Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha hiszed ha nem, ez a világ meg van.
Nem vagyunk egyformák. Ha te ebben biztos vagy, akkor jó,
Na erre még válaszolok Neked! A szorongás van akinél sajnos egy alapbetegség. Nekem évek óta van. Egész kisgyermekkoromtól Nem írom most le neked, hogy mennyi mindennel kellett megküzdenem az elmúlt évtizedek alatt. Mindig sikerült pozitívan kijönni mindenből. De van egy kifelé megjelenő kép, ami nem tudatos és nem álarc. Ez időnként erős, határozott embert mutat. Belül viszont meg vannak a vívódások. Rágódás a múlton, félelem a jövőtől. Ezt van aki rugalmas ügyesen jól le tudja kezelni, van aki időnként szenved tőle. Én időnként szenvedek, bármennyire is jónak tűnnek a külső körülmények. Most ezt az írásomat is lehet elemezni. Ilyen vagyok és kész. Úgy tűnik nem egy beszélgetős topicot sikerült indítanom. Véleményeket nyugodtan írjatok. Nem fogok veszekedni senkivel. Ha az ember kap egy negatív külső tükröt az még építő is lehet. Tehát várom a hozzászólásokat.
Próbálom értelmezni amit írsz. Kissé cinikus a hangvétel, bocsi. Inkább nem mennék bele mélyebben. Én nem bántottalak és nem is foglak.
Nincs kifogásom az ellen, hogy tanulmányt írj a bejegyzésemről. Sajnos számomra is beigazolódott egy jelenség. Ha valaki valamiről indít egy témát, mindig akad itt az nlc-én valaki, aki ráugrik, és csak a negatívumokat vadássza ki belőle. Ez is egy elfoglaltság. Szerettem volna egy beszélgetős topicot indítani, de ilyen ellenséges hangulatban ez nem fog menni. Azt gondolom, hogy nem tartozom magyarázattal neked. Az élet olyan, hogy egyszer lent, egyszer fent. Valószínű, hogy én most elfáradtam. És nagyot tévedtem abban, hogy esetleg találok beszélgetőtársakat. Olyan embereket, akikkel kölcsönösen osztozhatunk a napi örömökön és gondokon. Bántás és piszkálódás nélkül. A ártír fogalomról sem egyformán gondolkodunk. Én ezt most fáradtságnak nevezném.
Örülök hogy örülsz:)
Nekem nagyon jó férjem van, elmesélek egy történetet ami vasárnap óta történik, aztán majd eldöntöd hogy irigyelni való vagyok e vagy sem:)
Szóval, eldugult a mosogatónk vasárnap, nem kicsit hanem nagyon. Az én jó férjem nekiállt dugulástalanítani, nagyon igyekezett mindenféle módszerekkel de csak az lett az eredmény hogy szétment a túlfolyó csöve. Mérgében kikapta a mosogatót a szekrényből, közben két ujját elvágta, mindenfelé folyt a víz. Nem baj mondta ő, most már hív dugulásszakértő embereket. Azok ki is jöttek hétfőn, be is akasztották a csőgörényüket úgy a lefolyócsőbe hogy falat kellett bontani. Szerencsére a harmadik szomszéd vízszerelő még aznap kiszabadította a görényt a csőből, a falból meg a csövet. Ma már visszakerült a cső a helyére és a maradék részébe se sikerült a görényt se beakasztani a szakembereknek, viszont mivel sikertelen volt az akciójuk nem kellett fizetnünk, és a szomszéd is csak anyagárat kért. Szóval most nem tudom hogy jó e nekem vagy nem, mert alig kellett fizetnünk, és a cső is dugulástalan, viszont romokban a konyha és kupleráj van. És majd csak holnap vagy holnap után lesz rend megint, mert szárad a malter.
Több annál azt hiszem... :)
A sírás is csúnyít.
Edes jo Istenem!
Végül is ez is egyfajta becézés féleség.
Ne legyél irigy, nem jó az neked:) az irigység negatív érzés, és mivel negatív te fogod rosszul érezni magad tőle, nem az akire irigykedsz.
Ja és még csúnya is leszel tőle:)
Én nem is becézgetem azt akit szeretek.
Mondjuk akit a legjobban, őt zseniként, hősként, vagy őrangyalként szoktam emlegetni, vagy "de édes vagy" ha épp olyan a pillanat. Ő pedig engem angyalnak, bölcsnek, vagy tündérnek nevez.
De ezek sztem egy kicsit eltérnek a szokásos becézgetésektől.
Egy annyira nem közeli ismerősöm szokott "virágnéven" hívni, egy barátom pedig lemacskáz.
De teljesen mindegy! Csak ezt mi, irigyek, nehezen ertjük meg!
Na és, nem tökmindegy hogy férjecskéje van neki vagy nyuszó-muszója? Általában az emberek ha szeretik a másikat akkor azt becézgetik, így vagy úgy. Az más kérdés hogy kinek milyen becézés szimpatikus.
De hat nem is a ferjet dicserte, hanem a Ferjecsket!
Nem lesz ám hosszú életű a topikod:) nem jó azt közölni más nőkkel hogy neked éppen miért jó, vagy miért vagy éppen elégedett, netán boldog:) ilyenkor jön az hogy csak dicsekedsz, meg csak szeretnéd hogy neked ilyen jó legyen.
A férjet dicsérni meg pláne nem szerencsés:) ez tapasztalat:)
Miert mondod, hogy faxnit, mikor azt is mondhatod, hogy nem bonyolitjuk az eletet tul.
A vak akarja vezetni a vilagtalant!
TI: hogy "miért jönnek rám időnként szorongások" ?
Talan mert megsem minden ugy van, ahogy itt leirtad. Mert abban a csaladban, ahol a feleseg "imadja" a ferjet, az unoka "imadja" a nagymamat senki nem szereti a masikat! Talan mert akkor, amikor azt irjuk mennyien cserelnenek velünk, valahol tudjuk, hogy a kutya nem cserelne el az eletet a mi tyukszaros, ferjecskes, alberletes, szinhazas, erkelyes, tiszta eges pozolasunkra.
Nem tudom, csak gondolkodom!
Nekem most a legnagyobb napi gondom a vándorlásom előkészületei
legnagyobb örömöm meg a lelkitársam várt kézfogása
A köztes állapot pedig amikor rajzolás közben relaxálok.
Gondolod ez az almodtam egy vilagot magamnak verzioja ?
Miert mondod hogy deprimaltan amikor azt is mondhatnad, hogy leverten, lehangoltam. Ugyyan kinek mi koze ahhoz hogy valaki reggel ki mellett ebredt es forgolodotzt-e vagy sem...
Tudod hogy errol a hszrol tanulmanyt lehet/ne kesziteni.pl ferjecske = ez mar eleve gyerekszerepbe helyezett tarsat jelent
, tenyren hord, /?/szuper lakas kiberles ...
ami a megbirkozast illeti
superul.
Nem csinalunk az elet dolgaibol faxnit , es mindent a helyen fontossagi sorrendben kezelunk es nem erezzuk magunkat martirnak .
Az a gond, hogy ismerjük egymást. Nem hazudok. Nem kérem ki magamnak. Minek? Milyen alapon ítélkezel Te mások felett? Tudod Mildi66 Miattad léptem ki a klubból...
"Biztosan sokan cserélnének velem" - szerintem ha ezt elolvassák: senki. Annyira lerí, hogy mű az egész. Egy kicsit - legalább magadnak - próbáld meg őszintén megfogalmazni mi a baj! Kinek hazudsz? Ha magadnak: az a legnagyobb baj.
Mostanában nagyon mozgalmas volt az életünk. Úgy tűnik, hogy a sok pörgés időnként megbosszulja magát. Ma nagyon fáradtan, mondhatom azt is, hogy deprimáltan ébredtem, már hajnali négy órakor. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Fel is keltem, hogy Férjecskét ne zavarjam a forgolódással az alvásában. Kikóvályogtam az erkélyre - köntösben - ott kávéztam. Gyönyörködtem a szép tiszta csillagos égben, néztem a házunk felett elsuhanó repülőgépeket. Közben azon gondolkodtam, hogy mennyire szerencsés vagyok. Biztosan sokan cserélnének velem. Mert: Van egy csodálatos férjem - bár ez már annyira természetes, hogy szinte alig írok róla, pedig imádom Őt - aki a tenyerén hord engem, de szó szerint. Koromnak megfelelő a fizikai és egészségi állapotom. Végre sikerült kibérelni ezt a csodálatos lakást, ahol jól érezzük magunkat. Ott van az unoka, aki imád engem, és talán a család többi tagja is. Nem utolsó sorban - ha nem is keresem agyon magam - van munkahelyem, ahová szeretek bejárni dolgozni. Van egy jópofa puli kutyám. Miért vagyok néha kimerült, és miért jönnek rám időnként szorongások, mint ma reggel is. Nem értem én saját magamat sem néha. Remélem, hogy ez az életérzés átalakul, ahogyan haladnak előre az órák a nap folyamán. A hétvége pedig ismét nem a pihenésé lesz. Szombaton ledolgozós munkanap. Én melózom, Férjecske meg ismét unokára vigyáz, mert a szülei színházba megint. Most nem fog nálunk aludni a csemete, de napközben Papával lesz. Vasárnapra marad a házimunka oroszlán része. Főzés, vasalás, kisebb takarítás. Jó lenne olvasni valamit. Ti hogy birkóztok meg a mindennapokkal? A többes szerepekkel? Feleség szerepe, családi szerepek, munkahely stb.