Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolat - meséljetek!
Torolt_felhasznalo_554422
Létrehozva: 2006. október 26. 19:10
Sziasztok!
Tudom, minden eset egyedi, mindenki másként éli meg... De jó volna olvasni a véleményeteket, tapasztalataitokat, több szem többet lát. Éltetek már távkapcsolatban? Mármint olyan igaziban, ahol tényleg nagy a távolság. Hogyan éltétek meg? Mi volt a legnehezebb benne? Megérte?
Épp egy ilyen körvonalazódik nálam és erősen gondolkodom, hogy érdemes-e... A szívem meg az eszem harcol, ugyebár 
A kérdés az, miért ne? Akár még működhet is. Bármi lehet belőle. Akár még jó is
Az meg, hogy mi lesz később... nos, majd azon a hídon átmész (vagy nem) ha előtted lesz. Addig felesleges rágódni rajta. Szerintem
Nálunk is szép volt az este, tényleg annyira "giccses" (persze a természet nem alkot giccset, de ha festményen vagy képen látnám...
 
Nagyon jól megfogalmaztad!
Én még mindig vacakolok... Nem tudom, mi legyen. Nagyon vonz a pasi, biztató a lelkesedése, de hosszú távon ijesztő döntések elé állíthat ez a kapcsolat.
Off: kinéztetek ma este az ablakon? Csodásan giccses volt a naplemente, csináltam is egy-két gyönyörű fotót a városban.
"Ne haragudjatok, de így kívülállóként, szerintem a távkapcsolat nem igazi kapcsolat, csak kényszerhelyzet olyanok számára, akik nem tudnak olyan párt találni, aki minden nap boldogan élne vele (vagy legalább elviselné. Szerintem nem normális, ha valaki önként, pláne hosszú távon belemegy ilyen helyzetbe. Akkor már egyedül is élhetne, és havonta egyszer lefeküdhetne bármelyik netes ismerősével, azokat sem ismeri kevésbé, mint a "párját"."
Hát ekkora baromságot hogy tudtál írni! inkább fogtad volna be, legalább bölcs maradtál volna. ha nem tapasztaltad a saját bőrödön, milyen is a távkapcsolat, akkor fogalmad nincs róla. az, hogy az ismerőseidnél mit látsz, nem mérvadó. nem csak távkapcsolatban csalják egymást az emberek, ez a dolog nem attól függ, mennyit van együtt 2ember, hanem hogy mit jelentenek egymásnak. de ezt neked hiába magyarázom, sose fogod megérteni.
Hali!
A mi kapcsolatunk is így kezdődött ugyan csak 8 hónapig volt távkapcsolat és kb 200 km választott el minket de mivel ő dolgozott én meg tanultam ezért az elején hetente 1-szer taliztunk majd a hétvégéket töltöttük együtt. Igazából jókor találtam rá mert pont abban az időben halt meg az anyukám és ebből kiderül hogy nem az anyagiakra volt szükségem tizen évesen hanem egy lelki társra akinek mindent elmondhatok és akire számíthatok. És nem is gondoltam volna de kisseb bakikkal ugyan de már mindjárt ott tartunk hogy 4 éve együtt vagyunk és már együtt élünk mert az igaz hogy máshogy nemtudják az emberek igazán megismerni egymást csak ha összeköltöznek és kitapasztalják a másik ugy mond hülyeségeit "legalábbis nállunk".
Pontosan így van!
Én is gyakorlatilag ezt készültem most leírni, de Te megtetted már - helyettem is 
Figyi, te miért hiszed azt hogy az itt hozzászóló emberek mind önként , dalolva választották a távkapcsolatot???
Te nagyon el vagy tévedve, ha azt hiszed, mi ezt élvezzük, és életünk végéig csak így akarunk élni, sőt így akarunk családot alapítani, és a férjünk csak azért lesz, h hazaadja a pénzt.Erről itt szó sem esett!!!Ha figyelmesen olvasnál, mindenki mondja, hogy nehéz, sok áldozatot igényel, de ennek ellenére kibírható, és ha igazán szereted azt az embert, kibírod a távollétét, sőt bizonyos fokig még meg is erősítheti a kapcsolatot, a bizalmat egymásban.
A párod pedig nem attól a társad, hogy melletted fekszik, hanem attól hogy lélekben melletted áll.És hidd el, ha átmenetileg, hosszabb-rövidebb időre akár 10.000 km-re is kerül tőled, attól még megmarad a lelki társad. Veled ellentétben én ezt tudom, mert megtapasztaltam, te meg még soha....
A távkapcsolat nem azt jelenti, hogy " valahol van egy párom..asszem, egy távoli barát akivel egy hónapban egyszer lefekszem, ennyi". Ez egy más fogalom, de ez már nem ennek a topiknak a témája...
Nagyon szép és jó, hogy együttélsz a pároddal. Ha úgy hozná a Sors (sosem tudhatod), hogy külön kellene költöznötök egy időre, elhagynád?
Mi is laktunk együtt, és most is együtt laknánk ha tehetnénk. De azért mert most külön kell élnünk, még nem fogunk szakítani, mert a szeretet ennél sokkal mélyebb. És igen, bármiben számíthatunk egymásra.
Van egy olyan mondás, hogy akkor ismersz meg egy másik embert igazán, ha együtt élsz vele. Amíg csak havonta egyszer látod, addig semmit nem tudsz róla igazán. Arra a napra , a randi napjára, mindegyikőtök készül már hetek óta. Virágba öltözteti a szívét, jó a frizuja, nem menstruál (jó esetben), stb. Egészen más együtt élni valakivel, minden nap, akkor is, ha fáradt, rossz a kedve, meghalt a mamája stb.
Nem önállótlanság azt mondani, hogyha baja történne a párodnak, akkor ott akarsz lenni vele azonnal. Ez a szerelem, a "társad vagyok jóban, rosszban" érzés lényege.
A "valahol van egy párom.. asszem.." az nem társ. Az egy távoli barát, akivel havonta egyszer lefekszel, ennyi.
De most nem? Mennyire társad a párod? Mennyire számít rád, és mennyire számítasz te rá? Vagy csak a pénzt adja haza a gyereknevelése, és ennyi elég is?
Hát az tény, hogy a távkapcsolat csak megfelelően önálló személyeknek válik be és azoknak, akiknek van elég önbizalmuk is.
Aki még levegőt sem tud venni a másik nélkül, az jó, ha bele sem vág
Szerintem nagyon jó, hogy ennyire ellentétesen gondolkodók gyűltünk itt össze, mindig lehet tanulni a másik véleményéből...
Én mindig is nagyon önálló voltam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem osztanám meg az életem a párommal, de pl a hivatásom is olyan, hogy állandóan nyüzsgök, rengeteg új ember vesz körül, kapcsolatokat kell építenem és fenntartanom ahhoz, hogy sikeres legyek - a legtöbb férfi itt szokott elkezdeni féltékenykedni (Miért kávézol azzal a pasival? Biztos, hogy CSAK ebédelni mész a másikkal?!). Ennyi impulzus mellett a szabadidőmben sem könnyű lelassulni, és én élvezem is ezt a tempót, tehát képtelen lennék minden percemet a párommal tölteni. Persze ez csak én vagyok, másnak máshogyan jó.
Jót nevettem a hozzászólásodon
De tudod mit, nem állok le veled vitatkozni, és nem fogok minden mondatodra rákontrázni, mert teljesen felesleges.
Egyébként köszi a gratulációt, a páromat meg nem kell lesajnálni..
Ha figyelmesen olvastál volna, észrevehetted volna, hogy én már nem élek távkapcsoltban!!! Azóta meg tudtuk oldani, hogy együtt költözzünk külföldre. De volt egy olyan időszak(másfél év) amikor ez nem volt megvalósítható.Az élet nem mindig olyan, hogy csak úgy hipp-hopp elköltözünk, és bárhol a világban munkát találunk.Mert néha vannak az embernek kötelezettségei ( pl.hitel, beteg családtag,folyamatban lévő egyéb ügyek) amik miatt nehéz egyből szaladni.
Viszont a jó lehetőségeket nem szabad kihagyni, mert pont ezek visznek közel az álmaink megvalósításához.Abból a másfél évből vettük meg álmaink telkét, és ha minden jól megy, hamarosan építkezünk, úgy ahogy ajánlottad jóóó házat építünk , de nem azért, hogy ne legyünk egymáshoz közel, hanem hogy elférjen a sok gyerekünk
.
Persze, nem vagyunk egyformák, én tiszteletben tartom, hogy te erre soha nem lennél képes, és nem is sajnállak ezért. Biztos ti is ugyanolyan boldogok vagytok, mint mi, csak ti másképpen. Ahogy mondtad, a változatosság gyönyörködtet...
Egyszerűen csak a topikindítónak akartam segíteni azzal, hogy elmondtam, itt egy élő példa arra, hogy a távkapcsolat igenis működhet, és még jó is kisülhet belőle...
Én inkább ezzel a jellel fejezem be a hozzászólásomat :
"Rájöttem, hogy az igazán jó, feltétel nélküli kapcsolat nem arról szól, hogy van két ember, akinek egy nagy közös élete van, állandóan együtt vannak, és együtt lélegeznek, hanem az a jó, ha mindketőnek megvan a maga külön élete, világa és azt megosztják egymással. Néha 24 órára, néha csak 1-2órára egy nap, de akkor is boldogok ha külön vannak."
Nem tudom, mit értesz "feltétel nélküli kapcsolat" alatt, mert még sosem volt "feltételes" kapcsolatom.
"érdemes elengedni egy kicsit a másikat..."
hát, ha menni akar, el is kell engedni. De úgy jó a párkapcsolat, ha a másik nem akar nélküled menni. Szerintem.
"Mert mi van akkor ha a társad akivel 10-20 éve együtt vagy állandóan, egyszer csak otthagy?"
Hát, ha ilyenek az eszedbe jutnak, és ennek alapján inkább a távkapcsolatot és a nagy-nagy önállóságot választod, akkor alapjában véve te nem bízol meg a párodban. Nekem nem jutott még eszembe, hogy megcsalna.
"Akkor jönnek rá az emberek, hogy nincs önálló életem, önálló gondolatom, nem bírok egyedül létezni, és különben is 1 napnál többet nem bírok ki szex nélkül.."
De ha párban élünk, együtt, akkor is van önálló életem, miért ne lenne? Csak így sokkal jobb. Jobb ketten enni a doboz csokit, mint egyedül felfalni. Szerintem.
És valóban, biztos ki lehet bírni heteket, hónapokat, akár éveket szex nélkül, ahogy ti csináljátok, de minek?!
"Egyedül is lehet teljes értékű, boldog életet élni." Így igaz. De ha te a távkapcsolatban az egyedüllétnek örülsz, akkor gratulálok hozzá, és sajnálom a párodat. Bár, ha ő is az egyedüllétnek örül, meg az önállóságnak, akkor jó nagy házat építsetek ti ketten, hogy a havi egyszeri találkozásnál többet ne kelljen átélnetek...
Szia! Mi is távkapcsolatban élünk a kedvesemmel. Igaz, ez "csak" 130 km (nekem sok azért írtam, hogy "csak", bár tudom, hogy sokan még messzebb vannak egymástól)
Az biztos, hogy feltétel nélküli bizalom kell hozzá és igazi, mély érzések. Ezt tényleg csak így lehet végigcsinálni. Egyébként meg igaz, amit Szécsi Pál is énekelt, hogy "a távolság a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja..." Mi tartjuk a kapcsolatot e-mailben, telefonon (ami egymás közt ingyenes
 
, mikor-hogyan, amikor tudunk találkozunk, van amikor csak néhány órát, van amikor pár napot is együtt tudunk lenni. Vannak nehéz időszakok, de ki lehet bírni. Mellesleg előnyét is látom, például sokkal jobban tudjuk értékelni egymást...
Valaki említette a szex hiányát.... nos, a szex fontos, de nem minden! Az pedig, hogy a távkapcsolatban élők hamarabb megcsalják a másikat, nem feltétlenül igaz, hiszen együttélőknél ugyanúgy tönkremehet a párkapcsolat. Nem függ össze a kettő. Szerintem a hangsúly mindig azon van, hogy milyen mély a szeretet a két fél között. Ja, egymás közelében élőknél is láttam már olyat, hogy nagyon ritkán tudtak csak találkozni.
Egyébként tényleg nem olyan könnyű munkát találni egy idegen helyen, még akkor sem, ha valaki nagyon rugalmas.
Akkor a mi esetünk:gyerekkori szerelem volt,de 16 éves korunk óta nem láttuk egymást...
A véletlen folytán találkoztunk jó két évvel ezelőtt...azonnal lángralobbanó szerelem.Az egyetlen gond:370 km távolság közöttünk.Az ország két vége.
Távkapcsolat mellett döntöttünk,abban bízva,amint alakul neki vmi melo itt,költözik.EGY évet vártunk a melora.
Az az egy év nem volt egyszerű.
Gyors költségvetést is készítettünk,h mibe került...nagyjából 1 millió lett a vége,de inkább kicsit több.
Ez az anyagi része.Amit az érzelmi rész természetesen kárpótolt.
Hosszú 5 nap hétközben és fantasztikus 2,5 nap hétvégén együtt.
Most így azt mondom,megérte,mert már 1 éve együtt élünk és szuper
De még1* nem vágnék bele...kemény volt.És vallom,csak az igazán tuti kapcsolatok és a mély szerelem bírja ki.
ja:baráti pár 6 éve csinálja..igaz,az csak 140 km..szal a távolság sem mindegy.
Még nem döntöttem el, hogy én a félrekefélős vagy az őrülten boldogtalan, esetleg mindkettő kategóriába tartozom
...de tény, hogy éltem távkapcsolatban, és nem bántam meg, sőt boldogtalan sem voltam.Jó, voltak nehezebb periódusok, de összességében nem volt olyan hű de kibírhatatlan.
Nem biztos hogy újra belemennék,ez a másfél év elég volt, de azt mondom így utólag, h megérte.Sokat tanultam magunkról, a párkapcsolatról, és ennek az előnyét remélhetőleg életünk végéig élvezni fogom!
Amúgy előtte és azóta is a nap 24 órájában együtt voltunk/vagyunk , imádunk együtt lenni, de mégis azt mondom, érdemes elengedni egy kicsit a másikat...
Rájöttem, hogy az igazán jó, feltétel nélküli kapcsolat nem arról szól, hogy van két ember, akinek egy nagy közös élete van, állandóan együtt vannak, és együtt lélegeznek, hanem az a jó, ha mindketőnek megvan a maga külön élete, világa és azt megosztják egymással. Néha 24 órára, néha csak 1-2órára egy nap, de akkor is boldogok ha külön vannak.
Mert mi van akkor ha a társad akivel 10-20 éve együtt vagy állandóan, egyszer csak otthagy? Soha ne mond, hogy soha....produkált már furcsa dolgokat az élet.Akkor jönnek rá az emberek, hogy nincs önálló életem, önálló gondolatom, nem bírok egyedül létezni, és különben is 1 napnál többet nem bírok ki szex nélkül..Egyedül is lehet teljes értékű, boldog életet élni.A fiókot is fel lehet csavarozni egyedül, és lehet egyedül is örülni az életnek, a szinglik is ugyanúgy élnek, mint te vagy én.
Az igazi boldogság az az, ha nem valakihez kötöd, hanem ha magadban megtalálod!Én például imádok egyedül lenni, a köv. másfél hónapban is egyedül leszek, mert hazautazom, és már tök várom.Egyáltalán nem azért, mert nem szeretem a páromat,mondhatni tökéletes a kapcsolatunk még így 10 év után is, soha 1 percet nem unatkoztam mellette.Egyszerűen csak nem vagyok hozzáragadva...
Amúgy a fizikai vonzata a dolognak(szex) pedig könnyen betartható, csak fel kell nőni hozzá.
Én nem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy "ezt a lapot osztották". Az életemet én élem, és én osztom le, ameddig csak lehet. A munka tipikusan olyan terület, amiben én döntök. Nincs olyan,hogy nem tudok állást találni ott, ahol a másik él.
Lehet, hogy én vagyok túl alkalmazkodó, de én simán el tudom képzelni, hogy lemondjak a jelenlegi hivatásomról, és valamelyik másik diplomámmal, Uram bocsá, szakképesítést nem igénylő állásban dolgozzak. Miért ne?
Ha ne adj Isten, holnap baleset ér valamelyikőtöket, a kedveseteket ki fogja értesíteni? Mikorra fog beérni hozzátok a kórházba? Ha 1000 km-rel arrébb ő kerül bajba, te hány nap múlva tudod meg? És hány nap múlva érsz oda hozzá?
Nekem egy kapcsolat azt is jelenti, hogy mindig támaszkodhatunk a másikra, és mindig segítünk a másiknak. Onnéttól kezdve, hogy "drágám, leszakadt a fiók" odáig, hogy sütöttem csokifalatkákat, minden ide tartozik. Ezt ti, különösen a szinglik, hogy oldjátok meg?
És igazából a szex terén én nem a bizalom hiányát hangsúlyoznám, hanem tényleg az érzelmi-biológiai szükségletét a szexnek. Hónapokig nélküle?
Na, megyek aludni, holnap munka, tényleg nem akarok senkit bántani, csak.... tényleg képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehet valakit több ezer km távolságból szeretni, főleg akkor, ha csak néhányszor talákoztatok...
Ha én ilyen helyzetben lennék, biztosan iszonyú magányos lennék. Mindennap álmodoznék arról a valakiről, és nyílván rengeteget jelentenének a levelei, a telefonhívások... de ez nem elég.
A barátotok nem akar többet? Mert az enyém azt mondja, ő ezt nem bírná, neki itt kell, hogy legyek mellette. (Bocs, mi ilyen problémamegosztósok vagyunk, egyikünk felolvassa, a másik reagál stb.)
Üdv: Lili
No, én el aludni, holnap nehéz napom lesz... De remélem folytatjuk a beszélgetést!!!
De jó, hogy ezt írod
Azért is indítottam a topicot, mert többen, akinek eddig meséltem, hogy mi alakulgat, lelomboztak, hogy esélye sincs. Én meg úgy gondoltam, hogy nincs mit veszítenem, ha nem jön össze, hát így jártam.
Na hát ez azért nem egészen így van. Igaz, én hétvégén hazamegyek a kedveshez, de azért ez is távkapcsolat. Tudnék itt is párt találni - ha akarnék, de nem akarok. Minek? Nekünk ezt a lapot osztották, plusz még képtelenek vagyunk állást találni egymás közelében. Nem érézem kényszerhelyzetnek, és azt se gondolom magamról, hogy valaki képtelen lenne elviselni a nap 24 órájában. Mert nagyon kedves, aranyos, intelligens kislány vagyok amúgy.
Úgyhogy engem nem kell sajnálni. Benne jobban bízom, mint saját magamban, mert ha igazán szeretsz valakit, és tiszteled is, akkor nem csalod meg, ha meg meg akarod, megteszed akkor is, ha együtt éltek.
Napi 24 órában nem szeretnék együtt lenni senkivel - ízlések és pofonok -, megvan a saját életem (Neki is!!!), vannak külön barátaink, és külön programjaink. Mert szerintem ilyenek is kellenek. De nem vagyok egyformák, és épp ez a jó.
Mondjuk ez nekem nem átküszködött nyelvórák, 16 éve tanulok angolul, folyik belőlem, a kultúrát/történelmet stb is jól ismerem... De a Bohóc csoki hiánya valóban meggondolandó!
(Bár a Túró Rudi nagyon ízlett neki) És rámvall a helyzet, soha nem a könnyebb utat választom. 
Na, majd meglátjuk, lesz-e belőle valami.