ma már táv oktatás is lehetséges
és magántanárokat is láttam neten
nem szeretném ha a gyerek lelki sérült lenne mások miatt,én meg már amúgy is tele vagyok gondokkal,problémákkal,nem hiányzik majd ez is
A probléma ezekkel a dolgokkal az, h megállnak helyi szinten. Szemét az óvoda, iskola vezető igazgató, az óvónő, tanító.
Hogy hol tart ma magyarországon a gyógypedagógiai ellátás finanszírozása, hány gyerek van egy csoportban, osztályban, hol van főállású gyógypedagógus, logopédus intézményenként, stb. azzal senki nem foglalkozik.
Lehet verni a pedagógusok fejét 35 fős óvodai csoportokban és 30 (lassan 40 re emelt ) osztálylétszámoknál. Természetesen mindenki integrálható, mert az olcsóbb.
Addig, amíg a meglévő feltételekkel vannak rákényszerítve az intézmények az "integrálandó" gyermek befogadására, addig senkinek nem jó. Ha majd szakember, ("pénz, paripa, fegyver") is kerül mellé, akkor jobb lesz a helyzet talán.
Ha beindul egy szerveződés és kormányunk biztosítja a keretet a megfelelő gyógypedagógusi állásuk betöltésére és fenntartására, akkor szép jövőnk lesz. Ha a meglévő keretekből kell megoldani........, akkor marad a szemét pedagógus.
Pont úgy van ahogyan írod.
A lányomnak is hasonló problémája van(igaz enyhe formában) és mégis nap mint nap harcolok az iskolával.