Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Édesanyám depressziós
Létrehozva: 2018. Április 29. 00:43
A szüleim elváltak pár hónapja, apámat annyira nem, anyámat ellenben teljesen padlóra küldte a dolog. A gond föleg az, hogy nagyon kapcsolatfüggö és iszonyatosan hiányzik neki valaki, aki szereti. Két férfi a válás óta már átvágta, egyre lejjebb és lejjebb került. Ma este az öngyilkosságot is emlegette elöttem. Mit mondjak, mit tegyek, hogy ne rontsak a dolgokon, hogy segítsek neki?
fenox1
Nekünk van 888 ötletünk,de tőled szeretnénk hallani hogy merre hány méter.
Lehetséges,de azt nem tudjuk.
A négyes hozzászólás olvastad?
Mindenki nyugodjon le a 3,14 - csába... Ez egy kamutopik.
A T.I. nyitó hsz.-ból nem derűl ki hogy hogyan vágták át.
Amikor én fiatal voltam,átvágásnak számított ha pl. nem jelent meg az első radevún.Lehetséges az hogy hasonló a helyzet itt?
Ez nagyon érdekes.
Néhány hónapja váltak el és azóta már 2 pasi is átdobta őt a a palánkon?
Hát, nem szívbajos a néni.
Nyugi, lesz ez még rosszabb is.
Na ne! Az apukád talán a válásig végig szerette? Szedje össze magát, és ne pasizgasson egyelőre! Járjon el kirándulni, vagy hímzőkörbe, akárhová... Barátnői vannak? Nekik kéne kihúzni kicsit a depiből...
A válás az egyik legbrutálisabb lelki igénybevétel /ennél csak az rosszabb, ha a szülő a gyerekét kénytelen eltemetni/ érthető, hogy az édesanyádat nagyon megviselte. Mégis, szerintem semmiképpen nem az a megoldás, hogy gyorsan keres egy másik társat, mert addig, amíg a válást nem dolgozta fel, az új partnerben a régit keresi, ami nagy valószínüséggel nem sikerül.
Tehát - szerintem - egyensúlyba kell hozni édesanyádat - és addig, amíg erre képtelen, esetleg szakember segítségét kellene kezdeményezni. Ha lelkileg egyensúlyba kerül - tehát egyedül is jól elvan - akkor szabad "nulláról indulva" nekifutni a társ keresésének.
Nekem az első gondolatom az,hogy saját magunkat kell "boldoggá" tenni.Mert hogyan is várhatnánk el azt valaki mástól,amire mi nem vagyunk képesek. (?)
A mai világban a nők ugyanúgy kezdeményez/het/nek,mint a férfiak.Két férfi a nullával egyenlő,pl.menjen társaságba,bármikor/bárhol/bármelyik pillanatban összefuthat az "igazi"-val.
De.......
Ismétlem.Bármikor bárhol,mert amikor keresünk,akkor nem találunk.Amikor nem keresünk,akkor sokszor nem ismerjük fel hogy itt van mellettem akit hiába keresek.