Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki az ideális?
Torolt_felhasznalo_659748
Létrehozva: 2007. február 18. 16:39
Sziasztok!
Mi másról is lehetne szó, mint a férfi-nő kapcsolatáról. A huszas éveim közepe-vége felé egyre gyakrabban figyelmeztet a környezetem, hogy ideje lenne megállapodni, hogy később majd férjhez mehessek és csodás gyerekeket szülhessek. Merthogy igen, jelenleg egyedül élek, de koránt sem magányosan. Több hosszabb kapcsolaton túl vagyok már, de nem tudom ki lenne az ideális.
Jelenleg azt hiszem olyan társat szeretnék, akivel a rózsaszín ködön túl, pár év után is jól kijövünk, mert a kapcsolat észérveken alapul. Fontos, hogy a férfi rendelkezzék némi ambícióval és tenni akarással.
Mostanában ismerkedtem meg egy, a fenti kritériumoknak megfelelő pasival, de....nem tudom.... azt hiszem nem vagyok szerelmes. Viszont eddigi tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy jobb, ha nem is bolondulok bele fülig a páromba... megégettem már magam ezzel...
Szóval ki az ideális? Az a FÉRFI, aki magába bolondít, akivel óriási a lángolás, aztán majd kiderül....vagy az, aki megbízható, lehet rá számítani (és még hosszasan sorolhatók az érdemei) de nagyjából ennyi. Lehet szerelem nélkül élni? Vagy majd az is kiderül?
Hogy lehetne eléállni azzal, hogy: "Bocsánat, de nem érzem azt, hogy lenne garancia arra a veled való kapcsolatban, hogy valamikor később esetleg nem jön egy nagy szerelem...."
Azt már mondtam neki, hogy nekem nem megy olyan gyorsan a "meglátni és megszeretni", mint neki, nekem idő kell. Azt hiszem elfogadta.
Köszönöm
Valóban annyi féle kapcsolat, ahányfélék vagyunk...
Általában nem szoktam túlgörcsölni a dolgokat, csak tudjátok hogy van.... a barátnőim elkezdtek féjhezmenni, gyereket szülni... nem mondom, hogy most azonnal kell nekem is mindez, de talán már nincsenek "elvesztegetni való" éveim. Drasztikus a megfogalmazás, de igaz. Nem szeretnék vénlány maradni a nagy válogatás közben. Meg aztán az is fontos, hogy akit választok, azzal mennyire lehet normális életet élni. Hiába egy "félisten" ha mondjuk "csak első" lehetek nála és nem egyetlen (mármint nő, az életében)
A lángolás számomra pozitív dolog, viszont veszélyes. Azokkal a pasikkal, akik első látásra izgatóak vagy izgalmasak voltak számomra és rajta lettem volna a dolgon, sosem volt szerencsém. Nem is feltétlenül hosszú, bizalmi alapon működő kapcsolatra valók - elnézést az általánosításért, talán csak az én célcsoporttommal van baj
A jelenlegi egy rendes srác. Hisz a konzervatív értékekben, udvarias, kedves. Nem tudom szabad-e belemennem...
ja, még valami. örök kérdés, hogy mi a szerelem... sztem nem is mindegyik ember számára jelent azonos dolgot. van ugye az "egy pillantás műve volt" speciel ezzel én nem tudok mit kezdeni, mert meg kell ismernem a pasit. sztem baromi szerencse kell ahhoz, hogy ezek az egy pillantásos lángolások hosszabb ideig tartsanak. azt se nagyon értem, mit jelent az a biz. "szikra", legalábbis olyan komolytalannak érzem.... meg hogy elmúlt a vibrálás vagymi és akkor vége.
én a tulajdonságaiért szerettem bele a páromba, azokért, amiért jó volt vele. és amikért ma is ugyanolyan jó, mint az elején. bocs, hogy a magam érzéseiről írok csak, de általánosítani sztem nem nagyon lehet...
Megértem a te álláspontodat is! Sőt, gratulálok a nagy boldogsághoz!
Én sem azon gondolkodom, hogy mi lesz 30 év múlva, de...más tényezők is nagyon fontosak és lehet, hogy túlértékelem őket.
A határt keresem talán, amikor még szabad belemenni egy ilyen nem túl lángoló kapcsolatba
én csak a magam érzéseiből tudok kiindulni...
sztem a lángolás pár hónap múlva elmúlik. de egy erős szeretet megmaradhat. azt kell eldöntened, hogy képes vagy-e erre a szeretetre iránta. vagyis hozzá akarsz-e bújni, jól érzed-e magad mellette, nem unatkozol-e vele, bízol -e benne teljes mértékig, közös-e az értékrendetek, nagyjából egyforma az IQ- és műveltségi szintetek. hirtelen ennyi dolog jut eszembe, ami sztem alapja egy hosszú távú kapcsolatnak. én kezdettől fogva így érzek a párom iránt (vagyis "igen" a válaszom a fenti kérdésekre), talán ezért is vagyunk együtt már lassan 7 éve.
vannak hibái, de "kit érdekelnek" azok, mikor annyi jó tulajdonsága is van? 
Persze ezzel nem azt mondom,h buta vagy! isten ments,dehogy vagy az.ez egy olyan dolog,ami minden ember életében előfordul egy párszor.csak akkor kell vki,aki azt mondja,h ezt ne tedd!!
Én már megtaláltam az igazit,igaz,h nem vagyunk még együtt,de tudom,h Ő AZ.és ez az érzés minden várakozást megér!
Szerintem az lenne a legbutább dolog,ha szerelem nélkül lennél vele. Csak azért,h legyen valaki nem szabad. gondolj bele,h miért is akarnál vele lenni? csak azért,mert megbízható,amíciózus,vagy mert mások mit gondolnak,h még nem vagy férjnél,és párod sincs.mert az még nagyobb butaság lenne.csak magadért élj,és azt tedd,amit igazán szeretnél.és ha le vagy foglalva,akkor az igazi nem fog rád találni,vagy ha mégis akkor el fogod utasítan,mert már van vkid.A szerelem elmúltával marad az az érzés,ami a házaspárokat összetartja,és ha a szerelem már az elején nincs meg,akkor abból nem lesz semmi jó csak veszekedés,és olyan mondatok,mint"És én erre az emberre pazaroltam a fiatalságomat..stb"
Persze ez az én véleményem,és mivel nem ismerlek sem téged,sem a pasit,nem tudom,h tényleg így lesz-e.talán ez azért van,mert én szentül hiszek abban,h van olyan ember,aki a másik felünk,akit nekünk rendelt a sors...
Létezik olyan, akiben mindkét dolog stimmel...azt keresd
Vonzódom...ha kettesben vagyunk és pl nála gyertyafényben, egy kis bor mellett beszélgetünk jól érzem magam vele. De lehet, hogy csak a hangulat teszi...Viszont napközben, ha máshol járok nem mondanám, hogy kifejezetten hiányzik...
Lehet reménykedni 30 évesen, a hátam mögött két élettárssal a nagy szerelemben, akivel majd 80 évesen is fogjuk egymás kezét, csak épp nem reális...
Szerintem meg azt kellene eldöntened, hogy vonzódsz-e hozzá? Mert ha nem, akkor nem valószínű, hogy lesz belőle szerelem.
Nekem is van valaki, akit mint embert nagyon szeretek, már kb. 1 éve találkozgatunk, ő nagyon szeretné a kapcsolatot, de nálam ennyi idő alatt sem alakult ki iránta mélyebbb érzelem. És hát el se tudom képzelni, hogy pl. megcsókoljon.
Magam részéről a véleményhez nem tudok mit hozzá tenni, mert nagyon jól lett fogalmazva. Szerintem. És igaz a megállapítás.
Azt hiszem, nem szerelmet keresnék legközelebb. Szeretetet, igen, azt, hogy jól érezzem magam a Kedvessel és biztonságot.
Ha hozzábújni szeretnék, akkor nagy gond nem lehet.
Más a szerelem és a szeretet. És részemről csak szeretet van, azt hiszem. Lehet ebből még szerelem? Egyébként jónak tűnik a kezdet, lehetne rá számítani, ő nagyon "rajta van a kérdésen"
A jóképű-nem jóképű dolgon már túlléptem rég, nem ezen múlik...