Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Arra, hogy az anyák miért a saját édesanyjukban bíznak, egy pszichológus választ tud adni! én már erről beszélgettem 1X.
Én ugyanolyan nyugodtan hagytam anyósomra a gyerekem, mint édesanyámra. Eleinte csak pár órára, aztán pár évesen már éjszakára is.
Sajnos már nem él, de nagyon hiányzik
Én nagyon egyszerűen azért az én Anyukámban bízom meg, mert tudom, hogy mindent úgy csinál a gyerekeimmel, ahogy az nekem is megfelel, és az életénél is jobban vigyáz rájuk.
Ilyen egyszerű.
A legtöbb cikkben olvasható, hogy idősek a nagyszülők, nem szabad terhelni stb. , de félévente pár napba nem halnának bele, mert minden szereteten és akaráson múlik. Kivétel a betegség, mert az érthető beteg mamát nem terhelne senki.
És ha kicsit több cikk jelenne meg arról, hogy az anyának is időnként ki kell mozdulni és fel kell töltődni nagyon jó volna. Nekem még azt vágja a fejemhez anyós, hogy az ő idejében milyen nehéz volt, pedig ezt nem kérdeztem tőle csak ezzel védekezik. Arra, hogy az anyák miért a saját édesanyjukban bíznak, egy pszichológus választ tud adni! én már erről beszélgettem 1X.
Koszonet ezert a szemelyeskedesmentes, kellemes hozzaszolasert!
Valoban orulni fogok, ha ugy viszonyul a fiam hozzam majd, ahogyan a nagyszulokhoz is, ahogyan a szuleitol is latta: toleranciaval, elfogadassal, akitol mely szeretet is kap, ahhoz mely szeretettel. Nem is kivannek tobbet. Remeljuk, vateszi kepessegeid vannak!
"Ha fel tudta nevelni a párunkat, akiből valószíűleg nem lett rossz ember, hisz akkor nem választottuk volna őt, akkor talán az unokákra sincs rossz hatással."
Ez a mondás akkora divat lett manapság az nlc-n, hogy szinte minden topikban találkozni vele. De ettől még nem lesz értelme...
Az, hogy valakiből rendes ember lett, még nem minden esetben jelenti azt, hogy a szülei mintaszülők voltak.
Képzeld, én nem az "anyósgyűlölők" táborát erősítem. Az anyósomra bármikor rábíznám a gyerekemet. Anyámra is rábízom néhány órára, de hosszú távra, ottalvósra nem. Annak ellenére, hogy belőlem is ember lett úgy, hogy anyám nevelt fel. Túléltem, ja. De a gyerekemet nem szeretném kitenni anyám szeszélyeinek. Mert tudom, hogy 1-2 órát nagyon szépen eljátszik a gyerekkel, de azt is tudom, hogy hosszabb távon hajlamos elveszteni a türelmét.
Tudod, csak az magyarázkodik, akinek vaj van a füle mögött.
Egyébként meg nem érdekel a családi életed. Döbbenet, hogy itt az nlc-n csak személyeskedni tud mindenki.
Ha elolvasod az eredeti (8) hsz-emet, azt is általánosságban írtam, senkihez nem címezve. Te pedig rögtön azt hitted, hogy körülötted forog a világ, rólad szól az egész. Érdekes, hogy nem az 1, hanem a 99%-hoz tartozónak érezted magad. Ez azért sokat elárul.
Egyébként a gyereked is úgy fog majd viszonyulni hozzád, mint nagyszülőhöz, ahogy otthon tanulta a nagyszülőhöz való viszonyulást anno. Vagy éppen ellenkezőleg (nálam ez utóbbi a helyzet)
No, de ha nem akar hatassal lenni ra?
Csak mondjuk 3-4 havonta egy delutan erejeig?
Biztos nehez ezt elkepzelni, de van ilyen. Mondtam, hogy erdekes szemelyiseg;-)
Hm, azt hiszem mindegy, mit irok, mert eloitelettel olvasva ugyis csak a veleje nem jut el.
Azert nehany szosszenet...
1. Ket LANYtestver is Mo-on el, egyik az anyosommal egy varosban: az o gyermekeire deklaraltan nem vigyaz a mama, mert farasztjak, a kozos csaladi ebedekre deklaraltan azert nem megy, mert neki magas a harmadik emelet:-) Karacsonyra meg autoval felutaztatva sem akar Bp-re menni, hogy egyutt lehessen a csalad, mert o mar nem szeret masokhoz alkalmazkodni 2-3 napig (pedig ott elfernenk, nala nem). Ugyanakkor Debrecenbol lazan hazabuszozik a baratnojevel X varosba. Hozzank tobbszoros hivasra sem jon, mert fel a repulestol. Nem baj, mi par havonta megyunk.
Nemhogy nem engedik a lanyai hozza a gyereket, hanem amikor neha megkerik, akkor is altalaban van kibuvo:-)
Nos, ezek utan milyen alapon hagynam en ott az enyemet? Szereti ha 3-4 havonta meglatogatjuk, eltoltunk egy delutant nala, es ez tokeletesen eleg is neki. Papiron nagymama.
Te raeroltetned a gyerkodet olyan nagyszulore, aki hasonloan all hozza a temahoz?
Az honnan jott, hogy nem torodnek vele, ha beteg? Epp azt irtam, mindharom gyerek a betegagyanal ult, egyik Nemetorszagbol, masik Bp-rol hazaterve, a harmadik helyben. O az, aki egyebkent a gondozasat, ellatasat is vallalta kesobbre, barmikorra, a masik ket gyereke pedig, akik tavolabb vannak, anyagilag segitik (a rendszeres latogasok mellett. Speciel az en lakasomban lakik, mert ezt lattuk legkellemesebb lakhelynek szamara, biztonsagos, kozponti helyen levo, nyugodt, stb.)
Hasonlot irtam, mint te, de ettol meg nem erzem magam szuperanyunak: az anyosomat ugy fogadjuk el, minden kis bogaraval, amilyen. Ezert is elfogadhato, de nem mely a viszonyunk. Es ezt probaltam irni, nem jott at: az ominozus mondat nem keseruen hangzott el, inkabb olyan frivolan, kicsit infantilisan, amilyen o egyebkent is.
Pontosan ezt írtam (akartam) én is.
Ha fel tudta nevelni a párunkat, akiből valószíűleg nem lett rossz ember, hisz akkor nem választottuk volna őt, akkor talán az unokákra sincs rossz hatással.
"tudjatok, ha ujrakezdenem, lehet, hogy egy gyerekem sem lenne"
Nem lehet, hogy azért mondta, mert minek van 3 gyereke, ha egy sem törődik vele, amikor beteg és olyan nőt választott mindegyik, amelyik nem engedi hozzá az unokákat?
De nyilván másban egyszerűbb a hibát keresni, mint saját magunkban...
A szuperanyuságomnak az köszönhető, hogy próbálok "anyóshoz" (azért írtam idézőjelbe, mert nem konkrétan anyósról van szó, ráadásul nem is egyről, hanem kettőről) emberi módon viszonyulni. Ha fel tudta nevelni a férjemet, akiből nem egy állat, hanem szerető szülő és férj lett, akkor talán nem lehet annyira rossz ember és a gyerekemet nem kell "féltenem" tőle.
A "szerető nagymama" pedig relatív: lehet, hogy nem is annyira rossz az anyós, mint amilyennek a legtöbb nő látni akarja. Csak éppen más. Más normákkal, háttérrel és gyereknevelési szokásokkal.
No, ezert irtam le, amit. Hogy ne egy fel-infobol formaljon velemenyt, aki akar. Mert az nagyon mellemehet, kulonosen ha netan eloitelettel parosul.
Védeni.. senkit senkitől.
Csak egy vélemény.
Bocs, nem teljesen ertettelek meg, valoszinuleg velem van a gond.
Olyasmit irtal, hogy nem veletlenul fogalmazodott meg ez az anyos reszerol? Nos, ezt cafolhatom. 3 olyan gyerekrol van szo (elektromernok, orvos, fotografus), akikre barmelyik szulo lehetne buszke (es ez igy van az anyosommal is amugy), de nemcsak az alapjan, amit elertek az eletben, hanem amilyen EMBEREK is lettek, igy nagyvetuvel. Az anyosom erdekes szemelyiseg, sosem volt igazan odaig az anyasagert, kicsit gyermeki, kicsit frivol maradt 60 even tul is, es ahogy a pelda mutatja, ezt nem is titkolja:-) Az idezett mondat sokkal inkabb rola szolt, a maga szabadsagarol, mint barmelyik gyerekerol. Viszont sokat elmond az odaadas-keszsegerol, anyai-nagyanyai beidegzodeseirol, ezert is emlitettem itt, ebben a temakorben.
Lehet, hogy te nem tudod, milyen kontextusban hangzott el a mondat, en viszont igen, hiszen rogton, az aznapi latogatas utan meselte el a ferjem az egesz sztorit. Egyebkent o is mindenfele keseruseg vagy fajdalom nelkul, majdnem poenkent, hogy na megint volt anyukamnak egy jo mondasa:-) Mint mondtam, mi elfogadtuk ot igy, nincsen rossz viszony kozottunk, szoval tolem igazan nem kell ot megvedened:-))
Nagyon sok anyában megfogalmazódik ez a "ha még egyszer kezdeném, nem szülnék" kezdetű mondat - de az értelmesebbje nem mondja ki, pláne a gyermekei előtt.
Ez akkor is így van, ha sokan felhördülnek, hogy na, meg van az ilyenről a véleményem. Benne kell lenni, kapni kell egy olyan gyermeket, akitől kihull a hajad, dacára minden felvilágosult gondolatodnak, szeretetednek, jó szándékodnak. Mindenki verheti a mellét, hogy ő bezzeg, meg ő tudja, de az az igazság, hogy minden mellett a gyerekneveléshez is kell a jó alapanyag...
És azt sem tudni, milyen kontextusban hangzott el a fenti mondat anyósodtól.
Hm, szerintem az, hogy 2 megbizhato nagyszulo all a rendelkezesedre, az nem feltetlenul a te szuperanyusagod;-)) De persze az sose baj, ha meg vagy elegedve magaddal!
Elso bekezdesedhez: mi van az elmeleteddel akkor, ha a gyerek apja az, aki maga nem bizna a sajat anyjara a fiacskajat, lasd az en ferjem?
Az anyosara meg tiszta szivvel es barmikor, mert jo par eve ismeri a sztenderdjeit. Szoval nem annyira egydimenzios am a kep:-))
A "jokivansagaidhoz" pedig: az en anyosom spec ugyanannyiszor latja a fiamat, mint a masik nagymamaja, mert minden egyes alkalommal meglatogatjuk ot is, ha otthon vagyunk. De nem hagynam nala a gyereket hosszabban, ez teny. Mint ahogy o kapna eloszor sikitofraszt, ha mondjuk megkernem egy egyhetes felvigyazasra..
. Igy hat nem eroltetjuk, ami nem megy, de nem is mondhatnam, hogy szokoevben latja az unokajat. (Csak egyetlen adalek a mentalitasahoz: amikor a 3 gyermeke ott ult a korhazi agya szelen meg vagy 15 evvel ezelott, rajuk nezett, es kedvesen ezt mondta: tudjatok, ha ujrakezdenem, lehet, hogy egy gyerekem sem lenne
De amugy tenyleg nincs bajunk egymassal, mert elfogadtuk a masik korlatait, szemelyiseget, es azon belul lavirozunk mar tobb mint 20 eve...)
Annyira vicces, hogy az esetek 99%-ban a nők csak saját anyukájukban bíznak, anyósban "nem lehet megbízni". Remélem ugyanilyen hozzállású menyet kapnak majd ők is és bizalom híjján az unokát majd csak messziről és szökő évete egyszer látják.
Csakhogy on legyek: én szuperanyu vagyok és nálunk mind a két helyre járnak a gyerekek. Nagyon szeretik, az egyik helyet ezért, a másikat azért.
Sok mindent meg lehet úszni...
Anyósom pl. mai napig nevetgélve meséli, hogy amikor építkeztek, akkor a pár éves gyerekek egyedül játszottak a kertben, mert nem értek rá velük foglalkozni, kerítés nem volt, és a gyerekek úgy menekültek a kóbor kutya elől. Szerinte vicces volt, nekem pedig az összes szál hajam égnek állna, ha ez az én gyerekeimmel történne.
Vigyázott valami rokon kislányokra, felvitte őket a Gellért hegyre, ő leült az első padra, és a 2 kislányt tök egyedül felküldte a csúszda parkba.
A kicsi lehetett 4 éves, a nagy 7...
Igen, felnevelték őket, de én szeretnék az enyémekre egy kicsit jobban vigyázni.
Gyereksebészeten dolgoztam, én azokat láttam, akik nem úszták meg...
Imádja az unokákat, unokák is őket, várom is szeretettel, de a gyerekeket nem passzolom rá.
Após meg verős volt...
Ez egy elegge santito megkozelites, ugyanis azt feltetelezi, hogy a gyerek tabula rasa-val erkezik, es mindent a "szulo ir" erre a tiszta lapra. Azert ez nem teljesen igy van. Sok-sok tenyezo formal, erlel felnott emberre valakit, es a "hozott anyaggal" is szamolni kell ugye.
Nem mellekesen egy negativ szuloi minta nagyon jo ellenpontkent IS szolgalhat valaki szamara, hogy hogyan nem szeretne csinalni majd szulokent. Nem mondom, hogy ez konnyu, es hipphopp megvalosithato, de mar az is ertekes, ha tudatosabba teszi az ember szuloi szerepet.
Topik temajahoz: nalunk van videki nagymama, ketto is. Csak az egyikre bizom jo szivvel a fiamat, es tettem is kicsi kora ota, persze fokozatosan felepitve, hogy mikortol mennyi idore. A gyerekem es anyukam kozott nagyon szep, szinte mesesen jo a kapcsolat, ez az elso 4.5 evnek koszonheto igazabol, utana kerultunk kf-re. De arra nagyon jo volt, hogy kialakult egy eros kotelek kettejuk kozott, mindketten repesve varjak a talalkozasokat. Bar a gyerekem 12 eves, hetekre most sem biznam a nagymamara, nemcsak az anyukam eletkoranak tiszteletebol, de szerintem a fiamnak is sok lenne. Mondjuk, ebben az is benne van, hogy nem kenyszerbol cselekszunk, nem kell nyaranta felugyeletet talalnom a fiamnak. Igy is heteket toltunk otthon Mo-on, a szeretett kornyezetben, a szeretett szemellyel, de egyutt. Rovidebb idokre viszont barmikor szivesen hagyom anyuval, es ez fantasztkus ajandek a sorstol, tudom:-)
Ezek az alkalmatlan nagyszülők nevelték fel azokat, akik most az unokájuk szülei.
Ők vajon milyenek?
Ez az érem másik oldala. Amiért én is csak irigykedve nézem azokat az anyatársaimat, akiknél van legalább egy szerető és segítő nagymama.