Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba
Kedves Fórumozók!
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Két világ
Torolt_felhasznalo_195135
Létrehozva: 2022. május 11. 13:53
Figyelem a médiumokat, hallom az utcai beszélgetéseket, és napról napra erősödik bennem az érzés, miszerint két világban élek. Beleolasva ezekbe a topikokba nem tudtam tovább szó nélkül hagyni ezt a jelenséget.
Nem tudom eldönteni, hogy központi irányelvek támogatásárol (befolyásolt emberek szolgálatáról), vagy önálló gondolatokról van e szó. Nézőponttól függően lehet ugyanazt a dolgot egyszerre fehérnek, és feketének látni, na de hogy senki nem hajlandó a megvilágított, vagy az árnyékolt oldalra átnézni, az számomra - minimum - sajnálatos. Ezek a kificamodott világok reménytelenül korlátoltak, az áthallástól, illetve az átlátástól hermetikusan elzártak.
Keressük már meg az átvezető utakat, a kapcsolódási pontokat, a közös nevezőt!
Eddig kettőt találtam: mindannyian emberek, és mindannyian magyarok vagyunk. Ez még kevés! Ez még kevés?
Eszenyi meg hiába nyilatkozgat, hogy itten nagy má a diktatúra - sok víz le fog folyni a Dunán, mire bocsánatot nyer.
(De említhetném a Balikó-Alföldi pályázatot a Nemzetire - amikor furcsa módon Balikó Tamás pályázata úgy érkezett meg, hogy félbeszakadt egy szónál - és nem volt folytatás. Hát ugye, nyilván így szokott az ember pályázni..., viszont nyert Alföldi.)
A Színművészeti átalakításával kapcsolatban csak arra térnék ki, hogy minden állami intézménynek az anyagiakkal előbb-utóbb el kell számolnia. Szemérmesen senki nem beszélt arról, hogy bődületes hiányt sikerült összehozni az előző struktúrában (amiért hétköznapi embereket elítéltek volna sikkasztásért), nem tudtak elszámolni forrásokkal. Lehet arra hivatkozni, hogy alulfinanszírozás volt - na de kérem, azért festetni lehetett volna... Vagy miért nem fogadták el az új épületet, amit megajánlottak úgy hét éve már? Miért maradtak távol az előzetes egyeztetésekről - aztán miért hazudták azt, hogy nem történtek ilyenek... Miért nem kérdezték meg az előzőleg már alapítványi rendszerben működő - s így sokkal több forrásból gazdálkodó egyetemeket -, például a Corvinust, ami éppen nem fideszes szellemiségű, hogy milyen a gyakorlatban az új struktúra? Nem, megint a diktatúráról meg az egyetemi anatómiáról (sic! - Szirtes Ági) ordibáltak.
Furcsának találom ezt a rengeteg siránkozást, amikor pedig bőségesen jönnek az állami pénzek az előadó-művészetbe. Sokkal rosszabb helyzetben vannak például a festők, szobrászok. Érdemes elolvasni Szakács Árpád a Mégis, kinek a kulturális diktatúrája című cikk-sorozatát. El fogsz ámulni.
Hosszú időre nyúlik vissza a gyűlölet-teremtés kultúrája. Voltak csörték előzőleg is, de az igazi nagymester ebben Ron Werber volt, akit 2002-ben alkalmazott az MSZP, amikor csehül álltak a kampányban. Hát ő nem válogatott az eszközökben, és annyira új volt ez a "kultúra" a politikai életben, hogy mire a Fidesz eszmélt, már el is vesztették a választást. És szépen meg is ágyazott az utána következő évek hangnemének.
(Mint látod, itt sem az a lényeg, hogy megbeszéljünk egy jelenséget, hanem az, hogy aki részt vesz a dialógusban, minősítsük, miszerint orvosként hiányzik az intelligenciája - ha észrevetted a megjegyzést. Mert nyilván egy orvos nem lehet ehhez intelligens, de akkor egy alkotmányjogból -, állam-jog-politika -, politológia tantárgyakból szigorlatozó, másik felsőoktatási intézményt is elvégző valaki az kompetens? Mert esetemben ez is fennáll... Ugyanakkor nem hordom le hülyének azt, aki nagyképűen kioktat alkotmányozásból... Visszafelé miért lehet?)
Tehát hol vannak itt elvek?
Nézzük tovább! A tao színházi támogatás felülvizsgálata során kiderült, hogy döbbenetes visszaélések történtek. (Akit érdekel, utána tud nézni.) Újra szervezték a támogatási rendszert, lényegesen több került valóban működő színházakhoz és elvágták a névlegesen funkcionáló társulatokhoz befolyó elcsalt hatalmas összegeket. Mi történt? A hírre kivonultak rendezők, színészek, színházak és hol dörgedelmes, hol siránkozó interjúkat adtak arról, hogy ellehetetleníti a művészeket az orbáni diktatúra. Aztán lenyugodtak, mert a gyakorlatban kiderült, hogy mégis jobb és több a finanszírozásuk. Érdekes, soha nem hallottam, hogy pl. Mácsai kiállt volna és elmondja: bocs, tévedtünk. Az nem megy. Csak a gyűlölködés lett még intenzívebb. (És nem kicsit mosolyogtam, amikor itt azt olvastam, hogy a szegény, éhező művészek - akik nem kapnak lehetőséget? Borbély Alexandra, Alföldi, Nagy Ervin, Tenki Réka, Gryllus Dorka, Hernádi, Csákányi - már elnézést, de rendezhetnek dosztig, vagy sorban kapják a főszerepeket nagy költségvetésű magyar filmekben...)
Fentiek apropóján ismét egy történet a "nem szabad kibeszélni az akolból" illusztrálására. Évek óta tudtam egy bennfenntestől, hogy rettenetes a hangulat a Vígszínházban, Eszenyi ordít, megaláz embereket, igazgatóhoz méltatlanul viselkedik. Lassan lejárt a mandátuma, újabb pályázati kiírás közeledett. Balázs Péter is pályázott, majd a döbbenetes gyűlölet-cunamira (súlyos szívbeteg a felesége) visszalépett. Közben a "Víg" társulata nyilatkozatot írt alá, hogy csak és kizárólag Eszenyi Enikőt akarják direktornak. (Kicsit csodálkoztam, mert akkor már javában hallottam a sztorikat róla.) Tarlós úgy döntött, hogy hosszabbítja. Aztán következett a tüncike, a tao rendszer felszámolása miatt - ahová Eszenyi nem ment el, mondván kivár, milyen lesz az új rendszer... És ezzel aláírta a halálos ítéletét. Nemsokára egy előadáson molinót emeltek a magasba, valami olyasmi felirattal, hogy "Enikő, a távolmaradás is állásfoglalás." Utána jött a lavina, egyszerre Eszenyi lett az utálatos kép, a színészek sorban nyilatkoztak és köpködték. Akik nemrég petíciót írtak, hogy csak vele és jaj de jó direktor. Amin csodálkozom, és megvallom, némi megvetéssel tölt el, hogy olyan művészek is megszólaltak - például Halász Judit - akik saját maguk érintethetetlen szent tehén kategóriájában nyugodtan lehettek volna már sokkal előbb is kritikusabbak. (Aztán hallottam, hogy valamelyik unoka is most kezdi a pályát, hát meg kell felelni a liberális kánonnak, ugye...)
Miféle elvek?
Az un. diktatúrában racionalizálták a filmgyártást - sikoltozás volt, aztán mindenki szépen megnyugodott, mert végre nem (csak) egy kiváltságos kör osztozott a pénzen, hanem mások is a vályúhoz jutottak. Lett is eredménye, sorban születtek olyan alkotások, amik nemzetközi díjakat kaptak. (Más kérdés, hogy például miután bezsebelte az Oscart, olyan interjút adott egy rendező /Nemes Jeles/ valami lapnak, ami végtelenül irritáló és hazug volt - és nagyon nem szeretem, amikor az a védekezés, hogy megmásították a szavait. Ugyan. Az interjú végül vagy eltűnt, vagy húztak belőle. Ugye tudod azt, hogy a rendező /akinek szóban forgó filmje sohasem születhetett volna meg, ha a Nemzeti Filmintézet nem adott volna rá akkor kimagaslóan jelentős összeget, miután mind Izrael, mind Franciaország cokit mutatott/, miután átvette az Oscar után a Kossuth-díjat is, lement tüntetni a tömeghez az országház elé, hóna alatt a díjjal - majd visszasompolygott később a fogadásra, mert hát az ingyen kaja még belefért a nagy forradalmiságba.) De említhetném Enyedi Ildikót is, akinek szintén a diktatúrával volt baja - de mondhatnánk úgy is, hogy 12 év hallgatás után rendezhetett egy olyan filmet ebben a "rezsimben"ezer (!) millióért, ami siker lett.
Most halt meg Markó Iván. Én emlékszem arra, amikor Gulyás Márton hangosbeszélővel csinált botrányt egy előadásuk után, mert sokkalta a pénzt, amit Markó társulata a konzervatív "kormánytól" kapott. Megjegyzem, számomra nagyon gusztustalan, amikor valaki, aki állítólag maga is művész - noha egyetlen iskoláját sem fejezte be - nagy empátiával tökreteszi más művészek tapsát. Továbbá megjegyzem, a Krétakör, ahol Gulyás is működött, sokszor annyi állami támogatást kapott, mint Markóék, sőt, Schilling úgy döntött, hogy a hagyományos alternatív társulati forma helyett társadalmi ügyekre jobban reflektáló (esetleg jobban fizető) kreatív művészeti központot hozna létre, és kiadta a „Tessék politizálni!” jelszót. Éppen ekkor kötött három évre szóló különmegállapodást a Krétakör és a Hiller István vezette szocialista kultusztárca: összesen 300 millió forintot kapott volna a társaság. Végül összesen 120 millió forintot kaptak. Hm. Ilyenkor nem vagyunk annyira érzékenyek az állami támogatásra? Talán egy nemzetközi hírű, egykor a világ legjobb táncosának tartott művész kiérdemelte és jó előadásokkal hálálta meg az állami támogatást. Meg merem kockáztatni: Schilling és trágár, Martont kicsináló - hm - "síbotozó" felesége meztelenül kicsit kevesebb pozitív előjelű színházi élményt adott, mint Markó és társulata.
Hát te írtad azt, hogy miért nem szólt úgy a válasz, hogy sajnálattal elutasítjuk... Erre csak a rendező predesztinált, de nem az, aki tolmácsolta a történteket. De ez lényegtelen is.
Ebben is van igazság...
Sajnos a linked nem működött, de megkerestem, és megnéztem. Érdekes film. A kísérlet inkább csak eszköz, a szerelmi vetélytárs legyőzésének eszköze. A fő téma a tanár bukása, akinek még a szerelmét is a realizmus és az intellektus alapozta meg. Az ember sokkal több, mint ész és értelem. Aki nincs ennek a többletnek a birtokában, annak nincs igazi élete. Számomra nagyjából erről szólt ez a film. Köszönet az ajánlásért!
Nem Vidnyánszky személyéről van itt szó, hanem - a te szavaddal élve - az akolokról.
A konfrontáció táborok közötti jelenség, az akol minden tagjának megvan a maga szerepe és felelőssége.
A színházi világot nem ismerem olyan behatóan, mint amennyire te ismered, de a Müge által emlegetett elvek egy bizonyos határon túl megkerülhetetlenek.
Az a baj, hogy itt nem arról a józan észről, nem sárdobálásról, nem szimplán sértődöttségről és nem "nem hajlandó együttműködni"-ről van szó! Hanem életbevágó dolgokról, és amit annyira szeretsz: elvekről! Márpedig e kettő kombinációja elég súlyos lesz, szóval nem lehet csak úgy félretenni, mint valami teli hamutartót, hogy újra érvényesülhessen a szép abrosz...
A főiskolák fideszesítésén nem azért nem lehet túllépni és "együttműködni", mert holmi liberális gőg nem engedi, hanem azért, mert (bár nyilván orvosok nem látnak bele ebbe - bár el tudnék képzelni olyan orvost, aki van annyira intelligens, de mondjuk nekem elég gazdag a fantáziám), de mindennek van egy módszertana, egy szellemisége, egy kedvező légköre, amiben pont úgy jön létre az alkotás, ahogy azt a művész igaznak és értékesnek érzi, és fel meri vállalni, mint saját szellemi termékét. Diktatúrában csak megalkudni lehet, nem pedig együttműködni! És diktatúrában a szellemi alkotásokból csak ún. támogatott tartalom lesz. Hogy ez "csak" egy puhadiktatúra egyelőre, amiben még "csak" karaktergyilkossággal lehetetlenítik el a nekik nem megfelelő egyéneket, az részletkérdés. Ha "együttműködsz", az egyet jelent a szellemi öngyilkossággal. Egy értelmiséginek ez maga a halál. Ja, és mindezt ahogy végbevitték (az "egyeztetések" és a változtatások bevezetésének módja), az kritikán aluli! És tudjuk, hogy esély sincs a helyzet javítására, a párbeszédre - mert nem az ellenzék nem akar beszélni róla, hanem a fideszesek vonulnak arrébb felsőbbrendűségük tudatában, hermetikusan elzárva magukat, cinikusan kiröhögve egymás közt a másik oldalt! Nos, mit lehet ezzel kezdeni?
És ez még csak a főiskolák ügye, én nem ismerem a színházi forráselosztást, de mondjuk a zeneipariról többet hallottam mostanában, és hát ott vannak anomáliák - hogy csak így diplomatikusan fogalmazzak. Szóval simán elhiszem a színészeknek is, amire hivatkoznak.
Egyébként jól vagy? Miért szünteted meg folyton a regisztrációdat és lépsz be másikkal?
Film. Nagyon neked való, 1 óra 42 perc időtartamú. Ki az értékes, ki nem, kinek az élete fontosabb, mint a másiké? Lehet-e dönteni pusztán racionális szempontok szerint? Mint film, nem kimagasló, de nem a történet maga vagy a befejezés érdekes - az egész csak játék a lehetőségekkel. De napokig gondolkodsz rajta.
A sötétség után - magyar cím. Eredetileg: A filozófus
Nem nagyon értelek. Honnan tudod, hogy Vidnyánszky Attila nem mondta azt, hogy sajnálattal veszik tudomásul?! Amit idéztem, egy vélemény cikk - nem Vidnyánszky tollából -, amelyik leírta a történteket, majd feltette a kérdést: ki az, aki sértődött és nem hajlandó együtt működni? Nem ez egy tollforgató dolga? (Csak zárójelben: soha annyi pénzt nem kaptak a színházak, mint mostanság. Igen, a felsőoktatást átalakítják, ez sokaknak nem tetszik/tetszett - majd elválik, hogy melyik modell működőképesebb. Vajon miért természetes, hogy Vidnyánszky majd minden külföldi fesztiváli meghívását lemondták Csáki Judit nyomására? És akkor Vidnyánszky kezet nyújt és ellökjük? Más. Nagyon szeretem László Zsoltot. Korszakos színésznek tartom. Konkrétan tudom, hogy amikor Vidnyánszky megnyerte a Nemzeti direktorságát a pályázatával, László Zsolt a nyakába borulva zokogott, hogy nagyon szeretne vele dolgozni, de értse meg, olyan nagyon össze vannak nőve Alföldivel, hogy neki muszáj menni... Miért ez az elvárás az akolból? Miért számít árulásnak, ha egy színész azzal a rendezővel dolgozik, akivel éppen jólesik neki? Utána volt egy országgyűlési választás, és az én kedvencem, az én korszakos színészem azt mondta, hogy nem érti a sok hülyét, aki a Fideszre szavazott. És nem hallottam, hogy valaha is bocsánatot kért a közönségétől ezért. Mert a konzervatív szavazók is megveszik a jegyet, belőlük is él, talán elvárható egy tisztességes hangnem a kenyeret a szájába tolók felé. Szerintem.
Nemrégen operaházak konferenciájáról is el akart maradni két-három ország, mert Magyarország ... hát a szokásos, ilyen meg olyan... stb. Külön-külön kellett telefonálnia Ókovács Szilveszternek, hogy ez nem háború, ez művészet, ez opera... Aztán rendben lett a dolog.
Ebben sajnos neked van igazad. Úgy kellene gondolkodnunk, mint ahogyan a tudósok gondolkodnak, de erre társadalmi szinten semmi esély. A józan ész azért talán nem egy álomba illő vágy.
Lássuk be, ez esélytelen.
Én elintézem magamnak amúgy, vágom már a centit!
De kérdezhetem kicsit konkrétabban is, úgy, hogy mindenkinek érthető legyen:
Ha az említett társulat(ok) elmennek fellépni a fesztiválra, majd ott a színpadon, vagy pár hónapon belül a színtársulatuk valamelyik tagja éhenhal/kilakoltatják/öngyilkos lesz a kilátástalanság miatt - akkor Vidnyánszky és köre vajon elégedett lesz a "béküléssel", és megveregetik a saját vállukat, hogy hej, de jól csináltuk, virágzik a magyar színművészet? Mondjuk fideszesekről én lassan mindent is el tudok képzelni...
El tudom intézni, de csak önmagam számára. Ez mindenkinek magának kell(ene) megoldania.
Ez tökéletesen példázza azt, amin problémázok. A színházak elutasító magatartása, és az arra adott válasz ugyanarról szól.
A kérdéses színházaknak el kellett volna indulniuk az olimpián, de ha mégsem, az elutasításra jobb lett volna annyival reagálni, hogy: Sajnálattal tudomásul vesszük.
Ha az egyik fél egy ásónyi földet kidob az árokból, akkor arra egy újabb ásónyi föld a válasz? Felnőtt gyerekek vagyunk, akik megrekedtek az "Ő kezdte" szintjén. Az általam leírthoz hasonló válasz, vagy bárhonnan jövő plénumos reagálás visszatermelt vona valamit a másik fél által kidobott földből. Sajnos a másik "sározása" fontosabb, mint az árkok betemetése.
Szerintem ez totál rendben van így. Az értelmiségnek az a dolga, hogy kifejezze a saját és a társadalomban jelenlévő folyamatokat. Mivel a választások erre nem eléggé megfelelő fórum, ezért más fórumokon is kifejezi.
Miért kéne lelkesen ugrabugrálniuk a hatalom kiszolgálóinak felkérésére, miközben a megélhetésük nincs biztosítva az átpolitizált színházi forráselosztás miatt? Nonszensz!
Persze, el is mehetnének, és lehetne még néhány olyasmi előadás, mint amit a litvánok összehoztak a minap... különböző témákban... khhhmmm, sok-sok-sok témában...
"baráti jobbot nyújtott"
Nos, baráti jobbot az nyújthat, aki előtte bocsánatot kért, a másik felet érezhetően emberszámba veszi (mondjuk elismeri az igényét a helyzet tényleges rendezésére - bár nem tudom, Vidnyánszky szerintem nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehetné, mert valószínűleg ő is csak egy báb), és elfogadja azt is, ha mégsincs kibékülés. Jelen esetben nincs, és ennek gondolom, megvan az oka, hiába rágózik ezen a Bognár Zsolt (fogalmamsincskicsoda), csak szócséplés az egész!
Lehet, hogy ebben igazad van, bár azért nem vagyok benne biztos.
Mindenesetre el tudod intézni, hogy az ország politikamentes legyen?
"...ennyire mást akarunk."
Ezek nagyon fontos szavak! A két "mást akarás" annyira távol áll egymástól, hogy egyet jelent az antagonisztikus ellentéttel?
Ha most találomra kiválasztanánk 1000 embert és leíratnánk velük, hogy milyen országban akarnak élni, szerintem nagyjából úgyanazok kerülnének listázásra a legyen, és a ne legyen oszlopban.
Más lenne a helyzet, ha a kérdében direkt módon megjelenne a politika. Egy összevissza kuszaságot kapnánk, tele agymenésekkel.
Egy citátummal válaszolnék neked.
"A 2023-as X. Színházi Olimpia áprilistól júniusig fog egyedülálló lehetőséget kínálni a hazai és a nemzetközi színházi irányzatok megismerésére a szakma képviselőinek és az előadásokat megtekintő nézők számára. Amolyan szimbolikus megméretés művész és művész, előadás és előadás között. Már-már azt gondolhatná az ember, hogy a magyar művészvilág végre egységesen feláll a startvonalra és tehetsége erejével apait-anyait beleadva küzd a saját színháza dobogós sikeréért a világ számtalan országából érkező „versenyzők” között. ... Természetesen nem lennénk Magyarország, ha most ne kellene ismételten szembesülnünk azzal, hogy teátrumaink közül kettő – a szám nyilván még bővülni fog – a Katona József Színház és az Örkény vezetői, társulatuk támogatását bírva nem nyilatkozzák az első szembejövő mikrofonba, hogy ők ... nem vesznek részt a X. Színházi Olimpián. ... Vidnyánszky Attila meghívta őket a részvételre, baráti jobbot nyújtott mind Máté Gábor, mind Mácsai Pál társulatának, de nem kívánnak élni vele. Máté Gábor a következőt nyilatkozta: „Összehívtam a Művészeti Tanácsot, és hosszas mérlegelés után ezzel az indokkal utasítottuk el a meghívást: - A jelenlegi színházi helyzetben olyan súlyosak a hatalom által nem kedvelt színházak veszteségei, olyan mély az árok a két oldal között, annyira elmérgesedett ez a kibeszéletlenségekkel és rágalmakkal terhelt helyzet, hogy ennek feloldását elképzelhetetlennek tartjuk a nagyszabású Színházi Olimpián való közös részvétellel. (Mácsait nem is idézem, felesleges - Dóra69.)
A fentiek alapján feltenném a végtelenül egyszerű kérdést: kik is azok, akik megosztják a színházi szakma képviselőit, kik is azok, akik újabb négy évre, vagy ki tudja még meddig, a durcásságukat tovább görgető vásári komédiásoknak szegődnek?
Ezzel az önhátba veregető belterjes, kirekesztő magatartásukkal ugyan saját világuk legfelső dobogójára míg világ a világ felállhatnak és közben lapogathatják egymás vállát saját nagyszerűségük és tévedhetetlenségük hitében, de ettől még a Színházi Olimpiától való távolmaradásuk nem fog krokodilkönnyeket csalni se a szakma, se a tisztelt, nagyérdemű publikum arcára. Bevallom, hogy sohase hittem volna, hogy művészeti életünk domináns szereplői Fekete-Győr András „olimpia tagadó” mélységeibe lesznek képesek lavírozni magukat." - Bognár Zsolt
Na látod, ez vicces volt!
Egyébként az amcsik meg az oroszok is emberek, nekem személy szerint semmi bajom az egyes emberekkel egyik táborból sem, csak nem kellett volna porig rombolni Ukrajnát.
Ja, hát ez kevés lesz.
Én pl. hajlok arra a kompromisszumra, hogy majd amikor lesznek az európai magyarok, meg a másikak, ott a sztyeppéken, és már nem lesz olyan forró, meg olyan nagyon hideg a háború, akkor majd lehessen ilyen levelezőpárokat csinálni a gyerekeknek, hogy írhassanak egymásnak az európai magyar gyerekek, meg az ázsiai magyar gyerekek, és akkor majd jól konstatálhatják, hogy mekkora különbség van ország és ország között.
A másik verzió ugyebár az, hogy nagyon sokan elmenekülnek ebből az országból kvázi politikai menekültként, és akkor majd a Nyugaton él ő magyar gyerekekkel levelezhetnek az itt maradottak gyerekei. Hát nem tudom, az jobb?
Egyszóval nem tudom, mi köthetné össze a két tábort, amíg ennyire mást akarunk.
MELYIKRŐL szeretnél beszélgetni?
JA!
E VILÁG
TÚLVILÁG