Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ti mit tennétek? Pénz :(
Létrehozva: 2014. november 22. 08:16
Nemrég költöztem össze a párommal. Nagyon szeretjük egymást. És itt jön a "de". Ő eddig is csak annyit keresett, amiből egyik napról a másikra meg tudott élni. Most pedig azt veszem észre, hogy még annyit sem. Próbálkozik, de nem igazán jön a pénz. Nagyrészt én fizetem a kajákat. Albérletben lakunk, amit hamarosan fizetni kell, és gőzöm nincs róla, hogy miből. Az tuti, hogy az ő dolgait nem fogom tudni kifizetni.
Két érzés küzd bennem: az egyik pillanatban úgy érzem, hogy nem akarok balek lenni, akit kihasználnak.
A másikban pedig azt, hogy tudom, szeret, állandóan a kedvemben jár, lesi a kívánságaimat. Nagyon sokáig voltam magányos és belé még szerelmes is vagyok. Kicsinyesnek érzem, hogy anyagiak miatt balhézzak.
Nem tudom, mit tegyek. Ti hogyan látjátok ezt kívülállóként?
Ez a srác közel 40 éves! Négy éve tart ez a kapcsolat.
A lány időnként az én lányomnak panaszkodik,aki sajnos semmi bíztatót nem tud neki mondani,csak döbbenten hallgatja.
Én is nyakon szúrtam volna magam,ha az én lányom valaha is ilyen kapcsolatba került volna.
Nekem is van két lányom... remélem egyik sem keveredik ilyen kapcsolatba.
A nagyobbik 20 éves.. és pár hete szakitott a barátjával... hasonló stilus volt a srác. 26 évesen még semmi elképzeléssel a hogyantovábbról. Titokban a hajam téptem.. és biztam benne, hogy a lányom esze megjön hamarosan. hálistennek.. kirakta a szűrét. Valami miatt ilyen érzéseim voltak és rettegtem hogy komoly lesz a kapcsolat.
Hasonló sztori,mintha a lányom egyik volt kolleganőjéről szólna.
Diplomás,több nyelven beszélő,multinál már vezető beosztásban dolgozó,nagyon értelmes,csinos 30+ as a lány. Egy gondja volt,hogy régóta nem talált magának szingli,komoly kapcsolatot is akaró pasit és emiatt elkeseredett volt. Társaságba járt,ahol mindenkinek volt párja,csak neki nem. Így jobb híján beiratkozott egy tánctanfolyamra.
Aztán mint a mesében,a tánctanár egy idő után elkezdett a lánynak udvarolni.
A srác nem túl jóképű,de kedves,udvarias. A lány egy idő után elfogadta az udvarlást,átmenetileg jó lesz,addig sem vagyok egyedül,majd maglátjuk alapon. A lány kellemesen érezte magát a pasival annak ellenére,hogy nem igazán volt közös témájuk. A lány kocsijával jártak szórakozni,moziba,étterembe,majd utána a lány lakásába.
A srác közben kilépett,elküldték(?) a melóhelyéről és munkanélküli álláskereső lett. Mivel a srác vidéki,albérletben lakott,de jövedelem nélkül nem tudta fizetni az albit,ezért 'átmenetileg' bekönyörögte magát a lány lakásába. Továbbra is jártak szórakozni,de már mindent a lány fizetett. Eleinte nem volt gond,mert megszerette és sajnálta a srácot,aki bemutatta a vidéken élő,igen egyszerű és szerény körülmények között élő szüleinek is. Természetesen minden látogatáskor ajándékot is vittek,amit szintén a lány fizetett,a lány kocsijával mentek,természetesen a benzint is a lány fizette,mivel a srácnak továbbra sem volt semmilyen jövedelme.
Már hónapok óta tartott ez az egyoldalú 'idill' ,amikor a lány megelégelte a dolgot és ultimátumot adott a srácnak. Vagy sürgősen fizető munkát talál,vagy elmegy. Közben kiderült,hogy a srácnak semmilyen szakmája nincs,csak tánctanári oklevele,semmi máshoz nem ért. A lány és családja végül szerzett neki irodai munkát,nem nagy fizetésért,de mégis több,mint a semmi. Pár hónap múlva kilépett,mert "ennyiért nem éri meg melózni". Aztán ügynökként dolgozgatott,ahonnan igen hamar kirúgták. Tánctanári melót sem hajlandó elfogadni.
Ez már évek óta így megy. A srác azóta sem dolgozik, a lány többször is szakított vele,de a srác valamilyen ürüggyel mindig visszakönyörögte magát. A lány megelégelte,hogy ő tartja el teljes egészében a srácot,aki sem melózni,sem tanulni,sem visszamenni vidékre nem akar. De!
Aztán,mint a rossz lányregényekben szokott lenni,a lány terhes lett a sráctól. A lány már közelebb a 40-hez nem akarta elvetetni és megszülte a gyereket. Azóta is együtt élnek,de a lány nem hajlandó feleségül menni hozzá. (Mondjuk az esküvőt és minden költséget is a lánynak kellene fizetni,mert sem a srácnak,sem a családjának nincs semmi pénze).
Minden költséget továbbra is a lány fizet,jelenleg otthon van a kicsivel,srác azóta sem csinál semmit. Csak önelégülten vigyorog,örül,hogy van egy gyereke és nagyon jól elvan otthon.
A lány persze egyre elcsigázottabb,egyre elkeseredettebb. Tudja,hogy elcseszte az életét és a gyermeke apja,mint a pióca levakarhatatlan.
A lány elköltözne külföldre,ahol a testvére él és dolgozik a családjával,és már mindegyikük megkapta a kinti állampolgárságot is. Mivel a lány is anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet,a diplomájával és a tesója segítségével azonnal lenne jól fizető munkája is.
A srác nem akar kimenni,mert ő nem beszél semmilyen idegen nyelvet és ő különben is ragaszkodik a gyerekéhez,akit "nem vehetnek el tőle". Engedélye nélkül pedig nem viheti ki a lány az országból a gyereket.
Ez az igazi 22-es csapdája! Mindez történik 2014-ben,diplomás,intelligens és a végsőkig elkeseredett lánnyal. Először azért volt elkeseredett a lány,mert egyedül volt.
Amikor lányom ezt mesélte,el sem akartam hinni, a lányt én is ismerem. A pasit is láttam egyszer,háát...önelégült vigyorral tekint a világra. Ő köszöni,jól van.
Sajnos még az ész is kevés szerintem. A saját példámból kiindulva: bevallott irigykedéssel néztem pl. a Szalai Vivien és egyéb írókat (?), akik Magyarországon bestsellerré válhattak. Jó témákat dolgoztak fel kétségtelenül (luxusprostik élete stb.), de amilyen stílusban, az még nyomokban sem emlékeztet semmire, ami élvezetes, változatos, építő. Ilyenkor arra gondolok: ennél én sokkal jobbat (jobban!) tudnék írni. Mégsem ismerné meg a fene sem, két példány kelne el belőle, mert nem lenne reklámja, nem folyna a csapból is, nem cikkezne róla nlc, és nem lenne ötven országban a szürkének ötvenezer árnyalata, azzal a két káromkodással, hogy "szent szar" és "basszantyú". Szóval manapság tényleg a kapcsolati tőke a fontosabb egy menő vállalkozáshoz, semmint a tehetség.
Igen, biztosítási ügynökösdit úgy érdemes játszani, ha amúgy van egy megélhetés. És a állást csak akkor érdemes feladni, ha mát tényleg dől a zseton hosszabb ideje.
Ismerőseim közt általában azok a sikeres vállalkozók, akik előtte dolgoztak valahol, ott tapasztalatot szereztek, kapcsolati tőkét alakítottak ki, és ebben meglátták a lehetőséget. Az csak ritkán jön be, hogy pelyhes állú kiscsávó a szobájában ötletel, majd azt 0 tapasztalattal, 0 kapcsolatokkal jól eladja. Max. akkor, ha tényleg valami abszolút ütőset talál ki, de 100-ból 99-nek nincs ennyi esze hozzá.
Az első mondatnál szoktam menekülésre fogni a dolgot.
annyira unalmas már az a beetető duma...
Nekem ilyen "pasiélményem" nem volt, de az előbb említett ügynökök közül én is imádom a "busszal járok, turiból öltözködöm, fogamat sincs megcsináltatni pénzem" látható életstílus mellett azokat a szövegeket, hogy ilyen meg olyan aranyszintű vagyok, de nemsokára gyémántkártyás leszek, és akkor már csak dőlni fognak a havi százezrek, hogy szinte a kisujjamat se kell mozdítanom, most meg beszélgetek pár ismerősömmel, és ez elég is ahhoz, hogy hamarosan még gazdagabb legyek! :) A legrosszabb eset, aki ezt el is hiszi... Tanítványaim közül szinte minden évben van, aki azért él teljes létbizonytalanságban, mert a szülei jutalékos rendszerben dolgozó ügynökök. Az egyik kislánynak éppen karácsonyra kötötték ki otthon még az áramot is, decemberben ugyanis kevesen kötnek biztosítást, mindenki a karácsonyra gyűjt... anyja pedig biztosítási ügynök volt, jutalékkal... ami akkor éppen zéró volt. Szép karácsony, szép december.
Jó, ha valaki bátor és próbálkozik, az ilyen emberek nélkül nem ment volna a világ előrébb. De ha már családja van (amibe a párkapcsolatot is beleértem), akkor valami fix dolog MELLETT kezdjen vállalkozásba, hogy ha esetleg nem működik, akkor ne a családja éhezzen már a vakmerősége miatt.
A "magam ura akarok lenni" + gatyából kilóg a feneke helyzettől bennem megszólalt a vészcsengő: Egyszer megismerkedtem egy faszival, aki (ahogy a TI is írta) kedves, aranyos, lelkes, stb. Hamarosan kiderült, hogy van egy egyáltalán nem működő vállalkozása, de évek óta várja, hogy majd életre kel (magától...), addig meg Anyuék segítik (=tartják el). Szerinte a haverjai is azért laktak a lakásában, mert annyira szereti őket, szerintem pedig azért, hogy legyen, aki fizeti a rezsit. Eljátszotta, hogy vásárlásnál "otthon felejtette" a pénztárcáját, ami előfordul, csak túl jól beleillett a képbe.
Én elég nyüzsgős vagyok, de egy rohadt moziba nem tudtunk elmenni, vagy úgy, hogy én fizetem. Végülis kifizethettem volna, de nem! Ez elég erősen előre vetítette a "szép jövőt"...
Én azt választottam, hogy MENEKÜLÉS!!! :-)
Mikor írta ezt az alkalmazottság-ellenességet, kapásból a biztosítási és egyéb ügynökök beszervező szövege jutott eszembe, amit sajnos hallottam már párszor. Persze engem se kell félteni, őszintén szoktam válaszolni, és kb. sírva fakadnak, mert már az első kérdésen nem tudnak túllendülni. Az első kérdésük ugyanis általában ez: elégedett vagy az alkalmazotti státuszoddal vagy szeretnél a magad ura lenni egy vállalkozásban? Erre a válaszom: nem, semmi pénzért nem lennék ma Magyarországon vállalkozó, pláne nem kisvállalkozó és kezdő. Volt már a környezetemben elég tapasztalat: szétdolgozta a belét, becsületesen, számlával, amit kell bejelentve és leadózva, és volt olyan hónapja, hogy kölcsön kellett kérnie ahhoz, hogy be tudja fizetni a kötelező járulékokat, vagyis havi rengeteg óra munkával negatív összeget keresett. Aztán persze volt olyan hónap is, ahol meglendült a szekér, de pont arra volt elég (ha elég volt), hogy a korábbi lyukakat befoltozza... hát köszönöm, az alkalmazotti fizetés, ha mégoly kevés is, de fixen lehet rá alapozni. Szóval ez a válaszom az akarod-e a saját vállalkozásodat beindítani kérdésre. Látni kéne az ügynökök arcát... egy termékes-piramisos beszervezőügynök korábban konkrétan majdnem elsírta magát a harmadik efféle válaszomtól... és bár be volt készítve a papírja, hogy majd felvázolja szépen a kis piramisát, hogy kit kéne nekem is majd beszerveznem a kispénzű ismerőseimből remélve a saját meggazdagodásomat (logikus, nem?), akiknek ugyanúgy nem lesz pénzük megvenni a drága termékeket, megkötni a biztosítást, ahogy nekem sem, már negyed óra után ott tartott, miután az összes bevezető-beetető kérdésre "isten őrizz!" választ adtam, hogy bedőlt a begyakorolt marketing... mert jött volna az a rész, hogy akkor felrajzolom, hogy érheted mindezt el...
Visszatérve az alaptémához: évivel értek egyet száz százalékban. Húszévesen mi is a nulláról kezdtük, egy buszjegyre nem volt pénzünk, a férjem gyalog járta végig a várost állás után kutatva. (A második napon talált, ilyen a fiatalok vakszerencséje... :), egyszerűen besétált valahova, ahol még ki sem volt írva, hogy embert keresnek, annyira új volt a státusz... másnap reggel mehetett dolgozni (még szintén gyalog). :)) ) Ha azonban húsz éve erre az életre van berendezkedve egy felnőtt férfi, azt már nem egy nő fogja tudni megváltoztatni. Bár úgy látom ezzel a vállalkozói szöveggel, hogy zsák a foltját esete foroghat fenn.
azt mondod, azért nem akartok alkalmazottak lenni, mert abból nem lehet megélni. Közben meg azt, hogy a vállalkozásból sem. Elárulnád mégis, hogy mennyit kerestek vállalkozóként, amiből nem lehet megélni? Mert ha azt számolom, hogy pályakezdő alkalmazottként megkapjátok a nettó 80-at, akkor kettőtök fizetéséből kijön egy kis albérlet, két bérlet és a kaja. Jó, nagyon spórolni nem lehet belőle, de azért kölcsönkérni sem kell. Ha most viszont igen, akkor vagy mégiscsak alkalmazottnak kell elmenni, vagy lejjebb kell adni az igényeket...
Nekem több kérdés felmerül ebben a történetben, ami keményen meghatározná a válaszomat a kérdésedre, ha én lennék az alany:
- Hány évesek vagytok? (Ha valaki 20 évesen nem vitte semmire, abból még bármi is lehet, arra azt mondanám, hogy egy kis türelem, nézzük meg mi lesz belőle. Ha 40 évesen még itt tart, akkor menekülnék, ahogy bírok, mert nem szeretném, hogy valaki ennyire lehúzzon. Én nem szeretném egy felnőtt férfi emgélhetését és programjait finanszírozni, de akkor én is tegyem a semmit?!)
-Mióta vagytok együtt? (Ha a férjem vesztené el az állását, akkor kaparnék két kézzel, hogy biztosítsam a megélhetésünket. Ha csak egy faszi lenne a sok közül, az is pár hónapja, akkor köszi, nem tollas a hátam.)
Balhézni emiatt (is) totál felesleges, attól több zseton nem áll a házhoz. Itt egyszerűen el kell döntened a körülmények figyelembe vételével, hogy ezt a helyzetet kéred, vagy nem.
Nezd, nekem ugy jön le, hogy te nem gyakorlod a szolidaritas-elvet, ami nem feltetlenül baj, csak akkor közöld vele vilagosan.
Latsz kilatast arra, hogy az o vallalkozasa a közeljövoben labra kap?
Hát pedig most úgy néz ki, hogy eltartod.
Ha ennyire nincs lové, akkor luxus még albit is fizetni. Egy csomó ablakon kidobott pénz. Szülőknél nem megoldható a lakhatás?
Engem aztán ne tartson el senki! Nem is tűrném el.
De hogy magát se... :(
Hej, de szep is a "szerelem"!
Mi lesz, ha majd neki szalad a szeker, neked nem, es közli veled, hogy nem akar eltartani teged?
Beszéltünk róla. Eddig is megélt valahogy, azt gondoltam, ezután is meg fog. De úgy látszik, hogy tévedtem. Én nem várok semmit, de nem is akarok senkit eltartani.
Összeköltözés előtt nem beszéltetek semmit a pénzügyekről? A ki - miből-hogyan-merre?
Próbáljatok meg beszélni róla, biztos ő is érzi, hogy lenne miről....
Igen, vállalkozást építünk mindketten.
Ami azt jelenti, hogy néha nagyon jól megy, néha meg nem jól. Most nekem sem megy túl jól.
Családot nem akarunk.
Ha azzal nem tud mit kezdeni, akkor most eppen tanul valami ujat? Kepzi magat? Vallalkozast epit? Vagy mi a fenet csinal?
Csinal egyatalan valamit? Ez annyira hihetetlen, hogy egy ferfi csak ugy van bele a nagyvilagba. Onbecsulese ebben a helyzetben rendben van? Ez akar impotenciahoz is vezethet.
Erre akartok majd csaladot alapitani?
Vica és verza - ezt hogy érted?
...........mint ahogy így sem.
Amíg van tehén, lehet fejni............
vica és verza
Van, de azzal nem tud kezdeni semmit. Ahogy én sem tudtam soha a diplomámmal. Ez nem járható út.
Azert alkalmazottkent par millioan valahogyan csak megelnek ebben az orszagban...
De mi a szakmaja? Pontosabban szakmaja, azert csak van neki valami, ugye? Vagy legalabb valami olyan erdeklodese, amivel lehet valamit kezdeni?
Van valami jovokepe? Vagy csak ellebecol a nagyvilagban?
Nincs állandó munkája.
Alkalmazott egyikünk sem akar lenni, annál még így is jobb a helyzet. Amit alkalmazottként lehet megkeresni, az tényleg nem elég semmire.
No de megis, mi most a munkaja? Mi a szakmaja, nem tudna munkat valtani? Erre azert nem lehet berendezkedni egy eletre!