Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abszolut egyetértek azzal, hogy a gyerek iránt érzett felelősség vállalása nem kor kérdése. Sajnálni tudom csak Nikita 666-ot, hogy ilyen rossz tapasztalata volt első gyerekes apukákkal, az én ismerősi körömben rengeteg férfi lelkesen mosdatott, pelenkázott, büfiztetett és vitte a picit sétálni (férjemet is beleértve). Aktívan kivették részüket a gyerek(ek) körüli munkákból és nem végződött minden házasság megcsalással és/vagy válással, mitöbb alig történt válás. Nem mondom, hogy nem volt konfliktus, de az mindenhol van és egy jó kapcsolat egyébként sem arról ismerszik meg, hogy nincs konfliktus, hanem arról, hogy azokat megoldják.
Azt jól tudod, hogy mivel jár egy gyerek felnevelése, hiszen van egy 19 éves lányod. Azt is tudod, hogy a fizikai oldal nagy részét a nő vállalja: kezdve a terhességtől a szülésen át a szoptatásig (ez nem kevés különsen 40 felett). Ahogy már korábban írtam, bele kell kalkulálni, hogy sokkal lassabban regenerálódik a szervezet a szülés után. Láttam az ismerőseimnél, hogy mennyire nem volt könnyű. Nyilván ezt IS mérlegelni kell, amikor döntést hozol. Meg azt is, hogy tényleg erősen és következetesen végig tudod-e csinálni az újabb gyerek projektet az elkövetkező 18-20 évben.
Amit még írt itt valaki és nagyon jó meglátás volt: nem tudom, hogy a munkaerő piac hogy reagálna arra, hogy negyvenakárhány évesen pici gyerekkel visszatérsz a munkába. Ha saját vállalkozásod van, ahol meg tudod oldani, akkor nem gond, de ha alkalmazotti viszonyban dolgoztál eddig és dolgozol most is, akkor tényleg komoly kérdés.
Én nem is az apa személyét emelném ki, hanem a te szemszögedből nézném a szitut. Úgy, ahogy teszed is, nagyon helyesen.
Én mindenképp meggondolnám ezt, éppen azért amit már valaki vázolt: ott fogsz állni 50 évesen és a szíved megszakad legbelül, mikor látod a saját korosztályodat, ahogy önfeledten élnek, te/ti meg épp az oviba szaladtok délutánonként, hétvégén meg a játszótérre.
Az első gyerekem szuletesekkor 21, a férjem 25 éves volt. Eleinte élvezte, majd elkezdett kirepkedni, és nagyon minimálisan élvezte ki a családi létet. Elvaltznk, újra nősült, másik gyerek, ott is ugyanúgy "külön életet" el. Tehát a tapasztalatom azt mutatja, hogy ez nem kor függő, bármikor lehet így. Alapvetően bármikor maradhatunk egyedül egy gyerekkel. Amióta téma, folyamatosan hozok fel szitukat a páromnak, hogy érezze a súlyát, bár előre akkor sem lehet felmerni, hogy a valóságban mi lenne. Pl. minap fürdőben voltunk, mondtam, hogy ha lenne baba, ha itt is lennénk, egyikünk, vagy felvaltva rá kellene figyelni, nem édes deden osszebujva pancsiznank, utána beultunk valahova vacsizni, ott is vázolta, hogy egyikünk megint csak a babára figyelnie, etetne ha éppen nyűgös lenne, az sem biztos hogy be tudtunk volna ülni... Tudom, ez nem elég, de addig is, ameddig nem hozom meg a végleges döntést igyekszem folyamatosan szembesiteni azzal, hogy a gyerek nem egy cuki kis íze, hanem komoly feladat, hatalmas felelősség. Eddig úgy látom, hogy érti, hogy miről beszélek. Ja amúgy az előző kapcsolatában tízen évig volt, ahol kiskoratol velük volt a párja gyereke, és nem ezen bukott el a kapcsolat. Talán ez pozitív ha ebből a szemszögből nézzük. Saját magamat nem tudom teljesen előre látni, hogy vajon tényleg erős tudok lenni újra és következetesen végig csinálni egy újabb gyerek felneveleset?
A lányom örül neki, olyan összhangot és boldogságot lát, hogy szeretettel várná a tesót.
Egy kerdesem lenne? 19 eves lanyod mit szol ehhez???????
Jucus,mi a biztonsaga,hogy az edes adaptalt gyerek,nem gyujta rajuk a hazat,leoli oket?
nem olvasol ujsagot?egy lanyka mar 10- eve volt adaptalva,mikor leszurta fogadott anyucit,meglepett a vagyonnal,mert nem engedtek randizni,egy bortontoltelekkel?Megtortenhet sajat gyerekkel is,a pubertasban a lanyok bediliznek a szextol.......
Jucus,mi a biztonsaga,hogy az edes adaptalt gyerek,nem gyujta rajuk a hazat,leoli oket?
nem olvasol ujsagot?egy lanyka mar 10- eve volt adaptalva,mikor leszurta fogadott anyucit,meglepett a vagyonnal,mert nem engedtek randizni,egy bortontoltelekkel?Megtortenhet sajat gyerekkel is,a pubertasban a lanyok bediliznek a szextol.......
A prob;ema ott van,mikor a gyerek nem egeszseges[valami komoly bajjal szuletik]az anya mindkeppen a gyerek mellett all,az apa,mar belekepzelte,hogy edes csalad lesznen,aztan jon a gyerekkel valo problemaja jon,es az anya depressioja,nemis torodik mar mer magaval,kell a penz a korhaszra,az ido is.Ebben a korban veszelyes szulni[persze tragedia tornethet fiataloknal is,de ritkabban.]
Apuci ugy fog szaladni,mint a nyul,aelfogyva.anyuci nem tud dolgozni a szep allasaban......
nem mondom ,hogy biztos ,hogy igy lesz de sok a szazaleka.....
Húúú, ez egy igazán őszinte és mennyire igaz hozzászólás volt.
Ágika, ezt a hsz-t mindenképp olvasd el és gondolkodj el rajta!
Nekem is több ismerősöm volt, aki 40 felett szült. Nem az esetleges betegségekkel van a gond, és a várandóssággal, szüléssel.
A gond akkor kezdődik, amikor megvan a gyerek, háistennnek egészséges is, és haza viszik. Azok az apukák akik átéltek már kisgyereket, könnyebben alkalmazkodtak. De akiknek az az alső, azoknak felfordul az életük. Kezdetben mindegyik lelkes volt. De amikor tudatosult bennük hogy a gyerek most már örökké ott marad, a kellemes intim nappalokat és estéket felváltja a bőgés, fürdetés, büfiztetés, büdös pelenkák cseréje és kidobása, oltások, hőemelkedés, láz, fogzás, lakás biztonságossá tétele, kedvenc holmik széttépése összeharapdálása, benyálazása ... akkor felmerül bennük hogy ők a gyereknek ezt a részét nem akarták. De nincs visszaút, és ki az akin bosszút állnak? Azon a nőn akitől valaha gyereket akartak, aki ezt megadta nekik. Sok ismerős apukával beszélgettem, mert láttam rajtuk azt, hogy a gyerek és igy a család már nyűg. Mindegyik "elsőgyerekes" azt mesélte hogy nem ezt várták, másra számitottak, elegük van, vissza akarják kapni a régi életüket. Szinte mind elvált, és jelenleg is tudok olyan párokról, ahol én már tudom hogy válás lesz, csalják is az asszonyt, de apuka még nem emlitette a feleségének. És minden témában van kivétel, de ebben az esetben sajnos nincs. Már szinte mindenki tudja hogy csak idő kérdése a lelépés, csak az asszony nem. Persze mindig minden esetben a férfit szidták, milyen szemét hogy lelépett, hiszen ott a szép család és a nő mindent megadott neki. Egy férfinek soha nem gyerek kell, hanem utód. A normálisabbja feléri ésszel hogy felelősséggel tartozik a gyereke iránt, de a 40-50 felettiekben mind felmerül hogy mi a francnak kellett az nekik. De nem mondják ki a feleségnek, annál okosabbak. Még arra is képesek, hogy bájolgó elbűvölő mosolygós képeket posztolgassanak. Na ezt tudod miért? A pináért. Bármit megtesznek a nő kedvéért. A gyerek nem háziállat, és ezt az "idősebb" férfiak többsége nem fogja fel. Persze hogy akarnak gyereket, a sok nő pedig hóbortból szül még egyet 40 felett. Ki kellene próbálni mindenkinek: éjszaka minimum kétszer felkelni, kibotorkálni a konyhába, heti egy alkalommal beülni a gyerekorvosi rendelőbe a legváratlanabb pillanatokban, havonta egyszer kihivni az éjszakai ügyeletet, a várt utazást nyaralást és a baráti összejövetelt az utolsó pillanatban lemondani ...
A nők nem igazán ismerik a férfiakat. Más a szerelem, és más az utód(ok) vállalása.
Hát, sok sikert.
A dolog egészségügyi részét tekintve szerintem a rizikó elég kicsi, igazad van, most már rengeteg szűrés van és az esetek nagy részében egészséges gyerek születik.
Ami az "egyéb" tapasztalatokat illeti, nekem több ismerősöm is van, aki 40 körül, vagy inkább afelett szült, pontosan úgy, ahogy te is, lelkesedéstől vezérelve. Hát, a tapasztalatok elég negatívak. Egészen konkrétan: a gyerekeket sajnálom a legjobban. A nagy "de jó gyerekünk fog születni" mindkét szülőnél addig tartott, ameddig el nem jött az éjszakázás, az otthon ülés, pelenkázás, büfiztetés, stb. Az összes esetben a szülőknek baromira nincs se türelmük, se energiájuk a gyerekhez. Ráadásul a nő is nehezebben regenerálódik ebben a korban a szülés után. A végeredmény: általában a pici vagy a nagyobbik testvérre van sózva (aki vagy lelkes, vagy nem), vagy csak ide-oda tologatva, aztán majd felnő valahogy. Abba is gondolj bele, hogy amikor majd elkezd járni, hajolgatni, rohangálni kell majd utána, nem biztos, hogy menni fog. Nem lesz nagy élmény az sem, amikor azt látod, hogy az összes korodbeli ismerősöd már éli a lazább életét a felnőtt vagy kamasz gyerekek mellett, te pedig még mindig az oviba rohangász.
A betegségek tekintetében, elég komoly vizsgálatok vannak, amik 99% szűrik a betegségek lehetőséget. Van az a szeretet, amikor szeretnél a másikkal együtt gyereket vállalni, itt a kérdésem inkább arra irányul, hogy aki már szült 40 felett, ok milyen tapasztalatokkal rendelkeznek?
Jó ötlet az örökbefogadás, és ha nem lenne saját gyerekem, biztosan meg is tenném.
NAGYON jo orvos kell A'M AHHOZ!!!
a te korodban bizony mar cask csa'sza'rmetsze'ssel szabad szu"lni…..
Mie'rt nem adopta'ltok egy kis szege'ny elhagyott gyereket? SOK van a'm azokbol a kis szerencse'tlenekbol, e's sirva reme'nykednek, hogy egy talan kedves, e's jo mama es papa csala'dot nyujtana nekik
-----
Hajjajjjjjjj------ :-
Semmi ndm lehetetlen mondtam az orvostudomany csodakra kepes.
Indiaban 74 eves no szult ikreket . De boldogan fog futni a 3 evesei utan
ha megeri .
https://timesofindia.indiatimes.com/india/abused-as-barr en-woman-gives-birth-to-twins-at-74/articleshow/71001643.cms
Abused as 'barren', woman gives birth to t ..
Read more at:
http://timesofindia.indiatimes.com/articleshow/71001643.cms?utm_source=contentofinterest&utm_medium=text&utm_campaign=cppst
Ami még eszembe jutott a munkavállalás. Nem tudom hogy te milyen pozícióba dolgozol, de kb 45 évesen visszatérni a munka világába, hááát az nem egyszerű. Én ezt biztos nem kockáztatnám.
Ez minden párnak a saját döntése kell hogy legyen. Én már biztos nem szülnék. Pedig még odébb van a 40. De én már inkább élvezni szeretném az életet, mintsem újrakezdeni a pelenkázást, éjszakázást, babakor "szépségeit " , bölcsibe járást, stb.
Valóban, ma egy 40 éves nő nem leharcolt, egészségesek. (?)
De a petesejtjeik is 40 évesek. Rengeteg káros hatás érte őket 40 év alatt.
Nincs az a pénz, férfi, akiért én megkockáztatnám hogy egy beteg gyereket szüljek, és életem hátralévő napjait életem szerelmével azzal töltsem, hogy megküzdjünk a látszólag normális életvitel fenntartásához. Az a stressz sem hiányozna hogy a biztosan beteg babát elvetetem. De az sem hiányzik hogy újra pelenkázzak, éjjeleken át ébren legyek, óvodába cipeljem félálomban, üljek mellette és tanuljak, aggódjak mindenért, szaladgáljak vele orvoshoz és tömjem gyógyszerekkel ... nem, én életem hátralevő részét ki szeretném élvezni a szerelmemmel. Szeretnénk gyereket mi is, naná hogy szeretnénk. Nincs két hete hogy vagy fél órán keresztül dobáltuk egymásnak a lányneveket. Mert kislányt szeretnénk. De tudjuk hogy nem fog megszületni, mert nálunk már nem illik bele a képbe.
A sebesz kese meg nem potolja a belso kopasokat , hianyossagokat . Valoban celszeru mindenre fogyelni . aEn most keresek valakinek egyeni thetapiat mert a babarol kiderult szuletese utan h torpe lesz . Ha Te tudnal ilyen kutatasi stadiumban vagy kiserleti jellegu therapiarol koszonettel vennem .
Az orvostudomany csodakra kepes. 28 hetes 500gr-os is kepes eletben tartani .Ha szerencseje van csak az egyij szeme fog megvakulni az oxigen adagolas miatt .
Nem értem, hogy mi a probléma. Ma már sok nő szül 40 felett.
Mondjuk az igaz, hogy célszerű a vizsgálatokat komolyan venni, nehogy úgy járj, mint az egyik celebünk.
Ma már egy 40-es nő nem leharcolt, nagyon sokan igen jó karban vannak, egészségesek.
Ha elszánjátok magatokat, csak hajrá, hajrá!
Azt mondják hogy mivel sokkal több és alaposabb vizsgálatok vannak, így egeszsegileg nem rizkiosabb, sőt. 😊
Indiaban 60 evest is lattam szulni , de ez maganugy.
lattunk mar szerencses peldat de lattunk sok tragediat is .On dont ! 