Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A tinik és a terhesség
Torolt_felhasznalo_815565
Létrehozva: 2005. november 1. 20:18
Kíváncsi vagyok. Mit gondoltok, ha egy tinilány teherbe esik? (most nem arról van szó, hogy védekeztek-e, vagy nem)
Abortuszt jevasolnátok; vagy megtartást, annak a tudatában,hogy még ő maga is gyerek, nem lenne megfelelő háttere a babónak, stb.. ?
nehéz kérdés. Részemről nagyon függ az illető tinilánytól. Van olyan ismerősöm (barátnőm), aki 17 évesen szülte az első, 19 évesen a második gyerekét. Remek anya, nagyon jól neveli a gyerekeket, érzelmileg és értelmileg is felnőtt a feladathoz. Van egy másik ismerősöm (igazából a férje nagyon jó barátom, gyerekeik a keresztgyerekeim). Ő 24 évesen szülte az első, közel 26 évesen a második gyerekét. Nem kellett volna. Az első miatt házasodtak össze, ha nem lennének a gyerekek, rég nem lennének együtt. Most épp (nem is tudom, hanyadszorra, de úgy tűnik, véglegesen) válófélben vannak. Szóval egyedi esetre tudnék konkrétan mit mondani, de így...
Egy azért biztos. Mindenképp egyetlen személy van, akinek az érdekeit egy ilyen esetben figyelembe venném. És ez a gyerek. Ha a leendő anyuka (és környezete) gyaníthatóan nincs olyan szellemi, érzelmi, anyagi helyzetben, hogy az a gyerek viszonylag(!) sérülésmentesen felnőhessen, akkor szerintem az abortusz a helyes döntés. Persze vannak olyan esetek, amikor akár látatlanban rá merném mondani, hogy abortusz (pl. ha 14 év alatti a leendő anya, ha alapvettően olyan rossz anyagi helyzetben vagy családi környezetben vannak, ahol felnőtt vagy tini sem tud normálisan élni, megélhetési gondokkal küzdenek). De okulva a fent említett személyes tapasztalataimból azért nem jelentenék ki semmit kategorikusan.
Lehet felelősségtejes akár 16 évesen is, ha érett!
Lásd az én "sógornőm" majd 30 évesen totálisan alkalmatlan az anyaságra!
Igen.. Főleg, hogy sok helyről lehet azt hallani, hogy a leányanyák ri*ancok, meg hogy semmiképpen sem lehetnek megfelelő anyák, mert ők is gyerekek, nem tanultak, stb,stb..
Ez vajon mennyire igaz? Mennyire lehet egy fiatal lány felelősségteljes anya?
Érthető volt!
Nagyon nehéz lehet így tininek lenni. Az osztályunkban múltkor egy tanárnő feltette a kérdést, hogy ki hány gyereket szeretne, és mikor.. A legtöbb válasz az az volt, hogy 30 éves kor után, és maximum egyet, az anyagi jólét miatt. Én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy legalább hármat, minél hamarabb..
Igen!
Hozzá tartozik a történethez, hogy egy családapától lett terhes... na de nem is ez a lényeg!
Csúfolták, kigúnyolták, megalázták.
Huh, köszi!
Ezt durva volt olvasni.. Mindenképpen hatalmas trauma lehet egy abortusz..
Nehéz kérdés.
Egy általános sulis osztálytársam járt így.
Ő megtartotta a babát. Az édesanyjával lakott egy lakásban. Tőle kapott segítséget, anyagit is.
Mikor a kicsi már másfél éves volt beiratkozott esti suliba. A középiskola utolsó évét délutáni suliban végezte el és érettségizni a levelezősökkel érettségizett.
Szerencséje volt, mert a pasi anyagilag támogatta és menet közben összecsiszolódtak, összeköltöztek. Azóta már a második csemetéjük is nagycsoportos.
Sajnos azonban ismerek olyat is, akinek segítség nélkül kellett végig kínlódnia az egészet. A sulit nem tudta befejezni, így hivatalosan csak a 8 ált. sulit végzettek közé besorolva a nekik megfelelő munkát kínálják neki.
Egyébként, tudomásom szerint a 18 év alatt szülő lányok gyermekeinek gyámot rendelnek ki. Így az anyai nagyszülő szokott az unoka gyámja lenni. Ez az anyuka 18 éves koráig tart.
Értehető volt?
Anikó
Anyukám se fejezte be a sulit, 17 évesen szülte meg a tesóm. utána végigcsinálta a gyerek mellett.
Volt gimiben egy évfolyamtársunk, aki már megszülte a babát, úgy érettségizett le. Igaz levelezőn. Nem kívánom senkinek, amin keresztülment. Igaz, hogy egyedül neveli a fiát, és főiskolára jár...
SZerintem mindenki maga dontse el. De ha az apja nem akarna, az eleg durva lenne... marmint a pasi reszerol, hogy megtagadja a sajat veret.
Nehéz kérdés mind a gyerek részéről, mind a szülő részéről. A sjaát példámat tudom leírni, ami talán segít a döntésben.
17 évesen lettem terhes, és én nagyon örültem a babának. Jóval érettebb voltam a koromnál. Nagyon nehéz volt odaállni a szüleim elé, és elmondani, hogy mi a szitu, de megtörtént. Apukám első reakciója az volt, hogy tartsam meg, mert ahol egy gyerek felnőtt- ezelatt engem értett- ott jut hely egy újabb gyereknek is, és ő támogat amiben csak tud. Anyukám reakciója nem volt ilyen kedvező. Szerinte el kell vetetni a babát, mert mi lesz az iskolával, és a további életemmel, mert így nem lesz férjem, és munkám és semmim, mert egy gyerekkel rendelkező fiatal lány senkinek sem kell. Nekem ez a gondolkodásmód nagyon nem tetszett, és én nem szerettem volna elvetetni a babát. Elmentünk egy nőgyógyászhoz, aki a koromra hivatkozva szintén azt mondta, hogy abortusz az egyetlen lehetőség. Én még mindig nem értettem vele egyet, és a szívem szakadt meg, amikor már apukámat is megygyőzte anyukám, hogy ne támogasson. Szóval belekényszerítettek egy olyan lelki traumába, egy olyan döntésbe, ami azóta is kísért. elvetettük a babát. A mai napig nem igazán tudtam ezt feldolgozni, mert egy életet dobtam el magamtól, akit én szerettem volna hogy legyen, és mégse tehettem meg. Tudom, hogy anyukám csak ész érvek alapján döntött így, de nem biztos hogy mindig ez a lagjobb út. Néha lehet, hogy helyet kell adni a szív akaratának is, avagy a gyerek döntését elfogadni.
Tudom, hogy semmit sem vesztettem volna, ha most ez a baba meglenne, mert az iskolát máshogy is be lehet fejezni, akár magántanulóként, sőt tovább is lehet tanulni gyerekkel is.
Ha a tini éretten gondolkodik, kérlek hallgasd meg őt is, hogy hogy érez, mit szeretne, és ne kényszerítsd rá a Te akaratodat, mert akár több évig tartó traumát okozhatsz neki, ami nem biztos, hogy jó irányba tereli a későbbi életét. Ha ő szeretné az abortuszt, akkor is légy mellett, mert nagyon kemény lesz az utána következő időszak.
Nyugi, még nincs szó babóról..
A barátom pl semmiképpen "nem engedné"..
Tudom, hogy kínos a téma, mert itt megköveznek az ilyenekért, de őszintén érdekel, hogy ki mit reagál, és ki milyen érveket hoz fel.
Olyan ember vagyok, aki minden véleményben talál igazat. Most nagyon rákattantam a témára..
Igazából minél többet gondolkozom rajta, annál inkább a megtartás nyer.. Viszont lehet, hogy nekem is épp ez a gondom, ez kiderül a holnapi tesztből.
Ha az abortuszt választanám, tuti kettészakadnék belül. Ha megtartanám, nem tudom, hogy pl az érettségin mit szólnak, ha besétálok hatalmas pocakkal.. Már ha leget egyáltalán terhesen érettségizni.. A családom is kitagadna, már megtették mással is, mert az megtalálta a boldogságot, és sajnos nem a férje mellet.. Elköltözött az édesanyám, a szülei pedig megtagadják.. Ettől is kettészakadnék..
Én is tini voltam, mikor az első gyerekem született. Már ha a 17 éves az tinikor.
Nem bántam meg.
Bár én komolyabb voltam, mint a kortársaim, sokkal több örömömet leltem a babázásban, mint a bulizásban. Az iskola hiányzott csak. De azt lehet később is pótolni.
Ez az én esetem. Egyedi. Mint ahogy minden eset egyedi. Nem lehet általánosságban megmondani, hogy mi a jó ilyenkor.
MOst biztosan egy csomóan megköveznek.
De ha felnevelni nem tudja, még mindig könnyebb lehet feldolgozni egy abortuszt, mint azt, hogy más neveli a gyerekem... Ez a saját véleményem!
Kínos témára tapintottál...