Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gener szorongás
Létrehozva: 2018. szeptember 25. 09:05
Kedves Sorstársak!
Érdekelne kinek hogyan sikerül(t) megküzdeni ezzel a "szörnnyel".
Sajnos épp benne vagyok a sűrűjében, egész napos testi tünetekkel jár nálam már hónapok óta. Minél hamarabb szeretnék megszbadulni tőle és a tablettáktól. Tudom hosszú az út, és küzdök is ellene erősen, de bármilyen tipp, tanács jól jönne.
Kinek mi segít(ett)?
Bár írtad, hogy kivizsgáltak, de nézték a szivedet is? Az, hogy fekvő helyzetben jól vagy, majd állóban megjelenik a szorítás nem épp jellemző, de legalábbis fura. Fekve is meg akartam fulladni ha rám tört a dolog.
Köszönöm kérdésed. Nagyjából ugyanúgy.
Dolgozom, háztartást vezetek, gyereket nevelek közben tűröm a tesi tüneteket, mert a nyugtatót a minimumra veszem.
Most épp dolgozom és egyfolytában meg akar fojtani....de hamarosan felváltja majd valami... ájulásszerű szédülés.... égő-szorító mellkas... vagy nehézlégzés. Mindig jelen van valamilyen formában. Nem leányálom
Hétvégén volt alkalmam kicsit pihenni és azt vettem észre, ha fekszem, nincs semmi, aztán mihelyt újra talpon vagyok felszökik bennem és kezdődik. A legkisebb terhelésre is szorongat. Igyekszem türelemmel kezelni, (mert azt mondta a terapeutám) és legalább valami pici javulást látni. De javulást eddig csak nyugtató (és fekvés) hatására tapasztaltam.
Gondolom az idő is tényező, a háziorvosom is azt mondta ez nem olyan, mint mikor influenzás az ember.
Úgyhogy tűrök, ha végképp elfogy a cérnám/levegőm bekapom a nyugtatót. Nem fekhetek egész nap...
Hogy vagy KISGOMBÓC?
Igen - én is szeretek "vonatozni" -órákat , menni valahova....pl. munkahelyre 30-40percig....ADDIG NINCS SEMMI DOLGOM!!!Mert otthon is a melóban is eddig-eddig.eddig vagyok/voltam....
És , mikor még a gyerekeim otthon voltak, vasárnap reggel ,hajmosás címén 6-7ig befeküdtem egy kád forró vízbe....nem beszélt senki, nem szólt a telefon, nem kopogott/csengetett senki, nem kellett főzni, mosni....EZ VOLT AZ ÉNIDŐM!!!!
Ez nehezebb, mint az ember elsőre gondolná. A "nem csinálni semmit". Manapság az van a köztudatban, hogy az a társadalom hasznos tagja, aki mindig siet, mindig rohan, mindig van valami dolga. Volt egy érdekes élményem ezzel kapcsolatban. Pár nappal ezelőtt többórás vonatozás várt rám, és már előre elgondoltam, mivel teszem "hasznossá" magam a vonatút alatt. Két dolgot terveztem, de mindkettő meghiúsult. Ezért úgy szálltam fel a vonatra, hogy "de mit fogok csinálni?". A válasz: SEMMIT. Nézelődsz, bambulsz, lazítasz. És őszintén szólva utólag már örülök annak, hogy így alakult. Tök jó volt semmit sem csinálni.
Szerintem jó szakember foglalkozik veled, az a 4 pont remek, dolgozz rajta! A 4. ponthoz hozzátenném, hogy beszélj az érzéseidről. Talán a terapeutáddal is beszéltetek erről. Az asszertív kommunikáció....miszerint a magam érzéseiről beszélek, nem támadok. Nekem ez nagyon bejött, mert konfliktus kezelési problémám az volt rendesen. Nem tudom hány éves a gyerek, de a leválás, elválás nálam is nehéz volt, megszenvedtem amikor elköltözött. Még ma is napi a kapcsolatunk, pedig 3 gyermek édesanyja, én is megkaptam anno a doktornőtől, hogy szakadjunk el egymástól. Ez nem ment, de ha helyén van kezelve nincs ezzel baj. Jó úton vagy, nagyon sok kitartást és sikert kívánok!
Nagyjából ezeken kell dolgoznom és megbeszéltük a terapeutával, hogy ne tekintsem most a gyógyszert ellenségnek, de hogy jobban érezzem magam ma minden adagból csípjek le egy negyedet. De azt szedjem. Aztán meglátjuk :)
És ma megyek autogén tréningezni még, saját külön oktatóval megtanulom milyen az igazi, mert eddig csak youtube videósokat próbáltam, de azt mondják ezt is tanulni kell, nem lehet csak úgy , mert rossz irányba vihet.
És igen, szedem hónapok óta a magnéziumot, B komplexet, Omega 3-at, tejsavó koncentrátumot, homeos szereket, citromfű teát-tablettát, ahol kell szünetet tartva. Ezzel indítottam, hogy majd én EGYEDÜL ezekkel a szerekkel meg a sporttal rendbejövök.
De mikor már minden éjjel a falat tudtam volna kaparni a melllkasszorítástól és egyéb társaitól, amiket részleteztem és egy hónap alatt lement 7 kiló (a nagy sok 60-amból), mert az állandó szorongás miatt 500%-on dolgozott a szervezetem (nem azért mert nem ettem) és volt hogy egész nap meredtem magam elé, hogy el tudjam viselni az érzéseim, akkor már muszáj volt segítséget kérnem.
A Grandaxinról - bár benzo - ezt írják :
https://stresszdoktor.hu/blog/Tofizopam-Grandaxin.html
Úgyhogy ezt mindenképp meg a Spitomint is meg fogom beszélni a pszichiáteremmel holnap. Mert elvileg ezek GAD-ra valók, hátha, ott hatnak ahol nekem kell és megnyugtat a tudat, hogy nincs függőség, hozzászokás, egyebek.
De elsősorban irány a vegyszer-és tünetmentes boldog jövő !!! Minden áron! Ha kell beszólok ma ma valamelyik értetlen kollégának.
Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok.
A hipnoterápiát még nem próbáltam, csak éberhipnózisban dolgoztunk.
Szívesen megpróbálom azt is, ha van valakinek elérhetősége, megköszönöm (akár privátban).
Most is épp terápiáról jövök, ma is dolgoztumk rajtam, és vannk feladataim a hétre (is). Talán kiderítettük, hogy az egész jelenlegi dolog onnan indult, hogy lelkifurkám volt amiatt, hogy a gyerek elé helyeztem magam. Azon a héten, amikor a szédülés megjelent, orvoshoz kellett mennem a nyakammal (Akkor már hetek óta a neurológiát jártam, mert megerőltettem a trambulinban a nyakam), csókos időpont volt, muszáj volt megjelennem. A gyerek meg fájtatta a torkát, gondoltam ha végzek ellépek vele a rendelésre, mert másnap táborba ment, mégis nézzék meg. Naná, hogy helyettesítés volt a gyerekrendelőben, hamarabb befejeződött a rendelés. És akkor kiborultam, hogy miért nem őt hoztam inkább, a nyakam le van tojva, már azon is bőgem, hogy nem tudok kiállni a parkolóból, mert rámálltak, és nem tudtam abbahagyni a sírást. És akkor felhívtam anyut, és értelmesen elbeszélgetett velem, hogy fogom este a gyereket, elviszem az ügyeletre. (Hozzátartozik a történethez, hogy előző télen (újévkor) félrekezelték a gyereket ügyeleten, a vége nagyon súlyos szeptikus állapot lett, hónapok múlva is rehabilitáltuk, mert a mandulagyulladás ráment az ízületeire. Ezt csak így zárójelben az ügyeleti ellátásról.) Elvittem, a szokásos vírusos torok, felpakoltam házigyógyszertárral, meg TAJ kártyával meg ezer jótanáccsal másnap a vonatra. Kutya baja volt néha szopogatta a toroktablettákat. Persze egész héten paráztam, hogy mi lesz. DE NAGYON. És elkezdtem szédülni... És most benne vagyok az ördögi körömben, de kijövök belőle.
1, Meg kell tanulnom, hogy nem baj, ha olykor előtérbe helyezem magam. Pl. teljesen elfogadható, ha nincs vacsi, mert kozmetikába mentem munka után, majd rendelnek maguknak egy pizzát.
2, Azt már korábban kimutattuk, hogy túlzott az anyai kötődésem (felfele-lefele). Meg kell élnem és elfogadnom a magam leválását anyukámról és a gyerekemét rólam.
3, A mindig minden rendesen megcsinálni mércét lejjebb adni. Ha valami nincs tökéletesen elvégezve attól az még lehet jó.
4, És igen, kevesebbet nyelni a békát, mert én az abszolút elfojtós típus vagyok. Ezt hozom gyerekkorból. Otthon állt a bál nap, mint nap, én meg kitűnű tanuló voltam, mindenféle különórai képzettséggel, mások számára látszólag mosolygósan, boldogan. (Egy nagy túrót!)
Igen, ezt lejjebb már írtam, magunkon kívül senkire nem számíthatunk. Van külső segítség, de a rendet belül csak magunk tudjuk megteremteni. Baromi nehéz, de nem lehetetlen.
van igazság abban, amit írtál. nekem meg kellett tanulnom, hogy igenis legyen én időm, mélázzak, nézzek ki a fejemből, bárányfelhőket nézegessek, este csillagokat, "csak úgy legyek". vitaminokra viszont szükségünk van, a vegyes táplálkozás a legmegfelelőbb, de nem árt tabiban sem pl. magnézium, omega3. stb.
sok időbe telt, mire rájöttem, hogy sok mindenen csak így tudok túllépni, vagy feldolgozni. minden nap meg kell küzdenem saját magammal, gondolataimmal, igyekezni mindent a helyére tenni..
Látszik, hogy egyikőtök sem esett át ilyen problémán, betegségen, hála ég, mert akkor nem adnátok ilyen tanácsokat. Aki szorong az rengeteget agyal, olyan nincs, hogy az énidőben csak úgy kinézek a fejemből. És holmi magnézium se fogja megoldani a problémát. Aki még ráadásul depressziós is annak valami kémia hiányzik az agyából, azt nem lehet sárgarépával pótolni. Nem támadni akarlak benneteket, mert a jószándék vezérel titeket, de ez sajnos ennél összetettebb dolog.
Igen - én is azt gondolom, hogy "nagyobb intenzitással-önfegyelemmel kellene ellenállnod" a szorongásaidnak....A teljes jógalégzés nagyon jó!
Nálam most az ugrott be, hogy talán a táplálkozás környékén keresgélj. Elég B vitamint, magnéziumot viszel be? Nem vagy vega? Nem egyoldalú a táplálkozásod, esetleg "túl egészséges"?
Kitombolod magad néha rendesen, vagy megy az elfojtás?
Ez a probléma nem egyik napról a másikra alakul ki, ahogyan a többiek is mondták, valami kiváltotta. Emlékezz vissza arra az időszakra amikor ez először jelentkezett nálad, előtte fél-egy évvel történt valami változás az életedben?
Amikor úgy érzed hogy a mellkasod szétrobban, gondolj arra hogy ez csak úgy nem történik meg, fizikai képtelenség. A testedet te magad, az agyad irányítja. Egy ilyen betegség nem kívülről jön, ezt saját magának generálja az ember. Már a pulzus számodat, szívverésedet is képes vagy helyrehozni, megfelelő gondolatokkal és helyes légzéssel. Változtasd meg a gondolataidat, arra gondolj hogy te uralkodsz a betegség felett és nem fordítva.
Adtak neked egy olyan tanácsot hogy ne csinálj semmit, csak úgy legyél. Ez nagyon jó ötlet, legyen olyan időd amikor nem érdekel semmi. és ha eközben jön épp a rossz érzésed, akkor az a gondolat járjon át hogy nem érdekel, pont le ... tojod.
Azt írtad jársz pszichoterápiára. Milyen a terapeuta? "Kompatibilisek" vagytok? Nem lehet, hogy egy másik terapeutával jobban tudnál együtt dolgozni? Nem tudom, milyen típusú terápiába jársz, de van sok módszer, lehet, hogy találnál valami olyant, ami hatékonyabb lenne (pl. pszichodráma). Amit gyerekkorodból cipelsz, azt valószínűleg csak a pszichoterápia segítségével fogod tudni rendezni.
Együtt gondolkodunk... vágj bele!!!!
Nagyon örülök, hogy "sportos" életmódod van. El nem tudom képzelni, hogy egy ilyen "problémáit reálisan látó " nő, hogy tud így beszorongani! Nekem volt a munkám során/gyógyped/ egy pszichológus munkatársam-barátnőm.... Ő hypnózissal is dolgozott....nem próbálkoztál még ezzel a területtel?
Nekem egyszer relax közben/alatt tört fel egy 25éves traumám....,sírva tértem magamhoz.....nem is gondoltam, hogy az a dolog ilyen mélyen "dolgozott bennem negatíve" ....... rémes dolgokat tudunk elnyomni....
Abban a bizonyos 8 évben szedtem vagy egy évig a Rivotrilt, kaptam még egy szorongáscsökkentőt, de a nevére nem emlékszem, ezen kívül tömtek még ezzel-azzal. Adtak valamilyen antidepresszánst is, de nem szedtem be, tudtam, hogy nem vagyok depressziós. Fejfájás napi szinten, gyomorideg, torokszorítás. Ezekkel küzdöttem. De egyik gyógyszer sem hozta meg a jobbulást. Később a Frontin segített a torokszorításban. De féltem a hozzászokástól, sose szedtem huzamosabb ideig. Ha nem a bőrömön tapasztalom meg, hogy a beszélgetés után másfél hónappal megszüntek a testi tüneteim, el sem hiszem. Utána még visszatért a nagy melegben a torokszorítás ( nem tudom miért éppen akkor) 3-4 hét alatt a Frontin helyrerakta. Tehát a gyógyszer kell, de nem megoldás. Az általad említettek között is van benzodiazepin pl. a Grandaxin, tehát ott félhetsz a függőségtől. Aki nyugtatón él, az már nem is valószínű, hogy lerakja. Van egy fórum, ahol írnak olyanok, akik több év után le akarják tenni. Borzasztó nagy szenvedés. Jól gondolod, hogy nem akarsz együtt élni ezzel. Az antidepi persze, hogy nem oldja a szorongást, az a depresszióra hat.
Nem szabad feladnod és egy kicsit több pozitívumot magad felé. Miért is ne lábalhatnál ki ebből? Látod, nekem is sikerült. Pedig 10 éve már 45 éves voltam. Tehát bőséggel megszenvedtem az életem több mint felét. Ha nyitott vagy esetleg a hipnózisterápiára ( nem hipnózis) jártam egy olyan pszichiáternőhöz aki ezzel is foglalkozik megadom az elérhetőségét. Nekem nem sikerült, mert a relaxáció az alapja. És nekem nem megy a relaxálás.
Köszönöm!
Az utat még keressük nálam, rendületlenül, a gyermekkori traumák elfogadása szerintem rendben van. Igaz, hogy onnan hozom a rossz stresszkezelési technikát. Jelenleg sajnos már a szorongástól is szorongok. Mert kegyetlen állapotba tudok kerülni tőle. Ezért a magamba burkolózós énídőket kerülöm. Mert az is csak generálja nálam. Naplót írok, kerülnek bele jobb napok is, de összességében még nem találtam meg azt a stratégiát, amivel ideig-óráig tünetmentes lehetnék. Néha rámtör a félelem, hogy lehet hogy örökre tönkrement az idegrendszerem és már sosem leszek olyan, mint régen (létezik ilyen?), hiszen napi szinten cincálták az idegeim életem első felében...
Te szedtél szorongásoldót huncut? Mennyi ideig? Engem kiborít, hogy erre kényszerülök és azt mondják tudat alatt el is nyomom a hatást, azért használ csak akkora mennyiség, ami a tudatomat is kiüti.
Ma 4 hete, hogy szedem (Rilexet), kezdetben 2x2,5mg-ot. Az eléggé emlékezetkiesős idő volt. Most a felét szedem, napi 3 részletben. Így tudok aludni (a majd 3 hónapnyi alváshiány után megváltás) és nem ébredek szívrohamra. És dolgzom, vezetek, gyereket nevelek, sportolok. Szeretném néhány héten belül teljesen elhagyni. Persze még mindig érzem a szorongást.
Tudom, hogy ez semmi a sok évig nyugtatókon élőkhöz képest, de nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez a megoldás.
Az antidepiktől nem félek, depressziósnak sem igazán érzem már magam. Egy fél Brintellixet szedek reggel. Ez bármikor elhagyható majd, nem kell leépíteni. Este 15 mg-os Mirzatent. Ezt főleg az alvásomra és étvágyamra kaptam. A szorongásomat egyik sem oldja
.
Gondolkoztam már, hogy legközelebb felíratom a Grandaxint vagy Spitomint (nem egyenlő az Andaxinnal!!!),, ezek állítólag biztonságos, nem addiktív szorongásoldók. Hátha megnyugszom , hogy legalább nem zombiszereket szedek. Mindamellett persze, hogy folytatom a terápiáim.
Én generalizált szorongásos vagyok, de bejártam egy hasonló utat mint te, és úgy érzem nagyon sokat tudtam változni, ezt a betegséget kezelni. Mert ez egy olyan dolog, amit életed végéig cipelsz, de ha tünetmentessé tudod magad tenni, mert hogy ezt magadnak kell fejben megteremteni, akkor egy teljesen boldog, vidám, kiegyensúlyozott állapotot lehet elérni.
Én egy 8 éves huza-vona után kerültem pszichiáterhez. Állandó fejfájás, tucatnyi negatív lelet, tonnányi gyógyszer. Mikor már nem tudtam kínomban mit csinálni baráti tanácsra elmentem a doktornőhöz. Én is úgy állítottam oda és azért sem akartam elmenni, mert nekem nincs semmi problémám. Boldog a házasságom, probléma mentes, rendes kislányom van, anyagiakkal sincs gond. Aztán kiderült, hogy van gondom. A gyerekkoromat kiveséztük, igen, sokan onnan hozzuk és cipeljük a probléma gyökerét. Megváltoztatni már nem tudjuk, elfogadni és megérteni igen. Nekem így könnyebb volt belátni miért lettem ilyen, meg olyan. Aztán megbeszéltük azokat a dolgokat, amin nap mint nap agyaltam, rágódtam. Nem tanácsot kaptam, hanem utat mutatott a doktornő. Ezért írom, hogy csakis magadon tudsz segíteni. Ha őszinte vagy a terapeutáddal, minden számodra akár pici ügyet megbeszéltek fény derül a szorongás okára. Ha azt fel tudod dolgozni, le tudod küzdeni, meg tudod változtatni a hozzáállásodat akkor sínen vagy. A doktornőtől már nem kaptam gyógyszert, kizárólag beszélgettünk. Utána még pár évig rám-rám tört a torokszorítás, ahhoz 2-3 hétig gyógyszer kellett. Ez a terápia 10 éve volt, utána még 2-szer visszamentem, sose hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam bármi is. De 5 éve nem találkoztunk. Egyébként azt is tapasztalom, hogy a korral finomodnak ezek a bajok, nem hiába mondják, hogy a korral bölcsesség is jár.
szia! van elég "énidőd"? nem arra gondolok, hogy figyeled tested minden rezdülését, vagy sok időt fordítasz sportra, hanem inkább arra, hogy egyszerűen elmélázz, csak úgy "nézz ki a fejedből". gondold át életed, és igenis próbálj meg a gyermekkori negatívumokban kutakodni.
valami biztos előidézi jelenlegi állapotod, amit kemény munkával remélem megtalálsz, vagy terapeuta segítségével közösen megtaláljátok. talán még nem tudatosult benned, hogy valamin nagyon kattog az agyad, cipelsz magadban rossz emlékeket, ezért nem tudsz aludni, vidáman, nyugodtan tölteni a nyaralást.
esetleg nézz utána a kognitív viselkedésterápia lényegére. szokták javasolni, hogy írj ki magadból mindent, jót és rosszat egyaránt.
Köszi. Napi szinten sportolok, életforma nálam. Jóga, úszás, séta, futás, kerékpár, téli sportok, minden jöhet. A táncot még nem próbáltam...
Most sajnos, ha beindul a kardio, az is fokozza a tüneteim. Egy kis szívdobogás és rögtön megfojt a mellkasom, ájuldozom a szédüléstől. De ennek ellenére csinálom. Csakazértis futok stb. Minden nap. De az alvásomon nem segített, még az sem, ha 20-30 km-eket toltam le kerékpárral (hegymenetben).
Lételemünk családilag is a sport. Nem telik egy úgy nap, hogy legalább egy intenzív séta ne legyen. Ennek ellenére vagyok így, sajnos.
Igen, nagyjából igazad van. Ezen az úton senki nem fog az ölében vinni, nekem kell végigmenni rajta.
A probléma okát még kutatjuk a terápián, mert egyébként minden rendben körülöttem. Férj, gyermek, anyagiak, munka minden okés. Pihenni próbáltam, de még nyaralás alatt sem aludtam. Táppénzen voltam, de semmivel nem volt jobb, mint mikor dolgozom. Tény, hogy gyermekkoromból hozok rengeteg negatívumot, viszont azokkal egyelőre nem tudok mit kezdeni. Egyetlen oldási technika sem segített még. És nem történt semmi olyan, aminek a felszínre kellett volna hoznia. Egyszerűen egy nap elkezdtem szédülni. Aztán annyit vizsgálgattak és mondták, hogy figyeljem mikor szédülök, mert az segítség az orvosoknak, hogy az állandó önfigyelés már a szorongást generálja. A gyógyszerek annyit segítenek, hogy alszom valamennyit és megállt a fogyásom. Különben a szervezetem valószínűleg kinyírta volna magát előbb-utóbb. (Egész nap heves szívdobogások, szédülés az ájulásig, mellkasszorítás, égő lélegzetvétel, fojtogató érzés - és nem, nem pánik, mert ezek egész nap velem vannak, egy pillanatra sem hagynak alább és nem vitt még el a mentő, mert tudom, hogy csak az agyam produkálja). Így most el tudom látni a családot, a napi teendőket. A tabletták nélkül sajnos már-már katatón voltam, a puszta létezés is fájt. Most is fáj... csak kevésbé. Az utolsó pillanatig halogattam a bevételüket, előtte sokmindent próbáltam, mint írtam. És hidd el, én félek a legjobban a tablettáktól, heti szinten csökkentem, amennyivel lehet, és további megküzdési stratégiákat keresek, hogy mihamarabb rendbejöjjön minden. Ehhez várok tapasztalatokat...
Én a MOZGÁSBAN hiszek! Én rengeteget úszom - 50éve..., időnként gyalogolok, jógázom, egy ny, klubban táncolok görög és magyar néptáncot....totál kikapcsol az agyam úszás, gyaloglás, tánc, jógázás közben....., légzésem egy idő után beáll egyenletesre, kiürül az agyam, csak az adott mozgádforma működik az idegeimben.......és persze mind ezt emberek társaságában....Fizikailag jól lefáradok - tudok aludni és nincs IDŐM - MÓDOM szöröngani!!!!
Mikor és mitől várhatsz javulást?
Hm, önmagadtól, majd amikor rendbe teszed az életed azon területét, ami ezeket a tüneteket kiváltja. Szedhetsz bogyókat, végig járhatod a legkitűnőbb szakembereket, de a tüneti kezelésen túl (te is tudod), nem képesek segíteni.
Azt írod könyvelő vagy. A munkahelyeden minden oké? Nincs szükséged pihenésre, nem zavar tudat alatt valami de nagyon?
Magán életben minden rendben van? Férfi él veled, nem csak melletted? Esetleg egyedül élsz? Senki nem beteg a családban, ismerőseid között, nem volt mostanában haláleset?
Egy ilyen betegség nem csak úgy alakul ki magától, ezeket valami kiváltja. A lehető legrosszabb amikor bogyókat kapsz be, mert ideiglenesen a testi és lelki tüneteket elnyomja, de idővel hozzászoksz, az adagot emelni kell, esetleg át kell térned még erősebbre.
Mielőtt rákérdezel nekem ilyen problémám nem volt soha, és nem is lesz. Képes vagyok arra, hogy megoldjam a felmerülő problémáimat, a mások által generált szarságokkal pedig nem foglalkozom. De! Rengeteg olyan nőt látok akiknek remeg a keze, feje, a mozdulataik koordinálatlanok, az agyuk letompult, túlérzékenyek, tini módon viselkednek. És már meg sem lepődök amikor kiderül, bogyókat szednek. és elérnek egy olyan szellemi állapotot, amikor önmaguktól képtelenek átlátni hogy az életük melyik területén kellene változtatni. Már önmaguknak is hazudnak hogy minden rendben van velük. Na ja, és amikor rámutatok hogy dehogy van rendben, mert "te szeded a gyógyszert de én vagyok a hülye", akkor vérig sértődnek.
Ezeken gondolkodj el. Senki nem fog segíteni rajtad, a gyógyszerek főleg nem.
Nekem júniusban kezdődött szédüléssel, amit aztán kivizsgáltak. Az égvilágon minden negatív, így jutottam el a pszichés eredethez. Persze addigra nagyfokú szorongás ült rá az egészre (pl amíg a koponya mr-re vártam) és még tovább fokozta a tüneteket. Szinte az elejétől fogva nem aludtam vagy csak nagyon keveset. Volt hogy 4 napig egyáltalán semmit... Akkor a háziorvos szorongásoldót írt, ami csak rontott az egészen. Kiüresedett, önidegen érzésem lett tőle, aludni ugyanúgy nem aludtam, így gyorsan letettem. Pszichológus, autogén tréning, sport, mindenféle vénynélküli szorongásoldó és hangulatjavító nem segített. Augusztus második felében, mikor már a kínok kínját éltem és nagyon sokat fogytam, mentem el pszichiáterhez. A diagnózis: depresszió és gener szorongás vegetatív diszfunkcióvel. Kaptam antidepit (2 félét is, ill. szorongásoldót). Igazából egyik sem segít sokat. A szorongásoldó csak olyan mennyiségben segítene, ami már a tiszta tudatomat is lezedálja. A kisebb mennyiség tompít valamit, de simán keresztül szorongom. Így most ezzel a kisebb mennyiséggel éldegélek, tűröm a testi tüneteket, alszom valamennyicskét, nagy nehezen elvégzem a munkám (könyvelő vagyok és irtó nehéz így, hogy szóródik a figyelmem), pszichoterápia, autogén tréning, jóga, relaxáció, étrend-kiegészítők mind-mind folyamatosa mennek. Mikor és mitől várhatom a javulást?
Várom segítő hozzászólásotokat!