Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanácstalanság...
Létrehozva: 2017. március 5. 14:28
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam e, ami bennem van, úgy döntöttem megteszem, hátha segít.
Nagyon el vagyok keseredve, és nem tudom hogyan tovább. 8 éve férjnél vagyok, és annak ellenére, hogy az első perctől kezdve szeretnénk gyereket, még nem jött össze. Sok mindenen vagyunk túl, a házasságunk is majdnem ráment. Már el is költöztem itthonról, de küzdöttünk tovább, és próbáljuk rendbe hozni. De érzem, hogy nem az igazi. Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta. Másfél éve van egy nagyon jó munkahelyem. Rengeteget dolgozom, cserébe viszont jól is keresek. Sokkal többet, mint a férjem, pedig ő is dolgozik. Nagyjából elmondhatjuk, hogy én vagyok a családfenntartó. Ami nem is lenne gond, de a férjem nagyon elkényelmesedett, és sokszor nagyon gorombán bánik velem. Biztosan bántja, hogy többet keresek. Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, nyaralni menni, síelni menni. Igényei vannak neki is, de igazából én vagyok az, aki tesz is azért, hogy mindezeket meg is tudjuk valósítani. És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.) Nem tudok felnézni rá, úgy érzem én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. :( És el is fáradtam, mert olyan, mintha csak nekem lenne fontos, hogy jobban éljünk, és úgy érzem, szemben úszom az árral.
Az életemet tovább nehezíti, hogy gyerekkoromban egy nagy traumán estem át. Elvittek a szüleim pszichológushoz, aki nem tudott segíteni, így sajnos eléggé szorongó lettem. Pánikbetegséggel is kezeltek, volt olyan időszak, hogy nem mertem a lakásból kilépni, de nagyon sokat dolgozom magamon. Elvégeztem 2 egyetemet, doktoráltam, és szépen be is indult a karrierem. Nem volt mindez egyszerű, de megcsináltam. És aki nem tudja rólam, hogy miken mentem keresztül, el sem hinné. A környezetem szerint mindig mosolygós, pozitív, kiegyensúlyozott vagyok.
A szorongásaim azonban mindenféle pszichoszomatikus tüneteket okoznak, így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki 2 éve beköltözött a fejembe, és a szívembe. (Nem pszichiáter) Tudom gyakori, tudom félrevezető, az ember sokszor beleszeret az orvosába. (Voltam pár orvosnál, sőt, azok között dolgozom, mégsem érdekelt/érdekel egyik sem) A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Ő sem tett tulajdonképpen semmit, de mindig történt valami, amit nem tudtam mire vélni.
Az elején visszarendelt kontrollra néhány havonta, bár az első perctől kezdve rájött, hogy nincs semmi bajom, minden csak a szorongásaim miatt volt. Mindig kitalált valami újabb vizsgálatot, csak hogy megnyugtasson. Az első két alkalommal volt rajta gyűrű, aztán már nem. Egyre személyesebb kérdéseket tett fel. Hol dolgozom, milyen a magánéletem, hova járok sportolni, a szüleim mivel foglalkoznak stb. Sokat nevettünk, olyan bensőséges lett a "kapcsolatunk". Nagyjából egy időben doktoráltunk, megbeszéltük kinek hogy sikerült. Sokszor csak nézett és mosolygott, akkor is, amikor kint ültem a váróban és kijött, beszélgetett valakivel, közben engem nézett. Volt olyan is, hogy meglátott a váróban, és nagy vidáman odaköszönt nekem. Elvállat olyan vizsgálatot is rajtam, ami nem is az ő szakterülete.
Aztán mikor bementem a rendelőbe előfordult, hogy gyorsan elkezdett matatni az asztalán, majd közölte, hogy nagyon zavarban van. És én nem mondtam erre semmit.
Aztán történt vele egy baleset, amibe majdnem belehalt. Annyira aggódtam és féltem. Aztán amikor újra dolgozni kezdett, elmentem hozzá ismét. Kicsit más lett. Talán a legjobb szó rá, hogy olyan lassabb lett, kimértebb. Aznap én voltam az utolsó páciens, és megkérdezte, hogy kocsival vagyok e. Mikor mondtam, hogy igen, akkor annyit mondott, hogy hát akkor jó. És legutóbb, amikor megint én voltam az utolsó, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy úgy örül annak, hogy én vagyok az utolsó, mert úgy feldobom a napját. És én erre ismét nem mondtam semmit. Legszívesebben pedig a nyakába ugrottam volna. És közölte, hogy nem kell többet mennem, nyugodjak meg, tényleg, nincs semmi bajom.
Nagyon mozgalmas életet élek, rengeteg konferenciára járok külföldre is, egy percig sem unatkozom, de a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak én gondolom, hogy szimpatikus voltam neki, vagy tényleg. Mondjuk, ha akart volna valamit, akkor már keresett volna :(
Na de a nagy problémám, hogy nagyon az utolsó pillanatban vagyok a gyerekvállalás terén. A férjemmel nem vagyok túl boldog, de újabb kapcsolatot keresni sincs már sok időm. Ráadásul ugye nagyon másra sem tudok gondolni. :(
Mit tennétek?
Jaj, de hosszú voltam, bocsánat!
Folytatnam a tortenetet es kiadatnam, mint regenyt.
A dokis problémát ő kreálta magának. Lotyók viselkednek így.
Több vonzó emberrel találkozunk naponta, néhány közülük több mint barát, de mégsem szerelem. Ez a nő képtelen a helyén kezelni egy egyszerű mindennapi helyzetet, éretlen ember. Ha az orvos azt mondja hogy igen, tetszik neki, akkor ráhajt? Mit számít a férj, akivel közös gyereket akartak, mit számít az orvos családja!
Igen érdekes hogy ez a nő nem válik, még mindig gyereket akar a férjétől. Ugyan mire? Egy élősködőnek? Miközben másfelé bizsereg az a fránya pecek?
És bizony tanult annyit, hogy a nagyérdeműt a kis szent beszédével átvágja. Nem buta, sőt okos, rafinált.
Azért az nagyon jó hogy csak néha látod a dokit.
Vannak olyan őrültek, akik sajnos annyira elvetik a sulykot a képzelt viszonzott szimpátia miatt hogy családok életét keserítik meg az üldözéseikkel.
Most olvasok vissza a hsz-m után.
Igen, rémlik valami több 100 hasonló innen..................
Meg vagy lőve, saját magadtól!
1,Mégis mit jelent az hogy "családfenntartó" vagy? Azt írod jól kerestek, de te valamivel többet mint a férjed? Akkor ő is keres és eltartja magát, nem?
2, A doki láthatóan nem akar tőled semmit, ez teljesen világos.Vedd észre.Ha meg mégis csak szeretne valamit, elég töketlenke.
3, Ha a férjed durva veled, azt a témát rendezd le vele és magaddal.Ha sok- válj el.Ha elviseled továbbra is - akkor nem kell a szöveg.
Felnőtt vagy????????, dönts a saját életedről.
Ami a gyerek témát illeti, lehet hogy nem véletlenül nem jön össze.Zaklatott az életed, tele vagy mindenféle lelki nyavalyával.Gondold át valójában mit szeretnél, és lépd meg az a lépést amit 100% -ban élni is tudsz.Túl rövid az élet!!!!!!!!
4, Mese habbal az egész szóözön, kamu.Uborkaszezon van.
Én mindenképpen a dokis problémával kezdeném, mert ha teljesen tévesen gondolom, hogy bármit is érez irántam, és a kedvessége tényleg csak kedvesség, és semmi más, akkor ezt a szálat érdemes minél hamarabb elvarrni (amíg még nem okoz nagy lelki sérülést, és nem lovalom teljesen bele magam a reménykedésbe).
Miért lennél te családfenntartó ha még gyerek sincs??? A férjed is keres, szóval nem tartotok ti senkit el csak magatokat.
Az kiderült hogy melyikötöknek nem lehet gyereke? Ha a férjed a "ludas" akkor gyorsan kezdj el mást keresni mert nemhogy gyereked nem lesz töle soha de ráadásul goromba is ha bedurcizik.
Ha szimpi is vagy a dokinak, nös és gyerekei vannak, és mint tudjuk ez egy olyan ringispil amiböl nem könnyü kiszállni. Lehet ezért nem közelített feléd soha. Különben is hova vinne téged egy légyottra? Haza nem vihet mert ott a családja. Kocsi hátsó ülésén vagy padon a parkban este sötétedés után....hát nekem nem stílusom. Hozzád se mehetnétek mert durci ott van. Veszett ügy.
Nagyon jól tetted,hogy különválasztottad a két problémát.
A házassággal valamit kezdeni kell, nincs mese. Vagy párterápia, vagy válás, vagy megállapodás abban, hogy békésen egymás mellett élnek, mert ez valami miatt jó nekik, vagy örökbe fogadnak egy gyereket (ez esetben nem árt először egy párterápia).
A dokis ügyben igen: rákérdezni. Van-e valami, ha van, hogyan tovább.
Lehet, hogy ebből best seller lesz. :)
Két egymást valaha szerető ember közül az egyik azt mondja a másikról hogy élősködő, létezhet ez? Két egymást szerető ember nem teszi mérlegre a pénzt, nem azt nézik hogy melyikük mennyit keres.
Ebben az esetben a férj csak a tenyészbika szerepét játszaná, és a pénzkereső szamárét. Ő ezt biztosan érzi, meg tudom érteni a gorombaságát. Máskülönben mi oka lenne egy "nagyszerű" nő oldalán gorombáskodni? Annak bizony oka van. Olyan oka, amit ez a nő kifinomult stílusban a mártír szerepében ad elő. Egy éretlen, törtető, hisztis picsa, akit kurvára nem érdekel hogy tönkretenné egy másik ember családját. Olvasd már el figyelmesen, csak az a fontos hogy neki mi a jó. Ilyen nőnek nem csak hogy férj nem, de gyerek sem való. Hiszen a gyereket is el kell tartani, isten őrizz hogy emiatt ne jusson egyről a kettőre.
Íme a nagy magyar valóság:
A férj nem válik mert így jó neki. Ha annyira akarta volna, 8 év alatt már lehetett volna gyerekük.
A feleség nem válik mert kicsúszik a gyerekszülésből, nem akar újra energiát fektetni abba, hogy megtalálja élete párját.
A doki nem mer lépni mert félti a házasságát, ami minden bizonnyal hasonló a topic indító házasságához. Viszont legyezgeti a hiúságát hogy egy liba kokettál vele, és még rá is játszik a szemérmességgel.
Balfasz mindhárom.
Szerintem szedjük ketté a problémát: A probléma: házasság. B probléma: doki. Az A-ra én nem tudok megoldást. A doki esetében viszont, bármilyen kínos, nyíltan rákérdeznék, hogy mit érez/érez-e valamit túl az orvos-beteg viszonyon. Még a nemleges válasz is jobb, mint a bizonytalanság.
(OFF: ha kamu a történet, szerintem akkor is érdekes, és tovább lehet a történetet gondolni - just for fun)
Nem OK. Szerintem mindíg beszélgetni kell valamiről. Azért vannak a fórumok, hogy kapcsolatba tudjunk lépni a világgal.
Oke, akkor talan ne beszelgessunk soha semmirol, mert hat a temetok, ugye, tele vannak olyanokkal, akik....
Dr. Kisassyony,
Mit gondolsz a nem-doktor véleményekről?
Nekem rövidesen el kell mennem, de később olvasok.
A világ egyik fele kesereg, a másik fele pedig azon csodálkozik hogy miért kesereg az egyik, vagy a másik?
Van amikor cool, van amikor nem.
Vannak akik szép szóból tanulnak, vannak akiket seggbe kell rúgni hogy ébredjenek fel.
De a temetők is tele vannak olyan emberekkel, akik egész életükben valamiféle csodára vártak, vagy arra hogy valaki más oldja meg a problémájukat. Gondolom azokról is hallottál már akik szájva-tátva várják a sült galambot.
Pfuuujjj de rossz vagyok ma. (Tegnap is az voltam.)
Es az mit szamit? A tema jo,eletszeru, lehet(ne) rola beszelgetni.
csak nekem van de-ja-vue érzésem...???
Mintha már olvastam volna ugyanezt a topiindító szöveget...
Nyilvan az se tesz jot a hazassagnak, ha megfordulnak a szerepek, raadasul az egyik fel azt erzi, hogy o csak tesz bele, a masik meg here modjara elvezi ezt, de ha ennek tetejebe meg gorombasag is van, akkor az halott ugy, szamomra legalabbis az lenne.
Cool dolog ilyen ellenszenvesnek es negativnak lenni?
Ááááá, szóval élősködő.
Nevezzük a férjet annak ami, élősküdő, és kész.
Szia,
"a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet."
Csak azt akarom elárúlni neked, hogy nagyon egyszerű "megint-megbetegedni", és akkor ismét tudsz vele találkozni. Mint orvos szerintem tudod is hogy nagyon sokan szinlelik a betegséget.
Mint őszinte-fickó, férfiasan bevallom hogy és nagyon sokszor csináltam amikor szükség volt rá, mondjuk minden fontos randevú alkalmával.
Amilyen hossssssssssszzzzzzúra sikerűlt a hozzászólásod, azt hittem valami komoly probléma van.
Családfenntartó az nem vagy.
Ha igaz lenne, amit mondasz, hogy a "párod" is jól keres, akkor mi a jóizét tartasz te fent?
Elveszekszed tőle az icipici lakás bérlését? Vagy a villanyszámlát?
Szerinted az mit jelent, doktorkám, hogy valaki családot tart fent?
Együttélő s állítólag jólkereső két emberről rinyálsz.
S beteg vagy, ott felül, az szent.
Nekem az volt az elso gondolatom, hogy kernek meg par vizsgalatot a dokitol:) Komolyra forditva pedig, egy goromban beszelo ferjjel szemben zero buntudatom lenne. A gorombasag szerintem kizaro tenyezo, ezen megbeszelni sincs mit.
Á , az semmi , ha hosszú vagy.
Miből doktoráltál?
Hazudozásból, vagy körmösből?