Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem alszunk külön ágyban
2012-02-27 21:381.
Létrehozva: 2012. február 27. 21:38
Forgolódik, horkol, szuszog, pisilni jár: gyakran a partner a pihentető alvás egyetlen akadálya, a legtöbben mégsem tudnánk lemondani az együtt alvásról.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Én piszokul éber alvó vagyok, minden neszre megébredek. Ehhez a férjem nem elég, hogy simán szinkronja lehetne egy grizzleynek, minden pozicióban hozza. Hanyatt, hason, oldalt. Ha nem bírom, kicuccolok a másik szobába. A rápacsálás akkor jön, mikor a fiam is rákezdi...
És igen, Kerima és Heö nagyon kigazat mondott.
Hát igen... ehhez megint nagy kutatás kellett.:-)
Van aki külön szeret aludni, van eki összegabalyodva, van aki csak szeretné az egyiket vagy a másikat:-)
Aki meg feláldozza az érzelmek oltárán a nyugodt alvását, az is az ő dolga.
Én világéletemben egyedül szerettem (néha csak volna) aludni. Simán átzavarom a másikat most is, vagy én költözöm ki a nappaliba, ha úgy adódik. Én még egy légtérben sem bírom senkivel. Még ha nem horkol, akkor sem. Egy rezdülésre felébredek, kell ez nekem? Nem:-))
De ettől nem vonok le semmiféle következtetést arra nézve, aki meg 40 év után is kifliben alszik a párjával.
Kerima és Heö hsz-ei a babákat illetően nagyon ott vannak!
Nálunk is előfordul hasonló. Többször is volt már rá példa, hogy finoman megmozgattam a párom, hogy forduljon másik oldalra, mert horkol. Erre megsértődik, hogy "na pont most fenn voltam, nem is aludtam, így nem is horkoltam!"
Úgyhogy fogtam a videókamerát, máskor a telefonomat, s felvettem, ahogy horkol. Hát ebből is sértődés lett, hogy ez nem is igaz, valahogy én megbuheráltam a felvételt!
Na persze, mellettem volt egy grízlimedve.
Úgyhogy néha külön cuccolok, mert nem elég, hogy rossz alvó vagyok, de ha horkolásra ébredek, előfordul, hogy 2 óráig még pörgök az ágyban, aztán mint egy mosogatórongy, úgy ébredek reggel. Gyűrötten, morcosan. Ez senkinek sem jó.
Én sokáig aludtam a szüleimmel egy szobában - nem egy ágyban - és határozottan emlékszem, hogy már úgy 4-5 éves lehettem, amikor mindig kértem Anyukámat, hogy csukjuk be az ablakot, mert féltem, hogy éjjel bemászik valaki. Persze nem csukták, én meg mindig arra gondoltam, hogy milyen jó nekik, ők együtt alszanak, nem kell félniük, én meg itt vagyok tök egyedül:-)
Férjemmel együtt alszom, de ha rajtam múlna külön aludnék. Teljesen más ritmusban, más szokásokkal alszunk. Én korán fekszem-kelek, nem zavarnak a zajok, imádok nyitott ablaknál aludni, szeretem a hűvöst, éjjelente néha felébredek, kimegyek a mosdóba, a férjem meg épp a fordítottja .... de számára szentségtörés lenne külön aludni, Ő ezt úgy élné meg, hogy már nem szeretem. Egyébként néha jó nekem is, hogy együtt alszunk, néha viszont kifejezetten zavar. Úgy általában meg tudomásul veszem, hogy ez van .... aludni kell, nem gondolkodni:-)))))))
Ugy tudtam a horkolast lehet kezelni es latom nagyjabol mindenhol ez a gond!
Mi meg friss hazasok vagyunk, 4 eve vagyunk egyutt ugyhogy nehezen viselnenk a kulonalvast, gyerektemaba meg nem szolhatok bele mert meg nincs es nem is tudom elkepzelni,hogy lesz mert a gyerekszoba a folyoso masik felen van, jo messze.
Sosem aludtam a szüleimmel.
De a férjem nélkül nem tudok rendesen aludni. ő sem nélkülem.
Pedig jó magas labda.
Megint itt a remek alkalom egy kiadós bunyóra.
Én a férjemmel alszom, pedig abszolút más alvási szokásokkal bírunk, én korábban fekszem, könnyen kelek, ő bagoly.
Viszont a szobánk, ágyunk a gyerekek előtt is nyitva áll, a felriadt nagyobb ugyanúgy átjöhet, ha baj van (ez már ritka), mint amennyire a kicsi gyakori, szinte állandó vendég még. :))
Ugyanilyen szerencsés alkat vagyok:DD Gondolkodtam én is a kutyán, de kell a francnak még egy horkoló családtag.
Én is nagyon hasonlóan látom a dolgokat, mint Te. Semmiféle problémát nem jelent a váratlanul megjelenő "gyereksereg", hacsak annyit nem, hogy kinőttük az ágyat, de már gondolkozom egy faltól falig ágyban.
Nem öregség kérdése az alig-alig alvás, én mindig is felületesen aludtam, és anno mikor még volt videó, és annak az a kis piros ledje, én még azt is letakartam este, különben ébren virrasztottam volna. Fali óra a kamrában mélyen elrejtve. Ha rendes, csendes a szomszéd, az külön öröm.
Nekem igazából tökmindegy, hogy mellettem alszik-e a férjem, vagy sem. Ő bagoly, sokáig tévézik, netezik, dolgozik este. Én kidőlök korán. Ő elszöszöl a nappaliban, én tudok aludni a hálóban.
Kerima: sztem aki nem tud a párja nélkül aludni, meg kell neki az illata, érintése, stb, az túl sokáig aludt a szülei mellett.
A külön szoba nem feltétlen egyenlő a ridegtartással. Nekem külön szobám volt, anyu ott volt velem, míg elaludtam magamól. Feltételezem, hogy nem hagyott üvölteni éjjel sem. Talán ezokból kifolyólag nem kell nekem semmilyen "segédeszköz" az elalváshoz, legyen az maci, vagy a férjem.
Az ikreim is külön szobában alszanak. Ott gubbasztottam mellettük, amíg el nem aludtak. Énekeltem, simogattam, meséltem. Ha elaludtak, kijöttem. Ha felkeltek, átmentem. Remélem, hogy ők is jó egyedül-alvók lesznek felnőtt korukban, és ha horkol majd a párjuk, akkor gond nélkül átvonulnak másik szobába, hogy tudjanak pihenni éjszaka.
Köszönöm.:-))
Valoban,eljön majd annak az ideje,amikor mar nem ilyen intimitasra vagynak,hanem inkabb az egyedülletre (majd megint intimitasra,de akkor mar nem velünk:-)))Szoval,szerintem azt a kis idöt az elejen lazan ki lehet birni.:-)
A fiam mar joideje egyedül alszik,de neha meg atjön,hogy bujjunk össze.
En meg öregszem,mar zavar,ha valaki horkol,ha feny van,ha a tv megy,ha a gyerek összerugdalja az oldalamat,összevissza forog,stb....maceras lettem.Felületesen alszom es mindenre megebredek.Talan,ha ez a szoptatos,ejjel kelös,fogzasos idö elmulik,visszater az almom is...
Ha betegek,en sem hagyom öket egyedül (föleg,hogy a fiam kruppos volt es ugrasra keszen alltam allandoan,minden köhögesre-a lanyom meg lazgörcsös,hurra,ez meg jobb,mert ez "nema",nagyon kell figyelni...igy aztan a betegseg nekem egyenlö a virrasztassal)
A fiam is horkol...söt,az elöszobaban alvo boxer is,nem egyszerüen!
Nekem hihetetlen áldás, hogy a férjem nem horkol, de lehet én is külön aludnék, ha olyan hangzavart csapna, mint például apám, akitől az egész környék nem alszik:)))
Nekem nagyon tetszik, amit a gyerekkel alvásról írtál. Tökéletesen egyet kell értsek. Bár én most már csak akkor alszok velük, ha betegek (és horkolnak, ha bedugul az orruk:D).
Most jol össze lehet veszni a babaval alvas-kölönalvas temaköreben (ismetelten),de Kerima jol leirta a lenyeget:itt magarol az együttalvasrol van szo.Mi,felnöttek alapnak erezzük,hogy egy ágyban aludjunk (neha meg az egy legter is keves),ugyanakkor egy vedtelen kisbabat külön teszünk,mert neki miert kene az intimitas?
Olvastam mar a forumon,hogy erett nök,anyak irjak:nem tudok elaludni,ataludni a parom nelkül,ha nincs velem,nincs itthon,akkor nagyon rosszul alszom,stb,stb....akkor egy kisgyerek mit erezhet (meg az elejen,amikoris megszületik aztan zutty az agyba,egyedül)
Milyen jo lehet,amikor a parod illatat beszivod,amikor hallod,ahogy szuszog,ott van-biztonsagot ad,igaz?Ez a biztonsag kell a babanak is,hiszen ö meg ezekkel az erzekszervekkel erzekeli csak a vilagot,tapasztal.
Ez lenne a hsz. lenyege,nem az hogy lakas masik vege,hideg szoba,pince,babaörzö,meg hany hetig sir.....persze lehet a kákán csomot keresni.
Szemelyes velemenyem a temarol: en nem alszom együtt a parommal,megpedig azert,mert iszonyatosan horkol.En igy nem tudom magam kipihenni. Most a lanyommal alszom eppen,mert meg szopik es igy kenyelmes nekünk-de ha egyedül alszik,nem tudom en hova megyek...Van harom szoba,mindenhol alszik valaki...a lanyomtol kijönnek,hogy ne ebredjen fel ram,a fiam mar egyedül alszik,a parom meg ugye hangos.....marad a sator a kertben....
Sarkítasz és általánosságokban beszélsz. Mintha minden fehér vagy fekete lenne, pedig és is lehet.
Ezt írod: ".....hetekig sír...." - ez szerintem finomításra szorul!
Kérlek, akinek nem inge, ne vegye magára, mert általánosságban írtam, ám konkrétan néhány esetre alapozva, amikor külön szobába tették a PIC-ről hazavitt újszülöttet, más pedig "nevelő célzattal" addig hagyta sírni a picit, amíg megszokta, hogy hiába sír, úgysem megy oda senki.
Mint ahogy a felnőttek nem egyformák, úgy a gyerekek sem.
hogy a gyerek egy másik emeleten
hát mert ezt is leírták többen, hogy így van. Kételkednem kellene?
és arról hallottál már, hogy egy szobában de külön ágyban? Francia ágy melletti kiságy? Esetleg hálószobából nyíló gyerekszoba, egybenyitva éjjel, két ágy közt max 5 méter távolsággal?
Nem értem miért gondolják sokan, hogy a különalvás azt jelenti, hogy a gyerek egy másik emeleten/ ház másik végében/kint nyárikonyhában bébiörzővel van altatva a HIDEG ágyában, egyedül a sötétben...
Számomra csak az az elgondolkodtató, hogy sokan valóban nagyon ragaszkodnak az együttalváshoz, szinte az összetartozás allappillérének tekintik, ha bármelyik fél külön menne, szinte szentségtörés számba megy.
Ehhez képest sok családban hazaviszik az újszülött babát (vagy esetleg kicsit később), akit különtesznek a csodásan berendezett babaszobába - egyedül, bébifonnal felszerelve, mondván, hogy tanuljon meg egyedül aludni, még akkor is, ha esetleg a gyerek közelségre vágyna, így aztán hetekig sír.
Én csak ezt nem értem, ha emberek ennyire vágynak az együttalvásra, miért gondolják, hogy a gyerekek nem?
Szerintem meg emberfüggő, helyzetfüggő, és időszakfüggő is, hogy együtt vagy külön vagy éppen most együtt vagy éppen most külön.
A lényeg, hogy meg tudják beszélni és értsék meg egymást, ha a másik éppen egyedüllétre vágyik.
Én is az lennék, de csak különágy van.
Tegnap a saját horkolására ébredt fel, forgolódott még 10 percig, aztán sértődötten átvonult a másik szobába, hogy miattam nem tud elaludni ( ! ) már 1 órája, mert még netezek. Holott már aludt, a medve megirigyelte volna a hangját, úgy horkolt, de arra nem emlékezett.