Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Arról nem is beszélve, hogy normális nő csak férfivel foglalkozik.
Persze, neked ezt hiába mondom, legfeljebb a pelenkából lógsz ki egy cseppet......
Ha akarsz róla beszélni nyugodtan írhatsz! Ha benned marad a tüske ilyen maradsz...
Megmondom neked hogy nehogy megerőltesd magad:semmi.
Ezen lehet is gondolkodni, kicsikét.
Minden nőnek kellne hogy legyen magához való esze, és ne fecsérelje el az idejét efféle bőgőmajmokra.
További jó szórakozást kívánok, kedves topiktársak.Feldobtam kicsit ezt is.
Több okból is.
De a legelső az, hogy a szempillája rezdüléséből kiolvastam volna a nyámnyilaságot és ilyenkor senkinek nem lett volna semmiféle lehetősége a továbbiakban..........
A nyafizós, agyalós pasik visszataszítóak számomra.
Legyen életcélod, munkád/hobbit ami leköt, becsüld meg a természetet/szüleidet/tesóidat és gondolkodj el azon, hogy a hiba a saját készülékedben van. És tégy lépéseket arra nézve, hogy ne így legyen.
Ha nekem egy pasi itt picsogna/nyafizna/nyálaskodna/ anyámasszony katonája lenne, labdába sem rúghatna.
Hidd el, hogy sok nő van így.Ezen aztán lehet ábrándozni, hogy melyik pillanat volt az amikor meg sem született köztetek még a szimpátia morzsája semsem.
Ne vessz el a nagy nihilbe.
Ha legkonkrétabban kéne megfogalmazni, hogy mi miatt bánkódom, itt már le lett írva: az összes elszalasztott lehetőség miatt. Amik között egész biztosan ott volt az igazi is. Olyanok is amik félig elindultak, elkezdődtek, de elrontottuk. Ami majdnem elkezdődött, de valami buta félelem visszatartott minket. Vagy olyanok is (a legtöbb), ami csak egy pillantásig jutott. Vagy talán addig sem, csak az érzés, a másik lelke nyomódott belém. Már nem emlékszem az arcára sem talán, de a seb amit hagyott az rárakódott a többi sebre.
Bocsi, csak kérdem!
nKicsit elmenni a konditerembe és kiütni sokszor a homokzsákot, elmenni sportolni, elmenni táncolni, kirázni magadból a hülyeséget aztán jól fenékbe rúgni a hülyeséget. Túl rövid az élet a hosszú ideig tartó búslakodáshoz. Ami nem kell az életedbe, egyszerűen zutty, kidobod.
Eddig ez a legelőremutatóbb válasz... csak sajnos nála az alkohol az, ami igazán mélyre tud küldeni. Főleg, ha társaságban vagyok, és látom, hogy másoknál feloldódnak a gátlások, jól szórakoznak, stb stb...
otthon egyedül biztos nem fogom leinni magam.
Ha mégis elképzelem ezt, és eljátszom a gondolattal, hogy hátha, akkor maximum egy kis elégtételt érzek.
Ez bizony szánalmas, tudom.
Amikor valahol szembejön egy női arc, ami megérint. És tudom, hogy továbbmegyek, igyekszem tudomást sem venni arról, hogy létezik, ilyen van a világban.
Csak egy idő után túltelítődöm ezekkel az érzésekkel, és akkor a belső természet rákényszerít, hogy mégis tudomást vegyek. Meddig fog ez tartani? Halálomig? Valószínűleg.