Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Szerencsére a legtöbb esetben egyetértünk.
Olyankor például mit lehet tenni, amikor fürdés előtt szépen elmagyarázom, hogy nekem van egy kis dolgom, pancsoljon szépen egyedül. De nem telik bele 1 perc és már beindult az "annyaaa, gyeeereee" című lemez. Mert "csak anya súgok valami szépet" meg "csak anya, mutatok valami jót" meg "csak gyerebeee"
Ha egyedül vagyok vele otthon kicsit könnyebb, mert akkor nem reagálok ezekre a dolgokra, kicsit hagyom, had óbégasson. De mikor férj is otthon van, próbálnám megőrizni a békét. Mert akkor meg ő megy be és kiabál a gyerekkel, hogy fejezze be.
Köszi!
Ez így jól hangzik.
Volt már, hogy beszéltem a védőnővel erről, de konkrét választ nem adott. Én pedig módszert szeretnék, mit tehetnék, például ha reggel már szinte kiabál, hogy menjek és hozzak neki kakaót. (persze amikor még alszom) Pedig pár hónapja szó nélkül kiment apjához a konyhába és ott elintézték a reggeli kakaó-rutint.
Értem én, hogy türelem, értem azt is, hogy sok szeretet. Ezzel nincs gond. Csak ezekkel a napi kirohanásokkal.
És nagyon-nagyon nem szeretnék egy idegbajos-ordibálós-morgolódos anyuka lenni.
Nem jól tudod, bármilyen korú gyerek mellett kérhetsz tanácsot.
Minél előbb oldod meg, annál könnyebben fog menni. 10 éves kis zsarnokkal jóval nehezebb lesz, mint a 3 évessel. Bár már ő is kőkeményen ellen fog állni a változásnak, így átmenetileg romolhat is a helyzet, már ha tényleg elszánod magad a változás mellett.
Szerintem olyan nincs, hogy "rosszul neveled". Vannak területek, amik jól működnek és vannak területek, ami nem, és ebben kell változtatnotok - már ha nem akartok diliházban kikötni.
Csatlakozom! :-)
Nem csodálom, hogy ez idegesít, ez nálunk is nagy munkába telt. Ez semmi másról nem szól, csak arról, hogy vele foglalkozz, ne mással. Erre írtam, a "kiteszem a lelkem" hozzászólást. :-)
Még most is szoktam szólni, ha csörög a telefonom, hogy "Fiúk, telefon, nem szeretném, ha vki. beleóbégatna, köszi!" :-)
Amíg kicsik voltak, addig kb. következő koreográfia:
- Telefonálok, légyszi most ne szólj bele. Naná, hogy beleóbégat.
-Telefonba: Elnézést, egy pillanat.
- Gyereknek: Kérlek, hogy csendben várd, ki vagy mész a szobádba, amíg beszélek.
- Ha nem sikerül, akkor gyerek be a szobába, telefon: visszahívás.
...előbb utóbb sikerül.
Nem rosszul neveled, de a gyerek megpróbál kisajátítani. Egyelőre sikerrel. És amit mondanak, tényleg igaz, később kettőtöket összeugraszt. A férjeddel meg kell találni a közös pontokat, hogy mit engedtek meg a gyereknek.
A saját igényeteket is érvényesíteni kell, nemcsak a kicsiét.
Nem érzem, hogy rosszul nevelnénk, mert ha máshol nem ilyen, akkor csak jól csináltunk valamit, nem?
Nevelési tanácsadó én úgy tudom, csak iskolás kortól van. Vagy rosszul tudom?
Ó, azért ennyire nem vagyok jó anya.
Sajnos nálam is néha elszakad a cérna.
De hogy lehet ezt megoldani? Néha arra gondolok, nem kellett volna babaként annyiszor felvenni, szaladni minden nyekkenésére. Mert most is azt tenné velem.
"anyaaaa, gyere mááár!" Az ilyen kiabálásról nem tudom leszoktatni. Mert ha kiabálok vele, az csak pillanatnyi megoldás, de másnap újra eljátsza.
Hogy lehet ezekről a rossz szokásairól leszoktatni? Milyen módszereket lehet alkalmazni, ami persze nem az, hogy terrorban tartom.
Én mindenképpen szakembert javasolnék, ebben mi nem fogunk tudni segíteni a fórumon. Az teljesen megnyugtató, hogy másutt nem csinálja ezt, közösségben sem, mert kizár bizonyos súlyosabb lehetőségeket (aki pl. autista, az nem csupán a szüleivel az). De ettől még veletek csinálja, vagyis főleg veled, tehát a te problémádat ez még nem oldja meg. Neked is szükséged van szerintem egy olyan gyerekpszichológus tanácsára, aki együtt lát benneteket, aki talán egy-két lényeglátó észrevételével már vissza is zökkent a helyes útra. Ha pedig ennél több kell, akkor is szakember dolga ezt eldönteni. Szerintem neked is jót tesz, ha a te lelkedet is figyelembe veszi valaki, írtad, hogy a türelmed végén jársz. Ezt nem csodálom, én is ott járnék, de biztos, hogy elmennék szakemberhez. Lehet, hogy tényleg csak egy-két alkalom elég lenne, de az is lehet, hogy kicsit súlyosabb a dolog, akkor is jobb idejében kezelni kezdeni.
Amikor rácsaptál a fenekére, az használt?
Ezt nem kell szégyellni, nem történt tőle semmi baja.
Nálatok mintha a nyúl vinné a puskát, kis ideig hallgass a férjedre, és az ő módszerét kövesd. Akkor is ha szigorú, legyél ugyanúgy te is az. A gyerek ne azt érezze hogy veled bármit megtehet, és hogy te engedékenyebb vagy mint az apja. Pár év múlva ezt már tudatosan ki fogja használni, és összeugraszt téged a férjeddel. Egyébként a gyerek nem csak a tiéd hanem a férjedé is, lehet beleszólása abba hogy hogyan neveled.
Nektek a legjobb lenne egy nevelési tanácsadó. És nem amiatt hogy a gyerek most sír. Hanem amiatt, hogy kezelhető kamasz váljék belőle. 10-12 év múlva leszel igazán bajban ha ezt most nem fojtod el csírájában.
Szia!
Talan ne tedd ki a lelkedet ennyire. Joindulatuan mondom, de ha ennyire tud mar kormanyozni ilyen idosen, tiz ev mulva nem fogsz vele birni, es a problemak nagyobbak lesznek.
Mivel irtad hogy csak Veled ilyen. Szoktasd hozza hogy Veled se legyen ilyen.
Eleinte nehez lesz, de szanj ra par hetet, probald meg.
Én is egyből erre tippeltem. Ha csak a szülőknek sír, noha mindent megtesznek neki, akkor ez a sírás a határok kérése, a helytelen nevelés következménye.
hát a gyerekek már csak ilyen kiborítóak... :) és attól tartok ez nem lesz jobb ahogy nőnek...
és úgy is sírva ébred hogy melletted ébred?
ez tudom, hogy nagyon frusztráló, ezen is átmentünk mi is...:) de egyszer vége lesz. Az én fiam 5(!) éves koráig ébredt sírva, bár inkább csak délben, amikor nem aludta rendesen ki magát csak kipattant a szeme, reggel nagyon ritka volt hogy sírt, akkor megvolt az "alvásadagja".
Szóval ő az alábbiak miatt ébredt sírva:
- pisilnie kellett
- szomjas volt
- rosszat álmodott
- elzsibbadt a karja/lába/akármije :)
- vagy egyszerűen csak nem volt még teljesen magánál és nem tudta hol van.... Ebből valamelyik MINDIG, néha több egyszerre. A legjobb verzió az amikor pisilnie kellett, ezért felébredt de még nem teljesen és nem tudott elmenni a wc-ig mert elzsibbadt a lába :D
Gondolj arra hogy valami baja van és nem azért csinálja hogy téged idegesítsen, ez segít (neked, neki nem sokat :p).
Igen, férjem is mondja, hogy elkényezettem. De nem érzem ezt. Bár biztos így van. Pedig igyekeztem sok mindent rábízni (evés, öltözés, fürdés, stb) és ezeket meg is oldja.
Az egyik kiborító dolog, amitől múltkor nagyon felment a pumpa nálam, hogy beleordít, ha telefonálok. És addig nem hagyja abba amíg nem teszem le. Ebből nagy veszekedés lett pár hete. Rá is csaptam a fenekére.
És büntetésbe tettem.
Pedig már szépen, nyugodtan elmagyaráztam neki 10x is az elmúlt évben, hogy nem lehet telefon közben kiabálni, mert nem mindig ismerőssel beszélek.
Szépen beszél, szókincse is egészen nagy. Mondja is rendesen egész nap. :-))
De sokszor csak dühös. Illetve azt mondja nekem, hogy: "nem akarom, hogy te mérges legyél" vagy "azért sírok, mert te nem vagy itt" vagy "az a baj, hogy
A játékokat szó szerint a falhoz vágja egy idő után. Vagy összepakolja magától. És nem játszik többet vele.
A piros lámpás reakció engem is ledöbbentett. Pedig megdicsértem, hogy de szépen átjöttél (biciklivel) és ő meg csak duzzogott, hogy "ez nem vicces, át kell érni".
Minden reggel mellettem ébred, mert hajnalban valamikor átkucorog közénk.
De köszi a tanácsot, kipróbálom!
..."a lelkemet kiteszem érte, itthon is próbálunk a kedvébe járni"...
Ez pl. egy óriási különbség közted és a közösség közt. Ott ő is csak egy a sok közül, és ahogy írod, ott teljesen jól működik. Lehet, hogy otthon sem lenne baj, ha "csak" egy tagja lenne a családnak. Ezt abszolút nem rosszindulatból mondom.
Szia,
Mi a reakciód a sírására? Mármint az igazából ok nélkül való sírásra, mint pl. ha nem ér át a zöld lámpán... ?
Milyen a szókincse? Ki tudja egyébként fejezni az érzelmeit? El tudja - máshogy- mondani neked hogy pl. amikor pirosraváltott a lámpa, megijedt, hogy el fogja ütni egy autó... vagy nagyon csalódott hogy nem sikerült valami... vagy megijedt hogy egyedül ébredt pedig melletted aludt el, vagy rosszat álmodott... vagy nagyon éhesen és szomjasan ébredt...?
Nekem ezt addig csinálta a nagyobbik fiam, amíg nem volt ehhez megfelelő szókincse, ez pedig csak úgy alakul ki, ha te megmondod/kérdezgeted mit is érezhet pontosan... mert passzív szókincsben azért mindez már bennevan, csak amikor megijed, éhes, stb. akkor azért ezt nem rántja elő a zsebéből még a 3,5 éves.
Tehát amikor sír, kérdezgesd miért sír, de ne úgy hgoy miért sírsz..? :) hanem, hogy mi a baj? Megijedtél hogy indulnak az autók? Nem fognak, látnak minket, megvárják, hogy átérjünk. Vagy dühös vagy hogy ledőlt a tornyod? Ezt a rakoncátlan tornyot... újraépítsük, vagy tegyük büntiből a dobozba?
Nálunk ezek váltak be.
Ha máshol ilyet nem csinál, akkor feltehetőleg nem autista :) és nem szervi oka van, egyszerűen nem tud még jól kommunikálni.
Szia!
Azt mi nem tudhatjuk miért sír,de ha bármilyen kétséged van afelől,hogy ez normális,akkor keressél fel egy szakembert.Esetleg kérdezd meg a gyerekorvost ő mit ajánlana.(elmondod miket tapasztalsz,biztosan segít).Gyakorló anyukaként úgy gondolom,hogy hallgatnod kell a megérzésedre.Lehet,hogy egyszerűen nem vagy túl határozott vele és csak ezért próbálkozik a hisztikkel.Van amikor egyszerűen csak az kell,hogy meglegyenek a határok,és lássa,hogy nem tud manipulálni(csúnya szó,de nem tudatosan ezt csinálják).
Ha megkérdezed, miért sír, mit mond?
Szinte csak nekem (vagy néha apjának) szól.
Nagyon elkeserítő.
Másokkal nagyon barátságos, közösségben is szeretik, ott nem ilyen.
Én meg minden áldott nap ezt kapom. Pedig a lelkemet kiteszem érte, itthon is próbálunk a kedvébe járni, nem siettetem sem reggel, sem délután, nem korlátozom túl sok dologban, de mégis így viselkedik.
Oviban, mások társaságában is ilyen, vagy csak akkor, ha veled van?
Hát nem is tudom. Ő mindig ilyen nyafi volt.
Csak arra számítottam, hogy elmúlik majd ennyi idős korára.
Mikor kezdődött ez a sírós időszak?