Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Terhesség 40-hez közel
Létrehozva: 2015. július 3. 11:32
Sziasztok!
Olyanokkal szeretnék beszélgetni, akik az első gyermeküket 40-hez közel vállalták valamilyen okból.
És olyanokkal is, akik azért vállaltak, hogy nehogy kicsússzanak az időből. Bizonytalanok voltak. Tényleg akarom? Vagy csak menekülök valami elől, és azért? Volt köztetek olyan, aki megbánta, hogy vállalta?
Engem egy ideje foglalkoztat ez a dolog. Soha nem fogott el a rózsaszín vágy, hogy most azonnal kisbabát szeretnék. Korábban eszem ágában sem volt gyereket vállalni. A kisbabák láttán most nem török ki örömujjongásba. Nem tudok velül mit kezdeni. De ahogy egyre közelebb kerül a „vége”, egyre inkább sürgetést érzek, bár még mindig nincs meg az a mindent elsöprő vágy. Ha most 30 lennék, még tuti nem vágnék bele. Jól vagyok így is. De már közel vagyok a 40-hez. Kétnaponta változik, hogy akarom-e vagy sem. Félek, hogy mi lesz. Megváltozik az életem. Jó lesz-e. Vissza nem vihetem, hogy bocsi, mégsem. Nem is tennék ilyet persze. Milyen a terhesség. Ilyesmi. Máskor meg arra gondolok, hogy az jó dolog, és én is szeretnék gyereket.
Olyanokkal szeretnék beszélgetni, akik ilyen bizonytalanul, kérdesekkel, félelemmel teli vágtak mégis bele. Hogyan éltétek meg a terhességet? Megbántátok-e a döntést?
Én igazából azt szeretném, ha elmúlnának a félelmeim és a bizonytalanságom, és bele mernék végre vágni...
Én is a 30-as korosztályba tartozom, és teljesen egyetértek a véleményeddel. Nem kétlem, hogy vannak a mi szüleink korosztályában is kíváló szülők, és ismerek is párat; de furcsállom, hogy mások nem látják, hogy mennyi közöttük az alkoholista, öngyilkos, vagy aki lelkileg megnyomorította a gyreekét.
Már nekem is eszembe jutott, hogy valami nagy gond lehet ezzel a generációval. Persze, a mi generációnkat is lehet kritizálni.
Nem, semmikepp mem magamrol beszeltem.
Imadom a szuleimet, szerencsere nekem megadatott a jo csaladi légkör.
És sajnalom azt a rengeteg korombelit, akiket nem szeretnek a sajat szuleik.
Nos,óriási tévedésben vagy a mostani 50+ os, un. 'ratkós' korosztály illetően!
Ez a korosztály,a mai 30-40-esek szülei(!) éppen a 70-es években volt szülőképes korban,amikor már volt fogamzásgátló tabletta és volt fillérekért kapható óvszer,pesszárium stb.!! A minőségről most ne beszéljünk,de VOLT és hozzá lehetett jutni.
A 70-es években ingyen(!) lehetett abortuszra menni bárkinek,akik nem akartak szülni és teherbe estek,mert nem tudtak vagy nem akartak védekezni,idegenkedtek pl. az akkor nem túl jó,de hatásos tablettáktól és egyéb eszközöktől. Éppen az akkori rengeteg abortusz miatt szigorították később a törvényt!
Az abortusz akkor is törvényes volt,bárki kérhette! Az viszont igaz,hogy minde AB-re jelentkező nőnek az un. AB bizottsághoz kellett mennie,ahol többnyire nagyon megalázták a nőket.
A 70-es években pedig már Gyesre(!) mentek a nők,akik szültek,tehát a mostani 30-40-es korosztály szülei! Szóval akkor már csak az szült,aki akart!! Ennek ellenére mindig voltak és sajnos lesznek is olyanok,akik nem akart gyerekek,de valamiért mégis meg kellett születniük.
Abban az időben minden gond nélkül és természetes úton estek teherbe a nők! Nem volt ennyi meddő nő és nem voltak olyan gyakoriak a fertőzések,a gyakori partnercsere miatt most divatos nemibetegségek,amelyek miatt egyre kevesebben tudnak teherbe esni,ha akarnak.
Könnyebben lehetett lakáshoz jutni az akkori fiataloknak és abban az időben épült a legtöbb lakótelep is.
A rendszerváltásig nem kellett kötelezően napi 12-14 órát dolgozni a nőknek és nem volt munkanélküliség sem. Gyesről visszatérve akár 6-8év után is ott dolgozhatott egy nő,ahol szülés előtt. Visszavette és nem rugta ki a munkáltató akkor sem,ha az év 365 napjából csak néhány napot,hetet dolgozott,mert pl. folyamatosan táppénzen volt a beteg gyerekeivel. Volt elegendő és megfizethető bölcsőde és óvoda is.
Szóval ezeket irígyli a mostani 30-40-es korosztály,ezért gyűlölik a szüleiket egyre többen,mert ez már nekik nem így adatott meg. És mindezért a szüleik korosztályát okolják. Azt mondják,hogy bezzeg a szüleiknek mennyivel könnyebb volt,akiket most már a gyerekeik legjobb esetben is csak "csökött,félhülye nyuggerenek" titulálnak. A mai 50-60-asok pusztuljanak mielőbb és adják át a helyüket az élet minden területén fiataloknak. Mert ugye övéké a jövő. De milyen?
És milyen jövőt gondolnak a szüleik korosztályát zsigerből gyűlölő,most szülőképes korban lévők,akik kevés kivétellel gyakorlatilag természetes módon már teherbe esni képtelenek,sokan nem is akarnak,vagy a 40+ felettiek,akik az utolsó pillanatban mégis szülésen gondolkodnak? A gyerektelenek milyen idős kort remélnek maguknak és mit remélnek azok,aki 40+ felett mégis szülnek?
A mostani 30-40-esek milyen véleményt fognak kapni a gyerekeiktől,ha lesznek gyerekeik? Gondolkodtak ezeken a szüleik korosztályát zsigerből gyűlölők?
Magadról beszélsz? Te is harmincas vagy, téged is csak úgy pottyantottak a szüleid?
Panaszra miért lenne okod? A szüleid elindítottak az életbe, lakást kaptál tőlük, az unokájukat is pátyolgatják, nyaralni viszik. Ha jól emlékszem a testvéreidet is hasonlóan támogatták, te meg egy gyereket is nehézkesen nevelsz.
Igen, ez igaz, teljesmértékig egyetértek.
Nem is kivánok ezzel vitatkozni. Csak szomorú, h ennek a rossz érának a mai 30-40es korosztály issza a levét. Sajnos sokakban olyan lelki törést okozva, h alig tudják kiheverni.
Akik az 50-es években abortáltatták a magzatjaikat, azokat szájára vette a társadalom. Szégyen volt. Ugyanúgy mint még régebben lányanyának lenni. A védekezés is nagyjából abból állt, hogy különböző anyagokkal kiöblítették a hüvelyüket. Az óvszerek is kétes állagúak voltak. Ha valaki hozzájutott pár darab külföldről szerzett tablettához, annak a felét eladta. A felvilágosítás is gyér volt. Állapotosan ugráltak szék, asztal tetejéről, forró vízben ücsörögtek, olyan terheket cipeltek, amiket alig bírtak el, hogy elvetéljenek. Ennek ismeretében értékeld át, hogy mit írtál. Ma már minden adott a védekezéshez, ha valaki a férje mellett másba szerelmes, elég védekezési módot talál arra, hogy a férjétől ne essen teherbe. Elvetetik a nem kívánt babákat, senki nem szólja meg őket. Persze hogy egy nem kívánt gyereket nem szeretnek, rosszul bánnak vele, sorscsapásnak tekintik. Az 70-es évek körül kezdett már valami változni, majd robbanásszerűen átalakult a szexuális élet, és a terhesség közötti kapcsolat.
Ugyanezeket írtam volna, nem is értem miért.
Szerintem nem fogja megbánni később, ha nem szül, most még kapja a természettől az utolsó hormon löketeket, ez le fog csengeni. És 50 évesen majd örülni fog, hogy nem egy kiskamasszal kell bíbelődnie. Amit idáig olvastam, abból azt emelném ki tőle, hogy a nagy pocak miatt is aggódna, hogy bírná-e. Nos, a nagy pocak csak 9 hónapig tartó állapot, de utána a féltés, aggódás egy életen át tart.
Ha VALÓBAN gyerekben gondolkodna, nem lennének kétségei, már szült volna. Lehet hogy a férje is az a típus mint néhány férfi, úgy gondolja hogy jó dolog egy gyerek, de jobb ha nincs. Pár órát, pár napot biztos hogy ő is fantasztikusan el lenne egy babával, gyerekkel, serdülővel, de idővel feltenné önmagának a kérdést, hogy mit vétettem?
Egyébként nem irigylem, 40 felett már élni kell az életet, nagyjából önálló "gyerekek" mellett. Ilyenkor már lassan az unokákat kell(ene) várni, akikkel el lehet babázni az anyaság felelőssége nélkül, akiket pár nap után egy megkönnyebbült sóhajjal lehet visszaadni anyukának. És utána lehet a férjjel foglalkozni, vagy önmagával. Ha baba nélkül is teljes életet élnek, akkor talán nem kellene szülnie.
Csak mert sokan az 50es evekben szuletettek közül ugy szocializálodtak, h mindegy mi lesz az életben, ha megesik, akkor szüljön...az úgyis köll..
Ez egyik sem attól függ, ki mikor született.... - milyen korban
Viszont van ott egy érdekes mondat..
"az apát utálta"
Ha utálta az apát, miért szült neki gyereket?
Ferjemet pl szo szerint kidobta az anyja 16evesen
Egy baratnőmnek az amya azt mondta, sosem szerette igazán, mert az apát utálta
Egy masik baratnőmmel az anyja majdnem kiugrott a 9.-ről, mikor vele volt terhes
És hallottam még cifrábbakat..
Nem. A panasz az, hogy
- sosem szetetett
- nem törődik velem
- lelkileg zsarol
..és társai
No.. igen.. én sem hallottam, még senkit sem panaszkodni a szüleire a korosztályomból...
ill-- lehet, hogy Harang szerint panasz az, hogy azt mondjuk ahogy öregszenek egyre jobban kell rájuk vigyázni??
Igen, igy ertettem. En szuleim is Ratko gyerekek.
De nem en panaszkodok, mert nekem normalis szuleim vannak.
Viszont itt forumon is olvastam mar nem egyszer, hogy gondok vannak a szuleikkel. Es a barati köromben is tapaaztalom, h a szülők total elhanyagolták a gyerekeiket.
Valami nem stimmel a fogalmazásoddal, bármire is gondolsz. Akkor lássuk: az én korosztályom a 30-asok szülője. Tehát arra gondoltál, hogy a harmincasok nagyszülei szültek így? Ők meg az én szüleim korosztálya és az ő gyerekeik vagyunk mi Ratkó-gyerekek. Ha így gondoltad, akkor is kapjál magadhoz jó? ..és nézz utána mit jelent a "Ratkó gyerek" jelző.
Minden korban és korosztályban születtek "csak úgy pottyantott" gyerekek, meg szép számmal szültek a báránykákra hivatkozva. Ma is.
Amúgy meg miért is panaszkodik a 30-as korosztály a szüleire? Mi bajuk a szüleikkel? Mármint szerinted---és neked.
Szövegértés 1es, ülj le.
Épp azt irtam, h a mai 30-40es korosztaly panaszkodik a szüleire.
Mert őket sokhelyen mégcsak ugy "potyantották,mindegymilesz" alapon. És ez elég szomoru. Emiatt reagáltam feleselek hsz-re, mert azt irta: "ooo régen is születtek gyerekek a semmire"
Te Harangocka,a 30-40-es generáció nem a "mindegy, megszületett" generáció..))) A szüleik azok, ámbár valaki szüleire vagy nagyszüleire úgy általánosságban rámondani, hogy szaremberek...azért megáll az ész. Arra azért ügyelj, hogy a szülésed előtti 1-2 hsz-t soha ne olvassa el a kisfiad, mert ugyanezt megkapod. És nem, nem számít majd neki, hogy azóta a jelek szerint változtál.
Az akkor volt, ma meg már más világ van. Igenis pénzbe kerül a gyermek nevelés, ha szakmát vagy diplomát akarsz a gyereked kezébe adni, hogy boldoguljon az életben, ahhoz pedig sok pénz kell.
A mai 30-40-es generáció olyan időkben született , amikor létbiztonság volt, mindenkinek volt munkája amiből megélt a család és még nyaralni is eljutott. Szinházba- moziba étterembe járhattunk. Táborba minden gyereknek volt lehetősége eljutni, mert nem került egy havi fizetésbe
Az utcán grundozás, pedig a legjobb élmény volt, és sokkal- de sokkal többet adott, mint egy játszóház ahova némelykor elcipelik az anyukák a gyereküket, de mindig új arcokat lát - nem alakulnak ki barátságok.
Ami meg a topikinditó kérdését illeti.. szerintem nem kéne szülnie... aki ennyire vacilál, az nem akar a lelke mélyén gyereket- csak érzi a "társadalmi elvárást" ilyen okból pedig nem szabad szülni. Más kérdés, hogy lehet megbánja majd késöbb.
A paklilban az is benne van, hogy a férjével nem egymástól akarnak gyereket. Ezért nem lett ő még terhes, és a férj is ezért akar még várni--- De mire várna a férj?? lehet, hogy egy másik nőre, akinek nem mondja azt, hogy várjunk még.
Na, epp ezekbol a "mindegy,megszületett" babákbol lettek olyan szülő, akikre a 30-40es generácio panaszkodik, hogy mekkora szaremberek...nos, ezért kár potyogtatni.
Gondolj arra, hogy régen, amikor még nem létezett hatékony fogamzásgátlás, az asszonyok szültek fiatalon, idősen, háborúban, szegénységben... és az akkor született gyerekek mind felnőttek, szakmát tanultak (ők lettek a mi szüleink generációja kb.), családot alapítottak, otthont teremtettek.
Pedig csak egy pár cipőjük volt és kevés ruhájuk, zsíros/vajas kenyeret ettek napközben, stb.
A fiúk egész nap az utcán és a grundon, fociztak, bicikliztek, "háborúztak", a lányok fogócskáztak, (rongy)babával játszottak, stb.
Igen "kevés" is elég volt ahhoz, hogy a gyerekek felnevelkedhessenek. Nem állítom, hogy az akkor élő nők, anyák kevésbé aggódtak azon, hogy mi lesz...
Ma összehasonlíthatatlanul több van mindenből, még a szegényebb családoknak is és kényelmesebb az élet! Pl. gépesített háztartás, eldobható pelenka.
Talán nem is az anyagiakban van a lényegi különbség, hanem a hozzáállásban. Mitől "vesz/venne el" időt a gyerek? A tévénézéstől? A facebookozástól? A bulizástól? Esetleg a munkád olyan eget verően izgalmas, hogy azt nem adnád fel szívesen?
Nekem ez ugy hangzik, hogy azert egyikotök se akarja igazan. Akkor meg minek?
Varni akar a ferjed a probalkozassal 40 evesen? Meddig? Most kepzeld el, hogy majd akkor 41 evesen nekifogtok es akkor meddig probalkoztok? 45 eves korodig vagy meddig?
Szerintem teljesen rendjen vannak a vivodo gondolataid es ez a topic is jo ötlet, talan kapsz olyan velemenyeket, amik segitik a dönteseteket.
Ketten vállalnánk, a páromnak nincs kifogása ellene, de ő még racionális okok miatt várna egy kicsit a próbálkozással. Szeretné visszafizetni a hitelkártyákat… Én meg a másik oldalról bizonytalankodom
Nem, korántsem kipipálandó feladat. Inkább csak ez a bizonytalanság. Hogy nem fogom-e megbánni. Jól döntök-e. Mi lesz utána. Fogom-e bírni. Nem vagyok egy nyüzsgős típus. Szeretem a csendet, a nyugalmat. Meg el sem tudom magam képzelni nagy pocakkal. Olyan idegen. Anyukám azt mondta, ezt nem is lehet elképzelni, és nem is kell.
Fejjel és lelkileg érett vagyok. Szóval ez nem gond. Felelősségteljes és türelmes is.
Azt mondják, utólag rosszabb megbánni azt, amit nem tett meg az ember...
Ha kipipálandó feladatnak tűnik a baba, mert "ez az élet rendje" jobb ha nem vágsz bele, de az, hogy kétségeid vannak, teljesen normális. Szerintem az aggasztó, ha valakinek nincsenek, abból lesznek a nagy pofára esések.
Egyébként hasonlóan érzek, mint te, régebben nem akartam gyereket, nem is érdekeltek, de ahogy telik az idő, egyre jobban vonz a téma, és kifejezetten rossz érzés belegondolni, hogy úgy halok meg, hogy nem lesz (erre egyébként sajnos elég nagy esélyem van több okból).
Ugyan én nem tartozok bele abba a csoportba, akinek a kérdést címezted, de azért lenne hozzáfűzni valóm, talán hasznos...
Szóval ha csak azért vállalnád a babát, mert már "ideje" lenne, akkor nem biztos, hogy jó ötlet. Ha egy kicsit is megbánod a döntést, az pokoli lesz neked, de még inkább a gyereknek. Amikor például majd a sokadik átüvöltött éjszakán kialvatlanul, fáradtan, órák óta ringatni, nyugtatgatni kell a babát, az próbára tesz még egy fiatal, ideális körülmények között gyereket vállaló anyát is, akinek minden vágya volt egy kisbaba. Egy idősebb, esetleg türelmetlenebb anyának, aki nem is vágyott annyira a babára még megterhelőbb lehet ez az egész, és lehet, hogy ennek a gyerek látná kárát.
Másrészről viszont szerintem nagyon ritka, hogy valaki úgy vállal babát, hogy egy pici kétség, bizonytalanság sem volt a döntésben. Szóval van néhány átmenet aközött, hogy valaki csak azért vállal babát, nehogy kifusson az időből, meg aközött, hogy valaki totális bizonyossággal, minden kétség nélkül gyereket akar. Neked kell eldönteni, hogy merre billen a mérleg. Na meg az sem mellékes kérdés, hogy a párod hogy áll a témához. Vagy egyedül vállalnád?