Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlélni a szakítást
Létrehozva: 2013. november 7. 08:34
Sziasztok!
Friss és fájdalmas szakításon vagyok túl. Mindig azt hittem, hogy szakítás után a nők csak nyávognak. Hiszen általában mire eljön a szakítás ideje, addigra annyi a gond, hogy csak a vak nem látja, hogy vége. És persze sírni, depizni természetes, de attól még az embernek vannak kötelezettségei, és élete az exen kívül.
Hát NEM!
3,5 év alatt sikerült berendeznem úgy az életem, hogy minden róla szóljon. Alig maradtak barátaim, aki maradt, az mind közös. Mintha válás során ők lennének a gyerekeink, akiken osztozni kell. Hobbim nincs, leszámítva a közös filmnézést és puzzle-kirakást. Amikhez persze nincs kedvem, mert rá emlékeztet.
Fáj az egész élet, a kedélyem nagyon hullámzó, 20 perc nyugi, 10 perc sírás. Még mikor nem akarok sírni, akkor is folynak a könnyeim. Ő volt a legjobb barátom, és ő szeretné, ha ezt fenntartanánk, de természetesen egy ideig még biztos nem megy. Utána sem tudom, hogy a találkozás, "lelkizés" nem eredményezné-e azt, hogy újra vele szeretnék lenni.
Nem az első kapcsolatom, de úgy érzem, számomra ő/ő volt a nagy ő.
Borzasztóan nehéz ellátni a napi feladataimat, mosolyogni munkában az ügyfelekre, nem bőgni óránként egyet a mosdóban, és persze a munkatársak nem barátok, nem kötelesek kezelni a bajaimat.
Azt szeretném kérni tőletek, aki olvassa az írásom, és hasonlón esett át, ossza meg velem a történetét. Szívesen olvasnám a sorstársak véleményét.
Több cikket olvastam már a témában, de én MOST szeretnék jobban lenni.
Ti hogy csináltátok? Hogy álltatok helyt azokon a helyeken, ahol kellett? Mennyi ideig normális ha telesírom a párnám? (Bár sajnos a bennem lévő erős nő erre nem akar időt hagyni)
Előre is köszi minden sorstársnak.
Ana
3. fejezet:
Abból a bizonyos kapcsolatból nagyon sokat tanultam, ez megóvott attól, hogy összekössem az életemet olyan emberekkel, akikről csak én képzelek bizonyos dolgokat, amik nem léteznek.
Továbbá tudom már, hogy vagyok annyira erős, hogy ha kell, akkor felállok és tovább megyek azért, hogy ha épp akkor szívás is, de hosszútávon boldogabb lehessek.
Gondolom másnak szántad, nem?
mert én ugyan nem jövök ide a problémáimmal.
senki nem hülyézett le
azért voltunk kíváncsiak a miértekre, hogy konkrétabban tudjunk segíteni, hiszen ezért jöttél, nem?
Következő fejezet. :-)
Sok érdekes emberrel / baromarcúval / hülyével / stb. találkoztam...
2 évvel később egyszer csak új kolléga jött a céghez. Egy rendezvényen csak úgy beszélgettünk.
Következő héten randiztunk, és még aznap este ott felejtettem magam nála.
Két héttel később kulcsot kaptam.
Nyáron elutaztunk Máltára, Horvátországba, és nyertünk egy hetet Galyatetőre.
Következő évben elég kalandos módon kiderül, hogy fiam érkezik. :-)
Azóta itt figyel a 3 kisfiú körülöttünk, továbbra is utazgatunk, éljük a kis életünket, és 8 éve együtt vagyunk.
Az első fejezetben említett fiúra úgy gondolok, hogy a világon SEMMILYEN érzelem nem mozdul meg bennem.
És nagyon örülök, hogy nem ő lett az Ő, mert látom a két fiú /férfi közti különbséget...
Nem vitázunk hanem beszélgetünk, véleményt cserélünk.
De arra, hogy milyen hülye vagyok, nem vagyok kíváncsi.
Ezt meg senki nem mondta, kár hogy így érzel, de te tudod.
Tessék a sztory: :-)
Volt egy 4 és fél éves kapcsolatom (már 10 éve vége), végig nagyon szerettem azt a fiút.
Egyszer csak felismertem, hogy ez a kapcsolat sehova nem vezet.
Nagyon jól megvoltunk, együtt éltünk, utazgattunk, jártunk ide-oda, éltük az életünket, de ennyi.
Gyanús lett, hogy neki ennyi elég, és mindig is elég lesz. Én már vágytam volna családra (28 évesen), de normálisan soha nem lehetett a témáról beszélni.
Egyszer viszont úgy döntöttem, hogy mindenképp szeretném meghallgatni a jövőre vonatkozó elképzeléseit.
Ha ezt nem tudom elérni, akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek elképzelései a jövőt illetően.
Így is volt.
Szépen összeszedtem a cuccaimat és elhúztam haza anyuhoz.
Majd' beledöglöttem, mert szerettem.
Aztán szépen tudatosan elkezdtem felépíteni az életemet.
Adtam magamnak 1 hónapot az önsajnálatra.
Aztán szépen elutaztunk haverokkal Egyiptomba (az volt az önsajnálat határideje :-))
Aztán nekiálltam sportolni, új cucc, fodrász, jobban is éreztem magam tőle.
És nekiálltam körülnézni a társkeresőkön....
Igen.Barátnő/jó kolleganő/testvér, akikkel lehet beszélni, kávézni, teázna vagy csak bámulni egy kicsit parkban-kávézóban vagy éppenséggel otthon.
Látom vitát indítottam, de nem ez volt a cél.
Bosszúzni nem fogok, sokmindent megbeszéltünk, nem váltunk el haraggal. nincs is rá miért haragudnom.
Egyébként nem, természetesen nem filmnézésből és kirakózásból állt az életünk, sokat jártunk el otthonról, rengetek közös élményünk van: biliárd a haverokkal, bowlingozás, utazgatás, fesztiválozás, és még sorolhatnám. De mind olyan dolgok, ahová társasággal jártunk, és most semmi kedvem az emberekhez.
Egyelőre viszont, bár tudom, titeket a jó szándék vezérel, nem az a kérdés, hogy mikor, vagy hogyan szakítottunk. Nem haragszom rá, és mindig is szeretni fogom, mint embert. Nagy a korkülönbség, ő most kezdi a fősuli utáni éveit, én meg már 3 éve dolgozom. De arra, hogy milyen hülye vagyok, nem vagyok kíváncsi.
Mások hasonló történetei érdekelnének, hogy mennyi idő alatt másztak ki az érzelmi gödörből, és hogy sikerült nekik, hátha ezekből én is erőt meríthetek, és érzem tőlük, hogy nem vagyok egyedül.
A baráti társaságomból én vagyok az első, aki ennyire padlóra került, a többiek vagy párkapcsolatban élnek, vagy nincs is rá igényük. Tehát nem értenek meg és a legtöbbször azt a választ kapom: "Erre nem tudok mit mondani"
Segítséget szeretnék. Nem a kritikát.
Köszi
Aaaaa , ugyanmaaar !
Ezt csak ugy mondja: ebben a pillanatban szegeny magarahagyott arva kiscicanak erzi magat.
Ahogy irja a Csendi : most homalyosak a szemei
Egy het mulva bosszun fogja torni a kobakjat...
Ez a helyzet tényleg arra jó, hogy legközelebb az ember már egészen máshogy csinálja, és ezzel lehet egy minőségibb kapcsolata, és úgy egészében élete, barátokkal, mindennel...
Fel is hívom a barátnőmet, hogy holnap menjünk együtt tornázni, és utána a szaunában pletyizzünk egy jót! :-)
(3 gyerek mellett is fontosak a barátok)
Ezt ebben a helyzetben nem érzi / látja az ember, de teljesen igazad van! :-)
Amikor ilyen helyzetben voltam, Anyukám mondta, hogy minden rosszban van valami jó. Na ebből egy kukkot sem értettem, hogy hogy lehet ez nekem jó.
Most már tudom.
Világ nagy szívása lenne, ha az akkori f...kalappal kötöm össze az életemet. (Persze, akkor nem tűnt annak. :-))
persze, csak őt a gyászában nem segíti senki, pont azért, mert nem voltak barátai, akikkel eljárt volna valahová, akik most ki tudnák "rángatni",
akik tudnák egyáltalán, hogy baj van, akiknek ki tudná beszélni magából, hogy enyhülést találjon...
kellene találnia valakit, akivel átbeszélheti a történteket, hogy rájöjjön egy kívülálló gondolatai által a dolgok miértjére
így könnyebben tudna tanulni önmagáról, hogy ő hol is hibázhatott esetleg és ezeket később hogyan kerülheti el, különben később talán ugyanide visszajut
Hobbim nincs, leszámítva a közös filmnézést és puzzle-kirakást. Amikhez persze nincs kedvem, mert rá emlékeztet.
Már meg ne haragudj, de nem túl sokat "éltetek" együtt, ha ez volt a főmenű............
Ez és ennyi, az élet 0,000000000004 %-a.
3,5 év alatt sikerült berendeznem úgy az életem, hogy minden róla szóljon. Alig maradtak barátaim, aki maradt, az mind közös. Mintha válás során ők lennének a gyerekeink, akiken osztozni kell.
Ez a baj, ésszerű kompromisszummal mindkét félnek lehetnek "saját" barátai.
Lehet tanulni az estedből.A többieknek és neked is, ha a sírás után már nem homályos a szemed.
Eleve abból kiindulva, hogy ő szakított, nyilván nem érezte úgy, mint Te, mármint neki nem volt meg az a "nélküle nem tudok élni" érzés. Tehát amit Te most siratsz, miszerint ti voltatok a tökéletes páros, az valójában nem létezik. Nyilván most sokkal idillibbnek tűnik a kapcsolat visszatekintve, hogy már nem a tiéd, de azt tanácsolnám, hogy ne az örömteli órákon nosztalgiázz, koncentrálj arra, ami a kapcsolatban nem működött, így talán könnyebb lesz! Bár még sosem voltam ilyen helyzetben, úgyhogy nem tudom, használható-e ez a tanács.
Az meg, hogy a kirakózás legyen egy felnőtt nő egyetlen hobbija, huh. Akkor most találd meg önmagad, fedezz fel új kedvteléseket, vesd bele magadat az életbe!
Megertem , persze...
Nem akarom en Ot bantani.
Bogjon .
Ez az orvossag ra es az ido .
Azt akarom mondani , hogy ha az egyuttelesuk Tv nezesre volt alapitva , akkor nem veszt nagy dolgot.
Nem olyan fiatal a csaj : tobb mint 30 eves.
Majd egy ido mulva , ha a "gyasza" bevegzodik , magara gondol .
Vesz uj cuccokat , meregtelenit egyet , fogyozik , sminkel es problema nelkul fog egy masik pasit.
Elet , ami "filmnézést és puzzle-kirakás"- bol allt.... Ezt nehez lesz megvaltoztatni
Ha neki is te voltál a legjobb barátja és ennyire szeretted miért váltatok szét?
Ha ő szakított, mi volt az indoka?