Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Amúgy jól vagytok?
Mit mondtak a Budaiba?
mit értesz kényszeres dolgok alatt?
retimici! Kösz a könyv tippet, majd ma ha megyünk a városba épp könyvásárlásra készültem
edesnyuszi! Kicsit hasonló cipőben járunk, az én fiam is kicsi még, egy rendes diagnózishoz és valahol nem is szeretnék ilyen "jelzőket" ráaggatni, de közben szeretném tudni, hogy mi lehjet, mitől van ez, mit tehet én?
Mindenképp figyelt a fiadat továbbra is, ha ez továbbra is fenáll, vidd el valahova, ártani szerintem nem árt.
Nos ma megyünk a Budaiba! kicsit izgulok, Máté is érzi és elég feszült ettől. Bármi lesz, remélem pozitívan fog végződni!
Ma elég jó napunk volt, még sétálni is voltunk!
Nektek?
Köszi az ajánlót, majd utánajárok.
Az a baj, hogy a figyelemzavar miatt, nehéz kizökkenteni!
És nem tudom mindig!
Mi a Heimbe járunk, eddig 3x voltunk pszihológusnál, ahol lakunk nem foglalkoztak velünk a nevelésibe.
Nem vagyok igazán letörve, nem engedhetem meg magamnak, meg van egy kistesó is!
Csak néha jól esne kikapcsolódni - néhány órára legalább!
Szóval azért, bármennyire is nehéz, imádom, és tudom, hogy lesz majd jobb, csak addig még futunk néhány kört!
De köszi a biztatást!
Sziasztok!Van egy könyv ami tele van hasznos tanácsokkal.Nekem ezt egy gyógypedagógus ajánlotta.A címe:Dr László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek.
hello.......nagyon szomorúan olvasom írásodat....nekünk hálaIstennek nincsenek ilyen dühkitöréseink, maximum agresszív játék és ilyenek... de úgy gondolom, kislányod dühkitöréseit mindenképpen kezelni kellene. hogyan? nem tudom...a budaiban mit szóltak? adtak tanácsot, hogy pld tömegközlekedés környezetben mit tegyél? ilyenkor látom csak, hogy a mi gondunk szinte semmi, a tiétékhez képest. amikor látom, hogy valami nem az igazi, akkor mindenképpen az egyszemélyes gondoskodás, tehát a magamhoz ölelés, a nyugtatgatás, a csendes beszéd, mese, tehát, hogy lenyugodjon - dehát ez nálatok nem lehet ilyen egyszerű. nálunk nagyon bejött a motiválás, tehát hogy apró célt kitűzni, azonnali jutalmazás olyannal, amit a gyerek nagyon szeret. az anya táskájában sok minden elfér, talán a kedvenc játék és mesekönyv is. ha nem tudom a figyelmét valamivel lekötni és fontos lenne, akkor mindig igyekszem valami új témát bedobni, van úgy, hogy talán a 10.dolog az, ami éppen megfogja. türelem, rengeteg türelem...fel a fejjel és még egyszer türelem!
a pszihopedagógusról ne kérdezd a véleményem...
Jó éjt Neked is!
Lassan "jön elő", de lényegében igen. Nálunk sincs feltétlen összefüggésben semmivel, az epilepsziával sem.
Van a startlapon olyan hogy Hiperaktiv.lap.hu ott találhatsz linkeket.