Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Amikor fiam kisbaba volt és sirt, az udvar legtávolabbi részéről is előjött. Odament a kicsihez és nekidörgölőzött. Mintha azt mondta volna: Na, ne sirj már! Símogass csak meg! Nézd, milyen puha-selymes a bundám! . . . És a baba valóban abbahagyta.
Szóval, az én macsom igazi karakter. Nagyon szeretjük.
Ja és akiesésről annyit hogy a Dönci (azt hiszem ő:) ) kiesett a 3. emeleti tetőtéri ablakon, 2 emeletet zuhant és taplra esett, kutya baja se lett:)
Úgy látom sokan vagyunk, akik hódolnak ezeknek a gyönyörű állatoknak. Az én cicám Cilike (ilyen egyszerű nevet kapott a keresztségben) 11 éves, fogatlan, fekete perzsa nőstény cica. Kisebb koromban halomban hordtam haza a kóbor macskákat, de anyu egyiket sem tűrte meg, mondván nem valók bérházi kis lakásba, tönkre teszik a bútorokat. . . stb. 18 éves koromig könyörögtem a macskáért, és nagyapám megszánt (szegény azóta meghalt), és 18. szülinapomra lepett meg Cilikével. Annyira kicsi volt, annyira bűbájos, hogy anyu sem tudott neki ellenállni. Apám meg mindig is imádta az állatokat. Az első dolgunk az volt, hogy leültünk tanakodni:Mi legyen a neve?Mivel fekete, szóba került a Bagira, Maffia, Lukrécia. . . de egyik sem tetszett igazán. Egyszer csak anyu elkezdte "Cilikézni", s így rajtaragadt ez az egyszerű cicanév. A legnagyobb élményem Cilivel az volt, hogy mindkét fialásánál csak és kizárólag velem volt hajlandó szülni. Én csináltam neki a vemhessége alatt egy "kis eü. csomagot" (ahogy apámék nevezték) sterilizált ollóval, cérnával, steril vattával. . . stb, hogy ha ne adj Isten úgy adódik, akkor tudjak segíteni. De arra nem gondoltam, hogy ezen igényét ő kifejezésre fogja juttatni!Mikor elkezdődött a vajúdás, hullámzott a hasa, erősen nyögdécselt, és bevánszorgott a szekrény aljában jó előre odakészített pihe-puha kosárkába. Én diszkréten kivonultam a szobából, gondoltam, hogy egyedül akar lenni, és csak zavarnám. Erre pár perc múlva vánszorgott ő is kifelé a szobából, átjött hozzám a másik szobába, lefeküdt mellém a szőnyegre, folytatva a vajúdást, közben állandóan engem figyelt, nehogy szem elől tévesszen megint. Visszavittem, és ott maradtam a szobában. Ez sem volt elég. Na az a lényeg, hogy nagy nehezen a tudomásomra hozta, hogy csak akkor nyugodt, ha ott ülök vele bent a szekrényben, és végigbábáskodom a szülését. A szülés gyönyörű, meghatározó élmény volt számomra, sosem fogom elfelejteni!Én hámoztam ki a kiscicákat a magzatburokból, én vágtam el a köldökzsinórt, és én csutakoltam le őket, majd odatettem Cilihez, hogy szopjanak. Közben itattam Cilikét, mert a nagy erőlködésben, lihegésben kiszáradt segénynek a torka. Kis tálkát tartottam elé, abból lefetyelgetett. A végére teljesen elmacskásodott /:)))/a derekam a szekrényben való hétrét görnyedéstől. Ez csak az első fialásánál volt így, mikor még tapasztalatlan volt. A másodiknál ugyanígy igényelte a jelenlétemet, de a magzatburkot ő szedte le, a köldökzsinórt ő rágta el, és ő nyalogatta meg őket.
A huga, Sziréna, macskásabb :) Jön-megy, független, viszont nagyon is agressziven, üvöltve kényszeríti ki magának a gyengédséget, ha olyanja van. Nehéz vele, ha az ölünkbe ül, azonnal elkezd dagasztani, de jó erősen belénkvágja a karmait, nyáron mindenkinek csupa véraláfutás a combja :) Viszont nagyon helyes, kiváncsi pofija van, és igenis igy kell őt szeretni, amilyen :)
Amióta elköltöztem otthonról, nem is olyan régen két picike cicának lettem a gazdija a párommal együtt, Qk még csak 8 hetesek, egy kislány és egy kisfú, és nagyon rosszak, de mellette meg bubájosak:)
A mi cicánk egy 9 éves kandúr! Mára már egy kicsit nyugodtabb lett, de ifjabb korában rettentően eleven játékos cica volt. Ha nem lakásban élne, egész biztos nagyon jó egerésző macska vált volna belőle, de így csak az erkély rácsára szálló galambok réme. Korábban kettővel "végzett" is, lecsapta őket az erkély korlátjáról. Bennünket meg a frász tört ki, hiszen mindez a 9. emeleten történt. A fiammal időnként "kakasviadalt" játszanak, néha félelmetesen durva tud lenni, persze csak ösztönösen védekezik. Egyébként rendkívül hízelgő, barátságos, mindenkit levesz a lábáról. Az idegenekkel is barátságos, eléggé mulatságos mikor jön hozzánk valaki és Frici (így hívják a cicát) a két hátsó lábára áll és úgy szimatolja körbe az idegen jövevényt. Kiharcolja az akaratát. Sajnos mostanában egy elég rossz szokást vett fel, csak úgy hajlandó enni, ha van valaki mellette, nem tudom ennek mi lehet az oka. Mindig kicsalogat valakit, ha enni akar. A Tv-ben menő természetfilmeket szokta nézni, gondolom a különböző állathangokra figyel fel. Nagyon sok sztorit lehetne róla mesélni, egyelőre ennyi. Jó cicázást kívánok. Üdv. Törpicur