Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apuka vagy új pasi?
Létrehozva: 2015. augusztus 26. 09:09
Sziasztok!
A véleményetekre lennék kíváncsi, így megpróbálom pár sorban leírni a dilemmámat.
30-as éveiben járó nő vagyok, van 2 kislányom, akiket egyedül nevelek, egy éve mentünk szét az apukával. 10 évet voltunk együtt, ez elég hullámzó volt, a 2 gyereket mind a ketten akartuk. Az utolsó 2 évünk állandó veszekedéssel telt, nem volt jó apa, társ. Mindig ugyanaz volt a probléma, nem foglalkozik annyit a gyerekekkel, mint kellene, folyton gépezett és gyakorlatilag csak akkor nézett embernek, ha jobb kedve volt.
Miután elköltözött nem éltem meg tragédiaként, a jó dolgok persze hiányoztak és hihetetlen is volt, hogy szétmentünk. Viszont mivel már régóta nem is voltunk egy pár, így könnyen nyitottam mások felé.
Pár hétre rá, hogy elment, és azt gondoltam, hogy belátja, hogy velünk akar lenni, kértem, h beszéljük meg, de nem érdekelte. Ezután megismerkedtem valakivel, akivel minden stimmel, elfogadta a gyerekeket, ők is szeretik őt és nekem is nagyon jó vele, mindenhogy.Olyan szinten, h sokáig nem akartam elhinni, hogy így összeillünk és kerestem a hibát. Viszont az apuka ebbe nem törődött bele és ahogy érezte, hogy elveszít, kérte, hogy beszéljük meg, megváltozik, hiányzunk. Sokszor mondtam, hogy nem, nem változik, nincs értelme, megtette volna már régen. Volt egy-két csúnya húzása is, amik miatt az új párom utálja, ha csak meghallja, hogy találkozom vele, pl mikor jön a gyerekekért, már full ideg. Az apuka a hónapok alatt tényleg más ember lett, rengeteget van a gyerekekkel,nem gépezik, ellátja magát, normális, nyugodt. Olyan dolgokat mond el az érzéseiről, amiket sosem. AZt mondja, h nagyon rosszul látta a dolgokat és tudja, hogy a sok sebet, amit okozott csak ő tudja begyógyítani és hiába próbálta másokkal, nem kell más csak én és a gyerekek. Hangsúlyozom, már lassan egy éve nem vagyunk együtt és hónapok óta ez megy.
Az új párom nem tudja, hogy az apuka most is akarja velem újra. Mivel én biztos voltam benne, hogy nem, ezért nem is mondtam el, mert nem akartam ebből is vitát. Ugyanis hiába nem csinál semmit az apuka, akkor is vita van, h miért látom, miért nem küldöm csak le a gyerekeket. Ha csipog a telefon, már látom, hogy ideges, holott valószínűleg nem is az apuka írt. Azt mondja, hogy sosem tudta kezelni, ha valaki tartja a volt párjával a kapcsolatot. De ez nagyon más helyzet,mert ugye nekünk kell. És ne úgy képzeljétek, hogy apukával folyamatosan üzengetünk.Van, amikor azt mondja, hogy majd nem lesz ideges, ha látja, hogy nincs gond, de ez nem tart sokáig. Nagyon nehezen viseli, ha pár napig nem találkozunk, nekem ez annyira nem rossz, mert lefoglalnak a gyerekek és az otthoni teendők. Az egész hétvégét együtt töltjük, mégis nehezen éli meg, ha pl. 2 napig nem találkozunk. Szerintem nem baj, ha van saját életünk és egy kicsit vagyunk egyedül is.
Vagyis: apuka ígéri a boldogságot, mindent, amit akarok, és hiszi, h meg is adja.
Az új párom szintén, csak megspékelve a féltékenykedéssel.
Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert mind a kettőhöz kötődöm. Az apukával ott van a sok együtt töltött idő, a gyerekek. És az, hogy most olyan, amilyet szerettem volna-és jól erzi így magát.
Az új párommal viszont a féltékenységet leszámítva minden nagyon jó, tudom, hogy hűséges, normális társam lenne és a gyerekekkel is minden rendben.
De vajon jól döntök, ha nem ő kell? És ha újra megpróbálom az apukával? Vagy hagyjam, mert ember ennyit nem változik és így leszek boldog?
Voltatok hasonló helyzetben?
A véleményetekre lennék kíváncsi, így megpróbálom pár sorban leírni a dilemmámat.
30-as éveiben járó nő vagyok, van 2 kislányom, akiket egyedül nevelek, egy éve mentünk szét az apukával. 10 évet voltunk együtt, ez elég hullámzó volt, a 2 gyereket mind a ketten akartuk. Az utolsó 2 évünk állandó veszekedéssel telt, nem volt jó apa, társ. Mindig ugyanaz volt a probléma, nem foglalkozik annyit a gyerekekkel, mint kellene, folyton gépezett és gyakorlatilag csak akkor nézett embernek, ha jobb kedve volt.
Miután elköltözött nem éltem meg tragédiaként, a jó dolgok persze hiányoztak és hihetetlen is volt, hogy szétmentünk. Viszont mivel már régóta nem is voltunk egy pár, így könnyen nyitottam mások felé.
Pár hétre rá, hogy elment, és azt gondoltam, hogy belátja, hogy velünk akar lenni, kértem, h beszéljük meg, de nem érdekelte. Ezután megismerkedtem valakivel, akivel minden stimmel, elfogadta a gyerekeket, ők is szeretik őt és nekem is nagyon jó vele, mindenhogy.Olyan szinten, h sokáig nem akartam elhinni, hogy így összeillünk és kerestem a hibát. Viszont az apuka ebbe nem törődött bele és ahogy érezte, hogy elveszít, kérte, hogy beszéljük meg, megváltozik, hiányzunk. Sokszor mondtam, hogy nem, nem változik, nincs értelme, megtette volna már régen. Volt egy-két csúnya húzása is, amik miatt az új párom utálja, ha csak meghallja, hogy találkozom vele, pl mikor jön a gyerekekért, már full ideg. Az apuka a hónapok alatt tényleg más ember lett, rengeteget van a gyerekekkel,nem gépezik, ellátja magát, normális, nyugodt. Olyan dolgokat mond el az érzéseiről, amiket sosem. AZt mondja, h nagyon rosszul látta a dolgokat és tudja, hogy a sok sebet, amit okozott csak ő tudja begyógyítani és hiába próbálta másokkal, nem kell más csak én és a gyerekek. Hangsúlyozom, már lassan egy éve nem vagyunk együtt és hónapok óta ez megy.
Az új párom nem tudja, hogy az apuka most is akarja velem újra. Mivel én biztos voltam benne, hogy nem, ezért nem is mondtam el, mert nem akartam ebből is vitát. Ugyanis hiába nem csinál semmit az apuka, akkor is vita van, h miért látom, miért nem küldöm csak le a gyerekeket. Ha csipog a telefon, már látom, hogy ideges, holott valószínűleg nem is az apuka írt. Azt mondja, hogy sosem tudta kezelni, ha valaki tartja a volt párjával a kapcsolatot. De ez nagyon más helyzet,mert ugye nekünk kell. És ne úgy képzeljétek, hogy apukával folyamatosan üzengetünk.Van, amikor azt mondja, hogy majd nem lesz ideges, ha látja, hogy nincs gond, de ez nem tart sokáig. Nagyon nehezen viseli, ha pár napig nem találkozunk, nekem ez annyira nem rossz, mert lefoglalnak a gyerekek és az otthoni teendők. Az egész hétvégét együtt töltjük, mégis nehezen éli meg, ha pl. 2 napig nem találkozunk. Szerintem nem baj, ha van saját életünk és egy kicsit vagyunk egyedül is.
Vagyis: apuka ígéri a boldogságot, mindent, amit akarok, és hiszi, h meg is adja.
Az új párom szintén, csak megspékelve a féltékenykedéssel.
Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert mind a kettőhöz kötődöm. Az apukával ott van a sok együtt töltött idő, a gyerekek. És az, hogy most olyan, amilyet szerettem volna-és jól erzi így magát.
Az új párommal viszont a féltékenységet leszámítva minden nagyon jó, tudom, hogy hűséges, normális társam lenne és a gyerekekkel is minden rendben.
De vajon jól döntök, ha nem ő kell? És ha újra megpróbálom az apukával? Vagy hagyjam, mert ember ennyit nem változik és így leszek boldog?
Voltatok hasonló helyzetben?
Az apuka szerintem is most csak kapaszkodik, az igéreteivel már nem szabad törődni. Az új társsal a kapcsolat csak most kezdődik, abból még minden kialakulhat. A féltékenység természetes reakció, és bizony részben indokolt is.
Egyetértek azokkal - és ők vannak többen - akik az új párod mellett érvelnek. Persze előfordulhat, hogy ez a próbálkozás is zsákutca, de ez benne van a pakliban. A régi kapcsolat már biztosan az!
Ezt nem olvastam. Igazából évek óta nem létem be, a régi jelszavamra sem emlékszem, ezért regisztráltam újra.
Frissen regisztráltál és Nekem ez a történet nagyon hajaz
patkányfog esetére
csak némi időbeni csavarral
Szia Sissi
Jokat irsz itt is!
off:
irtam Neked kutyaneveket a Narcisztikus-ban
on
A jovot elore senki nem tudja. Ez az, ami az uj pasival kilatasban van. A multat viszont mindenki tudja. Ez az, ami a volt ferjed. Nem tudod? A tavolsag megszepiti a dolgokat. Olyasmiket almodsz, ami nincs, merem allitani, hiszen most irtad le, hogy idealis boldogsag sosem volt, es igenis bizonytalansagba szultel bele ket gyermeket.
Szerintem nem tisztesseges, amit ezzel a masodik pasival muvelsz, es meg orajta akarod elverni a port. Ugy elni valakivel, hogy kozben masik utan acsingozol, -aki mellesleg meg embeszamba se vett teged-, jol meghagyod magadat vezettetni, most nyeregben erzed magadat, hogy ket pasi is, de irto hamar a foldon talalhatod magadat. Kat gyerekkel mar nem jatszadoznek, hanem felelossegteljesen gondolkodnek, ha mar nem tetted, mielott vilagra hoztad oket.
Mindkettőt lapátra tenném, a fene sem gardírozná őket.Egyik kuyta, másik eb.
Keress végre egy "normális" fazont.Ha nem megy, jobb nélkülük.
Csöbörből vederbe - esete forog fenn.
Amikor már megszabadultál valakitől aki csak kerékkötője volt az életednek, a nyakadba veszel egy másik szinte ugyanolyat.
FollMonn es Sissi nagyon jol leirta, amit en is gondolok az egeszrol, Borsodomb szinten.
Roviden: Apuka felejtos, uj pasi feltekenysege miatt nem biztos, hogy annyira idealis, mint leirod. De igazabol nem tudhatjuk, a Te erzeseidre ralatunk, a tobbiekere nem.
Nem olvastam a hozzászólásokat, ha valaki írta már, sorry.
Szerintem elkapkodtad.
Még nem csengett le benned az előző, de már belekaptál egy újba, és most a kettő között próbálsz lavírozni.
Az adná meg a döntési segítséget, hogy melyikhez húz jobban a szíved, de gyakorlatilag, magad sem tudod eldönteni, az jön le.
Szerintem később egy harmadik lesz a befutó, amikor már lezártad az életed előző szakaszát végre.
Az új partner is ezt érzi, hogy nem vagy még kinn az előzőből, ezért nem tudsz igazán, megbízhatóan benne lenni a vele való kapcsolatban.
Ennek ellenére is nyugtalanítana a nem kontrollált féltékenysége, mert ez nem normális. Önfegyelem is van a világon, akinek most nincs, később gondolod, megjön? Kizárt!
Apuka szerintem felejtős, ő most csak a pozicióját szeretné visszaszerezni, amiről álmában sem gondolta, hogy egyszer bizonytalaná válik.
Az új pasi gyenge pontja a féltékenység, ami azért nem teljesen alaptalan. Valószinüleg ő látja apuka mesterkedéseit és azt, hogy nem törődött bele az új helyzetbe, küzd. Ebben az esetben, ha a te részedről nem érzi a sziklaszilárd elhatározást, hogy apuka akár bele is gebedhet, de nem állitod vele helyre a kapcsolatot, akkor ő is bizonytalannak érzi a helyzetét, ami féltékenykedést szül. Jó lenne kideritened, hogy a féltékenység a jelenlegi helyzetre vonatkozik-e. Szerintem annyit megérne a dolog, hogy megkérdezed, hogy mi az ami zavarja vagy idegesiti őt a volt férjeddel való kaplcsolattartásban. Ha megerősited őt a poziciójában, kitárgyaljátok, hogy felesleges aggódnia, te is észrevetted a mesterkedést, de téged ez nem érdekel (és valóban nem is érdekel!) attól a perctől fogva elvileg nincs mire féltékenykednie. Ha ezek után továbbra sem változik a helyzet, akkor van min elgondolkodni.
Minek csinálom a feszültséget? Mert összezavarodtam.
Hogy mi van, ha tényleg a régi adja meg, ami kell? Bár azt hiszem tényleg csak egy ideig, mert az ember ennyit nem változik.
Vagy mi van, ha az újról derül ki, hogy féltékenységében egy állat lesz? Ezt nehezen hiszem, de nem tudhatom, hogy ez majd helyreáll, ha látja, hogy a régivel nincs semmi, vagy majd talál okot, hogy féltékeny legyen.
Nem úgy volt hullámzó, hogy mindig a szakítás volt terítéken. Hanem voltak problémáink. És azt éreztem, hogy mindig az egyik szereti jobban a másikat és sosem egyszerre dúlt az a nagy szerelem-vagy csak nagyon rövid ideig.
Igazad van. Apuka most kapar,mert kiesett a nyeregbol. De mihelyt ujra nyeregben lenne, tehat o gyozne, megfeledkezne minden igeretrol, amivel most kapar.
Uj pasit meg nem kellene bosszantani a regi hulyevel, aki masodrangu allampolgarkent kezel egy not. Ha uj pasi meg orulten feltekeny ugy egyebkent is, hamarosan o is lapat es johet a kovetkezo, akinek megint masfajta dilifleppje lesz. Most a masodik pasi a jelen, ovele kellene dulore jutni valahogy, ha lehet.
hullámzó kapcsolatba minek két gyereket szülni?
En meg ugy latom, hogy a volt ferjedet eszi a fene, most, hogy latja, hogy talaltal mast es boldog is mersz vele lenni. Ha nem lenne senkid, futyulne rad. Ha meg visszamegy hozza, ha vagy olyan ostoba, seperc alatt ujra le fog tojni teged.
Uj pasi, az meg nem derult ki, hogy egyebkent is orulten feltekeny, mert ha az, akkor azonnali lapat. Szerintem itt te csinalod a feszultseget, neki is,meg magadnak is. Minek? Nem hulye ugy latszik, erzi, tudja. Ez ugysem megy sokaig. Szerintem, ha o normalis, akkor nem akar feszultseget maganak a volt ferjed miatt, ha egyebkent nincs semmi problemaja az eleteben. Tedd azt, hogy a volt ferjjel a gyerekekre korlatozod a kommunikaciot, es kesz. Ha nem teszed, a tuzzel jatszol. Megeri? Minek? Ne a ferjedre (se a mostanira, se a regire) kend a dolgot, mikor te jatszadozol. Mid van? volt ferj, aki akkor sem volt, amikor volt, a mostani meg van, meg, ha ezt te el nem szurod. Ha ez is lokott, akkor viszont igy jartal.
Segítene, egy darabig... hát erre tényleg azt mondom, kutyából nem lesz szalonna. Sajnos saját tapasztalat. :p Semmit nem jelent hogy MOST segít és pedálozik... vissza akar menni ak is kényelmes kuckójába, ahol kiszolgálták. Hogy újra legyen aki kiszolgálja. Használd a segítségét, mint egy jóbarátét. Az új pasi ettől függetlenül gáz, ha féltékenységi jeleneteket rendez, meg "tiszta ideg" mert érkezik apuka... apuka mindig fog érkezni, mert jön a gyerekeihez. Akár még hosszabb megbeszélnivalótok is lehet, mert a szülőség nem merül ki a gyerekfelügyeletben, tehát időről időre meg kell beszélni nevelési kérdéseket. És ez könnyebb, ha jó a viszony köztetek. (nem olyan túl jó :D de baráti...). Ez lehet célja egy párterápiának (a jó szülői viszony), ha az új pasi nyitott rá akár hármasban is mehettek, hogy rendezzétek a szerepeket, tiszta legyen, hogy mi a célja a terápiának, és nem utolsó sorban nekik sem árt ha nem ütik ki egymást amikor épp nem nézel oda... :p De erre kb. 0,01% esélyt látok, hogy mindkét pasi részt venne egy ilyenben... :P
Kifejtette. Ezt a példát látta a családjában. És sokáig hiába magyaráztam, hogy ez nem így van. Főleg, ha én is dolgozom és teszek a kettőnk dolgaiért.
Aztán, hogy egyedül van rájött. De nem tudom, hogy ez tudatos vagy csak annak szól, hogy elveszített és rossz, mert elvették a játékát.Most segít,segítene ha hagynám.
"Szerinte a nő nem egyenrangú a pasival" Ezt ő kifejtette, vagy erre következtettél a viselkedéséből...? Ha kifejtette, éktelen nagy bunkó, amin egy év egyedüllét nem változtat...
Biztosan tudod, hogy most boldog vagy? Hogy nem csak bebeszéled magadnak? Hogy, amikor lecsukod a szemed, vagy reggel felkelsz elégedett vagy?
Már a kezdetekben is voltak problémáink. Pl. szerinte a nő nem egyenrangú a pasival. A pasi eljár dolgozni és kész. A nő meg mindent megcsinál-és ő is dolgozik. Ez nem volt annyira sarkalatos, míg nem voltak a gyerekek. De 2 gyerek és munka mellé nem kell egy nagy 3. Aztán, hogy egyedül lakik, rájött, hogy barom volt, hogy így gondolta és segítene mindenben.
Én is hibáztam persze az évek alatt, de sosem engedtem el a kezét, megpróbáltam megoldani a dolgokat. Pl családterápia, ahol az első alkalom után közölte, hogy ez felesleges, nem jön. Most már ő akarja, hogy menjünk.
És ha valakitől folyton bántást kap az ember, egy idő után ő is rideg lesz, mire a másik menekül, talán ép a gépezésbe. (Veszekszel,mert nem vagyok a gyerekekkel, akkor gépezek, de azért nem megyek játszani, mert gépezek...)
Sztem:
Most az uj van soron. O van a lista elejen,nem?
Ha elb@ssza (pl eltulzott es maniakus feltekenykedessel) es olyat hibazik,mint apuka anno,akkor majd lesz melletted meguresedett hely,akkor palyazhat ujra apuka (tobbekkel egyetemben).
Apuka a listan hatrebb sorolodott,mert igy akarta. Ennyi.
A féltékenykedő új pasit kivágnám, mint a macskát, ha már most patáriázik, mi lesz később..? (elmondom, a konyhakövön fogsz végigcsúszni olyan pofont kapsz mert 5 perccel később értél haza, mint szerinte kellett volna...). Minden más OK vele... mert még tart a rózsaszín köd. Várj egy kicsit, el fog múlni, főleg ha már most is dilemma, hogy őt válaszd-e, vagy az exedet...
Apukát meg megnézném akkor is pedálozik-e, ha nincs "vetélytársa". Az idő majd eldönti, tényleg megváltozott-e (alapvetően nem is megváltoznia kéne, hiszen nem egy gépfüggő baromhoz mentél hozzá, hanem egy normális pasihoz, aki valamiért a gépezésbe menekült, nem...? rá kéne jönni miért... mert hiába normális most, valamiért a kettőtök kapcsolata nem működött úgy ahogy kellett volna, és ezért változott meg a viselkedése (tehát feltételezem nem a mostani viselkedése a megváltozott, hanem amikor épp "hülye volt" az nem volt a normális viselkedése...)
Pont ezt akartam írni, hogy apukával egy hónap múlva pontosan ugyanazok lesznek a gondok mint előtte évekig. Új hapsival meg nagy a boldogság, de ez az eszement féltékenység, hát a gyerekeid apja kell tartsátok a kapcsolatot, ez azért némi aggodalomra ad okot. Én ha szavazni kéne, egyik úrra sem szavaznék...
Nagyon nehéz ez.
Ugyanebben vagyok benne. Nekünk húsz közös évünk volt együtt. Két éve vagyunk külön, el is váltunk, de a szív nem felejt. Megtaláltam én is a párom, a gyerekeim imádják, Ő is viszont. Tökéletes lenne minden, ha nem kellene kéthetente találkoznom az apukával. Ha nem látom el tudom egy időre felejteni, de ha jön a gyerekekért, vagy hozza Őket akkor egy napig nem vagyok önmagam. A volt férjem jár az eszembe és az, hogy régen milyen boldogok is voltunk, hogy vártuk a gyerekeket, mennyi örömben volt részünk.
De ez a múlt. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam a fenébe, lépjek túl rajta, de a szívem minden alkalommal, ha meglátom hevesebben ver. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy időnként Ő is nosztalgiázik nekem, írogatja a hülyeségeit, hogy én voltam az élete szerelme, nem talál hozzám hasonlót stb. Ezt rövid úton le szoktam zárni, néha már durván, de felkavarja az életemet.
A jelenlegi párom mindebből szerencsére semmit nem vesz észre, vagy ha észre is vesz még nem említette. Nagyon toleráns, féltékeny Ő is, de nem nagyon mutatja. Pl.: Az egyik gyerek elesett bicajjal és eltörte a karját, jöttünk haza a kórházból és annyit mondott: Ha hazaértünk kérlek hívd fel az apját, hogy mi történt vele. Erről neki is tudnia kell.
Úgy gondolom nem véletlen, hogy elváltunk, oka volt. Ezt helyrehozni soha nem lehet. Ha meg is próbálnánk nem lenne olyan mint régen. Nem szabad a múltban élni, tovább kell lépni.
Ilyenben nem csak hasonlóban. Egy biztos az ember nem tud kibújni a bőréből. A változás csak ideig óráig tart, egy idő után minden visszatér a régi kerékvágásba. A volt férjed nyugodjon bele, hogy ez a hajó bizony elment, és ha a jelenlegi pároddal hosszú távra tervezel akkor a régivel a kommunikációt a lehető legminimálisabbra kell szorítani. De dönts hogy mit akarsz minél előbb mert mindkét férfi bemondhatja az unalmast és azt veszed észre hogy két szék közt a pad alá estél.