Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
Ś: Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd! :Ś
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Várj, míg felkel majd a nap
Ha látni sejtenéd mi az éjben olvad szét
Várj, míg felkel majd a nap
Egy új nap mindig új remény ígér
A végtelen sötétjét tépi szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Ha meggyötört az éj, ha múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a nap
Ha megzavar, hogy túl nyitott a tér
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Sosem vagy egymagad, csak túl picinyke vagy
Várj, míg felkel majd a nap
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a nap
Együtt leszünk míg végtelen az éj
Együtt, míg a nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Hiába hát a bánat
Légy, ami lennél, férfi,
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb
Hiába hull a könnyed
Hogy bizonyság vagy erre
Legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
Ne légy komisz magadhoz,
Ne hódolj és ne hódíts,
Ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
A titkokat ne lesd meg,
S ezt az emberiséget
Hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél,
S hiába könyörögtél,
Hamis tanúvá lettél
Saját igaz pörödnél.
Hittél a könnyű szónak,
Fizetett pártfogóknak,
S lásd, soha, soha senki
Nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
Csaltál, s így nem szerethetsz;
Most hát a töltött fegyvert
Szorítsd üres szívedhez,
Vagy vess el minden elvet,
S még remélj hű szerelmet,
Hisz mint a kutya hinnél
Abban, ki bízna benned.
Tudod, hogy nincs bocsánat
Hiába hát a bánat
Légy, ami lennél, férfi,
A fű kinő utánad.
legyen a döntő szó tiéd, s én elfogadom.
Már a félmegoldás nem elég,
a megunt kedves szerepét
én nem játszom el,
még tőled se kell nekem.
Vagy mindent, vagy semmit, így akarom én,
legyen a szíved másoké, vagy csak az enyém,
nekem nem kell nyári szerelem,
vagy mindig jöjj, vagy sohasem,
de ne rontsd el ily könnyen az életem.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a napsugár.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
ha későre jár, csak mellettem állj,
vagy menj tovább,
és ne lássalak soha már.
Miért váltják fel mindig egymást?
Miért nem lehet mindig fény? - önmagamtól kérdem én.
Miért nem láthatjuk már többé egymást?
Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet,
Gyere vissza hozzám, várok rád!
Sötétségben élek én, sehol nincs egy kis remény,
Úgy vágyom már a Nap sugarát.
Olyan egyedül vagyok, éjszakák és nappalok
Hozzátok őt vissza hozzám.
The rain in heaven's all come down
I fear again, like then, I've lost my way
And shout to God to bring my sunny day
Isn't it so strange
How far away we all are now
Am I the only one who remembers that summer. . .
Oh, I remember. . . .
and the wind has carried all of that away
Mielőtt még el mennél. . . .
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.
and all the things around you are gettin' hot,
come to me and I can cool you off.
And if you ever get yourself in a jam,
and if you ever feel you need to find a man
call my number and, darling, you found one
But I know now, it can never work out
the way I really wished that it would.
But a second-hand love is better than no love at all
And the walls get a little closer,
and my throat gets a little tighter when
I say to you that a second-hand love from you is better than no love at all
Any kind of love from you is better than no love at all
If you got the feeling it ain't right tonight
And if the fire at home ain't as hot as you like
I've got a fire that's burning for you.
And if you ever feel you need to get away
To get away from the rest of your life,
I'll come a-runnin' and show you the world.
But I know now, it can never work out
the way I really wished that it would.
But a second-hand love is better than no love at all
(REO Speedwagon)
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, na de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol rád
Gyere, gyere, gyere drága cimborám
Gyorsan vigasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere drága jó gitár
Kell egy vigasz dal
Amitől a panasz hamarosan odébbáll
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Olyan szokatlan a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek rád
Gyere, gyere, gyere drága cimborám. . .
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek. . . rád
"Neved szép betűit ámor homlokomra írta.
Hát mért ne gondolnék rád, mért ne gondolnék rád
Ezután. Mért ne gondolnék rád hogy hol jársz, hogy mit csinász. "
Ákos: Gondolnék rád
Ha akarsz magadnak néhány szép pillanatot töltsd le, és hallgasd meg.
But I´d rather tear this thorn
from my side
I won´t be the one left behind. . .
Can´t be king of the world
If you´re slave to the grind
my throat ,
But I ain´t at the end of my rope ´cause
I won´t be the one left behind !!
Can´t be king of the world
If you´re slave to the grind
Tear down the rat racial slime
Can´t be king of the world
If you´re slave to the grind
Get it?
Mirőlálmodik a lány:
Hogy jön egy királyfi tán
Hófehér paripán.
Ez az álom oly mesés,
S aztán jön az ébredés.
A királyfi olykevés,
S az, hogy jön. tévedés. . . . .
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom. . .
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Én soha nem feledem.
Az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd, gondolsz-e rám?
Mikor a napok légggömbjéből az idő elszivárog,
És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd, gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,
Órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád. . .
Mondd, gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól, nem kapod ajándékba vissza.
Imád az égbe, hallgatásod földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok,
Magadat a tükörben oly öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod,
És napról napra árulod el titkaid másnak. . .
Mondd, gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
De legbensőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden,
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben.
Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
S a madarnak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el. . .
Fáradt éjszakában, tudod, álmatlan a csend.
De hajnalban a derengés új reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen.
Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el. . .
Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen
Ígérem neked, ígérd meg nekem
Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk
Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk
Adj hálát érte, hogy most még itt vagyunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk
És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk
De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
És a legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Hová mehetnék vigasz mondd kivel ér?
Talán ha szemedbe néznék ott látnám a választ, mert megérzem azt is ha sirtál,
Az igazi támaszom mindig csak Te legyél!
S ha bármi bánt, ha néha fáj annyit várni Rád, mit mondhatnék: Csak egyetlen szó. . . . . . . . . . .
Alszik a pókháló közelében a légy a falon,
Csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
Alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály.
Ś: Kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
Alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
Alszik a holdban a láng - hideg érem az égen,
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. :Ś
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
ejhó, oly kábító. . . . .
Gyere kiabálni: nyáron élni jó!
Lesz-e még olyan perc, ami szép s a miénk?
Elhordja a szél minden nyár örömét,
Fogadd el, amíg még a tiéd!
Ennyi kell, neked is jár,
Ennyi kell, nekem is jár,
Néha kell valami új, valami más!
Ennyi kell, neked is jár,
Ennyi kell, nekem is jár,
Kell egy dal, kell egy csók, egy simogatás!