Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás - megbcsátás
Létrehozva: 2012. július 25. 11:28
Sziasztok!
3 hete ért véget egy 4,5 éves kapcsolatom. Most teljesen KO vagyok, mivel az én hibámból történt minden, és a fejemet verném a falba, hogy mennyire ülye voltam.
A szakítás előtti pár hétben elkezdett gyötörni egy olyan gondolat, hogy mi van, ha örökre vele leszek? Lassan elérkezett volna a lánykérés ideje, 29 éves vagyok, és én megijedtem. Kissé unalmassá vált már egy ideje a kapcsolat, de nagy harmóniában éltünk, mi gyakorlatilag sosem veszekedtünk, szerettük egymást. Sosem volt egyik fél részéről sem félrelépés, éltük az életünket, viszont a közös programok elmaradoztak. A volt párom egyébként nagyon nyugodt természet, nem igazán mutatja ki az érzelmeit, nem túl beszédes, viszont egy nagyon rendes ember, mégha túlfűtött érzelmekben nem is nyilvánult meg felém, sok mindent tett értem, pl. amikor elkezdtem fogyókúrázni, annak megfelelően kezdett el főzni, minden nap már reggel szépen becsomagolva várt az egész napi adag. Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen is ő.
Szóval már hetek óta bennem volt a kétely, és akkor jött valaki, aki elkezdte birizgálni a fantáziámat. Nem történt végül semmi, két hétig álmodoztam róla, végül az egész kimerült egy alig egy órás munkamegbeszélésben. Engem azonban zavart, hogy valakivel együtt élek, aki fontos számomra, mellette pedig másról ábrándozok. Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok, hiszen nem szerettem volna még jobban megbántani. Ő alapvetően azt sem gondolta volna, hogy szünetet fogok kérni, úgyhogy váratlanul érte. Elköltözött alapvetően 3 hétre. Már az első héten rájöttem, hogy hülye voltam, szeretem őt, nélküle már nem élet az élet. Mire azonban erre rájöttem, ő is gondolkodott, és már ő sem volt biztos a kapcsolatban. Elkezdtünk azonban találkozgatni, és egyre jobban alakultak a dolgok, pár hét múlva vissza is költözött volna. De! Ekkor elolvasta a nővéremmel folytatott beszélgetésem, ami arról a másik férfiról szólt. Itt beütött a krach, természetesen és joggal nagyon megharagudott rám.
Azóta azt mondja, hogy már csak egy picit szeret, és nem múlik benne a harag, mert ezt nem gondolta volna rólam. Nem vagyok ugyanis egy csapodár. Hetente egyszer hajlandó találkozni velem, ilyenkor próbálom megmagyarázni, hogy mi miért történt, és hogy talán épp ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire szeretem, de nem használ. A közbülső időben volt egy hét, amikor egyáltalán nem kerestem, de semmit sem használt. Volt olyan, hogy minden nap írtam neki egy szerelmes levelet, de ezzel sem mentem semmire. Nem tudom el fog-e valaha is múlni ez a harag, nem tudom mit tegyek, hogy oldjam benne a feszültséget? Ha találkozunk, akkor látom rajta, hogy ideges, feszült, és azt mondja zavarban is van. Utóbbit nem értem. Azt mondja, hogy nem tud bennem már megbízni, hogy szerinte már úgysem lenne semmi olyan, mint régen, de nem mondja ki, hogy végleg vége, mindig hagy egy kiskaput, de azt is hozzáteszi, hogy nem valószínű, hogy visszajön.
Csak egy esélyt szeretnék tőle kapni, hogy tettekkel is bizonyíthassak, mert a szavak nem érnek semmit. Hetente 1-2 óra ehhez azonban kevés. Félek, örökre elveszítettem. Pedig tényleg nagyon szeretem, hiányzik, nagyon nehéz nélküle az élet.
Ráadásul pár napja tudom, hogy találozgat egy lánnyal, elvileg még az egyetemi évek alatt ismerte meg, és csak barátok. Azt mondja nem akar ismerkedni, engem mégis zavar, pedig tudom, hogy a fentiek után megérdemlem.
Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben? Volt már vki hasonló szituációban bármelyik oldalon? Meg lehet ezt bocsátani?
Igen, tudom, hogy elítélendő, amit tettem, szerintem is az, már nem is értem, hogyan lehettem képes másról ábrándozni.
Megkérdeztem tőle, de nem tudja, hogy miért van zavarban. Azt tudja, hogy azért feszült, ideges, mert haragszik rám. Hogy mi van a másik lánnyal? Azt is kérdeztem, azt mondta semmi, nem akar most ő sem ismerkedni, még a kapcsolatunk előtt ismerte meg a bulizósabb időszakában, a lány írt neki facebook-on, összefutottak, lehet a héten is találkoznak, de nem tetszik neki és csak beszélgetnek, mert a lány is most jobban ráér, unatkozik stb. Szombat este elmegy egy házibuliba hozzá, de nem marad sokáig, mert másnap reggeltől dolgozik. Ennyit tudok.
Te mi a csudáért nem kérdezed meg tőle, hogy miért van zavarban, miért ideges, meg mi van a lánnyal? Az én párom is olyasmi mint a tiéd, de mindkettőnk érdekében nem engedem, hogy elmismásolja az érzéseit előlem, egész jól bele is szokott, hogy muszáj kinyögnie mit gondol, mert addig úgysincs nyugta:P Ő is elvárja, hogy tudja, mi van bennem, hát ez a minimum, hogy kölcsönösen működik:)
Azt viszont megmondom őszintén, hogy én nem mennék vissza hozzád párod helyében. Azt tapasztaltam én is amit ő is mond: ha a bizalom meginog, semmi sem lesz már olyan mint régen. Magam részéről ezt már a gyakorlatban is kipróbáltam, hosszas kínlódás után válással zárult a dolog, szóval én már biztos nem kísérleteznék senkivel ilyen szituban.
Azt gondolom, ha idáig jutottál, annak az volt az oka, hogy nem voltatok teljesen okék egymásnak. Jobb, hogy ez még esküvő előtt derült ki, válni sz@r. Így megvan az esélyed, hogy jobban hozzádillőt találj.
Hú, lányok, nők, asszonyok... ez nagyon nehéz lesz. Persze, olyan szekér után én sem akarok futni, ami nem vesz fel, amit meg a lányról írtatok, háát, most aztán kétségbe estem.
Az biztos, hogy az egója és az érzései is sérültek. Jó lenne a fejébe látni. De csak ül, és azt mondja, nem hiszi, hogy már olyan lehetne, mint régen, de mégis találkozzunk hetente egyszer. Legközelebb ez szombaton lesz. Közben látom, hogy ideges, amit rajta nem nagyon láttam még. Azt, hogy zavarban van, nem értem.
Az a baj, hogy amíg van egy pici esély, addig nem fogok tudni túllépni rajta, de talán ez természetes. Kavarognak bennem az érzések egész álló nap, és igen, az is bennem van, hogy 29 éves vagyok, és semmi kedvem újra felépíteni egy kapcsolatot, ami lehet rosszabb lesz, mint ez. Mert ezzel nagy bajok nem voltak, egyszerűen csak dolgozni kellett volna rajta továbbra is, mint az elején.
Alapvetően azt gondolom, hogy mindez kellett a kapcsolatunkhoz, csak nem ilyen befejezéssel. Reménykedek.
Bocs, de ez sztem egy nagyon hülye idézet. Nincs olyan ember, aki nélkül nem lehet élni, hiszen egy ember önmagában is tökéletesen életképes (felnőtt korban értem persze).
Vagy lehet, hogy ez azt jelenti: nincs is olyan, hogy Igazi:))
jó, de Epifánia már küzdött, ahogy írta is.
Te meddig küzdenél egy lányért, fordított szituban - ha te "csaltad volna meg" (ugyebár nem történt konkrét megcsalás, csak megingás inkább)?
És milyen eszközökkel küzdenél?
Voltál már ilyen szituban?
Szerintem annak semmi értelme, hogy tönkremenj ebbe...
Lehet, csak egy kis idő kell neki, és lenyugszik, de az is lehet, hogy nem.
Mindenesetre hiába "alázod magad a sárga földig" - pasiknak ez általában nem jön be! Na, ezt viszont tapasztalatból mondom...
Lehet, hogy már a kisördög sem véletlenül férkőzött be az elmédbe, lehet, hogy ennek így kellett lennie - persze nem tudhatjuk.
Rossz, hogy egy szép kapcsolatnak így szakad vége, és az is nehéz, hogy elvileg ilyentájt már benne van az ember fejében, hogy "férjhez menni, családot alapítani"...
De még az is lehet, hogy pont most fog szembejönni az Igazán Nagy Ő, akivel négy nap alatt eldöntitek, hogy összeházasodtok... minden lehet...
Vagy lehet, hogy most egy kicsit a karrieredre fogsz fókuszálni...
Menjél strandra, ha megteheted, a víz és a Nap majd kihúzza belőled a fájdalmat!
Ne fuss olyan szekér után ami nem vesz fel...
Igen, ez pontosan a férfira! illik ebben a helyzetben. Ő érezte azt, h már közel a lapát, hogy már nem annyira kell.
"Az ugye igaz, hogy egy nőért küzdjön a férfi. De ha a nő megbántotta a férfit?"
Igen,akkor küzdjön a nő, mert a másik csak ekkor érzi, hogy te komolyan gondolod. Ő mégis miért küzdjön, ha nem látja a nőn a szándékot, akkor megalázó neki küzdenie, hisz őt bántották meg.
a labda a pasid térfelén van.
te már tepertél, írtál szerelemes leveket hagytad nyugton egy hétig,......
nem hiszem mást tudnál már/még tenni
innen ő dönti el h. veled v. nélküled
tudom xar a semmittevés a bizonytalanság, de én drukkolok nektek.
(félő h. dacból a párod esetleg belemászik a csajjal kapcsolatba, esetleg házasságba, aztán majd idővel -amikor más késő- majd megbánja)
ami vkinek jó dolog, a másiknak nem...
szomorú ha vki beéri vmi langyossal a félelmei miatt..
Ne fuss olyan szekér után ami nem vesz fel...
Hogy gyarapítsam itt az okos mondásokat :)
Szerintem nem hibáztál, kezdjük ott.
Elgondolkodtál, megbeszéltétek. és ahogy vki előttem írta, nem bírta az egója...
Persze h. nehéz most neked. De ne alázkodj meg előtte és ne csinálj magadból lábtörlőt.
És ha elmúlna a haragja... akkor boldog lennél vele? Akkor visszajönne a tűz??? Akkor meglenne az az érzés amit most hiányoltál? Más lenne utána, mint amiből kilépni akartál?
Szerintem minden normális ember vágyakozik néha másra, tök természetes, max. nem írja le. Gáz helyzet, hogy elolvasta, megértem a haragot.
Azt viszont nem, hogy ezt ennyire véresen komolyan gondolja. Nem tűnik túl kompromisszumkésznek, ez hosszú távon gáz is lehet. Szerintem ő nem igazán kész még, sokat kéne tanulnia. A kajakészítés számomra nem bizonyító, ismerek olyan faszikat akik fényesre udvariaskodják magukat, de náluk ez amolyan kötelező (anyukától majmolt) udvariaskodás. Egy őszinte,nyersebb, érzelmeit kimutató férfi hosszú távon jobb.
Most időt kéne neki hagyni, alakuljanak a dolgok, ne teperj ennyire utána, de hagyj egy kiskaput. Ha szeret, meg fog bocsátani, mert bár nekem is rosszul esne ez, természetes a másról fantáziálás, és nem történt valójában semmi. Neki ez most bántja az egóját, ezért nem tud megbocsátani, de mivel nem történt semmi, ezen felül kell tudni lépnie, ha csak ennyi volt.
Kérdés mi volt pontosan abban a levélben, nem szépíted te esetleg a dolgokat, lehet h neki úgy jött le, hogy te már azonnal lelépnél.
Egyébként nem volt langyos, bevallanám, ha az lett volna. Nyilván a végén nem tombolt a tűz, de gondolom ez máshol is így van, viszont továbbra is szerettük egymást, ez biztos.
Igen, az a lány idegesít, de ő már csak a hab volt a tortán, nem tudom milyen a "kapcsolatuk", lehet tényleg csak barátkozik, hiszen mindketten úgy léptünk ki a kapcsolatból, hogy egyedül maradtunk, mert az utóbbi években csak dolgoztunk és itthon voltunk, meg a barátok nagy része felköltözött pestre stb.
Nekem biztosan sok idő kell, hogy újra nyitott legyek, jelenleg már attól a gondolattól is rosszul vagyok, hogy ismerkedjek más férfiakkal.
Nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen harmonikus kapcsolatom, erre ez a legjobb szó, hiszen viták sosem voltak, a jövőkép is azonos volt, bár biztos nem lehettem benne, de attól a két héttől eltekintve úgy gondltam, ez már végleges lesz. Hát úgy tűnik rosszul gondoltam, mert mindenki azt tanácsolja, hogy hagyjam a fenébe. Gondolkodom.
Szerintem ha már most találkozgat egy lánnyal, akkor nagyon törékeny volt a ti kapcsolatotok... nekem az jön át belőle, hogy a végén már csak a birtoklásról szólt...
Ő tett érted dolgokat, de ezekért cserébe aranykalickába zárt volna...
Mintha inkább az egóját bántottad volna meg, mint az érzelmeit... hiszen, gondolom, bosszúból találkozgat a másik lánnyal, ha az érzéseit bántottad volna meg, akkor szerintem nem lenne "gusztusa" senkivel találkozgatni.
De én még nem voltam ilyen szituban.
Nekem ez elég langyos kapcsolatnak tűnik, és ha már 4 év után más is bemászhat a képbe ott gond van. 4 év nem nagy idő, mi lesz 10 , 20 év múlva, ha már most unatkozol a pároddal?
Persze hogy hiányzik, hiszen mégiscsak éjjel-nappal együtt voltatok, és most fura ez az állapot, sőt valószinű a női büszkeségedet is birizgálja a másik lány, jó lenne visszahódítani a párod.
Tételezzük fel sikerül a békülés...Változik valami? Lehet 1-2 hónap megint napfény, kacagás, de alapvetően egy ember nem fog kibújni a bőréből. Egy idő után megint a langyos vízben találod magad, besavanyodva. Ezt gondoljad űt józanul. Én a helyedben időt hagynék magamnak is.
Hm... hát én nélküle most nem tudom elképzelni sem, viszont mással meg még inkább nem.
Az a baj, hogy amíg ez az állapot áll fenn, nem tudok előre nézni, csak a múltba. Nem egyre jobban vagyok, hanem egyre rosszabbul. Ráadásul, ha ő hibázott volna, akkor tudnám mire fogni, de hogy én hogy lehettem ennyire hülye?
Egyébként igaz, valami nyilván nem volt rendben. De több programmal, kirándulásokkal stb. elképzelhető, hogy visszatért volna az élet a kapcsolatba, mint ahogyan, amikor a szünet alatt találkozgattunk, kezdett minden jobb lenni. Az is kérdés, hogy amíg benne van az ember a kapcsolatban, de valami nem jó (viszont nem hatalmas a probléma), akkor meddig van értelme küzdeni, és mikor jobb inkább szakítani?
a kutya is jódolgában veszik meg.
szerintem hagyni kéne a dolgot.
nekem is:
nem az az igazi akivel együtt tudnánk élni, hanem aki nélkül nem
Köszi a választ. :) Nem kötözködni akarok, hanem tényleg érdekel, hogy ebben az esetben biztos ez a legjobb megoldás? Mert én is gondoltam erre, azért nem is kerestem egy hétig, bár szörnyen nehéz volt. Az ugye igaz, hogy egy nőért küzdjön a férfi. De ha a nő megbántotta a férfit? Akkor is ez a helyes? Bár végülis már mindent elmondtam neki, nagyon tenni mást már nem tudok. :( Illetve egy olyan férfi esetében, aki nem az a virággal elhalmozlak, ötször elmondom egy nap, hogy szeretlek típus, nem jobb kis női praktikákkal megpróbálni visszaszerezni? Vagy idővel talán elmúlik a harag magától is?
Szerintem nem ő volt a te embered.
És örülj neki, hogy ez még most derült ki.
Ebben a langyos vízben előbb-utóbb úgyis jött volna vki.
Mostmár ne keresd, ha akarod hogy még visszajöjjön, akkor hagyd őt küzdeni érted.
Egy idézet jutott eszembe az egészről:
Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk. /Simone Weil/
Szia!
Sajnos, mint írtam, ő nem egy beszédes alkat, inkább csak meghallgat, de nehezen lehet kikövetkeztetni, hogy mit gondol, ha érzésekről van szó. Ez engem kicsit zavart is, és el is mondtam neki, de ő ilyen, nem tud változni. A kérdés az volt, hogy el tudom-e ezt fogadni a sok pozitív dolog mellett, vagy sem. A választ már tudom, el, így szeretem, évekig így szerettem.
Amikor beszéltem a problémáról azt mondta, hogy járjunk el többet. Ezt kelett volna tenni, és nem szünetelni, de már késő bánat.
Igaznak bizonyult, hogy van, hogy akkor értékeljük igazán a másikat, ha elveszítettük. Viszont erre már a szünet eslő hetében rájöttem, de már későn. :(
Több év után úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban előfordulhatnak probémák. Ha egy kapcsolat erős, akkor talán meg lehet oldani. Én azt hittem erős...
Szia!
Valami mégsem volt akkor rendben, ha elkezdtél másról ábrándozni! Nem beszélgettetek a problémáidról? A folyamatos kommunikáció elengedhetetlen egy normális kapcsolatban, ez működött nálatok?