Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gond van a gyerekkel
Létrehozva: 2015. november 18. 20:35
Sziasztok!
A gyerekem 9 éves és bár eddig is voltak vele kisebb gondok, úgy gondolom ezek még erősen belefértek egy szétszórt, érzékeny gyerek viselkedésébe.
Egy hete azonban mintha megőrült volna... (persze még mindig elmarad a hanyag szülők neveletlen gyerekétől).
Hisztizik (ez eddig nem volt divat) hogy ő nem akar tanulni, másokat nem kínoz az anyja azzal hogy kikérdezi a leckét, minek akarom megnézni a könyvét. Nem akar fürdeni menni, a fürdőkádban csak folyik a víz, de ő bambul (most pl. idejött h ő nem álmos és NEM FOG aludni). Mindennel ellenkezik, az élő fába is beleköt.
Mi lehet a háttérben?: gyakorlatilag minden adott. Itthon kissé zizi a légkör, az apja nyár óta nem lakik velünk, ugyanakkor rengeteg közös programot szervezünk hármasban, jövős-menős család vagyunk.
Az oszátlytársai idióták, vannak szülők akik ezt előbb felismerték mint én: 37 gyerekből negyedikre már csak 21-en vannak...
Mondhatnánk, h megoldottuk a probémát, de úgy érzem: tudom mi a gond, de nem tudom kezelni és két napja tartó önmagából kifordulás után úgy döntöttem: szakemberhez fordulok.
Van vki akinek voltak hasonló tapasztalatai és segített neki vki? Terápia, csoport, tanulási nehézséges csoport, bármi... ?
A melóhelyemen nincs net, tehát csak holnap este tudok válaszolni.
Kérlek ajánlatok Általatok kipróbált szakembereket.
Köszi!
A hazassag lenyeget szerintem te nem erted, ha azt feltetelezed, arra X fejlettseggel lephet csak az ember.
Sokkal inkabb arrol van szo, hogy egy par - fiatal vagy oreg - AKAR-E es TUD-E egyutt fejlodni a szovetseguk soran.
Epp ezert nem mondhato ki az sem, hogy mindig a no (vagy mindig a ferfi) a hibas, ha nem sikerul. Ez egy nagyon leegyszerusitett es sematikus felfogas, amely sem a nemek, sem az emberi kapcsolatok komplexitasat nem veszi figyelembe. Arrol nem is beszelve, milyen degradalo nezet egyebkent mindket nemre vonatkozolag.
(Mint az a feltetelezesed is, hogy "valas eseten egy 9 eves gyerek onzo modon kihasznalja az alkalmat".
)
Nekem nem is kell magyaraznod, koszi, ...pont te kertel magyarazatot;-)
TI-nak szinte mindenki kulturalt valaszt adott egyebkent, talan "elegansan elsiklottal folotte" az eloiteletekkel es ontomjenezessel teli fogalmazvanyaid soran.
Rajtad kivul pedig senki nem vajkalt olyan kerdesekben, amihez semmi koze.
Mivel én a két témát, a férfiakat és a gyerekkel való bánásmódot (nevelést) direkt külön írtam, te is válaszd ketté, kérlek. A két téma viszont szimbiózisban van egymással, hiszen a topic indító soha nem volt fiú, nehezebben érti meg a fiúk, férfiak lelkivilágát.
Nem, egy 9 éves gyerek még nem tud irányítani. Egy 9 éves gyerek válás estén önző módon kihasználja az alkalmat. Ez megy kábé 16 éves korig, onnantól már csak anyagilag szedi le a szülőket, mert a párkapcsolatokra koncentrál inkább.
Több topicban is beszélgettünk erről, de mindig azt mondod hogy minkét fél hibás válás esetén. Nem. Leírtam, de leírom még egyszer, egy értelmes érett férfi olyan nőt fog választani, akivel kölcsönösen ki tudják elégíteni egymás igényeit. A férfiaknak nem létfontosságú hogy házasodjanak. De ha már muszáj, akkor azt jól átgondolják hogy kivel is lépjenek házastársi kapcsolatra. Egy érett férfi a házasságot nem lecserélhető, feladható, eldobható dolognak gondolja, hanem megfontolt döntést hoz.
A nők esetében ez nem mondható el, ők általában a megbízhatóságra törekednek, és a megfelelő apajelöltet keresik. Márpedig ha egy nőnek nem megfelelő az emberismerete, akkor könnyen melléválaszt, mivel a nem érett férfiak simán át tudják vágni, megjátszák magukat. Figyelsz, ugye? Olyan esetekben amikor pár év múlva derül csak ki, hogy képtelenek együtt élni, a nő a hibás, mivel olyan férfit választott a "szerelemtől" elvakultan, aki becsapta. Milyen nő az, aki olyan férfit választ aki nem megfelelő a számára? Ráadásul ez jóval később derül ki?
FullMoon, én érett férfiakról beszélek. A te példádban gyermeteg férfi szerepel a gyűrűvel, aki még nem képes felmérni a saját, és a másik ember igényeit. Már az sem vall érettségre, hogy az a nő akibe ő "szerelmes" ellenkezik, és ezt nem tartja tiszteletben. Ugye érted. Az ilyen férfi csak arra hajt hogy álmai nőjét megszerezze, és jó sokszor a magáévá tegye. Grátisz, el is lesz látva. Biztosan te is hallottál már ilyen esetekről, és tisztában vagy vele hogy az ilyen házasságok egy idő után zátonyra futnak. Ugyanis a feleség mivel tisztán látta hogy nem illenek össze, a testbeszédével mindig azt fogja sugallni, hogy neki más férfi kell. Innen pedig már csak pár év mire a férfi veszi a jeleket, és jön az életében egy másik nő.
Amikor egy férfit le akarnak rázni, és ő erre bedobja hogy mi lenne ha gyerekünk lenne?
Ugyan már, az ilyen férfi nem gyereket akar, hanem a nőt akarja megtartani egy alattomos húzással. Átlátszó trükk. Ha egy nő ilyesmibe belemegy, szintén ő a hibás. Meg kellene érteniük a nőknek, hogy a férfiak másképp gondolkodnak, manipulálnak, csak hogy egy nőt magukévá tehessenek.
Okos nő megvárja amíg a férfi agyába is jut vér.
Abban teljesen igazad van, hogy ne úgy keressünk társat, majd mi megváltoztatjuk.
Nos, a "beetetést" manipulációt kifejtettem. Ezt is meg kellene különböztetni attól, hogy mi az amit a férfi szívesen és önszántából megtesz, és mi az, amit csak a párzás fizetségeként bevállal. Az én társam is az elején például mindent megtett, de pontosan láttam hogy mi fog azokból megmaradni, és nem csalódtam. Nem is rovom fel neki soha, hiszen már eleve belakalkuláltam. De ezt én nem is nevezném megváltozásnak, hiszen ő nem változott, csak a kapcsolat miatt többet vállalt, mint amihez a kedve tartotta. Ha én ezt anno nem láttam volna tisztán, hanem rózsaszín ködön át nézve örültem volna hogy milyen házias, akkor csalódok. Így viszont nem, azt kaptam amit vártam, sőt, nekem mivel házias vagyok erre van igényem, az a többlet a mit nyújtott nekem volt terhes. Ja igen, elmosogat amikor főz akkor is, miután eszik akkor is, sőt, előfordul hogy utánam is. De ha nem teszi meg, mert nincs kedve hozzá, akkor nem fogok kétségbe esni hogy nem tűröm el a mosatlant. A házimunka nálunk nem is beszédtéma.
A betegség esetén való ápolás szerintem alap feltétel mindkét fél részéről. Észre lehet venni, ha nem szívből, féltésből történik, hanem hogy bammeg gyógyulj már meg mert csak nyűg vagy. A betegség esetén való ápolás azért alap, mert mivel szinte mindenki megöregszik, az a társ az igazi, az a szerelem az igazi, ahol az öregséget nem a másik hibájának, fogyatékosságának róják fel, hanem igyekszenek a betegebb társ napjait megkönnyíteni, boldoggá tenni. És sajnos itt nem csak egy teáról, gyógyszeradagolásról van szó, hanem hogy akkor is kitartanak a másik mellett ha az tartósan beteg, amputált, esetleg szellemileg leépült lesz idős korára. Az én példaképem egy idős házaspár, mindig egymás kezét fogva totyogtak egymás mellett, a bácsi bottal. Egyszer a bácsi egyedül volt, vitte a kis szatyrát, és kérdeztem hogy hol a felesége? Nagyon szomorúan mondta hogy beteg, nem tud felkelni, és most visz neki egy kis süteményt mert azt szereti.
Nem tudom más emberek milyen öregkort szeretnének megélni, de mi a társammal ugyanezt. Amikor egymást választottuk, már akkor láttuk hogy mindkettőnk gondoskodó. És igen, felugrok egy fárasztó nap után is, amikor kéri hogy krémezzem be a lábát, mert neki nincs kedve utána kezet mosni. Megtehetném hogy beszólok neki, miért én ugráljak, de ez nem vallana arra hogy szeretem. És pontosan tudom hogy más helyzetben ő ugrik, és ő tesz meg nekem olyasmit, amihez nekem nincs kedvem. Sok nő felsorolja azt, hogy egy házasságban szükséges a bizalom is. Nos, bizalom az is, amikor a másik kérését nem kihasználásként értelmezzük, hanem annak a jelenként hogy a szeretetünket kifejezhessük neki valamilyen formában.
De igen, egy érett férfi beszélhet haverként is. Egy érett személyiség pontosan tudja hogy hol a határ, érzi hogy mikor jön el az a pont amikor még nem sértő a társsal haverként beszélni. Egy szerelmen alapuló párkapcsolatban minden megengedett, az anyáskodástól, apáskodástól kezdve a haveri, testvéri kapcsolatokon át a szeretőig bármi. Ezek szerepek, játékok, amivel színesíteni lehet a palettát. Sokszor beszédtéma volt már a házassági unalom, igaz? Nézd, sok felnőtt a felnőttséghez nem még ért meg, nem mer gyerekként is viselkedni. Merev viselkedési szabályok szerint élnek, a saját házasságukat, párkapcsolatukat behatárolják, mert félnek attól hogy másfajta viselkedéssel csorbul a párjuk előtt a tekintélyük. Sokan gyengének sem mernek mutatkozni, nem merik elmondani a másiknak a félelmeiket, sérelmeiket. Mi ez, ha nem álarc? Azzal az emberrel szemben, akit állítólag szeretünk?
Az utolsó mondataidat pontosan értem, valóban, rengetegen élnek így. De nem ismétlem önmagam, a hozzászólásomban benne van az, hogy a házasulandó nők és férfiak zöme lelkileg fejletlen a házasságra. Nem értik a házasság lényegét. A házasság szónak számukra nincs eszmei értéke, egy rövid távú, lecserélhető dolognak tartják, ami társadalmilag rájuk van erőltetve.
És végül, köszönöm a hozzászólásod.
Az életben nem fogod megérteni, bővebben magyarázgatni pedig nem fogom. A zagyva szavadat elnézem neked, mivel valószínűleg soha nem voltál kiváltságos helyzetben.
Egyébként, engem próbáltok elemezgetni, amit szimplán kötekedésnek tartok (egyetlen ember kivételével), a felett pedig elegánsan elsiklotok hogy nem nekem, hanem a topic indítójának vannak az egész családjára kiterjedő problémái. Majd amikor én nyitok kétségbeesett topicot hogy kezelhetetlen a gyerekem, és a családi állapotom zilált, akkor majd lehet rajtam is röhögni. Tudom, alig várják már sokan itt a fórumon.
De ameddig itt a legtöbb nő ki van idegileg, csőd az élete, lelkileg megbillent, addig bármennyire fájó is az igaz szó mert felismeritek a hibákat, addig bizony lehet figyelni arra a kevés nőre, akik tudják hogy hogyan lehet kijavítani az elcseszett életet, és boldogan élni.
A topic indító is azoknak hálálkodik, akik orvosi kezelést ajánlanak a fiának. Abba viszont nem hajlandó belegondolni, hogy ha ő kezelni tud egy problémát, akkor nem kellett volna topicot nyitnia. Nem a gyerekével van a gond, hanem vele. Fájhat szembenézni azzal a ténnyel valakinek, hogy sem anyaként, sem pedig asszonyként nem tudja betölteni a funkcióját. Én ezt megértem. De ha valaki hárít ilyen esetekben, akkor évekig járkálhat a gyerekkel orvoshoz, évekig járhat a férjével családterápiára, amíg ő nem változtat, addig a helyzet csak rosszabb lesz.
Egyáltalán nem tudja hogy mit jelent a feleltetés szó. Nem ismeri a jelentését, náluk a vizsga szót használják helyette.
Tudja hogy átlátok rajta, próbálkozott.
Igen, szokott hazudni, minden ember hazudik. Aki azt mondja hogy ő nem, az hazudik a leginkább. Tehát ez természetes dolog.
Hogy hogy jön ide hogy milyen autóval visznek néhány gyereket pótvizsgázni?
Nos, csak úgy hogy ők nem summanthatnak. Bármi van, az iskola igazgatója egyből hívja a szülőket. A tanárokkal is mindenkinek jó a kapcsolata.
Elnezve a 18-asban adott valaszodat, inkabb nem, ...ne haragudj. Szepen pontokba szedve jo nagy zagyvasag sikeredett, ilyen eszmecserekre kar idot vesztegetni szerintem.
Most nem tudja mi a feleltetés, vagy mindennapos a feleltetés...?
Az engedélyt kér, és a kitalálja hogy nem látja a busz számát, és ilyen hazugsággal próbálja legitimizálni az iskolakerülését, szerintem kicsit különböző dolog..
hogy milyen autóval viszik a gyerekeket az nem tudom hogy jön ide. Különlegesek vagytok, különleges iskolába járó különleges gyerekekkel, nyilván az autók is különlegesek, megértettük. :) De hogy jön ez ide?????
Tudtam hogy jönni fogsz, megéreztem.
Azt is tudtam, hogy nem fog tetszeni amit írtam.
Válaszolni fogok neked, de nem most, mert hosszú lesz.
1. A gyerekemre nem vonatkoznak a magyar iskolai szabályok, és nem ismeri azt a szót hogy feleltetés, és rendesen tanul, és szinte mindig az elsők között ér be az iskolába, és mivel ott jól is érzi magát, és mivel lelkiismeretesen megtanulja és megírja a feladatait, szerintem nincs miről beszélnünk.
Kevesen járnak az osztályba, így a feleltetés minden napos.
2. És mivel nem tökéletesen beszél magyarul, másképp kérdez mint egy magyar gyerek. Igen, Budapest. És igen, el tud tévedni. A pótvizsgák helyszínére pedig nem egy átlagos autóval viszik a gyerekeket.
+3. Engedélyt kért arra, hogy aznap ne menjen iskolába, amit én természetesen nem adtam meg. Elkapták már az utcán mivel kiskorú, aznap nekik nem volt tanítás. Csak azt tudta igazolni hogy melyik iskolába jár, nem is tudtak vele mit kezdeni. Csak annyit mondtak a felnőttek, hogy ne álljanak szóba vadidegenekkel.
Szerintem egyszerű a képlet.
Kifejtenéd hogy mi az, ami megdöbbentett? És ha lehet, azt is hogy te hogyan látod?
Támogatom Caithleen véleményét.
Ez egy ugrás az ilyen korú gyerekek fejlődésében.
Az iskolai gondokat nem nagyon értem. Ha nagyon durva az osztályközösség, akkor lehet nektek is lépni kellene? Ebben a korban kezdődik és kezd egyre fontosabbá válni, a hasonló korúak közössége (osztálytársak). Én azt gondolom elemi szükséglet, hogy a legoptimálisabb környezetben szocializálódjon egy kamasz fiú (lány).
Itt Magyarországon is téma a gyerekek "megzizzenése" - ebben a korban - a szülői értekezleten, a jobb sulikban, ahol tudják hogyan kell bánni a gyerekekkel.
Én azt mondom, következetesség és türelem, mint a dackorszaknál. Képzeld csak el mi lesz még itt, ha elönti pár év múlva a buksiját a tesztoszteron. Uram irgalmazz!
Szia,
Nem tudom merre laktok, tudok ajánlani szakembert, írj privit, ha még nem találtál, vidd el, ha szükségesnek látod, biztosan neked is fog sok jó tanácsot adni.
Én csak azt tudom írni, amit az előző hsz-ben írtam, hogy azt nem tudja befolyásolni, hogy az apja elköltözött, hogy szétesőben a családja... de azt igen, hogy megcsinálja-e a leckéjét, vagy hogy fürdik-e... Én ezekből nem engednék, viszont cserébe adnék neki olyan lehetőségeket, amik komolyan befolyásolják az életét és dönthet róla. Pl. hogy ha még nem sportol vagy tanul zenét, válasszon valamit, amit szívesen csinál. Lehet hogy lesz 5 sport amit kipróbál egy éven belül, csak hogy irányítson valamit... talán érdemes valami értelmes határt adni ennek is... hogy persze próbáljon ki pár valamit de aztán döntsön és maradjon annál.. ha lehet... :)
Vagy, nem tudom maradtatok-e a régi helyeteken, vagy költöztetek... ha maradtatok, ráfér a szobájára egy kis átalakítás... találja ki mit szeretne és csináljátok meg, abban a keretben, ami belefér anyagilag. 9 éves nagyfiúval már ezt is meg lehet beszélni, mi fér bele, mi nem, ez belefér, de akkor valamiről le kell mondani stb. DÖNTHESSEN. mert hát sajna az van, hogy egy elég nagy döntés született az ő életében, amit persz nem neki kellett meghozni, de óriási hatással van rá... és ő csak elszenvedni tudja ezt most... próbálja irányítani azt amit tud..
A közös 3-as programok egyrészről jók, másrészről viszont hamis illúzióba ringathatja a gyereket, hogy még lesztek rendes család... nem tudom mi a jobb, ha van vagy ha nincs...
Kitartást, túllesztek rajta, de nem gyorsan... :(
Nikita: ez most kicsit erős volt, még tőled is...!
Hogy valakinek a gyereke, amikor válófélben van, hisztizik, az nem azért van, mert nem ért a férifakhoz, hanem mert a gyerek próbálja irányítani azt, amit tud, lévén átél egy rakat dolgot, amire semmi ráhatása nincsen...
És az, hogy a férjével elválnak, nem az ő hibája, a kettejük hibája.. ez a topik kivételesen nem a párkapcoslatokról szól, kár lenne azt elemezni, hogy mennyire elbszták, hát ha nem így lenne, most is együtt élnének... ezzel nyilván TI is tisztában van...
"Ez fordított esetben jobban működik, azért nem lehet azt mondani hogy a férfi a hibás, mert a férfiak nem akarnak mindenáron nősülni, nem ők azok akik mindenáron gyereket akarnak, ha viszont mégis, akkor jól átgondolják hogy kivel lépjenek házasságra. Eleve olyan nőt választanak aki megfelel az igényeiknek, tehát ők nem lépnek ki a házasságból."
Mert még nem hallottunk olyanról, hogy a férfi akkor kéri meg a nő kezét, amikor az látva, hogy a férfi mást akar, mint ő, javasolja a kapcsolat megszakítását (nem bezsarolja vele, egyszerűen látja, hogy ez a vonat nem oda megy, ahova ő szeretne). Ekkor a férfi jön másnap a gyűrűvel, hogy de hát dehogynemodamegyezavonatbabám... Hogy ennek miért dől be a szerelmes nő, az persze más kérdés, nyilván itt jön be hogy mindketten hibásak... Ugyanígy még soha nem fordult elő, hogy a férfi, aki nem akar gyereket, amikor azt látja, hogy a kapcsolat megfeneklett, vagy a felfelé ívelő pályája leszálló ágba került, hirtelen ne dobná be a " és mi lenne, ha lenne egy gyerekünk" kártyát...? nem, ilyen férfi nincs... A férfiak jól átgondolják, hogy kivel lépjenek házasságra...? Hát van aki igen, van aki nem. Van akinek az agyába nem is jut vér, amikor megkéri a párja kezét.. Eleve olyan nőt választanak, aki megfelel az igényeiknek... aztán egy ponton túl mégsem felel meg, pedig nem a nő változott. Persze, hiba, miért nem változott vele együtt... Azt mondod a férfiak racionálisan választanak, szerintem ez pont annyira igaz, mint a nők esetében, már ha nem az első 2 évban van az esküvő, mert akkor egyik sem normális... :) mármint ami a hormonjaikat illeti, az dönt, nem az ész, ez tuti. Nos ha ezt nem számítjuk, akkor a nők ugyanúgy az igényeiknek megfelelő férfit választják. És mint ilyet, nem akarják megváltoztatni... a nők nem azt várják, hogy a férfi megváltozzon, hanem azt, hogy NE változzon meg... NE engedje el magát, NE hagyja rá azt, amit korábban megcsinált (szó sincs arról, hogy újabb és újabb házimunkát kéne elvégezni, de minek a "beetetés" az elején, ha azt nem hajlandó a későbiekben csinálni... mert igen ha az én igényeimbe beletartozik, hogy elviszi a tányért a mosogatóig (nem az hogy mosogat), akkor ezt később is elvárom, külön kérés, könyörgés, stb. nélkül is... Ha az elején hoz nekem teát amikor beteg vagyok, akkor ez később is jólesik..., és NE beszéljen vele haverként... ha a férfiak várják el, hogy a nő változzon (legyen jobb az ágyban - könyörgöm, ha 2 évig jó volt, egyszercsak mitől nem lesz jó...? - építsen karriert - miért, nem látszott amikor elvette az ápolónőt, hogy nem törekszik főorvosi karrierre...? - tanuljon, képezze magát - miért, amikor elvette, nem volt baj, hogy nem beszél 3 nyelvet? - , főzzön úgy mint egy michelin csillagos séf - habár amikor elvette azt mondta, a világon a legjobban főz, de ma már ez kevés... - és lehetőleg maradjon fiatal, 50 kiló több gyerek szülése után is, ha kell, akkor járjon ezért el tornázni, akkor is, ha soha nem sportolt semmit, hát most kezdje el... és ugyan régen együtt jártak el mindenhova, most ez a gyerekek miat nem megy, de hát a nő dolga, hogy otthon őrizze a tűzhelyet, szóval legyen ez így... és, akkor a nő egy utolsó tapló, ha ezt a változást képtelen meglépni és ezzel visszahúzza a férjét, aki így igazoltan válik áldozattá, aki kénytelen félrelépni meg mindenféle dolgot művelni... Ezt gondolod, komolyan...????
Pont ezek jutottak eszembe, azzal a kiegeszitessel, hogy nem tartom elfogadhatonak, a "mert ha nem, akkor baj lesz" szuloi hozzallast. Ez se nem "barati", se nem "egyenrangu", igazabol a bullying, a lefenyegetes kategoria.
No de ha ilyesmivel manipulaljak a gyereket, ne csodalkozzunk, ha megprobalja becsapni a szulot.
Atyaúristen ! Most olvastam el mind a két hozzászólásod. Akkor ezek szerint te a szuperanyuk táborát gyarapítod? Most akkor már felnőtt a gyereked és látod, hogy beérett nevelésed gyümölcse, vagy még iskolába jár?
Leírom a különbséget, csak hogy lásd, adott esetben mi lenne nálunk. Gondolkozz el, melyikünk bízhat meg jobban a gyerekében.
1. Nálunk, ha a kisebbik gyerekem nem akar menni valamilyen vizsgára, őszintén megmondja, hogy anya nem akarok menni, nem tanultam, nem értem, stb. Nem ködösít mindenféle busszal, meg köddel, meg akármivel. Nem mondom,hogy ilyenkor engedékeny lennék, de attól függ, milyen vizsgáról van szó, pl. egyetemi vizsgánál teljesen rá bíznám milyen egyetemen, milyen vizsgát, mikor akar letenni. De hát ha ő választja, nem kérdés, hogy saját magától elmegy, hiszen ő akarta.
2. Ha felhívna, hogy akkora a köd, hogy nem látja a buszok számát, lehet hogy el fog tévedni (vidékiek lévén Budapestre menve, ez nem is olyan elképzelhetetlen), tudnám, hogy őszintén beszél, aggódnék, adott esetben kocsival mennék utána és vinném el a vizsga helyszínére.
"Nikita 666: Biztosan jót akartál, de annyi megdöbbentő dolgot írtál, hogy ihaj."
Es ezt meg lehet uberelni...
Nem vagyok férfi, és hihetetlenül boldog párkapcsolatban élek.
Nem gondolom hogy el van kényeztetve, hanem tudom. Minden szülő beleesik ebbe a hibába, és leginkább az első gyereknél, habár a többinél is előfordulhat. Én is beleestem az elsőnél még az elején, és noha átrágtam magam másfél év alatt a gyermekpszichológián, nem vettem észre, amíg nem figyelmeztettek rá. Nem bírtam a 3 éves gyerekemmel, pedig túljutott a dackorszakon. De átgondoltam hogy mit tettem rosszul, keményebben fogtam, és eljutottam oda, hogy lett segítőkész, határozott jellemű, együtt érző, jó helyzetfelismerő, mások gondjaira is érzékeny, pozitív kisugárzású, szilárd jellemű, és sokak által dicsért elsőszülöttem. És nekem sem volt könnyű ellenkezni vele úgy, hogy közben érezze a szeretetet. Ráhagyhattam volna mindent, ez egyszerűbb és kényelmesebb megoldás lett volna, de én tudtam hogy hosszútávon ebből csak baj lehet. És azt is pontosan éreztem, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a nevelését befejeztem, és onnantól már csak képletesen fogtam a kezét. Elértem azt, hogy megbízik bennem, kikéri a véleményem, mindent meg tudunk beszélni, és képes jól dönteni. Olyan baráti kapcsolatot alakítottunk ki, amelyben szülőként tisztel, és mégis egyenrangú partnerek vagyunk.
Nos, ez az amire kevés szülő képes, ezt már kisgyermekkorától így bánnak a csemetével, noha a gyerek sem érzelmileg, sem pedig értelmileg nem fejlett erre a bánásmódra. Rosszat tesznek a gyereknek, aki kamaszkorára teljesen kisiklik, felnőttkorára pedig egy öntörvényű, akaratos, másokkal együtt élni képtelen, erőszakos ember lesz belőle. Olyan egoizmust produkálnak, ami mögött gyenge jellem, és instabil érzelmi háttér bújik meg. Emiatt olyan sok a depressziós, és ideggyenge ember, akik alkoholhoz, és nyugtatóhoz nyúlnak, pszichiáterhez járnak.Van egy mondás amit bizonyára hallottál már, ha gond van a gyerekkel, kezeld a szülőt. Azoknak a gyerekeknek akiknek idegrendszeri betegségeik vannak, az már elég korán előjön, és nem kiskamasz korban viselkedési zavarként. Sok szülő előszeretettel viszi a gyerekét pszichiáterhez, és nem gondol bele, hogy egy gyerek fejletlen aggyal születik, a környezeti hatások fejlesztik olyanná amilyenné válik. Márpedig a közvetlen környezete a család. Ha a fiadat nem kényeztetnéd, meg lennék lepve, és nem is viselkedne jelenleg úgy ahogy. Fiatal felnőtt korig 3 olyan életkor van a gyerekek életében, amikor hisztizhetnek, ellenkeznek. Egy teljesen normális fejlődést kórosként értékelsz. Az ilyen ellenkezés (dackorszak) 2-3, és 14-16 év körül a legerősebb. A kiskamaszoknál enyhébb, ha most nem fogod tudni kezelni, akkor 16 éves korában már egyáltalán nem fogsz bírni vele.
Más.
Gondolom szerelemből mentél férjhez, és nem hinném hogy egy olyan emberhez, aki alávaló utolsó senki. És feltételezem, hogy mivel elvett feleségül, ő is szerelmes volt. Nos, a szerelem nem szűnik meg létezni, ha a társunktól kölcsönösen azt kapjuk, amit várunk, ha nem birtokoljuk, ha felnőttként kezeljük, ha nem keressük állandó jelleggel a hibáit, és ezt még lehetne sorolni. Ha viszont a férfi jellemhibás, azt a nőnek már az esküvő előtt észre kell hogy vegye, és nem kell hozzá feleségül mennie. Ha pedig a férfi a házasság alatt hűtlen, szerencsejátékos, alkoholista lesz, az soha nem azért történik mert ő ezt hirtelen felindulásból kitalálta, ezeket valami kiváltja. És mivel a családi háttér (feleség) a biztos pont egy férfi életében, szinte mindig a feleség az, aki miatt ezek a dolgok megtörténnek. Ha megfigyeled ezeket az eseteket, a feleség panaszkodik hogy mindent megtettem neki, mégsem voltam elég (rátelepedés a férfire), vagy pedig nagyszájú hárpia a nő, aki kinyilatkoztatja hogy a férfi is éljen nőként, egyenjogúság van, végezze a házimunkát, nevelje a gyereket, és kizárólag a családnak éljen. Ezek a főbb hibák, és az ilyen feleségeknek fel sem tűnik, hogy ők okozták a problémát, egy épkézláb férfi sem fogja sokáig elviselni a túlzott anyáskodást, esetleg a folyamatos kritikát.
Egyetlen férfi sem fogja elhagyni a feleségét, nem szűnik meg benne a szerelem, ha a feleség képes nőként, asszonyként viselkedni.
Itt a fórumon többször megesett, hogy engem szidtak a kijelentéseim miatt, hogy nem csak a nő hibás. Én csak annyit kérdeztem, hogy a férfi miben is hibás ha gond van a házasságban? Felsorolták a lehetséges okokat, és mindegyiknél rá tudtam mutatni, hogy ha a nő nem úgy viselkedik ahogyan egy párkapcsolatban kell, a férfi azzá fog válni amit felsoroltak. És megkérdeztem tőlük, ha az a férfi már eleve gyatra példány volt, azt a nők vajon nem vették észre, vagy elegánsan elsiklottak felette hogy majd ők megváltoztatják?
Ez fordított esetben jobban működik, azért nem lehet azt mondani hogy a férfi a hibás, mert a férfiak nem akarnak mindenáron nősülni, nem ők azok akik mindenáron gyereket akarnak, ha viszont mégis, akkor jól átgondolják hogy kivel lépjenek házasságra. Eleve olyan nőt választanak aki megfelel az igényeiknek, tehát ők nem lépnek ki a házasságból.
És végezetül, te nagyon hárítasz. Nem a te nevelésed a rossz, hanem a fiad a hibás gyermek. Nem te bántál rosszul a férjeddel, a külön élésben ő a hibás. Rendben, vegyünk egy tökéletes nőt, aki mindent jól csinál, a családi élete mégsincs rendben. Nos, ilyen nincs.
Ja, es persze nem szeretnem sulykolni, hogy a te gyerekednek most tuti ez a problemaja, mert nem tudhatom biztosra.
Maga az, ha tajekozodik az ember egy adott iranyba inkabb csak ta'mpontot, megerositest ad, nem megoldast termeszetesen.
En azert nem probaltam irni, hogy te spec mit csinalj, mert nincs ertelme, nem latjuk a teljes kepet, nem lehet/nem erdemes tanacsot adni ebbe az iranyba. Az eletkori sajatsagot nem en irom, szakirodalma van. Sajnos csak az angolt ismerem, magyarul nem. Ennek elolvasasa nem old meg mindent, de jelentos mankot adhat, ha magukra ismernek a szulok, illetve a gyerekeik ujdonsult viselkedesi gondjaira.
Nalunk konkretan szuloi ertekezletet is tartanak a temaban, mikor kozeleg ez az idoszak, hogy a) ne magat vagy a gyereket vadolja a szulo, amikor nem erti a jelenseget, b) segitseget nyujtsanak altalanos iranyelvekkel, vagy ha vkinek konkret kerdesei vannak, konkretumokkal. En nagyon hasznosnak tartottam anno.
Nikita 666: Biztosan jót akartál, de annyi megdöbbentő dolgot írtál, hogy ihaj.
TE vagy férfi vagy, vagy hihetetlenül boldog párkapcsolatban élsz, mert olyat leírni, hogy ha a férfi elmegy, akkor csak a nő lehet hibás: HÚÚÚÚ!!!! És a többi is! Miből gondolod, hogy el van kényeztetve? Nem csak az elkényeztett gyerekek hisztiznek és pont ezt írtam, hogy ez eddig nálunk nem volt szokás.
A többi segítőnek: köszi. :) Egyikőtök azt írja fogjam szorosan, a másik h ez életkori sajátosság, a harmadik: engedjem lazára.
Félreértés ne essék: tudom h mindenki jót akar és a legjobb szándékból írta.
Hát akkor próbálkozom. Köszi :)
Hagyj neki egy kis levegőt. Elmúlik magától ez a rossz időszak, én már csak tudom. Neki is lehetnek rossz napjai, rossz időszakai, akárcsak nekünk felnőtteknek. Ma már csak mosolygok, ha eszembe jut, miken problémáztunk szülőként, mikor gyerekeink kicsik voltak. Ma már pitiánernek tűnnek ezek a problémák, megoldódtak maguktól, ha eszembe jut mennyit idegeskedtem, most már biztos lazábban venném ezeket.
Hisztit ne engedj semmiképp, a többi meg nem lényeg. Nem akar fürödni, hát ne fürödjön, intézd el egy legyintéssel. Azért megmondhatod neki, hogy oké, téged nem zavar, de őt fogják az osztálytársai kiközösíteni és elkerülni, ha olyan szagot áraszt.
Nem akar tanulni, próbálj úgy viselkedni előtte, hogy téged ez egyáltalán nem zavar, van neked ennél nagyobb gondod is, azért felsorolhatsz 1-2 foglalkozást ami a "nemtanulásnak" egyenes következménye.
Ha erőszakkal kényszeríted rá a dolgokra, csak agresszivitást, még nagyobb ellenkezést kelt benne. Hidd el, észhez fog térni magától is, csak hagyni kell neki egy kis levegőt. Úgy is nagy nyomás van az iskolában rajtuk. Még eljön az az időszak is, amikor majd te írod helyette meg a leckét, írod a beadandó fogalmazást, mert látod, hogy mekkora teher van rajtuk, és inkább készüljön a másnapi dolgozatra, minthogy a beadandó akármire. Írtam én már földrajz kiselőadást a bolygókról, verselemzést irodalomból és ki tudja még mit........aztán kaptam rá szép nagy 5-öst , duplán örült a gyerek is , meg én is.
Szerintem a legjobb, amit tehetsz ebben a helyzetben, hogy szakemberhez fordulsz. Lehet, hogy valami olyan dolog van a háttérben (ne adj Isten valami fejlődési rendellenesség), amit egyedül nem tudnál egyébként sem megoldani.
Nem tudom, hallottal, olvastal-e a 9 eves kori "kuszobrol", ami egyebkent egy letezo lepcsofokugras a gyerekek eletkori ereseben, valahogy megis sokszor elsiklanak folotte vagy ertetlenul allnak, mi is ez.
Egyik tipikus "tunete" a megzizzenes, es olyan dolgok produkalasa, ami addig nem volt jellemzo. Nemcsak viselkedesi, lelki teren, de akar meg szomatikus oldalon is (pl hasfajossag vagy fejfajossag, ami addig nem volt tipikus.)
Ha olvasol angolul, tudok egy jo cikket kuldeni a temaban.
Az a helyzet, hogy nem a szakember fogja nevelni a gyereked, hanem továbbra is te. Hiába ad nevelési tanácsot, ha nem fogadnád meg. Márpedig ugyanazt mondaná mint bárki más, egy ilyen korú fiút keményen kell fogni, mert ki fog csúszni pár év múlva a kezedből.
Egy 9 éves gyereknek hogyan lehet megengedni hogy hisztizzen? Kőkeményen magyarázd el neki, hogy téged nem érdekel hogy mit mondanak mások, ő a te gyereked, te vagy érte a felelős, ő majd a saját gyerekét úgy neveli ahogyan akarja. Ebben a korban már nem érdekli hogy esetleg a te örömöd miatt tanul, azt pedig még nem fogja fel, hogy saját maga miatt tanul. Az egyedüli amivel ilyen korban hatni lehet rá, az a szégyen, amit a kortársai előtt érezhet ha nem tud valamit. Ezzel hathatsz rá.
Csak úgy folyik a kádban a víz és bambul? Levetkőzteted szó nélkül, és bevágod a kádba. Ha kell, le is fürdeted. Pár nap múlva már tudni fogja hogy hogyan kell egyedül fürödni.
Nem álmos és nem akar aludni? Az élő fába is belekötő gyereknek nem szépen kell elmagyarázni hogy most aludni kell mert álmos lesz, mivel tojik rá. El kell zavarni aludni, betakarni de nem finomkodva mint anyuci egyetlen drága kisfiát, és nyomatékkal megmondani hogy ha nem hajlandó aludni, akkor megfenyíted.
Érdekes kijelentés az, hogy az apja nyár óta nem lakik veletek. Ha külföldön dolgozik, vagy másik városban, akkor ugyanúgy be tud neked segíteni, keményen megdorgálja. Ha viszont tőled költözött el, miattad, akkor azon gondolkodj el, hogy talán benned van a hiba, vajon miért nem tudsz bánni a férfiakkal? Így a fiadnak semmi szüksége szakemberre, csakis kizárólag neked.
A fiad hiába egyetlen gyerek, és egyedül neveled, tilos elkényeztetni, és magad mellé emelni tudat alatt, nem egyenrangú társad, hanem a gyereked.
A jövős-menős család helyett talán próbál meg pár órát csak rá szánni, programok és jövés-menés helyett, csak rá figyelni, és beszélgetni vele bármiről. Le merném fogadni, hogy nem ismered a fiad lelkivilágát, fogalmad sem lehet arról, hogy mi zajlik benne. Amit te elrontasz jóindulatból, azt szakember nem tudja kijavítani, neked kell tenni érte.
És mit jelent az, hogy az osztálytársai idióták? Bántják, agresszívak? Ilyen korú gyerekek falkában érzik jól magukat, mindig vannak domináns gyerekek. Ha a fiad az osztályban megtalálja a számára megfelelő társaságot, nem fogja rosszul érezni magát. Azt a 16 gyereket miért vitték el? Túl sok szülő rosszul neveli a gyerekeit, főleg a fiúkat. Ajnározzák őket, és valami rosszul értelmezett demokratikus családban élnek. Elképesztő, hogy a szülők a legtöbb témában kikérik a gyerek véleményét, és hozzájuk igazodnak szinte minden téren. Így agresszív, erőszakos embereket nevelnek belőlük, akik hozzá vannak szokva, hogy az első szavukra bárki ugrik, bármit megtehetnek. Félnek a saját gyerekeikre rászólni, attól tartanak hogy a gyerek nem fogja szeretni őket. De mivel az évek múlásával érzik hogy valamit elrontottak, megpróbálják dús programokkal kompenzálni a rossz szeretet. A jó szeretet az, amikor az ilyen korú gyerek ellenkezik, de belátja hogy a szülőnek van igaza. Morog, de van benne annyi tisztelet, hogy megteszi amit a szülő kér. A tiszteletet pedig következetességgel, és csendes ráhatással, eréllyel lehet kivívni. Nem kell bántani ahhoz, hogy szót fogadjon, de el kell érni hogy tudja, ha nem tesz eleget a kérésednek, annak komoly következményei lesznek és nem csak ejnye bejnye.
A fiam pár hete reggel felhívott, hogy túl nagy a köd, nem látja a buszok számát, és nem lesz-e túl nagy baj ha rossz buszra száll és nem az iskolába megy? Nagy levegőt vettem, és mondtam neki hogy ezt most beszéljük már át, milyen vizsgád is lesz? Egyből szólt hogy tisztán lehet látni a buszok számát. Nem ordítottam, de érezte a hangomon hogy neki bárhogy is, de el kell jutnia az iskolába mert baj lesz.