Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válságos időkben egy átlag étteremben, nem igazán látni szép székeket.
Viszont a székszoknya ápol, egységes, elegáns és eltakar.
Hát én egy Bp-re került vidéki lány vagyok, szóval: igen, voltak "vidéki" elemei a lakodalomnak.
Egyébként meg én magam is úgy voltam - nemcsak a saját, hanem mások esküvőjén is-, hogy akkor nem tudtam már sütit enni, mikor a vacsorával jól laktam. De másnap milyen jó is volt!
És elhiheted, hogy nem azért maradt, mert nem volt finom...
A székszoknya persze, hogy gyönyörű! Na de csak erre tízezreket kifizetni - oltári nagy butaság, ha egyébként szépek a székek. Voltam olyan lakodalomban, amit egy iskola aulájában rendeztek meg, iskolai székekkel - na ott kellett volna a székszoknya, és akkor nem "fogyasztok el" 3 harisnyát egy este alatt
Viszont ahol a mi esküvőnk volt, ott szép kárpitú, igényes, párnázott székek voltak. Székszoknya 440Ft/db lett volna. 78főnél az elég tetemes fölösleges kiadás.
Nálunkfelé azért alakult ki a sütipakolás szokása, mert régen nemigazán volt szokás gyerkőcöt lagziba vinni, így aztán az otthon maradt gyerekeknek pakolták a sütit. Szerintem ez azért nem olyan rossz ötlet, mert én soha nem tudok sütit enni egy lagzin, mert ott nem kívánom, de lehet, hogy másnap-harmadnap megenném:). Ettől függetlenül a köszönő ajándékot bődületes baromságnak tartom. Meghívok embereket, aki akar eljön, jót bulizik velünk, aki nem akar nem jön el. Szóban megköszönöm azoknak akik eljöttek aztán kész. A gügye köszönőajándék a házasulóknak fölösleges kiadás, a meghívottaknak egy újabb kacat.
Ebből is látszik, hogy különbözőek vagyunk és ez így jó.
Én imádtam a székszoknyát, gyönyörűen nézett ki a terem.
Viszont a süticsomagolás az egyik legnagyobb hülyeség. régen a vidéki lagzikban, ahol mindenki sütött és végül egy vagon sütemény lett, lehet, hogy volt alapja, de manapság?
Tök jól ki lehet számolni a kajákat, és nem az a cél, hogy degeszre zabálják magukat a vendégek, meg még egy hétre való kaját csomagoljak nekik. A kaják, meg a torta nagyon finomak voltak, így nem is maradt sok.
Külön köszönőajándék nálunk nem volt, a vendégek az ültetőkártyát vitték el, mert az baromi szép lett és saját kezűleg csináltam. A süteményt megeszik, az ültetőkártya viszont tényleg emlék rajta a dátummal stb.
A menyasszonyrablástól, meg a bugyuta játékoktól meg kiver a víz, az volt az első, amit mondtunk a vőfélynek, hogy ha bárki próbálkozna azonnal állítsa le!
Egy nagy kerti grillezés keretében bepótolhatjátok
Szerintem mindenkinek a magánügye, hogy mekkora esküvőt akar. Ha megnyugtat én azért kaptam lehülyézést, mert NEM akartam soha nagy szép csillogós esküvőt. Nem érdekel. Se a habos ruha, se semmi.
Mondjuk mi végül úgy esküdtünk, hogy terhes vagyok, úgyhogy magyarázkodás nélkül sikerült lecsalni ezt a dolgot
Igen, jól éreztük magunkat.
Egyetlen dolgot bántunk meg: van egy 25 fős baráti társaságunk, akiket nem hívtunk meg, mert a családi szokások úgy tartották, hogy inkább százévente látott rokonok élveznek elsőbbséget.
És mert nem akartuk, hogy azt mondják, rongyrázóak vagyunk a 100fős lakodalommal (többek közt ezen a fórumon is megkaptam már a 78 főre is...).
Vőfély = trágárság???
Úristen, milyen esküvőkön jártál?
Ezeket szerintem előre meg kell beszélni a vőféllyel.
Nekünk kikötésünk az volt, hogy ne legyen közönséges (a barátaink között elég sok a lelkipásztor).
Ami viszont volt:
vicces, találó rigmusok a templomból kijövet, az állófogadás után indulásra, a vacsorán az ételek felszolgálásakor, aztán a nagymamám nem lehetett ott, helyette egy nagyon szép asztaldíszt küldött, azt is szépen "felkonferálta".
Menyasszonyszöktetésnél próbákat talált ki a férjemnek, de ezt is előre kikötöttük, hogy pl. a cipőből ivás kizárva, így csak szerelmet kellett vallania, énekelnie, meg innia egy "békülő" pohárral az elrablóimmal.
Nagyon megható módon emlékezett meg a férjem szüleiről, akik már nem élhették meg ezt a napot.
Volt egyetlen pajzán versikéje (Az ágyrugó panasza), de ez már jóval éjfél után, amikor a 18 év alatti vendégek már bőven nem voltak ott.
Mi megoldottunk a köszönőajándékot, az volt az ültetőkártya is egyben. Nőknek cserepes kövirózsa, férfiaknak ital. Bár nekünk szűk család volt,ahol tényleg midennki szeretett volna még valami pici emléket.
A pajzánsághoz: voltam 1-2 esküvőn, egyiknél se volt a vőfély vagy ki normális, a csúcs az volt, ahol a nyomorult vőlegény hurcolhatta körbe hőn imádott, igazi hárpia anyósát ölben, meg csókolgatnia kellett a cipőjét.
Undorító volt, megjegyzem nálunk az anyám küldte volan el a francba a vőfélyt ilyen ötletekkel, hogy ne alázzák meg lánya leendő férjét. Az említett helyen meg teli pofával röhögött az iq harcos násznép.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen helyzet hasonló, csak én még nem találkoztam számomra valóban szórakoztatóval.
Na, a köszönő ajándék a székszoknyán kívül a másik átvett ostobaság...))) A búcsúzóul csomagolt sütit nem hívnám úgy és egyébként is praktikus szokás, mert ahogy nálatok is, máshol is marad egy csomó...)))
Jó, akkor pajzánság, de talán írtam is, hogy ez egyéni dolog. Nekem nem fér bele, biztos kivágom az illetőt vagy én lépek le, ha valaki ilyesmivel próbálkozik. És meghívott vendégként isrosszul tűröm, tehát vagy nem megyek el, ha ilyenre lehet számítani, vagy ha elkezdődik, akkor sűrgősen és udvariasan távozom.
A székszoknyát a lepukkant éttermek, ronda és kényelmetlen székeire találták ki anno. Ebből nőtte ki magát a sok kis házi varroda, ahol megvarrtak 150-200 egyforma huzatot, 5-6 cserélhető színű masnival. Volt szerencsém egy ilyenhez. Lagzi után kimosták otthon házi mosógéppel, bérben kivasaltam. Jöhetett a következő lagzi. Két lagzi után már hozta a hasznot az egész rongyosbál.
Az okosabbja rögtön terítőt is varrtó.
és aztali selyemcsíkot, ami passzolt a székszoknya masnijával.
Szerintem ez az egyik legkisebb befektetést igénylő, de hosszútávon legjövedelmezőbb üzlet.
Vagyis volt a kezdetekben, mert már elég telített a piac.
Nagykerben olcsón anyagot venni. Egyszerű szabásminta, a legtöbb esetben csak szegés. Még nagyipari varrógép sem kellett hozzá, egy lockoló hobbyvarrógéppel simán ment a dolog. A 7kg töltetes mosógép sok darabot elnyelt egyszerre, mert könnyű anyagból van minden. Egyszerű mosószer és víz. Nedvesen vasalás. Az egész cucc 2 nap múlva újra használható.
Amit én most szeretnék, az csak mi ketten
(na meg a tanúk, mert hát ők kötelező kellékek :) )
Ehhez azt hiszem, nem kell majd sokat szerveznem/nünk
A süti az a legtökéletesebb köszönő ajándék. Bár nekem meg sem fordult a fejemben, hogy igy is lehet hivni.
Nekünk is az volt.... :-)
Nálunk a bevonulás volt "extra", ez volt a legfőbb kívánsága a férjemnek. Meg hogy ne lila, hanem bordó legyen a díszítő szín.
Székszoknyára eszem ágában nem volt költeni, mivel az étterem székei eleve bordó-arany mintásak voltak.
A sütiket anyukám sütötte, és bőségesen tudtunk pakolni mindenkinek (nagyjából 80 főre, bár sztm 160-nak is elég lett volna, de anyukám már csak ilyen....) Nálunk ez volt a "köszönő ajándék", nem idétlen hűtőmágnesek, gyertyák, bonbonok, stb.
Vőfélyünk is volt, aki véletlenül sem volt trágár - nem értem, miért kell ennek a két fogalomnak összekapcsolódni. Annyira szofisztikált volt, hogy magam is meglepődtem. De azért egy lakodalomban éjfél után már simán belefér némi pajzánság, de ez még mindig nem feltétlenül trágárság. Ja és ő volt, aki figyelte az időpontokat, aki kézben tartotta az egész napot, irányította a vendégeket (főleg amíg mi fotózáson voltunk, és ő vezette a sétát a templomtól az étteremig), zenészeket, pincéreket.
Abszolút igazad van. Ezen a székszoknya dolgon én is elmélkedem néha, hogy mi a fészkesnek kell. Amikor először találkoztam a fogalommal, nem is értettem, hogy mi az :)))
Amúgy, amikor elegánsabb helyszínen volt az esküvő, akkor mindig szépek voltak a székek székszonya nélkül is: Tömör fából, faragott székek stb. Szem előtt kell tartani, hogy milyen a helyszín, mi illik oda stb. és csak azért székszknyázni, meg minden anyám tyúkját prezentálni "mert Pirikééknélisvolt", badarság.
Azért ez vicces. Jelszó a spórolás, de azért legyen már két ruhád, hogy ne lásson a vőlegényed A Ruhában:)). Így lesz majd tucat kép x ruhában, meg másik tucat y-ban:)))). Legegyszerűbb és legtutibb a templomi/hivatali esküvő és a lagzi közötti időszakban megejteni, és úgy kell szervezni az időpontokat.
Akinek kreatív fotózási vágyai vannak: nos, láttam erre példát, ehhez a menyasszony egy régebbi koktálruciját viselte, egy szép kis fehér miniruhát. Nem kellett oda habos-babos külön menyasszonyi gönc, a képek álomszépek és különlegesek lettek.
.
A hsz-ed miatt elolvastam a cikket..))) Az a kaján gondolat ötlött fel bennem, hogy nem a spórolásról szól, hanem új fogalmak bevezetéséről, mint pl a fotózásos ruha, ami valóban a hülyeség csúcsa, viszont az esküvőkön keletkező profit bővítése. Szóval:
-A szertartás és a vacsora között -ha odafigyelnek az időpontokra- mindigvan idő a fotózásra.
- Vőfély vagy ceremóniamester: a vőfély hagyomány sok helyen, a ceremóniamester meg úgy 100 fő felett logikus. Ha választanom kellene a trágárság és utóbbi közt, akkor tényleg ceremóniamester, de ez egyéni dolog és legtöbbször felesleges, de ez egyéni vélemény.
-Miért bagatelizálja el a sütiket? Ez főleg egy nagyobb lakodalomnál nem mellékes kérdés, költségben sem. A csomagolásuk sem.
-Székmasni a székszoknyára...)) Nem értem, miért "elegánsabb"egy esküvő, ha becsomagolják a székeket, aztán a végefelé kókadt masnik lógnak a gyűrött, maszatos székeken. Van olyan hely, ahová illik, de azért ugye... szóval nem mindenki a Hiltonban esküszik.
Nem azért kell hónapokkal előbb elkezdeni a szervezést, mert jaj, annyi mindent kell elintézni, hanem ezekért: hónapokkal előbb be kell jelentkezni az esküvőre, talán a templomba is, főleg ha nem egy "síma"hétvégére tervezzük. Éttermet is ajánlatos jóval előbb lekötni, ha nem otthon tartjuk....és a meghívottak is jó, ha időben tudnak a meghívásról, főleg a mai szabadságproblémás időben.
Tehát: döntsük el, kb mennyi pénzt tudunk rászánni, ehhez mérjük a meghívottakat. A többi már nem tart hónapokig. És igen (arra gondolok, hogy a férjed volt előbb a templomban és várta hogy bekisérjenek): nem kellene feltétlen az összes régóta meggyökeresedett hazai szokást lecserélni külföldire. (legfeljebb hagyjuk el, ami nem tetszik, amitől viszolygunk, mint pl én a vőfélytől..)))
Ekkora baromságot!
Nálunk egész egyszerűen a templomi esküvő után volt a fotózás.
Külön helyen öltöztünk, külön autóval érkeztünk, a férjem a templomban bent várt, és tényleg csak akkor látott meg először, amikor kinyílt az ajtó.
Ja és ez nem az én nagyromantikus elképzelésem volt, hanem az ő kérése. Nem akart előtte látni
"Ha számít az, hogy a vőlegényed ne lásson meg a ruhádban, csak az esketés pillanatai előtt, akkor érdemes egy úgynevezett fotózásos ruhát is választani, így az igazi meglepetést megtarthatod a templomba vagy a polgári szertartásra."
És akkor kétféle ruhában lesz a menyasszony a fényképeken?
Bátran osztod a saját esküvői tapasztalataidat.
Biztos vagyok benne hogy 5 év múlva, nem ilyen tapasztalatokat fogsz megosztania!
Na igen egy esküvő csak pár ezer forintba kerül csak, min (1,5- akár 10milla) és mi marad meg belőle a fotó és videó persze hogy a videón kel spórolnia!
Elég ha a sok szép dekoráció. virágot, menyasszonyi ruhát, tortát, stb.
Tescós kamerával rögzítik, lehet az sok, elég ha mobillal veszik fel, azt is a vendégek.
Ugyan már, ezért jártnak pórul a párok, az amatőr dezinformált ötletekért.